Keressünk egy bibliai modellt az evangélizálásra.
„És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.” (Ez 47, 1-12.)
Ezékiel folyamatosan haladt a folyó partján, és azt tapasztalta, hogy egyre mélyebb a folyó.
Tulajdonképpen ez a folyam az ébredés modellje, melyben a folyó az Egyház illetve egy gyülekezet.
„És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” (Mt 4, 19.)
„És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” (Mk 1, 17.)
„Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.” (Luk 5, 10.)
A kérdés csak az, hogy mi módon fognak bejönni az emberek az Egyházba?
Ehhez evangélizáló személyek kellenek.
Az evangélizálásnak folyamatosan kell mennie, hogy folyamatos legyen a gyülekezet(ek) növekedése.
1. Bizonyságtevők
Ők azok, akik nem halásznak, hanem horgásznak.
Ha a „háló lukas vagy üres”, akkor a halakat egyenként kell kifogni.
Ezért fontosak a személyes bizonyságtételek, mert sokan tényleg válnak részéve a gyülekezetnek.
Az ilyen esetekben sokszor könnyebb a megtérteknek beépülni a gyülekezetbe, hiszen aki őt a közösségbe elhívta, arra biztosan támaszkodhat, ő segít neki a beilleszkedésben.
További előny, hogy nagy valószínűséggel olyan személyek kerülnek be így a hívők közé, akik már valamennyire szocializálódott személyek.
2. Evangélisták
Ők a nagyüzemi halászok.
Sok halat fognak ki az Isten országa számára.
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz (merítőháló), amely mindenféle fajtát összefogott” (Mt 13, 47.)
Ezek között aztán mindenfajta hal akad.
Ennek aztán az eredménye:
„Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is.” (2Tim 2, 20/a.)
Ami azt eredményezheti, hogy kevés(féle) ember kevés gond – sok(féle) ember sokféle problémát tud okozni.
Ezért kell a tanítói és pásztori szolgálat.
3. Gyülekezeti evangélisták
Egy gyülekezet nem rendezhet állandóan evangélizációs kampányokat, mert nem mindig állnak rendelkezésre evangélisták.
Ráadásul ezek a kampányok eléggé megterhelőek lehetnek, fizikailag, lelkileg és anyagilag is.
Ezért a gyülekezetekben is érdemes evangélizálni.
Az ilyen gyülekezeti evangélista tulajdonképpen egy „betanított személy”, aki az evangélisták munkáját végzi, de CSAK a gyülekezetben, nem önállóan.
Ha önállóan is tud evangélizálni, akkor lehet, hogy ő evangélista.
4. Evangélizálás célja
A cél, hogy az emberek üdvösséget nyerjenek. Befogadják a szívükbe a megváltót, bemerítkezzenek víz által és vegyenek Szent Lelket.
Van, amikor az evangélista ezeket mind maga végzi – munkatársak segítségével –, és van, hogy ő elsősorban csak a megtérést hirdeti.
A lényeg mindig az, hogy az emberek számára egy út legyen elkészítve, hogy a mennybe jussanak.
Ezért az evangélista mindenképp csak egy olyan személynek tekinthető, aki elkezd egy munkát, amit aztán mások fognak folytatni.
Ezért úgy kell tevékenykednie, hogy könnyen folytatni lehessen azt, amit ő elkezdett.
Tipikusan a pásztori-tanítói szolgálat az, amely továbbviszi ezt a munkát.
„Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.” (Jn 4, 38.)
5. Gyógyulások és szabadulások
Az evangélizálást követhetik csodák, de nem kötelező, hogy történjenek.
Az eredmény lényege, hogy hány személy szánta oda az életét valóban Jézus Krisztusnak.
A jelek, csodák:
- felkelthetik a figyelmet, így lehet – hogy többen térnek meg,
- valódi szükségleteket elégíthetnek ki,
- nem pótolják azt, ha valaki gyülekezet nélkül kívánja leélnie hívő életét.
Ha egy személy embereket tud megnyerni Jézus Krisztus számára, és ők odaszánják a Megváltónak az életüket, akkor a legfontosabbat már elvégezte, mert a valódi cél az emberek mennybe juttatása.
Egy olyan gyógyító szolgálat, mely nem jár együtt az emberek gyülekezetekbe irányításával lehet, hogy több kárt okoz, mint hasznot; mert a csodát átélt személyek nem lettek felvilágosítva arról, hogy nekik valójában megtérésre lenne szükségük.
