Nos, bevallom sok évig nem igazából érdekelt a téma. Buzgó keresztényként még csak-csak, de egy picit „megfáradtabb hívőként” már nem annyira.

Annak idején tetszett Derek Prince: Európából támad-e az Antikrisztus[1] írása, de volt egy feloldatlan bibliai állítás, amit ő sem tudott megindokolni.

Ez pedig a következő Ige:

„Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliszkusz jön ki, amelytől szárnyas sárkány származik.” (Ésaiás 14, 29.)

A kígyó = a kísértő, aki bűnbe ejtette Évát, és Éván keresztül Ádámot, és az egész leendő emberiséget.

A baziliszkusz = a mérges kígyó, akit legtöbbször Antiochus Epifanes-szel szoktak azonosítani, aki betiltotta a jeruzsálemi templomban az áldozatokat, és magát kezdte ott imádtatni.

A szárnyas sárkány = szintén konkrét személy, az Antikrisztus saját maga.

Nézzük meg, származás alapján, hogy a 3 személy milyen identitású.

A legelső a kígyó, amely lehet egy gonosz angyal állati testben.

De miért kellett nem emberi alakot ölteni a kísérőnek? Nos, ember akkor még csak az EMBER volt Éva számára, azaz csak Ádám volt, senki más. Egy másik emberi lény megjelenése igencsak furcsa lett volna – hiszen azt azért tudta Éva, hogy Isten csak ő kettőjüket teremtette embernek – tehát ha emberként jelent volna meg a kísértő, akkor egyből lebukott volna.

A második személy Antiochus Epiphanes, Nagy Sándor utódja, aki a 4 utódbirodalom közöl az egyiknek, a szeleukida résznek volt a feje. De ez csak a birodalom elnevezése, a származása pedig szír volt, azé a népé, akik Dávid és Salamon idejében Izraelnek alárendelt kisebbségként éltek.

Utánuk viszont komoly háborúkat vívtak Isten népe ellen.

Na mármost a kérdés csak az, hogyha a Sátán királyi széke Pergamon, – ami Kis-Ázsiában van, közel Görögországhoz –, akkor ez hogy kerül kapcsolatba a szírekkel?

„A Pergamonbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:

 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol laksz, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöletett nálatok, ahol a Sátán lakik.

 De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.” (Jelenések 2, 12-14.)

Amikor középiskolás voltam, alkalmam nyílt arra, hogy az akkori Kelet-Németországba utazzak. Az még a két Németország egyesítése előtt történt.

Nos, felhívták a figyelmünket, hogy feltétlenül menjünk el egy múzeumba, mely Berlinnek a Nyugat-Berlinhez közeli határához (értsd: A FALhoz) már nagyon közel van. (Onnan sokan próbáltak sikertelenül átszökni a szabad világba).

S a múzeumban bizony ahogy az Isten Igéjében meg van írva:

„… amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk… és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek” (1János 1,1-2/a.)

Emlékszem Pergamon város FALaira, rajta a festett állatalakokra, a teljes életnagyságú szobrokra. Az egyik oroszlán szájába benyúltam (szerencsére nem kapta be a kezem), és kitapintottam a szájpadláson gondosan kialakított vésett részeket…

De akkor nem voltak szírek Berlinben!

Törökök igen, de ők is csak Nyugat-Berlinben – a lehetséges pergamoni leszármazottak!

S akkor 1990-ben leomlott a fal, a két Berlin egyesült. Azaz az ókori Pergamon mai területéről származó város falai és szobrai egységbe kerültek szellemileg az ókori Pergamon mai területéről származó személyekkel.

Eltelt kereken ¼-ed évszázad, s láss csodát! A szírek özönei kezdtek áramlani Európába, és zömük célpontja Németország, s maga Németország is kifejezetten szíreket akart leginkább befogadni!!!

Hogy mi történt azóta?

Szírek tömegei lesznek kereszténnyé veszik fel a kereszténységet az iszlám helyett!

Most főleg hölgyekhez szeretnék szólni, mert most éjszaka olyan rózsákról álmodtam, akik – bár megtörtént az aratás – még leszakítatlanul maradtak.

Az európai matriarkális (nő/anyaközpontú) rendszer nem Istentől származik. Istentől a patriarkális rendszer származik. (Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób, Saul, Dávid, Salamon…)

Nem voltak tökéletesek, de az biztos, hogy férfiak voltak…

A (főleg) nők elleni erőszak megnyilvánulások jelek.

„és paráználkodjanak.” (Jelenések 2, 14/b.)

