A gyarmatosítás formái, fokozatai:
1. Tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorba tartani egy országot
2. Ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet
3. Katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét
• a terület stratégiai biztosítása
• a gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
• olcsó munkaerő kihasználása
• újabb piacszerzési lehetőség
A brit gyarmatbirodalom
• parlamentáris demokrácia
• általános választójog a férfiaknak (1884)
• politikai váltógazdaság (whig - liberális ↔ tory - konzervatív)
1906 Munkáspárt (Labour Party)
• munkásvédelmi törvények (8óra, nyugdíj, biztosítás)
• az ipari forradalom „egészséges” fejlődése
• cél: a gyarmati terjeszkedés =» a világ legnagyobb gyarmatbirodalma
dominium (két telepes gyarmat): Kanada és Ausztrália → saját parlament, kormányzat (lazább függés)
India: A „brit korona ékköve” (legértékesebb gyarmat)
• A brit gyáripar tönkretette az indiai kézműipart
• Tért hódított a gyapottermesztés↔helyi gabonatermesztés
→ éhínség → szipolyfelkelés (1857) → koronagyarmat
[Bővebben:
A helyi gabonatermesztés erőszakos háttérbe szorítása miatt lett éhezés,
ami aztán felkeléshez vezetett.
Ez szolgáltatta a jogalapot a katonai megszállásra.]
(India igazgatását közvetlenül az angol állam vette át)
• Új, európai kultúrán nevelkedett indiai értelmiség jön létre
Afrika
Kelet-Afrika és a stratégiai pontok megszerzése
Kairó-Fokföld vasútvonal » Dél-Afrika meghódítása
1899-1902 búr háborúk (angol győzelem)
1869 Szuezi-csatorna → Egyiptom ellenőrzés alatt
Kukucskáljunk bele, mit ír is Gavin Menzies:
Ausztrália… megjelent… egy másik korai térképen, amelyre a British Libraryben bukkantam rá. A térképet Jean Rotz, VIII. Henrik angol király „királyi hidrográfusa” rajzolta, és az megjelent a Boke of Idrographyban, amelyet Rotz már 1542-ben, vagyis két évszázaddal azelőtt bemutatott a királynak, hogy Cook „felfedezte” volna Ausztráliát. […]
Általánosan elfogadott tény, hogy Rotz – akárcsak a kor többi… térképésze – a jóval korábbi portugál hajózási térképeket másolta… portugál neveket használ az új földekre. A Rotz-térkép megörökíti Malajziát, Kambodzsát, Vietnamot és Kínát (utóbbit egészen a
Azonnal felismerhetjük a Perzsa-öblöt, Indiát és Délkelet-Ázsiát is. Az eredeti térképet csakis olyasvalaki ábrázolhatta, aki jól ismerte az Indiai-óceán, Kína és Indokína partvidékeit.
A portugálokat azonnal kizárhatjuk, mert bár a Rotz-térkép azután készült, hogy Magellán körülhajózta a világot, sem Magellán, sem a többi portugál felfedező nem töltött elegendő időt a kínai partok közelében ahhoz, hogy ilyen pontossággal feltérképezhesse azokat. […] Ha pedig az eredeti térképész nem lehetett portugál, neki is egy még korábbi térképről kellett másolnia. (150-151. oldal)
Habár a Rotz-térkép Ausztrália keleti és északi partvonalát nagyfokú hitelességgel ábrázolja, a nyugati partot csak Brunburyig örökíti meg, és itt hirtelen vége szakad. A felmérés váratlan befejezésének legvalószínűbb oka, hogy a Hong Bao által Ausztrália déli partvonalához kiküldött kutatóhajó a modern kori Victoriához tartozó Warrnambool közelében zátonyra futott.
Ezen a helyen 166 évvel ezelőtt valóban találtak egy olyan hajóroncsot, amely egykor Hong Bao flottájához tartozhatott… amelyet azóta is „Mahagóni Hajónak” neveznek, a hajótörzs építése során felhasznált alapanyag után… Ilyen fák nem is nőttek Európában, a kínai dzsunkák viszont… ebből a vörösesbarna keményfából épültek. (152-153. oldal)
1423 márciusára a kínai flották már két éve járták a tengereket, elérték az óceánok legtávolabbi kiterjedéseit is. Hong Bao és Zhou Man admirálisok befejezték feladatuk java részét…
A Rotz-térkép Ausztrália nyugati részét, Szumátrát, a Maláj-félszigetet, Indokínát és Borneó nyugati részét figyelemreméltó pontossággal ábrázolja… Hong Bao körülhajózta Szumátrát, kikötött Malakkán,… azután a Dél-kínai tengeren át tért haza… 1423 október 22-én.
