„Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;
És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.
Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.
És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!
Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párduc, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.
Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.” (Dán 7, 2-7.)
A nagy tenger nem más, mint a Földközi-tenger.
Mindig is léteztek titkok a tengerekről.
Miért ne jöhetnének ki a lovak a tengerből, ha a csikóhalak a tengerekben vannak?
Miért is nem csodálatos félig nő-félig haltestű lények énekelnek olyan csodálatos hangon?
Miért is ne léteznének tengeri sárkánykígyók mind e mai napig?
Nos, a lovak nem a tengerből származnak, bár tény és való a ló és a csikóhal mindkettő ló alakú, de ezzel vége is a kapcsolatnak.
Honnan jöhetett létre ez az ötlet?
Az első lovakat valamilyen „titokzatos emberek” állították elő „valamilyen módon”.
Semmit sem árultak el a titkaikból, csak annyit lehetett tudni, hogy özönével exportálnak herélt lovakat iszonyatosan drágán.
Volt ennek a titokzatos népnek esze, államtitok volt minden információ a lovakról, semmit sem volt szabad elmondani róluk.
A herélt lovak egy idő után megöregedtek, így mindig újabbakat kellett helyettük vásárolni a hadiszekerekbe.
Melyeket mellesleg szintén tőlük lehetett beszerezni nem kisebb áron.
Mivel semmi, de semmi információ nem volt, így csak találgatni lehetett.
Az ősevolúció gondolata már akkor benne volt a levegőben, így gondolhatták, hogy – akkor még nem az egész szárazföldi élet, hanem csak – a lovak a tengerből jöttek fel.
Ha értjük, hogyan jött létre egy-egy mitikus állat, akkor leleplezhetjük a mai mitológia elemeit is – például az ősleves elméletet.
„És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.” (1Jn 4, 3.)
János apostol az írta, hogy MOST jelen van már az Antikrisztus szelleme.
Azóta eltelt 2000 év.
Voltak antikrisztusi személyek, de AZ Antikrisztus még nem jött el.
Valahogy így működik ez a tengerből származás elmélete is.
Sok idő kellett, hogy beérjen, de ma már az Euro-atlanti területen ez az uralkodó szemléletmód.
De ha már a csikóhal is félig ló, félig hal, akkor ez előfordulhat más lényeknél is, nem?
Mivel énekelni csak emberek tudnak, és magas hangon rendszerint nők – tehát a gyönyörű hangon éneklő, tengerben-szigeteken élő lények csakis félig nő – félig haltestű lények lehetnek.
Aztán amikor kiderült, hogy ezek a lények az általában teljesen ártalmatlan dugong (tengeri tehén), akkor annak nem igazából örültek az emberek, sokan még ma sem tudják szeretni ezt a növényevőt.
Az ókori görög Homérosz az Odüsszeiában ír egy Scylla (Szkülla) nevű lényről, mely nagyon is valószínű, hogy egy óriáspolip.
A kraken egy mai elnevezése ennek a lénynek.
Hogy léteznek-e ma a tengerekben, óceánokban titokzatos lények?
Szinte biztos.
Az emberek ugyanis legtöbbször a leggyakrabban használt vízi utakat használják.
Nem fognak cikk-cakkban haladni, ha egyszer jó szelük van, és haladhatnak előre.
Bár ma már minden sziget felfedezettnek tekintett, de mégis vannak emberek által ritkán bejárt helyek.
Még a városlakó emberek is igazából a saját lakóhelyüknek csak töredékét járják be.
Legtöbbször ugyanazokat az utcákat járják, sok városrészt szinte soha.
Azon kívül a tenger (óceán) önmagában is, mint az emberiség szimbóluma még sok kijelentést tartogat a népek múltjáról, de jövőjéről is.
