100 új gyülekezet

Saul király életútja

1. szín: Saul első harcai

Felkenetést kap Sámuel prófétától

„És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:

Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.

Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.” (1Sám 9, 15-17.)

„Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?” (1Sám 10, 1.)

Rászállt az Úrnak Szelleme, és haragra gerjedt

 „És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az ő haragja nagyon felgerjede.” (1Sám 11, 6.)

De az eszköze már ekkor is a megfélemlítése volt

„És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izráelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig.” (1Sám 11, 7.)

Viszont a szíve még az Úrban volt, így tudott megbocsátó lenni

„Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket!

Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek” (1Sám 11, 12-13)

Jonathán bátor és erős volt, de Saul nem tudott bátorságot önteni a népbe, ő csak más sikerében sütkérezett

„És Jonathán megveré a Filiszteusoknak előőrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a Filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók!

És meghallotta egész Izráel, hogy azt mondák: Megverte Saul a Filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izráel a Filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűle Saul mellé Gilgálba.” (1Sám 13, 3-4.)

Mivel Saul szívében nem hitt Istenben és a győzelemben, az emberek féltek

„Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.

És a zsidók közül némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett.

És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle.” (1Sám 13, 6-8.)

Nem elég, hogy egyszer magáévá tette a sikert, melyért nem ő küzdött meg, még a más szolgálati ajándék helyébe is be akart lépni

„Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn.

És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt.

És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban,

Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot.

Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett.” (1Sám 13, 9-13.)

Ítélet: Saul által elvétetett Jonathán dicsősége és Sámuel tekintélye, így vétetik el Saultól is az ő tekintélye

„Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt” (1Sám 13, 14/b)

Jonathán a hit embere most már inkább titokban cselekszik, Saulban már nem bízik meg

„És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.” (1Sám 14, 1.)

„És monda Jonathán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.” (1Sám 14, 6.)

Saul csak vallásos cselekedeteknek tekintette az Istennek való szolgálatot.

„És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál vala.

És történt, hogy a míg Saul a pappal beszéle, a Filiszteusok táborában mind nagyobb lőn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, a mit kezdettél.” (1Sám 14, 18-19.)

Az Isten – ezek ellenére, de Jonatán hite miatt – nagy győzelmet adott

„És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harczola, és igen nagy zűrzavar lőn.

És azok a zsidók is, kik, mint azelőtt is, a Filiszteusokkal valának, s velök együtt feljövének a táborba és a körül valának, azok is Izráel népéhez csatlakozának, mely Saul és Jonathán mellett vala.

És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harczban.

És megsegíté az Úr azon a napon Izráelt. És a harcz Béth-Avenen túl terjede.” (1Sám 14, 20-23.)

Saul megátkozza azokat, akiket áldania kellene

„És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, a ki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.” (1Sám 14, 24.)

„Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, a ki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.” (1Sám 14, 28.)

Jonatán reális ön- és helyzetismerettel rendelkezik

„És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok mennyire felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből.

Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajjon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?!” (1Sám 14, 29-30)

Saul tevékenysége nyomán olyan helyzetbe került a nép, hogy hiába lett győzelem, nem szentebb lett, hanem bűnösebb

„És a nép nagyon kimerüle. Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől.” (1Sá, 14, 31/b-32.)

Saul újra megátkozza azokat, akiket áldania kellene – tehát ez már nála egy életforma

„Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bűn ma?

Mert él az Úr, a ki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele néki.” (1Sám 14, 38-39.)

Saul most már képes lenne egy pogány szertartás szerint feláldozni elsőszülött fiát

„És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.” (1Sám 14, 44.)

2.szín: kap egy utolsó esélyt, ha már úgyis más halálát kívánja, akkor legalább pusztítsa el az első számú közellenséget

Megkapja az Isten utasítását. Már nem várja el tőle senki, hogy hitből cselekedjen, ezért magyaráz el neki Sámuel mindent részletesen, hátha a józan eszével még tud gondolkodni.

„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.

Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.

Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.” (1Sám 15, 1-3.)

Ennek pont az ellenkezőjét tette

„És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.

Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.” (1Sám 15, 8-9.)

Isten válasza

„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (1Sám 15, 23.)

