Aktív 20 év keresztényi múlt után végre lehetőségem nyílt egy házicsoport alkalmon egy általam választott témát előadni.
A következő vázlatot készítettem el:
Nyelvünk megzabolázása
4 bölcsesség van: isteni – emberi jó – emberi rossz – sátáni
Dombon a tanya – triviális – hegyen épített város
Jerikói csoda: keserű íz helyett só
Ezen felül minden bibliai idézetet kinyomtattam, és úgy intéztem, hogy minden fontos információ: vázlat, bibliai idézet minden rajta legyen 1 oldalon.
Tanítás közben kellemetlen lett volna több oldalt nézegetni, vajon hol is lehet az az idézet, amit korábban felírtam?
Nos, sikerült egybegyűlni, nyolcan voltak ott, mert mindenki nem tudott részt venni.
Először felemeltem a Bibliát, és azt mondtam: „szeretném, ha a mai nap folyamán ez a könyv kerülne a középpontba.”
Ez a cselekedet azonnal tudatta mindenkivel, hogy nem elég csak úgy bármi - keresztényi véleményről - beszélni, most csak az Ige lesz a középpontban.
Ketten nem hoztak bibliát magukkal, de én azonnal elláttam őket 2 saját példánnyal, így most már mindenkit rá tudtam venni az Ige olvasására.
Felkértem az első személyt, hogy olvassa az Igét.
Apró malőr történt: nem volt olvasószemüvege, így rögtön eggyel arrébb kezdtük az olvasást. (Később előkerült, és a következő körben már ő is sorra került.)
„Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
Íme a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk.
Íme a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
Itt megszakítottam az olvasást, hogy tisztázzuk az elhangzott 2 szimbólum mit is jelent.
A zabla, és a hajókormány ismerős volt, de azért beszéltünk róla, hogy mindenki szeme előtt megjelenjenek ezek a képek.
Továbbment az olvasás a következő személyre.
Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által:
De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:” (Jak 3, 2/b-9.)
Fontos volt tisztázni, hogy 1 zablával 1 lovat, és 1 hajókormánnyal 1 hajót lehet irányítani!
Mégpedig csak azt az egy lovat és azt az egy hajót, amelyekhez azok az eszközök tartoznak.
Tehát fontos, hogy ez azt jelenti, hogy nyelvünkkel mi irányítjuk a saját sorsunkat.
Nem mi irányítjuk más sorsát, nem más irányítja a miénket!
Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
Vajon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olaj magvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jak 3, 10-13.)
Itt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mennyivel másabb a mai kultúra, mint abban az időben volt.
Ma már van például gyümölcsoltás is.
Ha valaki számára a beoltott gyümölcs természetes, akkor ő számára nem érthető, hogy miért ne lehetne például almafáról barackot szedni?
Mert ma már lehet!
Tehát fontos tisztázni, mik azok a szimbólumok, amik ma is érthetőek, és melyek azok, amik ma már esetleg zavaróak.
Beszéltem ezért arról is, hogy akkoriban a törvény szerint még azt sem volt szabad megtenni, hogy egy szántóföldbe kétféle magot (például rozsot és búzát) vessen valaki.
A lényeg így kikristályosodott, hogy csak kétféle dolog lehet valami, vegyesen nem.
Más példázatokat, így Jeremiás jó és rossz fügéit is megemlítettem, és tovább olvastattam az Igét.
„Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
Itt egy nagyon fontos kijelentéshez sikerült eljutni, mert a 4féle bölcsességet fel lehet fűzni egy számegyenesre, amely 4 fokozatú, és ezen a skálán minden ember – még a világiak is – a saját beszédük által haladnak valamilyen irányban.
Mert a hol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jak 3, 14-18.)
Itt jelent meg a felülről jövő (isteni) bölcsesség.
Jeleztem, hogy a „jó gyümölcsökkel teljes” egy beágyazható felsorolást is jelenthet a szövegben.
Vajon honnan? Nyílván a lélek (szellem) gyümölcseire gondoltam, és ez be is ugrott másnak is, hogy az a 9-es lista ide beilleszthető.