Paráznaság bármiféle szexualitás a férfi-nő közötti házasságon kívül.

A megtérés nem csak azt jelenti, hogy valaki eljárogat egy gyülekezetbe. Értékrendszer változtatást is jelent. Nőközpontú gondolkodás sokáig nem egyeztethető össze a Bibliával.

Isten tökéletes akarata a monogámia (1 férfi és 1 nő). Ahogyan a teremtésnél is történt.

Mellérendelő viszony, kötelező sorrendiséggel.

Ehhez képest a mellérendelő viszony rossz sorrenddel – nem ékes.

Alárendelő viszony helyes sorrenddel – a törvény idején ez lett, de ez nem Isten tökéletes akarata, melyet az Egyházban tud megmutatni.

Alárendelő viszony rossz sorrenddel – ez lázadás Isten ellen, luciferi gondolkodásmód.

Mert azt mondod: „Engem ne szakítson le senki magának! Én magamnak akarok ékeskedni, nem másnak!” Ahogy akarod. De tudd meg, hogy az érett búzakalász boldog, amikor learatják, és nem ellenkezik. Máskülönben elvesztené az értékét. Így viszont megszabadítják (egy fájdalmas vágással) a szalmától, kifújják-kipergetik belőle a pelyvát, így nyerik ki belőle a gabonát.

Szalma = világi dolgok 

Pelyva = értéktelen dolgok

„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa mi módon épít reá.

Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra;

Kinek-kinek munkája nyilván lesz: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minemű legyen, azt a tűz próbálja meg.

Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.

Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” (1Korinthus 3, 10-15.)

(Fontos: a szalma ugyanúgy, ahogy a fa és a pozdorja felhasználható FAL illetve ház építésére – például a vályogtéglához szalma kell. )

„A tehén és medve legelnek, és együtt feküdnek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;

És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliszkusz lyuka felett terjengeti kezét” (Ésaiás 11, 7-8)

Nos, kicsi a valószínűsége, hogy az oroszlán szénát (füvet) fog enni, de hogy szalmát egyen, az még kevésbé.

Sajnos itt keveredik a széna a szalmával (Xénia a Salma Hayek-kel) vagy ahogy egyesek mondják Gizike a gőzekével.

Tehát a füvet levágják és megszárítják => ehető az állatok számára,

learatják a gabonát, és a szárát levágják => szalma, mely vagy alom az állatoknak, vagy vályogtéglához, esetleg ún. vert falhoz felhasználható házépítéshez.

Vannak gyakorlati dolgok, amikor nem szabad mindent szó szerint venni a hétköznapi élettől távol levő – elefántcsonttornyukban csücsülő – prédikátorok/teológusok tévedhetnek…

A vályogtégla többféleképpen is készülhet:

Polyva és sár – amikor József Egyiptomban volt.

Szalma és sár – nyomokban még ma is megtalálható a magyar Alföldön.

A pelyva vagy polyva lényegében ugyanazt jelenti.

Visszatérve az eredeti témára: annyit érdemes lenne észrevenni, hogy akár emberek millióit is mozgásba hozhatja egy olyan folyamat, melynek hátterében – akár tetszik, akár nem – ott van Isten Igéjének beteljesedése.

[1] Megjelent: Új Exodus, 6. szám 1991/3. 

Az emberi psziché átalakulásának 4 lépcsője

A legtöbb ember azt hiszi, hogy tudja, hogyan lesz a hernyóból pillangó. Azonban nem az történik, amire legtöbben gondolnak, hogy a hernyócska bebábozódik, majd a kis bábjában szárnyakat és 6 lábat növeszt magának, és végül előbújik, mint gyönyörű pillangó.

Valójában az első dolog, amit a hernyó a bábjában tesz, az, hogy lenyúzza a saját bőrét, hátrahagyva egy puha formát. Ha megvizsgálnánk, a báb belsejében egy az emberi nyálhoz hasonlatos gélszerű anyagot, egy „nyáltócsát” találnánk. De ebben a zselében sejtek vannak, méghozzá speciális sejtek, melyek minden DNS információt tartalmaznak ahhoz, hogy ebből a gélből végül egy olyan csodálatos szárnyú teremtménnyé alakuljon át, ami elbűvöl minket.

Talán nehezen hihető el, de az emberek is átmennek egy hasonló átalakuláson, csak nem fizikailag, hanem pszichológiailag. Amikor életünk nagyobb fordulóponthoz ér, például válás, egy szeretett személy elvesztése miatt, esetleg kirúgnak állásunkból, vagy csődbe megyünk (és még folytathatnánk a listát) ilyenkor is mindig egy ilyen átalakulást tapasztalhatunk meg az életünkben. Miután rengeteget olvastam már e témában, végül arra jutottam, hogy ez a négy lépcsős transzformációról szóló teória az, amit valóságnak hiszek.

