Rákóczi István: A Vatikán is felfigyelt a vallási fordulatra
A pünkösdi egyházak előretörése
A nyolcvanas években a legjobb példa Argentína esete. Akkor fordultak tömegek az evangéliumi kereszténység felé, miután az ország egy háborút elveszített. A Falkland-szigeteki csúfos vereség megtépázta az argentinok nemzeti gőgjét, és megnyitotta az utat az evangélium előtt. Carlos Annacondia, egy tehetős vállalkozóból lett prédikátor lett a legismertebb pünkösdi vezető, akit sokan Latin-Amerika Billy Grahamjének neveztek. Brazíliában a hasonló felfogásban működő IURD (Isten Királyságának Egyetemes Egyháza) nevű felekezet többmilliós tagságra tett szert, miután a közösség megvásárolt egy országos tévéhálózatot.
Carlos AnnacondiaForrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200605/a_punkosdi_egyhazak_eloretorese
Peter Wagner: Területi szellemek
11. fejezet
Az ima hatalma Argentínában
Edgardo Silvoso
A szerző engedélyével ollóztuk ki a Global Church Growth 1987 július-szeptemberi számából (© 1987 The Churc Growth Center of Corunna, Indiana).
Az argentínai születésű Edgardo Silvoso a Harvest Evangelism alapítója és vezetője. Ezt a szolgálatot a kaliforniai San Jose-ban alapították és az argentínai evangélizálásnak szentelték. Az évek folyamán Silvoso tanúja lehetett az erőteljes evangélizálás hatásosságának országa nagyvárosaiban. Ebben a rövid fejezetben, amely Argentína néhány legeredményesebb evangélistáját és pásztorát mutatja be, Silvoso leírja a stratégiai szintű közbenjárás néhány esettanulmányát, amelyek sikeresnek bizonyultak a fejedelemségek és hatalmasságok visszaszorításában, hogy az Evangélium világossága fényesebben ragyoghasson.
* * * * *
Argentína folyamatosan termeli a legkiválóbb pásztorokat, evangélistákat és teológusokat. Az olyanok, mint Luis Palau, Juan Carlos Ortiz, Alberto Mottessi és Samuel Libert világszerte áldást jelentenek Krisztus Teste számára. Valamennyien készségesen az argentínai egyháznak tulajdonítanák sikerüket. Mégis, ugyanez az egyház növekedett a legkisebb mértékben egész Latin-Amerikában, talán Uruguayt kivéve. Még nem is olyan régen az átlagos argentínai gyülekezet alig száz tagból állt. A növekedés hiánya rejtély volt a szakértők előtt, különösen azért, mert egy olyan egyházról van szó, amely folyamatosan képes kiemelkedő nemzetközi vezetőket adni, de valahogy nem sikerült ezt a képességet a helyi gyülekezetek növekedésében kamatoztatni.
A közelmúltban mindez megváltozott. C. Peter Wagner megállapította, hogy Argentína és Kína egyháza kimagasló növekedést mutat. Nincsenek precíz statisztikák a birtokunkban, de olyan gyülekezetek, amelyeknek taglétszáma ötven volt, ezer fölé növekedtek. Néhány gyülekezethez több mint ötezer ember tartozik. Olyan is van, amit Wagner "centrifuga-gyülekezetnek" nevez. A szolgálók úgy érik el az embereket, hogy inkább ötven különböző helyen tartanak összejövetelt, mint hogy az embereket egy helyen várnák. A centrifuga-gyülekezet, a Vision of the Future, kilencvenezer tag felé szolgál. Hector Gimenez, egy laikus pásztor, alig hat hónap alatt húszezer fős gyülekezetet tudott létrehozni Buenos Aires belvárosában. Carlos Annacondia, Argentína vezető laikus evangélistája, alig négy év alatt több mint egymillió embert vezetett el Krisztushoz. De nem ő az egyetlen. Van legalább egy tucat evangélista, és több száz fiatalabb prédikátor, akik ugyanilyen buzgók, és eredményesen prédikálnak az ország minden sarkában.
