Magyarország tekintélye a padlón van
Budapest – Példátlan és megalázó, hogy az Európa Tanács monitoring bizottsága szerdán megszavazta a Magyarország elleni megfigyelési eljárás megindítására vonatkozó javaslatot. Nem a magyar emberekkel van bajuk, hanem az országot vezető kormánnyal.
Ez a döntés az ET fennállása óta példátlan, hiszen korábban sohasem fordult elő, hogy egy EU-tagország esetében a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatban olyan súlyos aggályok merüljenek fel, amelyek a monitoring bizottság szerint indokolttá teszik az eljárás beindítását.
A döntés üzenete egyértelmű: Európa nem tekinti Orbán Viktor Magyarországát teljes értékű demokráciának. Európa nem gondolja, hogy az alkotmányos rendszer átalakításával kapcsolatban megfogalmazott széleskörű kritikák alaptalan támadások, és nem hiszik el az Orbán-kormánynak azt sem, hogy készek a demokratikus normákat sértő intézkedések korrekciójára.
A bizottsági jelentés nem csupán a magyar demokráciát szűkítő intézkedések tartalmát, hanem azt a döntéshozatali módszert is kifogásolja, amely révén az Orbán Viktorhoz köthető politikai és gazdasági érdekcsoportok kezdeményezései mindenféle társadalmi vitát és érdekegyeztetést megkerülve, egyik pillanatról a másikra válhatnak törvényi, sőt alkotmányos normává.
“Tény, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye padlón van. Csakhogy ez az ötvenes éveket idéző kormánypropaganda állításával szemben nem a “balliberális áskálódás”, hanem Orbán Viktor totalitárius hatalomgyakorlásának következménye. Egy olyan politikáé, amely mára a saját európai pártcsaládját is szembeállította a magyar miniszterelnökkel” – fogalmaznak.
Az indítvány, amelynek nyomán a jelentés született, néppárti kezdeményezés volt, a bizottság többsége szintén jobboldali politikusokból áll.
Az eljárás megindítására vonatkozó végső döntés csak a közgyűlés június végi ülésszakán fog megszületni, az Orbán-kormányra nézve azonban kevés jóval kecsegtet, hogy addigra a Velencei Bizottság elemzése is elkészül az alaptörvény negyedik módosításról, amelyet a fideszes kétharmad a hazai és nemzetközi közvélemény által többször megfogalmazott, a bizottság jelentésében is szereplő aggályokat lesöpörve fogadott el.
Az Európa Tanács (ET) monitoring bizottsága szerdán 21:20 arányban szavazta meg a Magyarország elleni megfigyelési eljárás megindítására vonatkozó javaslatot.
Forrás: http://nepszava.com/2013/04/uncategorized/magyarorszag-nemzetkozi-tekintelye-a-padlon-van.html
Mélyponton van hazánk tekintélye
- Novemberben követőivel új pártot alapított Gyurcsány Ferenc. A közvélemény-kutatások ma azt jelzik, hogy akár parlamenti párt is lehet a Demokratikus Koalíció. Együtt akarnak működni a volt miniszterelnök pártjával, vagy ezt majd később döntik el?
- Az MSZP a saját útját járja. Arra készülünk, hogy leváltsuk a mostani fülkeforradalmi rendszert. Természetesen ehhez szövetségeseket kell keresnünk az országban, az egyik ilyen lehetséges partner lehet a Demokratikus Koalíció, azonban ennek a kérdésnek valóban nem most van aktualitása.
- Egyáltalán, mit jelentett a szocialisták számára a kiválás?
- Értékes barátaink távoztak a sorainkból, akik sokat tettek az MSZP-ért. Az elmúlt hónapokban azonban bizonyították, hogy a jövőt már nem velünk képzelik el. Lehetséges, hogy lesz olyan időpont, amikor együttműködünk, azonban a közös múltat már lezártuk.
- A felmérések szerint az MSZP eddigi szavazótáborán osztozik a két párt. Mivel szeretnék a maguk számára megnyerni a választókat?
- Ez én nem így látom. A kutatási eredmények inkább azt mutatják, hogy az LMP vesztett támogatókat a Demokratikus Koalíció önálló megjelenésével. Persze kérdés, hogy van-e közvetlen összefüggés a két párt támogatottságának változása között. A demokratikus ellenzék híveinek elsöprő többsége továbbra is az MSZP-t támogatja. Az pedig minden párt számára alapvető cél, hogy új szavazókat nyerjen meg programjának. Mi az egészséges versengéstől egyáltalán nem tartunk.