Az első lépcső 

a leginkább riasztó. Általában teljesen váratlanul történik. Egy pillanatra el is veszítjük a személyiségünket. A világ, ahogyan ismertük, összeomlik, mi pedig emberi iszap leszünk, pont olyan, mint a bábban lévő zselé. Ebben a fázisban pokolian küzdünk azért, hogy az eddigi életünkhöz ragaszkodhassunk. Megpróbáljuk a lehető leghamarabb visszaállítani olyanná, amilyen volt. Amikor kirúgtak egy állásból, az első érkező lehetőséget azonnal elfogadtam. Óriási hiba volt, és végül az egész életemet elölről kellett elkezdenem felépíteni. Egyes emberek rögtön egy másik kapcsolatba ugranak bele egy szakítás után, túl korán. De ez sosem működik. Ebben az első fázisban le kellene lassítani, és minden egyes pillanatot külön megélni. Lélegezni, nagyokat sétálni, és feltölteni a "belső szentélyünk"-et. Arra fókuszálni, hogy mi történik épp most, és nem arra hogy mi volt előtte.

A második fázisban

elkezdheted elképzelni az életedet olyannak, amilyen lehetne. A kulcsszó, amin a hangsúly van ebben, az elképzelés.

Ahogy régen éltél, az nincs összhangban azzal, ahogy most érzel. Új jellemvonásokat fejleszthetsz ki, és azok a dolgok, amelyek eddig egyáltalán nem voltak érdekesek, egyszer csak új ötletek virágzását indítják el benned. Ez az az idő, amikor álmodhatsz az új életed minden lehetőségéről, és megtervezheted a stratégiát arra, hogyan valósítsd meg ezeket az álmokat. Ez a megfelelő idő arra, hogy leírd az álmaidat, és ötleteidet, mindegy hogy mennyire elképesztőnek tűnnek. Soha nem tudhatod, hogy mi az, ami egyszer majd meg fog valósulni.

A harmadik fázis 

az, amikor eldöntöd, hogy azokat az álmokat meg is akarod valósítani. Végre megjön a motivációd arra, hogy felépítsd ezt az új életet. Számítasz a hibákra és visszaesésekre, mivel lesz belőlük bőven. Az életed átprogramozása nem egyszerű, és fárasztó munka. De emlékeztetned kell magad arra, hogy ezek a hibák és visszaesések mind a folyamat részei! Ezek nélkül soha nem juthatsz el sehová. Feltételezem, hogy nem akarod az egész életedet gél állagúan tölteni, de épp ezért, ez a legnehezebb szakasz. Szükség van hozzá egy matador[1] kitartására, hogy átjuss ezen a fázison. Kell, hogy legyen benned állandóság, kitartás és az akaraterő hogy újrakezdd, időről-időre, amikor az álmokat és terveket kiigazítani szükséges. Már nagyon jól ismerem ezt a fázist én is, mivel többször is voltam már ebben a helyzetben.

A negyedik fázis

, amikor végül úgy érzed, hogy kitárhatod a gyönyörű szárnyaidat és tudsz repülni. Miután ez az emberi zselé feloldódik abban, ami lenni akartál, az új végül csak kiemelkedik. Megcsináltad! Ideje megünnepelni. Senki sem tudja persze hogy meddig tart majd ez a szakasz, lehet, hogy napokig, de az is lehet, hogy évtizedekig. Van azért néhány dolog, amire emlékezni kell. A következő változás is ott van már a sarkon túl. A változás elkerülhetetlen. Az egyetlen esélyed hogy biztonságban érezhesd magad, az, hogy tudod hogyan kell elviselni ezt az átalakulást, amikor csak szembe találod magad vele.

Forrás: https://www.scribd.com/doc/93082478/Az-Igazsag-a-Pillangorol

[1] Ha nincs bikaviadal a közelben J, akkor egy paso doble előadás során mint néző vagy esetleg tánctanulás során (mint mellék- vagy főszereplő) megélhetjük azt, milyen is matadornak lenni.