3.szín: Már nincs ki legyőzze Góliátot a hivatásos haderőből, mert Jonatán már nem tud a hit harcosa lenni, mint régen

Ekkor jön elő Dávid.

Saul pedig már rendszeresen gonoszul cselekszik vele, többször is meg akarja ölni.

Pedig gyermekei kedvelik Dávidot:

„Mikál, a Saul leánya szereti őt” (1Sám 18, 28.)

„És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

És Jonathán leveté felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.” (1Sám 18, 3-4.)

Saul 13 éven át üldözi és üldözteti Dávidot

„És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt.” (1Sám 19, 1.)

Már hiába szállt rá Saulra az Isten Szelleme, a szívét már nem tudta megérinteni

És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é? (1Sám 19, 24.)

Tehát az ellenséget nem akarta megölni Saul, de mit tett az Isten szent embereivel és azok családtagjaival?

„A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész házanépének!

És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.

És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.” (1Sám 22, 16.19.)

Pont ezt kellett volna tenni az amálekitákkal!

Isten nem akart ezért szólni Saulhoz, így ő sértődöttségében fekete mágiát vett igénybe

„És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony.” (1Sám 28, 6-7.)

4.szín: Végjáték

Saul és emberei meghalnak a filiszteusok elleni küzdelemben.

„És megütközének a Filiszteusok Izráellel, és elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elől, és elhullának a seb miatt a Gilboa hegységén.

A Filiszteusok pedig utólérték Sault és az ő fiait, és megölték a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait.” (1Sám 31, 1-2.)

„És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az ő három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el.” (1Sám 31, 8.)

Saul kereken 40 évig uralkodott.

A folyamat vázlatosan:

Nem reális önismeret => Magáénak tulajdonítja más ember cselekedetéből származó sikert => Magáénak tulajdonítja az Isten cselekedetéből származó sikert => Mivel nem hisz a (többszöri) jövőbeli sikerben, most akar minden lehetőséget megragadni, amihez bárkit képes feláldozni => Ekkor már rég nem az emberekért cselekszik, ők már csak eszközök a cél eléréséhez => Pont azokat áldozza fel, akiket meg kéne védenie. => Ez már teljesen ellentétes azzal, amit úgy hívnak, szeretet. A jó pásztor életét adja a juhokért, nem pedig folyamatosan beáldozza a juhokat az ő sikeréért. => Ezután jön a nagy fordulat, mert akit meg el kellett volna pusztítania, azt meg életben hagyja => Így válik Isten ellenségévé.

Mi a különbség Dávid és Jonatán között? Ugyanaz, mint Illés és a barlangban rejtegetett 100 próféta között.

Dávid és Illés életben maradtak, társaik viszont nem; holott mindnyájan igazak voltak az Úr előtt.

Miért tudta bántani Saul Jonatánt (és elvenni az ő hitét), miközben Dávid el tudott menekülni, a hit embere tudott maradni, és túlélő lett?

Mert Saul csak azok életét tudta tönkretenni, akik közel álltak hozzá, akik vállalták, hogy az ő sorsuk ugyanolyan legyen, mint Saulé.

Azaz Saullal együtt ők is eltűntek.

Így járt Mikál is, aki Isten ítéletének eredményeképpen meddő lett, (2Sám 6, 23.) korábban született fiai pedig meghaltak (2Sám. 21, 8.)

1. Igei háttér

Dicséret (éneklés) és ima együtt jár

„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” (Zsolt 100, 4.)

„De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;” (1Kir 8, 28)

Időnként új dalokra is szükség van

„És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.” (Zsolt 40, 4.)

2. Gyakorlati tevékenység

Miben gyönyörködik Isten? A szép hangzásban vagy a szív állapotában?

Mert mindenki nem tud szépen énekelni.