- Mostanában sokan idézik a bizonyos viccbeli parasztbácsit, aki ugyan sok mindenre fel volt készülve, ám egy ponton mégis elkeseredve azt mondta: na ezt már nem gondoltam! Mit üzen ezeknek, a kormány politikájától elkeseredő embereknek az MSZP?
- Azt üzenjük, hogy ne adják fel a reményt. Lesz egy másik Magyarország, ahol nem a félelem és a kishitűség lesz az úr, hanem a szolidáris, toleráns, és egyben fejlődő hétköznapok. Amíg titkos szavazás van az országban, addig ez a kormány is leváltható. Fontos, hogy a jogosan csalódott emberek - bármelyik pártot is támogatták 2010-ben - a következő választáson jöjjenek el szavazni, fejezzék ki az elégedetlenségüket, mert a fotelből nem lehet a kormányt leváltani.
- Az ellenzéknek nincs szava a Házban, ez már a parlamenti ciklus elején kiderült. Kétharmadra hivatkozva már a választók akarata sem számít. Mi kellene ahhoz, hogy a Fidesz a demokrácia szabályai szerint politizáljon?
- Őszintén szólva, én ebben már egyáltalán nem bízok. Olyan politikai kultúrát valósítottak meg, amelyben a választóktól kapott kétségtelenül széleskörű felhatalmazással nem élnek, hanem visszaélnek. Az országgyűlési munkát láthatóan tehernek tartják, annak szabályait jelentősen átírták: a Fidesz párthatározatainak legitimálására használják a magyar parlamentet. Véleményem szerint csak radikális szemléletváltással változhatna ez meg, azonban ennek semmilyen szándékát, esélyét nem látom.
- Az unió mellett az USA is figyelmeztette már az Orbán-kormányt. Megtörténhet, hogy sorsára hagyják Magyarországot?
- Magyarország nemzetközi tekintélye 1990 óta soha nem látott mélyponton van. Ma már nem csak Európában, hanem ázsiai országokban is elrettentő példaként hivatkoznak a magyar médiatörvényre. Azonban tudni kell azt, hogy a nemzetközi intézményrendszer nem arra való, hogy megoldja az emberek életét - nélkülük. Egy keretrendszert biztosít de önmagában nem ad megoldást. A nemzetközi világ már többször szót emelt: "állj, ne tovább", azonban úgy látom, mindez süket fülekre talált. Itt is az a baj, hogy a kormány nemzetközi tekintélyének eltűnését az emberek fizetik meg, következményeit mindenki elszenvedi.
- Jövőre recesszió várható, tovább nő a munkanélküliség, csökkennek a bérek, bizonytalanná válnak a mindennapok. A fideszesek valóban úgy gondolják: ha néhány szocialista illetve volt MSZP-s vezető politikust szálon vezetnek el, minderről elfelejtkeznek a nélkülözők?
- Sajnos úgy tűnik, hogy ezt gondolják. Figyelemelterelésnek szánják súlyos társadalmi problémákról. Azonban lebecsülik az embereket, azt gondolják, hogy ilyen olcsó fogásokkal el lehet terelni a figyelmet. Rosszul számolnak, hiszen napról napra egyre többen vagyunk azok, akik világosan látjuk, hogy a politikai kriminalizáció zsákutcába vezet és a dolgokon sürgősen változtatni kell.
- Szükség van új titkosszolgálatokra? Nem érzi a parlamenti többség, hogy az emberek elkezdtek félni tőlük?
- Jó úton haladunk az "orwell-i állam" felé, amiben az emberek már szabadon gondolkodni sem mernek. A félelem azonban energiákat is mozgósít, hogy soha többé ilyen despota kormánya ne legyen az országnak. Új titkosszolgálatra pedig egyáltalán nincs szükség. A jelenlegi szolgálatok többször bizonyítottak, jól végzik feladatukat, éberen őrzik a köztársaság biztonságát. Ezért nem is támogatjuk új titkosszolgálat létrejöttét. Ezt is a kormány szokásos pótcselekvései közé soroljuk, aminek ismételten az emberek fizetik meg az árát.
- Milyen a hangulat a nemzetbiztonsági bizottságban?