A „jószándékú” segítő

A pillangónak eszébe jutott egy régi mese, melyet még anyjától hallott egészen kicsi pete korában. A történet így szólt:

Egyik késő tavaszi napon, egy jólelkű gazda a gyümölcsösében észrevett egy bábjából épp kiszabadulni készülő pillangót. Látva a szegény lény küszködését, a gazda bicskájával óvatosan kitágította a gubó tetején keletkezett lyukat, így a pillangó viszonylag könnyen kiszabadulhatott. Ám amint kibújt le is esett, s csak tétován, bizonytalanul bukdácsolt. Színes szárnyait is hiába lebegtette, képtelen volt felemelkedni a levegőbe.

A segítőszándékú ember ugyanis nem tudta, ahhoz, hogy a pillangó kellőképp megerősödjön, át kell élje a gubóból való kibújással járó összes kínt, fájdalmat és küszködést. A szabadulás szenvedésétől „megkímélt” pillangó soha nem lesz képes repülni, élvezni a szabadság mámorító érzését.

http://www.szaszandras.info/keptar/pillangok.html

Miért éppen pillangó?

A természetnek egyik csodája a pillangó, talán a legizgalmasabb, legképletesebb üzenetet nyújtja számunkra.

A pillangó hernyóként éli élete első szakaszát. Látszólag elégedett lassú, a földön csúszómászó állapotában. De aztán elfogja egy érdekes, megmagyarázhatatlan vágy, ami belé van “programozva” és elkezdi magát előkészíteni – mint egy múmiát – hernyó életének “halálára”. “Feladja” addigi életének minden meggyőződését, szokását, tulajdonságát, paradigmáját, és kockáztat. Vakon elfogadja a számára ismeretlen, elképzelhetetlen jövőt, a “halált”, az átmenet tehetetlenségét, bizonytalanságát. És a hernyó “meghal”. Mint hernyó megszűnik létezni.

Tetszhalálának folyamata során valami furcsa ragacsos, bebugyolált masszává válik a saját maga által készített koporsójában, illetve méhében.

Aztán egy csodálatos metamorfózis és feltámadás következik, az átalakult, színeváltozott hernyó úgymond harmadnap átlényegülve feltámad és gyönyörűséges, könnyed pillangóvá válik. Szárnyal! Messze magasan a földhözragadt, nehézkes, lassú mivolta felett.

Elhagyta a földet, földhözkötöttségét, a hernyó paradigmáit, korlátait, kötöttségeit, tehetetlenségét, rövidtávú, szűk körű perspektíváját, és felszabadult.

Néha elgondolkozom a pillangó metamorfózisán…

Ha meg tudnánk a pillangót kérdezni, hogy megérte-e neki a kockázat, a bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem, a napokig tartó tehetetlenség a “koporsóban”, azért, hogy most pillangó lehessen régi hernyó mivolta helyett: nekem az az érzésem, hogy válasza egyértelműen lelkes igen lenne, mert a természet mindig igent mond az életre, a fejlődésre, a megújulásra, a feltámadásra.

De nézzük tovább a pillangó történetét: miután az eksztatikus pillangó ráébredt csodálatos új, felszabadult állapotára, gyorsan ide-oda repkedett, hogy a többi hernyót megkeresse, elmondja nekik a jó hírt, és megtanítsa nekik, hogyan tudnának ők is pillangókká válni.

Addig ugyanis a hernyók gyakran panaszkodtak egymásnak, hogy oly nehéz az életük, hogy mind többet kell küszködniük, mégsem viszik semmire. Így biztos volt benne a kis pillangó, hogy örülni fognak a jó hírnek.

De nagy szomorúságára nem így történt! Egyesek beképzeltséggel vádolták. Mások kritizálták, mert magasabb státuszt ért el és elhagyta őket, egyesek őrültnek nevezték, és figyelmeztették, hogy meg fogja bánni és le fog bukni. Néhányan pedig azt mondták, hogy ők eddig is jól megvoltak, és ezután is hernyók maradnak.

A kis pillangó szomorúan elszállt. De egy kis hernyó hallgatott és gondolkozott…

Aztán egy szép napon elfogta őt is egy furcsa vágy. Talált magának egy jó ágat, és dobogó szívvel elkezdte bebugyolálni magát. Olyan érzése volt, mintha megszűnne létezni… De egy rövid idő múlva valami csodálatos dolog történt…

Enüd McGiffert az Elixír magazinban megjelent cikkéből

http://kinezildi.eu/miert-eppen-pillango

Forrás:

Kővári Zalán: LÉLEKTANI DRÁMA

III. KÖTET:

• MOZGÁSOK

• LÉLEKTANI DRÁMA

• PILLANGÓ

PILLANGÓ c. könyv,  3-4., 10-11., 13. oldalak