Amit viszont kihagytam, pedig itt lehetett volna behozni, az a minden gonosz cselekedet is van rész, erről lehetett volna tárgyalni, de 1.) nem írtam bele a vázlatba, hogy itt van egy belépési pont, 2.) izgultam, és siettem egy kicsit – így aztán erről meg is felejtkeztem.
Itt hirtelen úgy éreztem, hogy változtatni kellene a sorrenden, így előrevettem a 4-es témát.
Azaz hogy vettem volna, de „2Kir 18-22” volt nekem ideírva, úgyhogy hirtelen kiderült, hogy az általam választott üzenet nem a 2Kir 18-ban van, hanem máshol.
Mivel azt gyorsan el tudtam mondani, hogy ez a történet közvetlenül Illás elragadtatása után történt + volt olyan személy, aki tudott és akart is segíteni.
Így kiderült, hogy az adott Igehely a 2Kir 2, 18-22.
Sikerült gyorsan elindíttatnom az olvasást, amire igencsak szükség volt, mert már ilyen rövid kihagyási idő is elég volt ahhoz, hogy néhányan beszélgetni kezdjenek egymással, és nem bibliai témában.
Egyébként egy pillanatra bevillant az is, hogy valakit megkérek, hogy keresse meg a történet konkrét helyét az Igében, a többiekkel én meg továbbhaladok az eredeti menetrend szerint.
Ha nem lett volna meg olyan gyorsan a bibliai rész valódi helye, akkor biztosan ez utóbbit választottam volna, de annyira akartak nekem segíteni, hogy ráhagyatkoztam a gyors tanácsra, és tényleg nagyon gyorsan meglett a pontos igehely.
Sokat jelent, hogy egy előadónak ki mennyit tud/akar segíteni – itt ez azonnal megnyilvánult, és jó volt ezt megtapasztalni.
Ugyanakkor néha kell hibázni (a tanítónak, prédikátornak) is – mert a törvénykezés szellemének ez az egyik legjobb lerombolója.
Szóval végre sikerült meghívnom a csapatot egy jerikói kirándulásra.
…Jérikhóban lakott…
És mondának a város férfiai Elizeusnak:
Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr:
Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.” (2Kir 2, 18-22.)
Itt akkor előjött egy nagyon fontos újabb szimbólum az, hogy nem lehet kétféle ízű a forrás.
Azt akartam jelezni, hogy a keserűvizű forrás ellenszere a SÓ.
Persze itt a lényeg Elizeus beszéde volt, hogyha ő sót tesz a keserűvízbe (megsózza), akkor meg fog gyógyulni a víz.
Itt akkor nem nagyon volt visszajelzés, és mint ahogy lenni szokott, az utána következő rész – na, az bezzeg nagyon érdekelni kezdett valakit, hogy mi is történt azokkal a gyerekkel, meg a két medvével?
Én akkor arra nem nagyon reagáltam, azt gondoltam, hogy sikerül kitérni e téma elől – hiszen az nem tartozott az eredeti témához, naná, hogy az bezzeg fontos lett hirtelen valaki számára!
Sikerült újra megkaparintanom a csoport irányítását, és továbbolvastattam a következő igerészt.
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.” (Péld 4, 23-24.)
Végre előjött, hogy ez a forrás a szívből támad, és a szájon keresztül csörgedezik ki.
Ahogy a Názáreti Jézus is mondta: „Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból” (Mt 15, 11.) Mert az a szívből jön.
És akkor jeleztem, hogy ÍME, ITT VAN LEÍRVA A RECEPT: a szív megőrzésének és a „számegyenesen való mozgásnak” eszköze!
Ami micsoda?
Mindenkinek a saját nyelve.
Mint a bulldózer haladtunk tovább.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Mt 5, 13-14.)
Háhá, már megint itt a só!
Itt aztán jól megmondtam mindenkinek, hogy ezek aztán bizony a Názáreti Jézus szavai!