1. megoldás:

- hangos legyen a dicséret, lehetőleg olyan legyen, mint egy diszkóban,

- csak néhány személy hangját lehessen hallani, akiknek biztos szép a hangja,

- ne is tanítsuk az embereket énekelni, az a lényeg, hogy sose szembesítsük őket azzal, hogy milyen az énektudásuk,

- így mindig lehet őket cikizni, hogy nem tudnak énekelni,

- ami miatt egyfajta kisebbrendűségi érzés/tudat konzerválódik bennük saját magukról,

- lehetőleg olyan dalok legyenek, melyeknek egyrészt a dallamvilága nem ránk jellemző, másrészt a dalszövegek megtanulhatatlanok, csak a profi énekesek számára,

- de jó, hogy emiatt is lehet kritizálni atyánkfiait, hogy miért nem dicsérik az Urat napjában ötször, mint ahogy Dávid tette,

- özönével legyen rengeteg dal, olyan „Modern Talking stílusban”, aminek következménye, hogy alig lehet megkülönböztetni egyik dalt a másiktól, mert kicsit nagyon hasonlóak egymáshoz

- hiába vannak helyi kreációk, igyekezni kell ezeket mindig maximum annyiszor előadni, hogy még egy vakremény csillanjon fel a szerzők számára, hogy most majd meg fogják őt becsülni, mert erre az esélyük annyi, mint a lottón a telitalálatra.

2. megoldás:

Büszkék vagyunk arra, hogy

- csodálatos nyelvet kaptunk az Úrtól, és ezen a nyelven dicsérhetjük a MINDENHATÓT,

- eddig is voltak népdalaik, kuruc nótáink, 1848/49-es katonadalaink,

- Bartók Béla járt a székelyeknél, és fonográfra vette az ő dalaikat,

- volt Kodály Zoltán nevű személy, aki kitalálta a Kodály-módszert,

- tanítottak nekünk az iskolában ének-zene tantárgyat az általános iskolában kötelezően mindenkinek,

- vannak most is olyan keresztény dalaink, amiket éneklünk az Úrnak,

- ma is vannak magyar keresztény dalszövegírók és zeneszerzők

Feladat:

- tanítani a hívőket énekelni,

- megbecsülni és bátorítani a keresztény dalszövegírókat és zeneszerzőket,

- menedzselni őket nemzetközi szinten,

- kiválogatni a mostani magyar kultúrából azokat a dalokat, amelyeket dicséretként is lehet énekelni – Pál hányszor idézett a görög filozófusoktól, és ma ezek, mint Isten Igéje jelennek meg számunkra!

Nos, én olyan gyülekezetbe szeretnék járni, ahol a 2. megoldást helyezik előtérbe.

„Szent, szent, szent a seregeknek Ura” (Ésa. 6.3)

Az Atya szent, a Fiú szent és a Szent Szellem is szent.

Megszentelődési folyamatok:

Teremtéskor

„És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.” (1 Móz 2, 3.)

Pátriarkák idején

„Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.” (Jób 1, 5.)

Törvény szerint

„Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.” (2 Móz 19, 14.)

„És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az ő fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.” (2Móz 29, 44.)

„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.” (2Móz 31, 13.)

„Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.

Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené őt, hogy felszentelje őt.” (3Móz 8, 10-12.)

„És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?

Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.” (1Sám 16, 4-5.)

„Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.” (1Krón 15, 14.)

„a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala” (2Krón 5, 11/b.)

„Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskhabárány megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;” (2Krón 30, 17.)

„Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hűséggel, és ezeknek főgondviselője Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.” (2Krón 31, 12.)

„És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök.” (3Móz 20, 8.)

„…a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára” (Zsid 9, 13.)

„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20, 8.)

Az Isten emberei számára

„Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;

És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” (Ésa 6, 5-7.)

Megszentelés az igazságban

„És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17, 19.)

„Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.” (Rm 6, 19.)

Pünkösd óta

„miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5, 25-27.)

„Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt.”(Rm 15, 16.)

„Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1 Kor 6, 11.)

Amit mi szentelhetünk meg

„Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet” (Zsid 13, 12/a.)

„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.” (2Kor 7, 1.)

„Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.” (1Tim 4, 4-5.)

„Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” (Zsid 10, 29.)

Összegzés:

A megszentelést MINDIG személyek végzik el.

Eszköze mindig az áldozat, állatok vére illetve a Názáreti Jézus vére.

Nekünk meg kell erősítenünk a hitünket a mi Urunk véráldozatában, és a Szent Szellem személye az ő érintése által végzi a megszentelést.

1. Minden ember Szűzként születik.

A szüzesség elsősorban nem megszerezhető, hanem elveszthető.

