Jelen van-e Isten Igéjében az erőszakosság?
„A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11, 12.)
„A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.” (Luk 16, 16.)
Itt olyasmiről lehet szó, ha el akarod nyerni az Isten egyik áldását, akkor nem kaphatod meg azt, ha nem ragaszkodsz erővel Istenhez, hanem csak úgy hiszel is benne meg nem is, hallgatod az Igét meg nem is, jársz is gyülekezetbe meg nem is…
„Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.” (Zsolt 118, 27.)
Itt egy ószövetségi rész mutat hasonlót. Ha már egyszer eldöntöttük, hogy meghozunk egy áldozatot Istenért, akkor ne úgy álljunk hozzá, mint aki hagyja elkódorogni az áldozati állatot.
Ez a fajta „erőszakosság” Istentől is megvan, ugyanis a parúzia (elragadtatás) is egy hirtelen erőszakkal való kiragadást jelen a világból.
Ezzel szemben embertársaink felé pont nem így kell viszonyulni.
„Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.
A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, És felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.” (2Tim 2, 24-26.)
Tulajdonképpen azért létezik a prófétálás intézménye (= ajándékának használata), hogy a hívőknek legyen joguk azt akár el is utasítani, ha 2 dolog bármelyike nem áll meg belőle.
1.) Krisztus van a középpontban (nappal)
2.) Igei (szövétnek)
3.) Reménységet ad. (hajnalcsillag)
„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pét 1, 19.)
Mert ha akár pásztor/presbiter… akár keresztény testvér olyan tekintéllyel lép fel, hogy most biztos Isten szól rajta keresztül vagy ilyen mentalitással, mint pl.:„minden józan ember tudja mit kell tenni ebben a dologban…” vagy „nálam biztos megvan a megoldás a te problémádra”…
Nos, akkor a hívőt sarokba szorít(hat)ják és választania kell. Főleg akkor lesz kellemetlen, ha kiderült, hogy a tanácsadó tévedett, de a következményeit nem neki kell elviselnie.
Manapság is adnak konkrét „tanácsot” például:
- kivel házasodjon valaki,
- hogyan/mire költse el a pénzét,
- minek tanuljon,
- hol dolgozzon,
- melyik gyülekezetbe KELL járnia…
Nagyon nehéz lehet kimenekülni az ilyen csapdákból, és aztán fennáll egyfajta küzdelem, hogy kinek volt igaza.
A tanácsadónak néha egyáltalában nem áll érdekében, hogy a hívő gondjai megoldódjanak, hiszen akkor kiderül, hogy a presztízse csorbát szenvedett.
És hogyha esetleg mégis megoldódott a hívő gondja – de egyáltalán nem őáltala, vagy ahogyan ő javasolta – akkor úgy örül neki, mint a farizeusok Lázár feltámadásának.
A hívőnek joga van 2 vagy 3 tanúbizonyságra, és ha nem erősíti meg a tanács az ő jövőképet vagy gyakorlati tapasztalatait, akkor dönthet úgy, hogy nem követi.
„két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó” (Mt 18, 16/b.)
Az, hogy valahol elzárkóznak a prófétálás intézményétől, még nem jelenti a probléma megoldását, ugyanis ott meg társadalmi, prédikátori és még ki tudja milyenféle tekintéllyel léphetnek fel az emberek, hiszen megszokták, hogy akár igazuk volt a tanácsadás során, akár nem – sosem marasztalja el őket senki sem.
A probléma egy már meglévő elvárás, hogy valakinek BIZTOS, hogy igaza van az adott helyzetben.
Az ilyen erőszakos helyeken előbb-utóbb a legtöbb hívő legfőbb gondja, hogyan védje meg magát a többiektől.
Ez megnyilvánulhat rossz imákban is, amik aztán nem békességet eredményeznek az alany számára, hanem békétlenséget.
Van amikor szinte menekülni kell a gyülekezetben tanácsadók elől és bujkálni, hogy mert az ember másként cselekedni, mint ahogyan szerintük helyes.
Az alázatos ember hagy egy rést, hogy esetleg neki most nincs igaza.
Az alázatos ember igyekszik a 3 pontot akkor is betartani, ha prófétál, ha máshogy szól. Akkor is, ha Igét hirdet, tanácsol vagy bármi mást mond.
Az erőszakosság (mentalitása, szelleme, miliője, atmoszférája…) sokszor nem ad időt a gondolkodásra, míg az alázatosság (mentalitása, szelleme, miliője, atmoszférája…) lehetőséget ad az újra átgondolásra.
Az erőszakosság légterébe került személy sokszor magával is erőszakos, kevés időt hagy magának is a döntésekre, elkapkod(hat)ja azokat, míg az alázatos személy a maga életét is meggondoltabban vezeti.
Az erőszakosság inkább kapkodással és felületességgel jár együtt, míg az alázatosság inkább meggondolással (körültekintéssel) és alapossággal.
Az erőszakosság eredménye lehet fizikális betegség is, míg az alázatos ember szavai önmagukban gyógyíthatnak.
Az erőszakos személy, mint testvér, barát olyan, mint az ellenség.
„A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.” (Zsolt 18, 49.)
Az erőszakosságban fel lehet nőni:
„Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.” (Zsolt 35, 11-12.)
Ezzel szemben a Messiás:
„Íme az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam,
akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki,
a törvényt igazán jelenti meg.” (Ésa 42, 1-3.)
Szolgálati ajándékok 7-es listája
„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)
Márdokeus is Eszter gyámja volt:
„Meg nem mondta Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.” (Eszter 2, 10.)
„És Eszter nem mondta meg sem származását, sem nemzetségét, miképpen megparancsolta néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadta, mint mikor gyámja volt.” (Eszter 2, 20.)
Márdokeus Eszter testi épsége miatt adta neki ezt az utasítást, TÖRVÉNYES gyámja volt, felelősséget vállalt döntéséért, és az Ige igazolja is, hogy veszélyben volt akkor a hívők élete.
Sőt pont emiatt tudott aztán segíteni a hitsorstársainak!
|
Esetlentanulmány
Egy pünkösdi-karizmatikus gyülekezetbe egy nem igazán szép napon egy vándorpróféta érkezik. Mindig mondogatja, hogy ’vándorfül’, ’vándorfül’ – mert hát milyen jól hallja, amikor Isten szól hozzá.
Az egyik testvér épp most házasosodott meg, nagyon boldog, úgy érzi, hogy helyén van az oldalbordája. A prófécia/tanács viszont arról, hogy mással kell összeházasodnia. Engedelmes hívő lévén eleget tesz annak, amit mondanak.
Kis idő múlva újabb szolgálat érkezik. Hősünk már épp megszokta új oldalbordáját, de hát az üzenet az, hogy újra kell házasodnia. Így hát elválik és újraházasodik. Ez így megy évről-évre. Közben igencsak fellendül a gyermekszolgálat, mert minden új házasságban új porontyok születnek.
A legutolsó alkalommal – a változatosság kedvéért – arról van szó, hogy váljon el, és házasodjon újra. De már csak elvált hölgyek vannak a gyülekezetben. De hát nem lehet ő engedetlen hívő! Úgyhogy sok ima és böjt után valahogy mégiscsak rájön, ki is illik hozzá a legjobban a gyülekezetben. Így hát rá esik a választása. – Még hányszor fogod megkérni a kezemet? – Hogyhogy hányszor? Nem értem! – Én voltam a legelső feleséged… |