És akkor bizony bevetettem a háromlövetű titkos fegyvert:
a.) hegyen épített város – ez lehet bármilyen és bármilyen város, bár inkább itt Jeruzsálemről lehet szó
b.) „dombon a tanya” – mivel mi az Alföldön lakunk, itt nem nagyon vannak hegyek. De vannak dombok. Tehát ha a tanya a domb tetején van, lehetetlen nem észrevenni, hacsak valaki nem akarja.
c.) Triviális = az utcán hever. Ezt nem biztos, hogy fontos fog megemlíteni, mert azért olyan sokan nem tudták mit jelent ez, de azért volt, aki igen.
Tehát az idézet végén a nyomatékosítás, azaz ez bizony minden tanítványra vonatkozik, még ránk is.
Valaki szelíden jelente, hogy ez a beszélgetés a tanítványok rangvitája után vagy arra válaszként történt.
Én úgy benne voltam ritmus generálásában, hogy csak észrevettem ezt, de nem is gondolkodtam el rajta, hogy fontos-e vagy sem, amit az egyik hallgatóm mondott.
Haladtunk tovább.
„Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki
èLegyen bennetek só, és legyetek békében egymással.” Mk 9, 49-50.
Nos, itt ugye megint csak nyomatékosítás van a végén, tehát valami fontosnak kellene lennie előtte!
Ez pedig az áldozat!
Mi az áldozat? Az, hogy nem csak úgy beszélünk, ami eszünkbe jut, hanem olyan dolgokat mondunk ki a szánkkal, ami előrébb visz minket Isten dolgai felé.
Itt szóba került a megbocsátás is.
Mert hát annak folyamata mindenképpen beszéd által történik.
„megbocsátom X személynek Y dolgait, amit ellenem cselekedett.
Mert hát békében kell lennünk egymással
„Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Mt 7, 16-17.)
Ezt a részt korábban is olvashattuk volna, már volt róla szó.
De azért még megemlítettem, hogy „Fül próbálja meg a szót, íny kóstolja meg az ételt.” (Jób 12, 11.)
Itt aztán újra a faliórára pillantottam, és megállapítottam:
„45 perc letelt, vége az órának”
Egy kicsit elámultak, hogy ezt így sikerült levezényelnem, de hát nekem sokéves tanítási tapasztalatom van – nem most kezdtem!
Csak eddig nem tanítottam az Igéből.
És akkor az Isten támasztott még egy segítőt, aki emlékeztetett engem, hogy van egy megválaszolandó kérdés, ami fölött én csak úgy ukk-mukk-fukk átsiklottam.
Ez pedig az Elizeus – lázadó tinédzserek – 2 medve esete.
Valamit mondjak erre!
Úgyhogy én felolvastam ezt a részt elejétől a végéig, hogy ráhangolódjak a történetre.
„Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván:
Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.” (2Kir 2, 22-25.)
Nos, itt akkor feldobták nekem a labdát.
Korábban már hallottam erről tanítást, és azt tudtam, hogy itt inkább tinédzserekről van itt szó, mint kisgyerekekről.
De ezt még kevés volt.
Aztán elkezdtem beszélni arról, hogy ez Elizeus bemutatkozó csodája volt, és Illés kenetének duplája volt rajta. Hatalmas csodák történtek azokona helyeken, a Kármel hegyén (Baál papok legyőzése), Samariában (hatalmas éhség volt, ennivaló már csak szamárfej volt és a galamb kaki, de Isten szabadítást adott).
De ez még nem volt arra magyarázat, hogy „megátkozta őket az Úr nevében”.
Úgyhogy elkezdtem Jerikó történetét elmondani most már részletesebben.
1.) Okkult erőkkel épült fel
2.) Józsuénak muszáj volt legyőzni, mert különben hátba támadhatták volna őket ebből a katonai objektumból.
3.) Csak Isten csodájával sikerült legyőzni a várost.
4.) Józsué Isten akaratával megegyezően átkot mondott ki erre a városra: aki meg újra fel akarja építeni, az annak alapjait saját elsőszülött fi élete árán vesse meg, és aki falat és kaput akar köré építeni, annak legkisebbik fia élete árán tegye ezt meg.
5.) Egy lázadó király mégis megtette ezt. 2 fia volt, mindkettő meghalt.
6.) A város újra benépesült.