A legutóbbi négy év alatt az argentínai egyház többet növekedett, mint az azt megelőző száz évben. Norberto Carlini, Rosario legnagyobb gyülekezetének pásztora, kénytelen volt egy nyitott területre kivinni gyülekezetét az épületből, mert előre megérezte a növekedést. Nem egészen három év alatt a gyülekezet létszáma néhány százról majdnem ötezerre emelkedett. Alberto Scataglini,
A Buenos Aires belvárosában lévő, Pablo Deiros vezette baptista gyülekezet mintegy 43%-kal növekedett 1986-ban, és 65%-kal 1987 első felében. Más gyülekezetek olyan gyorsan növekednek, hogy nem lehet követni a hétről-hétre drasztikusan változó adatokat. Regge - Olivos, egy Buenos Aires-től északra fekvő előkelő település pásztora - az "El Puente" című folyóiratban megjelent cikk szerint egy több székhellyel rendelkező gyülekezetet vezet, amelynek taglétszámát hetvenezerre becsülik. Amikor megkérdezik tőle, mennyi a jelenlegi taglétszám, akkor csak a vállát vonogatja, és ezt mondja: "Nehéz lenne megmondani. Az egyik szórványunkhoz, amit egy volt apáca vezet, több mint hatezer ember tartozik. És ez csak egy 'szórvány'."
Ez jelentős változás ahhoz a stagnáláshoz képest, ami még öt évvel ezelőtt is jellemző volt. Mi lehet ennek a robbanásnak az oka? Több tényezőből áll. Krisztus Testének az egysége részben az ACIERA, az argentínai vallásfelekezetek többségét egybefogó szervezet megalapításának köszönhető. Az argentínai pünkösdi szövetség színre lépése szemmel látható egységet teremtett a pünkösdi gyülekezetek között, és lehetővé tette az erők teljes kiaknázását. A "hétszázak" klubjának szolgálata és egész Argentínára kiterjedő szoros együttműködése a helyi gyülekezetekkel kétségtelenül elősegítette a változást. Biztosan sok más tényező is szerepet játszott ebben, de szeretném kiemelni, amit a kulcspozícióban lévő vezetők a legfontosabbnak tartanak: az imát. Az argentínai egyház megtanult imádkozni.
Nem szokatlan dolog a gyülekezetekben imaéjszakák megszervezése, különösen a nemzeti ünnepek előestéjén. Egyszer elmentem egy ilyen alkalomra, és tizenháromezer résztvevőt találtam ott! Néhány gyülekezetben olyan imaösszejöveteleket szoktak tartani, amelyek péntek este kezdődnek, és vasárnap reggelig tartanak. Scataglini pásztor
Carlos Annacondia, aki naponta ezer embert vezet el a Krisztus melletti nyilvános elkötelezettségig, az evangélizáló alkalmakon négy imaszakaszt különít el. Először prédikál a megtéretleneknek, és ezután bőven hagy időt az új megtérőkért és a velük együtt való imádkozásra. Az emberek azzal a bizonyossággal távoznak, hogy Istenhez szóltak. Zenés szünet után következik a szellemi hadviselés imája, amelyben Carlos a démonizáltakért imádkozik. Ima közben több száz, de néha ezer ember is elesik démoni elnyomás alatt. Őket munkatársai az emelvény mögött lévő óriási sátorba kísérik - ezt ők "intenzív osztálynak" nevezik -, ahol hosszú órákon át szolgálnak feléjük imádkozva mindaddig, amíg a szabadulás meg nem történik. Egy következő szünet után a betegekért imádkozik. Végül kézrátétellel imádkozik mindenkiért, aki be akar töltekezni Szent Szellemmel. Becslésem szerint abból a két órából, amelyet Annacondia az emelvényen tölt szolgálata során, több mint egy órát vesz igénybe a tényleges ima. Az emelvény alatt egy kb. ötven emberből álló "imabrigád" imádkozik az alkalom teljes ideje alatt (ez néha hét órát is jelent).
