1998-ban történt.
Édesanyám halálos beteg volt.
Már 7 éve imádkoztam a gyógyulásáért.
Időnként javult az állapota, utána viszont újra megbetegedett, és még erősebben lett beteg.
El kellett őt engednem.
Felkerestem őt, és együtt imádkoztunk.
Megtért már korábban, és meg is keresztelkedett víz által.
Volt még néhány bűn, amit még megvallott, és éreztem, hogy most már el tudom engedni őt.
Elvitte a mentő Debrecenbe, és onnan már a mennybe költözött.
Egyik este különös álmom volt.
Láttam Németh Sándort, ahogy imádkozik: „Halál, gyász szelleme, távozz Jézus Nevében!”, és felébredtem.
Másnap volt a temetés.
Az történt, hogy nem nyomott le minket a gyász, a szomorúság.
Olyan lényegesen nyugodtabb volt az egész ceremónia, mint amilyen lehetett volna.
Tényleg történt valami.
De azért volt némi érdekesség.
Amikor elmentem a gyülekezetbe, akkor a vezetőségből jelzés jött, hogy szívesen imádkoznak értem a gyász miatt.
Annyira meglepődtem.
Szerettem volna megszólalni, de nem jutottam szóhoz a meglepetéstől.
Ilyen gyorsan kell értem imádkozni ÚJRA?
Én már kaptam egy imát!
Most hogy mondjam el?
Inkább nem mondtam semmit se, csak furcsállottam a dolgot.
Persze nem tudom bebizonyítani, hogy tényleg ilyen álmom volt, mégis hogy mondjam el?
Sok év telt el azóta.
Lelki sebek már begyógyultak