Hong Bao admirális hajói elsőként haladtak át a Magellán-szoroson. Felfedezték a Déli-sarkividéket, és elérték Ausztrália déli részét, méghozzá több mint két évszázaddal Abel Tasman (1603-1659) előtt. […]
Amint Hong Bao arra készült, hogy… hazatérjen, a Zhou Man… szintén a déli szélességi körök mentén, az ellenkező irányból hajózott Ausztrália felé, hogy Magellán előtt egy évszázaddal elsőként szelje keresztül a Csendes-óceánt. (154-155. oldal)
Amikor az európaiak végül megérkeztek, nem hajóztak csak úgy vakon az ismeretlenbe…
A Rotz-térképpel szinte mindenben megegyező Dauphin-térkép a 18- század közepén…
Harleian-térképként vált ismertté. Ezt utóbb az ifjú tudós, Joseph Banks szerezte meg, aki az Endeavour fedélzetén Cook kapitánnyal együtt utazott. (192. oldal)
James Cook kapitány három nagy utazása közül az elsőt 1768-ban tette meg, amikor kihajózott a Csendes-óceénra… „fedezte fel” Új-Zélandot, amelyet megtelepedésre alkalmasnak talált… Feltárta Ausztrália keleti partvidékét… majd Új-Guinea és a Jóreménység-fok érintésével hazahajózott.
Második utazásán, 1772-ben… Új-Zélandon kötött ki… ezt követően elhajózott egészen az antarktiszi kontinens pereméig.
Harmadik csendes-óceáni utazásán azt a feladatot tűzte maga elé, hogy felfedez egy északi-átjárót a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között. Újra felkereste Új-Zélandot és Ausztráliát, majd Észak-Amerikába vitorlázott, ahol Oregontól északi irányban feltárta a partvidéket.
Behatolt a Bering-szorosba is, de miután nem talált jégmentes hajózási útvonalat, megkezdte az utat hazafelé. 1779. február 14-én, Hawaiion ölték meg, miután összetűzésbe keveredett a bennszülöttekkel.
Cook igazi nagy formátumú karakter, talán minden idők legnagyobb navigátora, Új-Zélandot és Ausztráliát azonban nem ő fedezte fel. […]
Amikor Cook azzal tért haza, hogy felfedezte Ausztráliát, a Brit Admiralitás térképészeti hivatalának vezetője, Dalrymple kapitány hevesen tiltakozott a kijelentés ellen. (383-384. oldal)
A történelem egyik legérdekesebb kérdése, hogy mi történt volna, ha… a császár… arra utasította volna Cseng Hót, hogy haladjon tovább a megkezdett úton? Vajon állandó kolóniák létesültek volna Afrikában, Amerikában és Ausztráliában?
New Yorkot ma New Beijingnek azaz ÚJ-Pekingnek hívnák? (401- oldal)
Forrás: Gavin Menzies: Amikor Kína felfedezte a világot, Alexandra Kiadó
Afganisztán és a Brit Birodalom
Oroszország évszázadok óta tartó terjeszkedése Délkelet-Európa felé félelemmel töltötte el az Egyesült Királyságot. 1878-ban megszerezte Ciprust, hogy a Török Birodalom elleni esetleges orosz támadásra gyorsan reagálhasson, miután már részt vett a krími háborúban 1854 és 1856 között. Ezen kívül a britek lerohanták Afganisztánt, hogy megelőzzék az India irányába történő további orosz terjeszkedést. Itt három véres és sikertelen háború zajlott le, míg végül rákényszerültek az afganisztáni terjeszkedés feladására.[64][79]
Az első angol–afgán háború (1838–1842) a Viktória-korabeli brit hadsereg egyik legszörnyűbb vereségéhez vezetett. Afganisztán meghódítása kezdetben szinte ellenállás nélkül ment, de nem vették figyelembe, hogy a sokszínű országot az ott élő népeknek is tetsző módon kellene kormányozni. Az „Indus hadseregének” nevezett brit irányítású sereggel támogatott afgán bábvezetés teljes kudarcot vallott, és általános felkelés bontakozott ki ellene az országban. Az orosz segítséget is magukénak tudó felkelő afgán pastu törzsek 1842-ben a támadó brit hadtestet teljes egészében megsemmisítették. Erre egyébként a Kabulból történő visszavonulás adott alkalmat, mikor a hegyek közötti hágóban lemészárolták a briteket. Egyedül egy sebesült lovas, Brydon sebészorvos élte túl és jutott vissza 1842. január 13-án Dzsalálábádba.[64]
A második angol–afgán háború (1878–1880) során több csata után 1879. május 26-án megköttetett a „gandamaki szerződés”. Ebben az afgánok elfogadták a brit képviseletet, a külpolitika angol ellenőrzését. Vezetőjük, Jakub emír lemondott területekről is, mindezek fejében évi járadékot kapott.[64]
A harmadik angol–afgán háború 1919-ben a helyi törzsek által a brit hadsereggel szemben érzett elégedetlenség miatt robbant ki, és végleg elűzte a megszállókat Afganisztán területéről.[64]
Az indiai és afgán háborúk után az ázsiai nagy gyarmatosítási játszma brit részről befejeződött. Ugyanekkor erős ipari lobbisták és brit kormánytagok, mint például Joseph Chamberlain, szükségesnek ítélték a hivatalos gyarmattartás további fennmaradását más keretek közt, de a brit világpiaci részesedés csökkenését megakadályozó rendszerben. Az 1890-es években az ország új gyarmatosítási politikát fogadott el, ami a trópusi Afrika meghódításáért folyó harc éllovasává tette.[81]
forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Brit_Birodalom