- Alapvetően szakmai munkára törekszünk, ebben képviselőtársaim többnyire partnerek is. Mostanában azonban értetlenül állunk a folyamatos átszervezések előtt, mivel ezen a területen a stabilitás rendkívül fontos. Mivel a bizottság tagjai valamennyien tisztában vannak felelősségük súlyával, ezért nem pártpolitikai célokra akarják felhasználni a területet. Jó példa erre a fideszes Gulyás Gergely alelnök, aki a bizottságban felelős politikusként végzi a dolgát, azonban amikor választójogi törvényről vagy az MSZP koncepciós megbélyegzéséről beszél a magyar közéletben, akkor már pártkatonává változik.
- Mi vár ezek után Magyarországra?
- Bár jós nem vagyok, fontos feladatom, mint minden politikusnak, hogy kutassam a jövő lehetséges változatait. Ha minden így megy tovább, mint most, akkor sajnos jó eséllyel kijelenthető, hogy nagyon nehéz jövő vár az emberekre, az országra. Ezzel együtt a fény már látszik az alagút végén, azonban ahhoz, hogy kivezessük az országot a sötétségből, nagyon sokat kell még dolgoznunk. Ehhez a munkához kérjük a mindennapok során az emberek támogatását, hiszen közös jövőnk, azaz Magyarország sorsa jelentős részben a saját kezünkben van.
Pakisztán is jobban teljesít
Hallelúja elvtársak, hallelúja! Már odáig jutott el világszám kormányunk munkássága, hogy a szövetségesünk, az Európai Unió, amely ellen szabadságharcot folytatnak, immár szoros felügyelet alá vonta őket. Kezd az Unió is rájönni arra, hogy itt nem véletlen törvénykezések és jogszabályváltozások százai történtek az elmúlt 3 évben, hanem egy precízen felépített, tendenciózus folyamatról van szó, mely a Magyar Köztársaság elleni alkotmányos puccsal kezdődött, és a magyar demokratikus jogállam megdöntésével folytatódott. És még nincs vége, de nem is tudhatjuk meg mi lesz a vége, mert a felcsúti Kaká nem árulja el, mik a végső tervei Magyarországgal. Hiszen mi közünk hozzá, mi csak itt élünk, de nincs kétharmadunk.
Amazing Illusion / Rob Gonsalves
„Ez a döntés az ET (Európa Tanács) fennállása óta példátlan, hiszen korábban sohasem fordult elő, hogy egy EU-tagország esetében a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatban olyan súlyos aggályok merüljenek fel, amelyek a monitoring bizottság szerint indokolttá teszik az eljárás beindítását.”
“Tény, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye padlón van. Csakhogy ez az ötvenes éveket idéző kormánypropaganda állításával szemben nem a “balliberális áskálódás”, hanem Orbán Viktor totalitárius hatalomgyakorlásának következménye. Egy olyan politikáé, amely mára a saját európai pártcsaládját is szembeállította a magyar miniszterelnökkel” – fogalmaz a bizottsági jelentés. Az indítvány, amelynek nyomán a jelentés született, néppárti kezdeményezés volt, a bizottság többsége szintén jobboldali politikusokból áll. Ennyit a baloldali ármányról, mert persze az is szemen szedett hazugság. Nem mintha egy ellenzéknek nem az lenne a feladata, hogy a kormányt ellenőrizze, óvja a demokráciát, és a megfelelő fórumokhoz forduljon, ha egy kormány részéről a jogállammal összeegyeztethetetlen lépéseket vél felfedezni. A kedves vezető a Gyurcsány kormány alatt azt követelte az Uniótól (tehát valóban áskálódott), hogy „semmilyen módon ne támogassák Magyarországot”, mert akkor éppen azt hazudta, hogy nálunk nincs demokrácia. Pedig akkor még volt, nem kicsit, hanem túlságosan is. Akkor még lehetett rendőrségi kordont is bontani, meg a fővárost szétverni, vagy piti 300 forintért népszavazni. Ma már sztrájkolni sem lehet, meg népszavazni se, még alapvető jogainkért sem.
