A Jeruzsálemi Katolikusok viszonyulása a próféciákhoz olyan, mint a prófétákhoz.
Miért kell megkülönböztetni a prófétákat a prófétálástól?
Mert nem csak próféták prófétálhatnak az Ige szerint.
Tehát attól, hogy egy Közösségben nem igazán vannak próféták, attól még lehetnek prófétálások.
„Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;” (1Kor 14, 31.)
Mindnyájan = mind az egész nyáj elvileg prófétálhat, de persze nem teszi, mert erre nincs idő. De néhány személy megoszthatja vigasztaló üzenetét a többiek felé.
„A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” (1Kor 14, 3-4.)
Mi hiányzik ott, ahol teljesen hiányzik a prófétálás?
1. épülés
2. intés
3. vigasztalás
A Jeruzsálemi Katolikus vallást gyakorlók csak Jeruzsálemmel és Izraellel kapcsolatos próféciákat tartanak egyáltalán valódi próféciának.
Így az ilyen Közösségben egy idő után már hiányzik az egyének épülése, nincsenek intések, és senki de senki nem vigasztalja meg a szenvedőket.
A Szent Szellem a Vigasztaló.
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek” (János 14, 26.)
Nos, mivel nincs prófécia, nincs vigasztalás.
Mivel nem szokás a vigasztalás, a Vigasztaló nem tud megnyilvánulni.
Tehát az eredmény mindenképpen a Szent Szellem munkájának korlátozása.
Így eltűnik a lágy, kedves hangulat, helyette keménység, ridegség kezd egyre jobban erőt venni a híveken.
És akkor egyáltalán nem is lehet prófétálás?
Dehogynem.
Az Igehirdetés valahol tartalmaz olyan részeket is, melyeket a hívők személyes rémaként megragad(hat)nak, és azokat valahol maguk számára próféciaként értelmeznek.
Ezeket semmivel sem félreérthetetlenebbek, mint bármilyen személyes prófécia.
Utólagosan semmilyen számon kérhetőség nincs, hiszen az üzenet csak általánosan hangzott el.
