Az előző blog bejegyzésekben volt szó arról, hogy a Názáreti Jézus – aki szeretett mindig a gyakorlati életből venni példákat, és azokból csinálni példázatokat – beszélt olyanokról, mint a szántóföldben talált kincs, a meglelt drahma vagy a tengerből kihalászott üveggyöngy.
A mostani 4 bejegyzés egy-egy későbbi példázat/kitalált történet arról, hogy egy-egy író - az adott kor egyfajta prófétáiként - hogyan tudta/akarta a kortársai számára felhívni a veszélyeit, de lehetőségeit is a hirtelen meggazdagodásnak.
Edmond Dantest, a szép jövő előtt álló, fiatal tengerészt őszinte és becsületes embernek ismeri mindenki. Két szerelme van, a tenger és a gyönyörű Mercedes, akivel már a házasságot tervezgetik. A terveket azonban váratlanul beárnyékolja egy árulás, mely nemcsak menyasszonyától fosztja meg a fiatalembert, hanem szabadságától is. Legjobb barátja, Fernand annyira féltékeny rá sikerei, de leginkább Mercedes miatt, hogy titokban feljelenti őt. S ami még tragikusabb, a törvény sem védi meg az ártatlant - elítélik és If várának hírhedt börtönébe zárják.
A sok megpróbáltatás után érvényét veszti Dantes számára mindaz, amit eddig hitt jóról és rosszról, csak a bosszú gondolata élteti. Aztán egy napon felbukkan cellájában egyik rabtársa, Faria abbé (Richard Harris), s az idős tudós nemcsak atyai barátja, hanem tanítója is lesz a hosszú évek alatt. Miután csodával határos módon a fiatalembernek sikerül megszöknie a börtönből, immár nem Edmond Dantes lép a világ elé, hanem egy rejtélyes és dúsgazdag különc, aki Monte Cristo grófjának nevezi magát. Ügyesen elvegyül a francia előkelő társaságban, s megkezdi terve végrehajtását, melynek egyetlen célja: módszeresen tönkretenni azokat az embereket, akik tönkretették az életét.
Alexandre Dumas: Monte Christo grófja
Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If várából eddig még soha senkinek sem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványává fogadja, és egy hatalmas kincs lelőhelyének titkát is rábízza.
Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén. Dantés alig tud hinni a szerencséjének: pontosan ezt a szigetet említette az abbé, amikor a mesés kincsekről beszélt! A pap útmutatásai alapján rá is lel az elásott középkori kalózkincsre. Immár gazdagon és új névvel visszatér Franciaországba, hogy beteljesítse a börtönben tett esküjét: bosszút álljon azokon a gazembereken, akik igazságtalanul börtönbe juttatták, és megtalálja ifjúkori szerelmét, akitől a fogságban töltött tizennégy év talán örökre elszakította...
Forrás: http://www.citatum.hu/konyv/Monte_Cristo_gr%F3fja
Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyházbüntetesre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If várából eddig még soha senkinek nem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványává fogadja, és egy hatalmas kincs lelőhelyének titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén...
Forrás: http://www.libri.hu/konyv/monte-cristo-grofja.html
Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantst rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon.
A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője elsöprő sikert aratott vele ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette.
Jaime qui maime (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet. A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.
Forrás: http://www.libri.hu/konyv/monte-cristo-grofja-1-2.html
2005. augusztus 22.
Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 2005
Fordító(k): Csetényi Erzsi
Kategória: akció / kaland, háborús / történelmi, szórakoztató irodalom
Eredeti cím: Le comte de Monte Cristo
Oldalszám: 1136
Ára: 
Az idősebb Alexandre Dumas (1802-1870) kalandregényei máig nem veszítettek fényükből. Akik szeretik a kosztümös történeteket, ahol bár előre lehet borítékolni, mi is lesz a végkifejlet, mégis izgalmas az, hogyan is jutnak el odáig az események és a főszereplők, mi mindenben változnak, vagy éppen nem változnak meg közben, azok egészen biztosan újra és újra elolvassák az ilyen történeteket.