Így állunk most, a felcsúti demokrácia kiverte végre a biztosítékot Európa szebbik felénél is, nem csak nálunk, demokratáknál. Az ötvenes évek kormánypropagandájához hasonlítják a felcsúti géniusz és pártjának gusztustalan hazudozásait, kiemelve, hogy már a saját európai pártcsaládjuknak is hányingerük van tőlük, nem csak a magyar demokratáknak. Végre talán elkezdődnek azok az európai folyamatok, amikre mi már vagy 2 éve várunk, a demokratikus Alkotmányunk eltüntetése óta. Melyre őfényessége felesküdött, majd kinyitotta középen, illedelmesen beleszart, becsukta, és kihajította a szemétbe 10millió magyar ember demokratikus alkotmányát, oszt jónapot. Nem sokára erről a történelemkönyvekben fognak tanulni a diákok, arról, hogy volt valaki, aki a demokratikus választásokon csalással kétharmados többséget szerzett pártjával kivezette az európai jogállamok közül Magyarországot. Majdnem 100 év után, 2004-ben újra Európához csatlakozhattunk, de mindössze 6 évvel később, egy elmebeteg személyes hatalomvágyától hajtva újra kivezet minket a normális társadalmak közül. Irány a Balkán, majd ismét lehetünk mi a legvidámabb barakk, Ócsán már épül is hozzá a díszlet.
Az ellenzék leszalámizása folyamatban van, rájuk ugyanúgy nincsen szükség, mint az ötvenes években. Gyurcsány új pártja, a DK azért nem alakíthat frakciót a parlamentben, mert a jóságos Fidesz az utolsó pillanatban 10-ről 12 főre emelte a frakcióalakításhoz szükséges létszámot. Mert tudta, hogy a DK 10 fővel alakulna meg, ami pont elég lett volna a törvény szerint. De az ízig-vérig demokrata Fidesz ezt pár nappal a megalakulásuk előtt eltörölte, és 12-re változtatta meg. Az Alkotmánybíróság vadi új tagja, a Fidesz által delegált Pokol Béla elvtárs kapta meg ezt az ügyet, mert a DK azt hitte, van még alkotmányosság, és van még demokrácia Magyarországon, ezért az AB-hoz fordult. Hát tévedett. Nem kicsit, nagyon.
A Párt központi lapja, a Magyar Nemzet a napokban leírta azt, hogy “ahol demokrácia van, meg jólét, ott egy párt is bőven elegendő, a pártosodás – miként 1989-ben is – a bomlás biztos jele”. Itt tartunk elvtársak, egy párt is elegendő, megírta nekünk az a szatirikus napilap, amely havonta kénytelen helyreigazítania saját magát, mert a bíróság kötelezi rá. Ugyanis rendszeresen hazudik, és valahogy mindig a Fidesz ellenfeleit sikerül besároznia igaztalanul. Persze nem újdonság ez azoknak, akik még emlékeznek arra, hogy a hazug újságírás és a hazug kormánypropaganda a bolsevikok és a fasiszták sportja. Ők azok, akik a hatalom megtartásáért, és az új társadalmi rendszerük bevezetéséért bármire képesek, még koncepciós perektől sem riadnak vissza, ha az ellenfél amortizálásáról van szó. Ez utóbbiak szép számmal vannak már, koncepciók is vannak rendesen, de a bíróságok még nem elég „felkészültek”, pedig folyik az ő amortizálásuk is. Hiába alkotmányellenes és Uniós jogokat is sért a bírák kötelező nyugdíjazása, világbajnok kormányunk azt hiszi, ha beteszi ezt a rendelkezésüket az alapizéjükbe, akkor minden rendben. Persze ezt csak a csavaros eszű magyarok harapják meg, a világ egyéb, sokkal elmaradottabb pontjain is ez tűrhetetlen.
„A pakisztáni rendőrség letartóztatta és átadta a bíróságnak pénteken Pervez Musarraf volt pakisztáni elnököt, akit azzal vádolnak, hogy államfői megbízatása idején hazaárulást követett el – jelentette a helyi média. A vád szerint Musarraf jogellenesen járt el, amikor 2007. november 3-án, még államfőként rövid időre rendkívüli állapotot hirdetett ki, és elmozdította állásukból az ország főbíráit.” Annak ellenére, hogy Pakisztán nem a demokrácia bölcsője és fellegvára, ott mégis tudják a dolgukat. Tudják, hogy ahol nincs önálló bírói, ügyészi, rendőrségi tevékenység, ott jogállam sincs. Vagyis az olyan tevékenység, mint a bírói kar elmozdítása a jogállam ellen irányul, ami egy demokráciában hazaárulás. Hogy a felcsúti géniusz ezen már jóval túl van (pl. ügyészség és rendőrség már zsebben) – és ez csak egy a több tucat hazaáruló tevékenysége közül -, az csak azt bizonyítja, amit Kertész Ákos két évvel ezelőtt már leírt. Azt, hogy a magyar nép egy moslékzabáló fajta (legalábbis a kétharmad), melynek a demokratikus pártok és intézmények nem kellenek, egy diktátornak viszont úgy a csókolgatják a kezét, mint koldus a cári kopejkát. Miközben annyira korlátoltak, hogy gőzük sincsen arról, mi lenne a saját érdekük, annyi elegendő nekik, ha gyűlölhetik a liberalizmust, vagyis gyűlölhetik a szabadságot. Ennyi hülye tényleg nincs arányaiban (2/3) máshol az Univerzumban, és az hogy ezer éve létezhetünk, az maga a csoda. Történelmünk már számtalanszor bizonyította, hogy addig nem nyugszik a magyarok többsége, amíg valaki rabigába nem hajtja az országot. A szabadságot gyűlölni, és a rend-, meg a munka-alapú társadalmat preferálni nem vall józan észre.