Hector Gimenez, a laikus, aki Buenos Aires belvárosának legnagyobb gyülekezetét vezeti, az ima köré építette fel szolgálatát. Az emberek azért mennek el az alkalmakra, hogy imádkozzanak, és hogy értük is imádkozzanak. Az ima az istentisztelet fénypontja. Omar Cabrera rendszeresen felszólítja a hívőket, hogy kezdjenek el imádkozni, amint megérkeznek az alkalmakra. Részt vettem egy olyan alkalmon, ahol 24.000. ember töltött meg zsúfolásig egy futballstadiont. Lelkesítő volt látni, hogy az emberek többsége megérkezésekor szellemileg birtokba vette a stadiont. Az Adrogue-ban lévő, Eduardo Lorenzo által vezetett baptista gyülekezet tagjai feljegyeznek minden fontosabb imameghallgatást a "csodák könyvé"-be. Samuel Libert Rosarioban lévő, szintén baptista gyülekezete arról ismert, hogy milyen nagy hangsúlyt helyeznek az imára és a közösségi életre. Nem szokatlan, hogy a hívők buszokon, parkokban, sőt vendéglőkben együtt imádkoznak. Ha baráti összejövetel céljából találkoznak egymással, akkor is rendszerint imával fejezik be az estét. És ha eljön az ideje, nemcsak a felnőttek imádkoznak, hanem a gyermekek is. Az egyik legmegindítóbb kép, ami Argentínáról az emlékeimben él, az, ahogyan hat év körüli gyermekek térdeiken imádkoznak.
Sokféle imát mondanak Argentínában, de ami igazán egyedülálló, az a szellemi hadviselés imája. Úgy tűnik, hogy a keresztényeknek két címzettjük van: Isten, akié minden tisztelet és dicsőség; és a Sátán, akit bátran és agresszívan megdorgálnak. A hívők azt a nézetet vallják, hogy az ima aktív, létfontosságú szerepet játszik Isten üdvtervében. Az a véleményük, hogy a hívők imái nélkül Isten nem fogja visszafoglalni a Sátán által bitorolt területet. Szerintük minden, az imáról szóló bibliavers kétségtelenül arra utal, hogy a cselekvés a földön kezdődik. Kérnünk kell Őt, hogy válaszoljon. Kopognunk kell, hogy megnyissa az ajtót. Kötöznünk és oldoznunk kell, hogy a menny ugyanazt tegye. A földön elvégzett cselekvés nemcsak megelőzi a mennyei választ, hanem bizonyos mértékben meg is határozza azt. Az egyháznak az evangélium hirdetésével együtt feladata a démonok kiűzése, a betegek gyógyítása és az ellenség eltiprása.
Ez a megközelítés izgalmassá teszi az imádkozást. Amikor az emberek imádkoznak, számítanak arra, hogy valami történni fog. Szembeszállnak az ellenséggel és megkötözik. Majd továbbnyomulva kifosztják táborát. Omar Cabrera, akit néhányan az erőteljes evangélizálás esperesének tekintenek Argentínában, mielőtt feltárna egy új várost, minden alkalommal bezárkózik egy szállodai szobába, és erőteljesen imádkozik 5-7 napon át. Az erős ember vagy fejedelem megkötözéséért könyörög, aki a "kozmosznak" abban a bizonyos részében uralma alatt tartja a sötétséget. Mihelyt érzi, hogy ez megtörtént, nyilvánosan hirdetni kezdi az embereknek, hogy mostantól szabadon Krisztushoz jöhetnek. Mint föld alatti börtönből kiszabadított rabok, emberek ezrei szó szerint futnak, hogy szívüket Krisztusnak adják.
