Saul király életútja
1. szín: Saul első harcai
Felkenetést kap Sámuel prófétától
„És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:
Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.
Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.” (1Sám 9, 15-17.)
„Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?” (1Sám 10, 1.)
Rászállt az Úrnak Szelleme, és haragra gerjedt
„És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az ő haragja nagyon felgerjede.” (1Sám 11, 6.)
De az eszköze már ekkor is a megfélemlítése volt
„És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izráelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig.” (1Sám 11, 7.)
Viszont a szíve még az Úrban volt, így tudott megbocsátó lenni
„Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket!
Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek” (1Sám 11, 12-13)
Jonathán bátor és erős volt, de Saul nem tudott bátorságot önteni a népbe, ő csak más sikerében sütkérezett
„És Jonathán megveré a Filiszteusoknak előőrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a Filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók!
És meghallotta egész Izráel, hogy azt mondák: Megverte Saul a Filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izráel a Filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűle Saul mellé Gilgálba.” (1Sám 13, 3-4.)
Mivel Saul szívében nem hitt Istenben és a győzelemben, az emberek féltek
„Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.
És a zsidók közül némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett.
És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle.” (1Sám 13, 6-8.)
Nem elég, hogy egyszer magáévá tette a sikert, melyért nem ő küzdött meg, még a más szolgálati ajándék helyébe is be akart lépni
„Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn.
És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt.
És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban,
Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot.
Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett.” (1Sám 13, 9-13.)
Ítélet: Saul által elvétetett Jonathán dicsősége és Sámuel tekintélye, így vétetik el Saultól is az ő tekintélye
„Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt” (1Sám 13, 14/b)
Jonathán a hit embere most már inkább titokban cselekszik, Saulban már nem bízik meg
„És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.” (1Sám 14, 1.)
„És monda Jonathán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.” (1Sám 14, 6.)
Saul csak vallásos cselekedeteknek tekintette az Istennek való szolgálatot.
„És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál vala.
És történt, hogy a míg Saul a pappal beszéle, a Filiszteusok táborában mind nagyobb lőn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, a mit kezdettél.” (1Sám 14, 18-19.)
Az Isten – ezek ellenére, de Jonatán hite miatt – nagy győzelmet adott
„És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harczola, és igen nagy zűrzavar lőn.
És azok a zsidók is, kik, mint azelőtt is, a Filiszteusokkal valának, s velök együtt feljövének a táborba és a körül valának, azok is Izráel népéhez csatlakozának, mely Saul és Jonathán mellett vala.
És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harczban.
És megsegíté az Úr azon a napon Izráelt. És a harcz Béth-Avenen túl terjede.” (1Sám 14, 20-23.)
Saul megátkozza azokat, akiket áldania kellene
„És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, a ki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.” (1Sám 14, 24.)
„Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, a ki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.” (1Sám 14, 28.)
Jonatán reális ön- és helyzetismerettel rendelkezik
„És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok mennyire felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből.
Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajjon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?!” (1Sám 14, 29-30)
Saul tevékenysége nyomán olyan helyzetbe került a nép, hogy hiába lett győzelem, nem szentebb lett, hanem bűnösebb
„És a nép nagyon kimerüle. Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől.” (1Sá, 14, 31/b-32.)
Saul újra megátkozza azokat, akiket áldania kellene – tehát ez már nála egy életforma
„Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bűn ma?
Mert él az Úr, a ki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele néki.” (1Sám 14, 38-39.)
Saul most már képes lenne egy pogány szertartás szerint feláldozni elsőszülött fiát
„És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.” (1Sám 14, 44.)
2.szín: kap egy utolsó esélyt, ha már úgyis más halálát kívánja, akkor legalább pusztítsa el az első számú közellenséget
Megkapja az Isten utasítását. Már nem várja el tőle senki, hogy hitből cselekedjen, ezért magyaráz el neki Sámuel mindent részletesen, hátha a józan eszével még tud gondolkodni.
„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.
Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.” (1Sám 15, 1-3.)
Ennek pont az ellenkezőjét tette
„És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.
Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.” (1Sám 15, 8-9.)
Isten válasza
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (1Sám 15, 23.)
3.szín: Már nincs ki legyőzze Góliátot a hivatásos haderőből, mert Jonatán már nem tud a hit harcosa lenni, mint régen
Ekkor jön elő Dávid.
Saul pedig már rendszeresen gonoszul cselekszik vele, többször is meg akarja ölni.
Pedig gyermekei kedvelik Dávidot:
„Mikál, a Saul leánya szereti őt” (1Sám 18, 28.)
„És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
És Jonathán leveté felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.” (1Sám 18, 3-4.)
Saul 13 éven át üldözi és üldözteti Dávidot
„És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt.” (1Sám 19, 1.)
Már hiába szállt rá Saulra az Isten Szelleme, a szívét már nem tudta megérinteni
És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é? (1Sám 19, 24.)
Tehát az ellenséget nem akarta megölni Saul, de mit tett az Isten szent embereivel és azok családtagjaival?
„A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész házanépének!
És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.
És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.” (1Sám 22, 16.19.)
Pont ezt kellett volna tenni az amálekitákkal!
Isten nem akart ezért szólni Saulhoz, így ő sértődöttségében fekete mágiát vett igénybe
„És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.
Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony.” (1Sám 28, 6-7.)
4.szín: Végjáték
Saul és emberei meghalnak a filiszteusok elleni küzdelemben.
„És megütközének a Filiszteusok Izráellel, és elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elől, és elhullának a seb miatt a Gilboa hegységén.
A Filiszteusok pedig utólérték Sault és az ő fiait, és megölték a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait.” (1Sám 31, 1-2.)
„És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az ő három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el.” (1Sám 31, 8.)
Saul kereken 40 évig uralkodott.
A folyamat vázlatosan:
Nem reális önismeret => Magáénak tulajdonítja más ember cselekedetéből származó sikert => Magáénak tulajdonítja az Isten cselekedetéből származó sikert => Mivel nem hisz a (többszöri) jövőbeli sikerben, most akar minden lehetőséget megragadni, amihez bárkit képes feláldozni => Ekkor már rég nem az emberekért cselekszik, ők már csak eszközök a cél eléréséhez => Pont azokat áldozza fel, akiket meg kéne védenie. => Ez már teljesen ellentétes azzal, amit úgy hívnak, szeretet. A jó pásztor életét adja a juhokért, nem pedig folyamatosan beáldozza a juhokat az ő sikeréért. => Ezután jön a nagy fordulat, mert akit meg el kellett volna pusztítania, azt meg életben hagyja => Így válik Isten ellenségévé.
Mi a különbség Dávid és Jonatán között? Ugyanaz, mint Illés és a barlangban rejtegetett 100 próféta között.
Dávid és Illés életben maradtak, társaik viszont nem; holott mindnyájan igazak voltak az Úr előtt.
Miért tudta bántani Saul Jonatánt (és elvenni az ő hitét), miközben Dávid el tudott menekülni, a hit embere tudott maradni, és túlélő lett?
Mert Saul csak azok életét tudta tönkretenni, akik közel álltak hozzá, akik vállalták, hogy az ő sorsuk ugyanolyan legyen, mint Saulé.
Azaz Saullal együtt ők is eltűntek.
Így járt Mikál is, aki Isten ítéletének eredményeképpen meddő lett, (2Sám 6, 23.) korábban született fiai pedig meghaltak (2Sám. 21, 8.)