Az ötvenes évek mai propagandája azt hazudja, hogy „Magyarország jobban teljesít”, holott ez semmilyen szinten nem igaz. A tripla bóvli, a tavalyi infláció és a recesszió semmi jót nem jelent, maximum a Pakisztánoknál teljesítünk jobban gazdaságilag, ami csak Felcsúton érdem, sehol másutt. Egy valamiben vagyunk világelsők, az az áfa-kulcsunk mértéke, ami tudottan a szegény emberek adója. A szegények számának emelkedésében viszont jobban teljesítünk határozottan.
„Ma több szegény él Magyarországon, mint a Bokros-csomag idején, a kormány három év alatt nem tudta megfékezni a 2008-ban felgyorsult elszegényedést. Sokan nem a lecsúszástól félnek, hanem már túl vannak rajta. Ami nem rövid távú szükséglet, abból egyre kevesebbet veszünk.” A KSH adatai sem azt bizonyítják, hogy Magyarország jobban teljesít, inkább pont a propaganda ellenkezőjét. Az UNICEF felmérése sem a kedves vezető hazug propagandáját igazolja: „Az UNICEF 2009-ben már elvégezte az ország lakosai között a felmérést, akkor Magyarországnál az Európai Unió tagállamai között a gyermekek nélkülözését tekintve csak Bulgária és Románia nyújtott rosszabb teljesítményt. Ennek ellenére az akkori adatok szerint 2009-ben csak minden harmadik gyermek nélkülözött Magyarországon, és minden tizedik élt szegénységben.” Ma már minden második gyermek nélkülöz valamilyen szempontból Magyarországon, a felnőttek pedig nélkülözhetik többek között a demokratikus jogállamot. Két dolgot nem kell nélkülöznünk, az pedig a hazugság és a pökhendi bunkóság. Ezekből el vagyunk látva, nem szorulunk külső segítségre, hála a Fidesznek, mely avval fog bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe, hogy úgy kormányozhatott kétszer is egy országban, hogy soha nem mondott igazat, és soha semmit nem tett az ország és a benne élők érdekében. Csak saját érdekében tett mindent, erről is szólt a kampány szlogenje: csak a Fidesz!
A.G. / a KMH Ellenszék rovata
Forrás: http://kanadaihirlap.com/2013/04/27/pakisztan-is-jobban-teljesit/
Nagy-Britannia
London magyar város
"El innen, el!"
(Nagy-Britanniában egyébként is szinte lehetetlen bármiről összesített, egységes adatokhoz jutni, mert a minisztériumoknak ritkán van országos adatbázisuk, az oktatás, az egészségügy, a munkavállalás és néhány más ágazat területén pedig Skócia, Wales és Észak-Írország gyakran más rendszerben, más módszerrel gyűjtött adatokkal rendelkezik, amelyeket így nehéz összegezni és összehasonlítani.)
Mindenesetre azt egyértelműen látni, hogy nagyságrendekkel nőtt meg a magyarok száma a közvetlen környezetemben is. Lehet, hogy statisztikailag ez nem releváns és nem pontos, de ma már naponta két-három alkalommal hallok az utcán, metróban és buszon magyar szót, nyilvánvalóan itt élő és dolgozó embereket.
