„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.”(Mt 13, 44.)
A Názáreti Jézus ezt a példázatát nem csak úgy mondta, mert állandó beszélhetnékje volt – hanem prófétált.
„A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.” (1Kor 14, 3.)
Ez a prófécia be is teljesedhetett volna:
1799. július 3-án egy szerb parasztasszony találta az Aranka patak partján, a bánáti Nagyszentmiklóson (Torontál megye).
Eredetileg 24 darabból állt, és úgy nézett ki, hogy görög kereskedők fogják ezeket felvásárolni.
A leletet Ajtony kincsének vagy az avarok kincsének is nevezik.
Az akkori Habsburg törvények alapján, mint minden földből előkerült lelet, a bécsi császári és királyi Régiségtárba került. (II. Ferenc császár utasítására 1799. október 1-én).
Persze felkínáltak némi pénzt cserébe a kincsért, de azt is csak akkor, amikor a megtaláló a fővárosba utazott, és ott személyesen kérvényezte azt.
Mire a bürokrácia dzsungelében sikerült kieszközölni némi juttatást – addigra a megtaláló már hazautazott.
Miből tarthatta volna el magát annyi ideig a fővárosban?
Amikor ez kiderült, úgy értelmezték, hogy nyílván azért utazott el, mert lemondott arról a pénzről.
Bánátban igencsak elterjed a híre: bárki bármit talál – adja oda akárkinek, csak ne az államnak!
És találtak is még rengeteg aranykincset, de semmi nem jutott belőle az állami bürokráciának!
Évekkel később aztán mégis csak kapott érte valamit, de addigra már csak az a 23 db aranytárgy volt ismert semmi más.
Nyílván egyszerűbb azt híresztelni, hogy csak ennyi aranykincs volt ott, mint őszintén beszélni a történelemről.
Mi derül ki a történetből?
- A Habsburgok köszönőviszonyban sem voltak a Názáreti Jézus példázataival. Mert ha azt ismerték volna, akkor megpróbálták volna a többi lehetséges jövőben megtalálandó kincset is megszerezni.
- A Habsburg vezetés nem tudott jól motiválni embereket. Meg kellett volna nyerni az ott lakó embereket nyerni a kincskeresés ügyének. Ehelyett a jól ismert porosz módszer: ha jót teszel, megfélemlítenek, hogy továbbra is jót tegyél – ha rosszat teszel, a lehető legirgalmatlanabbul megbüntetnek.
- A mai napig úgy működik a dolog, mintha még mindig német elnyomás alatt lennénk. Porosz (megfélemlítő) módszerrel való vezetés a munkahelyeken, az iskolákban és az egyházakban egyaránt.
Tanulság:
„A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Luk 16, 10.)
A pénzhez való hozzáállás ugyanaz, mint az emberekhez:
ha az egyikhez HAMIS, akkor a másikhoz is HAMIS lesz.
„… nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Mt 10, 26-28.)