Nem könnyű újat és eredetit írnom arról a könyvről, amelyet megjelenése óra számtalan helyen idéznek (emlékezzünk csak Pillangóra, aki két szökés között bosszúját tervezgeti, amúgy Monte Cristo módra), és ami ennek ellenére mit sem vesztett erejéből, sőt még a hetedik művészet híveinek hullámzó minőségű feldolgozásai sem tudták kikezdeni népszerűségét?
Említsem meg a nyilvánvalónak tűnő személyes vonatkozásokat? Faria abbé az olasz egységről álmodozik cellájában - emigrációja alatt Dumas négy évig él Nápolyban, hogy segítse Garibaldi hasonló terveit. Az ifjú Dantès állítólagos bonapartista ténykedése miatt kerül börtönbe - Dumas apja, aki Napóleon (kegyvesztett) tábornoka volt, éppenséggel rangja miatt évekig a nápolyi királynál raboskodott (itt több ízben is megpróbálták megmérgezni, de túlélte), hogy aztán nem sokkal szabadulása után távozzon az élők közül.
Dumas pályafutásának kezdetén egyébiránt nem regényíróként, hanem színpadi szerzőként szerzett hírnevet magának. Csak 1844-ben jelent meg első regénye (A három testőr), ami viszont annyira sikeres lett, hogy a következő években sorra születnek azok a nagy regények (Húsz év múlva, Bragelonne vicomte), melyek halhatatlanná tették nevét.
A romantika jeles szerzői közül talán Dumas művei állják legjobban a múló évtizedek-évszázadok mindent kikezdő múlását (ellentétben a francia romantika másik óriásával, Victor Hugoval). Hőseinek erősen idealizált jelleme mondhatni elhalványul a történetbonyolítás izgalmas és fordulatos mivolta mellett.
Nem történelmi regényeket írt (legalábbis abban az értelemben nem, hogy saját elképzelése szerint bánt a tényekkel), hanem „csupán” romantikus regényeket, amelyek napjainkra már átcsúsztak a „kosztümös” kategóriába.
Regényeiben a férfi még férfi volt, a nő pedig ennek megfelelően nő. A gonosz áskálódásai komoly próbatétel elé állítják a hőst, aki minden ármánykodás ellenére diadalmaskodik,és önkezével viszi győzelemre az igazságot. Dumas regényeiben még szó sincs környezetszennyezésről vagy bármiféle lelki nyavalyákról, sőt mi több, kérészéletű álsztárokkal sem találkozhatunk.
Esetében a romantika még nem a blúzrepesztő női regények kategóriáját jelenti, bár a szenvedélyek ábrázolása itt is megszokott ügy, szóval a romantika a kalandos történetmesélést, az iparosodás következtében jelentkező munkanélküliség és elidegenedés ellentételezését jelenti (bár az is igaz, hogy különböző szakaszai alatt eltérő tartalmat értettek alatta).
Mivel a Monte Cristo grófja első megjelenése óta eltelt bő másfél évszázad alatt civilizációnk még messze nem tökéletes, komoly veszélynek teszi ki magát az, aki kézbe veszi a regényt. Nem csupán a súlyából következően otthoni élvezetre „csomagolt” kivitele miatt, hanem amiatt a nyilvánvaló tény miatt is, hogy ha egyszer belekezd az olvasásba, bizony nehezen fogja abbahagyni, márpedig egy nap alatt képtelenség ennek a szövevényes történetnek a végére érni. Kihagyni pedig vétek.
Galgóczi Tamás
Forrás: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok
Vannak olyan örök érvényű sztorik, mint a klasszikus bosszútörténet, a Monte-Cristo grófja, amiben egy ártatlanul bebörtönzött fickó a sittről meglógva egy halom lóvéval felszerelkezve bosszút áll mindenkin, aki megszívatta.
Forrás: http://comment.blog.hu/2011/10/21/revenge_szappanbol_faragott_monte_cristo_grofja_keszlet
Néhány tanulság:
1. Olvasni érdemes
2. Már a nevek is figyelemre méltóak Cristo = Krisztus, Abbé = Atya
3. Az adott kort meg lehet ítélni egy-egy alaptörténet feldolgozásai alapján is. Jézus példázata => Monte Cristo története => mai feldolgozások (rövidített regény, film, musical, alapötletet átvett és feldolgozott filmek)