2. A szüzesség a pátriarkák korában

„A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.” (1 Móz. 24, 16.)

3. A szüzesség a törvény idejében

„Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szűzesség a leányban:

Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt.” (5 Móz 22, 20-21.)

„Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.” (Ésa 62, 5.)

3. A szüzesség az Egyházban

„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.” (2Kor 11, 2.)

„De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.

Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.” (1Kor 7, 36-38.)

4. Amikor a szüzesség volt a feltétele az életben maradásnak

„Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, a kik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték őket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.” (Bír 21, 12.)

5. A szűzesség elvesztése tragédia, ha nem követi házasság

„Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedből; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.

És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá őt, és monda néki: Jőjj, feküdj mellém, húgom.

Ő pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.

És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tőled.

Ő azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb levén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék.

És meggyűlölé őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, melylyel gyűlölte őt, a szeretetnél, melylyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.

Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elűzz engem. Ő azonban nem akart reá hallgatni,

Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Űzd ki őt gyorsan előlem, és zárd be az ajtót utána.

Vala pedig ő rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szűzek valának. Kiűzé azért őt a szolga, és bezárá az ajtót utána.

Hamut hinte azért Támár az ő fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.” (2Sám 13, 10-19.)

6. Ószövetségi papi szolgálatot végző személy párválasztása

„Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik:” (3Móz 21, 1/a)

„Parázna és megszeplősített asszonyt el ne vegyenek, se olyan asszonyt, a ki elűzetett az ő férjétől, el ne vegyenek; mert a pap az ő Istenének van szentelve.” (3Móz 21, 7.)

„Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az ő népe közül,” (3Móz 21, 14.)

6. Ószövetségi prófétai szolgálatot végző személy párválasztása

A prófétákat volt, hogy Isten kötelezte arra, hogy feleségül vegyenek olyan személyt, aki biztos nem volt szűz. Ez nagy áldozat volt a részükről.

„És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ő társa és mégis házasságtörő; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár ők idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szőlőskalácsokat.” (Hós 3, 1.)

7. Ószövetségi kormányzásai ajándékkal rendelkező személy párválasztása

Ráháb, Ruth és Betsabé feleségül mehettek tekintéllyel bíró vezetőkhöz. Ők ezek az erős vezetői tekintélyek miatt kaptak erre lehetőséget.

Sőt, mindhárman belekerültek a Názáreti Jézus földi felmenőinek sorába, mert már az ő életük megváltása is egyfajta „előre meghitelezett” esemény volt, melyet aztán a kereszten realizált a Megváltó.

8. Más kultúrákban is értékként jelenik meg a szüzesség

„És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat.

És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyűjtsenek össze minden szép ábrázatú szűz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének keze alá, és adjanak nékik szépítő szereket.

És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.” (Eszter 2, 2-4.)

9. A Messiásnak kötelezően egy szűz nőtől kellett születnie

„Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,” (Ésa 7, 14.)

„Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1, 23.)

1. Van jogkör a gyógyulásra

„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt 28, 18-20.)

„És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.

Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Mk 16, 15-18.)

2. Van eszköz a gyógyulásra

„Egynek hit ugyanazon Lélek [Szellem] által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek [Szellem] által;” (1 Kor 12, 9.)

3. Van-e különbség, hogy kin keresztül mennyire hatékony személyek gyógyulása?

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban […] [mint] gyógyításnak ajándékait,” (1Kor 12, 28.)

„Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka?” (1Kor 12, 30.)

4. Rendkívüli gyógyulások is történhetnek

„És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:

Annyira, hogy a betegekhez  is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök.” (ApCsel 19, 11-12.)

4. A gyógyulásra vágyónak is akarnia kell meggyógyulni

 „Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.

Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?” (Jn 5, 5-6.)

5. Hitet kell gyakorolni a gyógyuláshoz

„És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.

Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.” (ApCsel 14, 8-10.)

5. Transzferencia (kézrátétel)

 „Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.” (ApCsel 3, 6-8.)

„És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.” (Mt 8, 2-3.)

6. Be kell számolni a gyógyulásról

„Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;

És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.” (Luk 17, 15-19.)

7. Be kell számolni az Isten csodáiról

„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.” (Luk 8, 39.)