Az idézett bibliai szövegekről utólag derül ki, hogy hol is vannak azok. Annyi elhangzik, hogy Máté evangéliuma 4. fejezet, de hogy honnantól kezdve, az már nem. Így a hallgatók egy nyomás alá kerülnek, keresgélik az idézett részt, hogy azonosulhassanak vele, vagy pedig feladják, hogy kikeressék azt.
Tipikus rizsaszövegek vannak kitalálva, melyek úgy vannak tálalva, mint Isten Igéje. Olyan tekintéllyel vannak kimondva, hogy a hivőknek még eszébe se jut, hogy legalább mondja már meg valaki, hogy ez hol van megírva. De a fellépett habitus miatt sosem kerül sor ilyen ellenőrzésekre.
A prédikátornak nem célja, hogy az Igehirdetés felemelje a hallgatókat, hanem hogy saját lelki problémáit végre elmondhassa valakinek, sőt mindenkinek! Így amit ő átélt, arról mindenki tud, de az ő élményeihez képest mindenki másé teljességgel lényegtelen.
Így aztán rengeteg szó van étkezésekről, utazásokról – persze úgy kell megfejteni, hogy egy-egy esemény hol, mikor – és ha nem a prédikátorral, akkor kivel – történt.
Az Igehirdetés vége felé a prédikátor kezdi egyre jobban érezni magát – míg a hallgatók alig kapnak levegőt, olyan pszichés nyomás alá kerülnek. A szemük üvegessé változik, mozgásuk darabossá. Van, akin annyira meglátszik a pszichés nyomás, hogy végtagok remegése is előfordul.
A prédikáció utáni napok kábultan, éber álomállapotban történnek. Akár évek is eltelhetnek így, valódi saját gondolatok nélkül.
A prédikátor egyszer csak megszólal „de hisz, még hozzá se kezdtem ahhoz, amit el akartam mondani!” – hát pontosan erről van szó!
Ki hibás abban, hogy nem térhetett rá a tárgyra? Állandóan félbeszakítják?
Bizonyos helyeken arra buzdítják a hívőket, hogy az Igehirdetést olyan szívvel hallgassák, hogy mindenképpen rhémát kapjanak azon keresztül. Ez a megelevenítő illetve személyre szabott (partikuláris) Ige, míg az általános Ige a logosz.
Ez különösen akkor lehet káros, ha sem prófétálás, sem nyelveken szólás és magyarázása nem működik sehol sem a közelben.
„Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:” (1Kor 14, 27.)
„Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen” (1Kor 14, 31.)
Így a hívek nagyon igyekeznek betölteni a következő idézetet:
„…ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.” (1Thessz 2, 13.)
Nos: mint tudjuk az egyháztörténelemből a következő történt Pállal:
„…elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind” (2Tim 1, 15.)
Ez nem csak egyes hívőkre vonatkozott, hanem az összes Kis-Ázsiai gyülekezetre.
Mert Pál a saját tanítását kötelezően elfogadtatta, addig más szavára így rendelkezett:
„A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.” (1Kor 14, 29.)
A lényeg, hogy neki mindig igaza volt, legfeljebb egy egész régióban gonosz mind az összes hívő.
|
Esetlentanulmány
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengertől innen, de az Üveghegyeken túl; ott ahol valaha a kurta farkú malac túrt. Már nem túr, mert a helyi település (Gyevi) lakói mind megtértek, és nem akarnak semmi démonikussal kapcsolatba kerülni, így disznóhúst sem esznek, sértés lenne számukra sertést tartani.
Mert hát a disznó az ugyebár, nos, szóval a Gadarénus démonjai (Mt 8, 32.) is disznókba mentek, szóval biztos, ami biztos, inkább jobb nem enni disznóhúst…
Úgyhogy a hívők inkább szárnyast meg marhát esznek, Mert hát a Szent Lélektől szárnyalni szeretnének.
Egy erőteljes ima és a Mindenhatót dicsőítő imádó dalok hatására mindenki szabadulni kezd, és a démonok annak rendje és módja szerint kimennek az emberekből (ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva), csak 3 személy tusakodik a szabadulásért. Az első egy fiatalember, aki nem tud megszabadulni a puskázás szellemétől. A fiú megígéri, hogy mostantól tanulni fog, erre a démon elhagyja őt. A második egy hölgy, aki nem tud szabadulni a paráznaság démonától. A hölgy megérti, hogy Jézus az ő vőlegénye, és hogy így ő egy szeretett, választott személy. Ekkor megszabadul.
No, de itt ugorgyunk egyet. Ugyanis 1 hét múlva a fiatalember elmondja, hogy azóta szorgalmasan tanul, és jó jegyeket kap – hálás Istennek a szabadulásért. A testvérnő kivirágzott. Csinosan, de visszafogottan öltözködik. Tanúsága szerint érzi, hogy tisztelik a férfiak a gyülekezetben, biztos benne, hogy előbb vagy utóbb megkérik a kezét. De hát térjünk vissza a szabadító szolgálathoz…
– Bűntudattal való manipuláció… Nos, mindenki megkönnyebbedett, kivéve a gyevi pásztort.
Ha a pásztor megszabadult volna, Ez a mese is tovább tartott volna. |
Történt egyszer, hogy egy Mátyás (ApCsel 1, 26.) nevű prédikátor jött vala a városba az igazságról prédikálni; de a pásztor csak akkor engedte őt szolgálni, ha a prédikáció végén szabadító szolgálatot végez a gyülekezet tagjai felé. 
A harmadik személy egy öltönyös férfi. – Mi a neved? – Faggatják a szolgálók a démont.