A múlt héten úgy alakult, hogy legalább háromszor ültem be látogatóba érkezett budapesti ismerősökkel egy kávézóba vagy étterembe – mindahányszor perceken belül megjelent egy magyar pincér az asztalunknál. A greenwichi Cutty Sark hajómúzeum éttermében, az egyik legnagyobb kávézólánc két londoni fiókjában, a legnagyobb londoni bioélelmiszer-boltban magyar eladó is dolgozik. A minap egy rendezvényen találkoztam valakivel, aki elmesélte, hogy cége fogorvosi rendelőt nyitott London belvárosában. Már nemcsak a brit turistákat lehet és érdemes Magyarországra utaztatni fogorvosi kezelésre, lassan gyűlik az a kritikus tömeg, amely miatt már megéri itt rendelni. Végül is fájós magyar fogat szívesebben kezeltet az itt élő magyar magyar fogorvossal...
(A kritikus tömeget a lengyelek miatt használom – ők az uniós csatlakozás után majdnem egymillióan jöttek, és pillanatok alatt megszervezték maguknak, hogy lengyel nyelvű újságjuk és rádióadásuk legyen, hogy a brit közértek polcain legyen lengyel sör, kenyér és zacskós leves, kolbász és savanyú káposzta, és létszámuknál fogva komoly lobbierőt képviseltek a brit politikai életben is. A jóval kisebb és széttagoltabb magyar közösség még nem tart itt. Nem is igazán beszélhetünk magyar közösségről, bár több internetes honlap próbálja összehozni a londoni magyarokat is. Több kísérlet után bezárt a Covent Gardenben egy darabig működő magyar cukrászda, és ma sincs magyar étterem és magyar bolt a belvárosban.)
Ma már többtucatnyi magyar fiatal dolgozik a City bankjaiban és pénzintézeteiben remek állásokban, ők már a globalizált világ nemzetközi munkavállalásra szocializálódott sikeremberei. Brit munkahelyeken dolgozó magyar ismerőseim közt van pedagógus, bankár, üzletember, zeneszerző, kulturális menedzserr, újságíró, orvos, operaénekes, tudományos kutató, kertész és rendező, és persze van feketén dolgozó mindenes ezermester, szállodai takarító, autómosó és pizzafutár is. (A minap Richmondban sétáltam, ahol az egyik nagy internetes kereskedőcég európai központja található. A bejárat előtt pakoló, egymással magyarul beszélő munkásoktól tudtam meg, hogy a vállalatnál ma már jószerivel csak lengyel és magyar munkások dolgoznak.)
Eleinte – érthető módon – a magasan kvalifikált, speciális szaktudású értelmiségiek jöttek, akiket a magyar viszonyok közt elérhetetlen szakmai lehetőségek vonzottak. Most viszont már egyre többen érkeznek szaktudás, képzettség és minimális nyelvismeret nélkül, elkeseredetten, mert otthon annyira reménytelennek látják helyzetüket, hogy annál rosszabb itt sem lehet.
Bemutatkozik a 6:3 Magazin
6:3 – Azaz Jöttünk, Láttunk, Győztünk!
Ki ne hallott volna az 1953-as legendás mérkőzésről, amin a magyar futballválogatott 6:3-ra legyőzte a 90 éve veretlen Angliát! Gondolom Ti sem másért vettétek meg a one way ticket-et a ködös Albionba, mintsem hogy megmutassátok, mire vagytok képesek!
Mi sem másért indítottuk el szórakoztató, közérdekű és hasznos rovatokat és hirdetéseket tartalmazó magazinunkat, melynek célja, hogy információkat juttasson el az Egyesült Királyságban élő folyamatosan növekvő magyar közösséghez. Mióta tavaly augusztusban megjelent az első szám, magazinunk és olvasótábora bebizonyította, hogy a magyar közösség is képes felvenni ennek az ízig-vérig kozmopolita országnak a lendületét, és együtt, összefogva állni kihívásai elé. A kezdetben húsz oldalas magazinunk pár hónap alatt több mint a duplájára bővült, és akkora lett rá az érdeklődés, hogy az ötezres példányszámot is hamar meg kellett emelnünk.
Jelenleg Londonon kívül Brightonban, Eastbournban és Bristolban is elérhető ingyenes újságunk. Célunk, hogy az Egyesült Királyság összes magyar közösségét megtalálva nekik is havonta eljuttassuk újságunkat, melyben ők is lehetőséget kapnak nemcsak a bemutatkozásra, hanem hogy saját oldalakkal rendszeresen szerepeljenek benne regionális magyar vonatkozású hírekkel, programokkal és hirdetésekkel.