Carlos Annacondia azzal kezdi evangélizáló hadjáratait, hogy megmutatja a pásztoroknak, hogyan vegyenek uralmat a körzetük fölött. A hadjárat kezdete előtti estén valamennyi munkatárs részt vesz egy imaalkalmon, ami olyan átható erejű, hogy Józsué és a nép Jerikó körüli menetelésére emlékeztet. Amikor Annacondia Cordoba-ba, Argentína legfejlettebb központjába ment, sokan azt jósolták, hogy kudarcot fog vallani. Carlos megközelítési módja újból kifizetődőnek bizonyult. Két hónap alatt 58.000. ember döntött Krisztus mellett!
Floro Olivera, aki Buenos Aires egyik külvárosában, San Justo-ban a Testvér-gyülekezet pásztora, a gyülekezet véneivel együtt elhatározta, hogy városuknak egy bizonyos részét szellemi hatalmuk alá helyezik. Hamarosan megtérők tömegei érkeztek abból a körzetből. Mára már kiköltöztek a gyülekezet épületéből a szomszédos iskola udvarára a taglétszám viharos növekedése miatt.
Eduardo Lorenzo és Adrogue baptista gyülekezetének többi vezetője harcot indított egy sötét fejedelem ellen, amely egész megyéjüket elnyomása alatt tartotta. Már látszanak ennek drámai következményei, nemcsak saját gyülekezetükben, hanem az egész megyében.
Ennek a megközelítésnek a magyarázata azon a feltételezésen nyugszik, hogy Isten erejét valamilyen módon korlátozza saját erkölcsi beállítottsága. Amikor Isten megteremtette a világot, rábízta Ádámra, aki átengedte azt a Sátánnak. Ekkor a Sátán "e világ istene" lett, és e világ királyságai és azoknak dicsősége az ő tulajdonává vált. Bár Isten könnyen visszafoglalhatná a világot, az erkölcsi törvény korlátozza erejét. A Sátán birtokháborítással vádolhatná Istent, ha nyíltan közbelép. A föld fölötti uralmat Ádám, egy ember veszítette el, ezért csak egy másik ember nyerhette azt vissza. De mivel minden ember vétkezett, valamennyien automatikusan a Sátán uralma alatt vannak. Isten azonban megoldotta a problémát azzal, hogy Krisztus testet öltött. Ő a Szent Szellemtől fogantatott, tehát isteni lény volt, és a gonosznak nem volt hatalma fölötte. Szűz Máriától született, így hát hiteles módon volt tagja az emberi fajnak is. Ezért - szól az érvelés - amikor Jézus legyőzte a Sátánt, először a pusztában, majd később a Kálvárián és a feltámadáskor, mint második Ádám, potenciálisan képes volt elvenni a Sátántól, amit ő az első Ádámtól elrabolt. Minden alkalommal, amikor a gyülekezet (mint a második Ádám képviselője) imádkozik, törvényesen és erkölcsileg lehetővé teszi, hogy Isten felszabadítsa erejét. Ez az oka annak, hogy a szentek imái annyira fontosak.
Akár teljesen elfogadja valaki ezt az okfejtést, akár nem, el kell ismernie, hogy ez izgalmas gyakorlattá teszi az imádkozást. A hívőt a Nagy Megbízatás végrehajtásában nem egyszerűen résztvevővé, hanem partnerré avatja. Ami pedig magát az imát illeti, a különbség olyan nagy, mint a fürdőkádban és az óceánban való úszás élvezete között. Ha az imádkozás területén áttérünk az óceán méreteire, izgalmassá válik. Hitünk erősödik, amikor azt látjuk, hogy ezrek jönnek ki a sötétségből az imára adott közvetlen válaszként. Amikor csodáknak vagyunk tanúi közvetlenül egy imaalkalom után, Isten szava igazolást nyer, és azok az ígéretek is, amelyeket az Ige magában foglal. Egy idő után az emberek természetes módon fognak vonzódni az imához, ugyanazért, amiért a növények követik a napot: mert így részesülhetnek a nap erejének és nagyságának áldásaiból.
Forrás: http://mek.oszk.hu/00100/00196/html/02.htm
Szabó Ibolya Anna
A dicsőség aranya (részlet)
„A tegnapi istentisztelet felejthetetlen volt. Ahogy énekeltünk az Úrnak, Janice egyszer csak kiabálni kezdett: »Hullik az aranypor!« Mindenki arra nézett, ahol Janice állt: a szó szoros értelmében aranypor hullott a levegőből, mint az eső. Körülbelül öt percig tartott. Tízen álltunk a színpadon, és mindannyian odaszaladtunk, ahol az aranypor hullott. Mindenki tele lett vele, a karunkat, a ruhánkat teljesen beborította az arany. Nem hittünk a szemünknek.” A történet hihetetlen - de igaznak bizonyult.
A jelenség bemutatója. „Hát ez meg mi?” Fotó: Internet
Hiteles beszámolók szerint a keresztény világban számos hívő részesült már a soha nem látott, új élményben, amit hitbeli megújulás, betegségekből való gyógyulások, őszinte megtérések követnek. Dél-Amerikától Kanadáig, az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig, de még a Fülöp-szigetekről és Dél-Afrikából is érkeznek hírek a különös jelenségről, amely felbolygatta a helyi hívők és nem hívők világát egyaránt. Jól ismert keresztény magazinok és tekintélyes világi lapok kutatják a kérdést: honnan jöhet, és mi lehet a magyarázata?
A fenti beszámolóban említett aranypor nem az egyetlen ilyen jelenség, aminek a híre mostanában futótűzként járja be a keresztény világot. Nem kevesen számolnak be arról, hogy gyógyulásért mondott imákat követően aranyszínű fogtömések, aranykoronák és aranyfogak tűntek fel a szájukban; sőt van olyan gyülekezet is, ahol a hívők zsebében „titokzatos módon” váratlan pénzösszegek jelentek meg.
Az aranyfogak és fogtömések nem tekinthetők egészen újdonságnak: az egyházak növekedésének kérdésével foglalkozó német vallásszociológus, C. Peter Wagner hívja fel a figyelmet, hogy a hetvenes évek argentin ébredési mozgalmának egyik kísérőjelensége volt a rossz fogak gyógyulása, melynek során egy kemény, fehér anyag tömte be a lyukas fogakat, amelyet a fogorvosok nem tudtak azonosítani.
Wagner szerint ma már alig van olyan gyülekezet Argentínában, amelyben ne lenne több embernek ilyen természetfeletti módon kapott fogtömése. Az argentin evangélista, Carlos Annacondia által vezetett istentiszteleteken a hasonló csodában részesülők olyan sokan vannak, hogy csak azok mondhatják el gyógyulásukat a gyülekezet előtt, akiknek legalább három foga „tömődött be”. Ha ennél kevesebb, az mindennapos eseménynek tekinthető.
Forrás: http://epa.oszk.hu/00800/00804/00105/7084.html
Ez a megdöbbentő könyv Carlos Annacondia igaz története, akinek a szolgálata elképesztő mértékű ébredést hozott Argentínában és Dél-Amerika több országában. Ez a történet arról szól, hogyan szállt szembe egy alázatos ember egymaga az ördöggel Jézus nevében, és hogyan ért el rendkívüli eredményeket. A könyvben a szellemi hadviselésről, a szabadulásról, a gyógyulásról, az okkultizmusról és a Szent Szellem kenetéről szóló fejezetek nagyszerű gyakorlati tanítást adnak arról, hogyan gyakoroljuk hatalmunkat a démonok fölött a saját életünkben, a családunkban, a gyülekezetünkben és a környezetünkben.
Hivatalos - csak spanyol nyelvű - weboldala: http://www.carlosannacondia.org/