Tartalmához cikkíróként bárki hozzájárulhat, aki úgy érzi, hogy van mondanivalója, és szeretné azt megosztani a szigetországban élő honfitársaival.
Várjuk jelentkezéseteket, hisz ez nem csak a mi újságunk, hanem a Tietek is!
Forrás: http://hunuk.com/bemutatkozik-a-63-magazin/
Nemzetünk ötödrészét alkotják a 20. század történelmi viharaiban Nyugatra; Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Izraelbe, Dél-Afrikába, valamint Európa nyugati felébe kivándorolt, kitelepített, száműzött vagy kimenekült magyarok. Ők alkotják a 2,5 milliós külhoni magyar diaszpórát, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.
A 19. század végétől a főleg Észak-Amerikába irányuló első nagy kivándorlási hullám 1924-ben, az USA-ban bevezetett korlátozó intézkedésekkel ért véget. Az első világháborúig a Kárpát-medencéből másfél millió ember vándorolt ki az Egyesült Államokba, akiknek egyharmada — félmillió — volt magyar nemzetiségű. Többségüket a jobb munkalehetőségek, a gyors meggazdagodás vágya vitte a tengerentúlra, és néhány év múlva sokan közülük vissza is tértek. Tamási Áron Ábel Amerikában című regénye egy furfangos székely legény szemével láttatja ezt a folyamatot.
A világháborút követő országvesztésből és zűrzavarból ugyancsak több százezren kerestek menedéket szülőföldjüktől távol. Trianon után negyedmilliónyian menekültek át a megmaradt hazába, de majdnem ennyien kerestek menedéket a nyugati világban is.
A kivándorlás következő hulláma a második világháborút megelőző és követő években tetőzött ismét, amikor a zsidóüldözés, majd a szovjet megszállók és az önkényuralom elől mintegy félmillió honfitársunk menekült Nyugatra. Ezeknek több mint egyharmada a háború után hazatért. Sok tízezernyi fiatalt szovjet fogságba hurcoltak. A 20. század utolsó nagy elvándorlási hullámát az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás elől menekülő mintegy 200 ezer honfitársunk keltette. Közülük kb. ezren az osztrák, 20 ezren a jugoszláv határon át hagyták el az országot és kerültek menekülttáborokba, onnan pedig szétszóródtak a nyugati világ országaiba.
Ki kell egészítenünk e képet azzal, hogy 1968-ban Csehszlovákiából, majd a hetvenes évek végétől Ceauseşcu diktatúrája elől Romániából, a kilencvenes években pedig a délszláv háborúk elől menekülve a volt Jugoszláviából érkeztek Nyugatra tömegesen emigránsok, köztük több tízezer határon túli magyar is.
Mindezeket összegezve a nyugati magyar diaszpórát — a leszármazottakkal együtt — ma 2,7 millió főre becsülhetjük, amelyben benne foglaltatik a magyarul már nem, vagy alig beszélő, de magát a népszámlálási íveken magyar származásúnak valló, mintegy másfél millió amerikai, és a magát magyarul beszélőnek vagy magyarországi születésűnek, de zsidónak valló kétszázezernyi izraeli polgár is.
A Magyarok Világszövetsége a külhoni magyar szervezetek és vezetőik segítségével 1996-ban a világ magyarságának számát 15,7 millió főben állapította meg, amelyből 13 millióan a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek. Ebből 9,8 millióan Magyarországon; mintegy kétmillióan Erdélyben; 600 ezren a Felvidéken; 360 ezren a Vajdaságban; 180 ezren Kárpátalján; 20 ezren Horvátországban; 10—10 ezren Szlovéniában, illetve az Őrvidéken, Ausztriában élnek. A világ többi részén található több mint két és félmillió nemzettársunk megoszlása a következő:
|
Ausztrália és Új-Zéland |
60 000 |
magyar |
|
Afrika |
30 000 |
magyar |
|
Ázsia |
230 000 |
magyar, ill. zsidó magyar |
|
Dél- és Közép-Amerika |
130 000 |
magyar |
|
Észak-Amerika |
1 930 000 |
magyar és magyar származású |
|
Európa |
360 000 |
magyar |
|
Külhoni magyar diaszpóra összesen: |
2 740 000 |
magyar és magyar származású |
Ennek a diaszpórának fele azonban már nem beszéli a magyar nyelvet, ezért igazán be sem tud kapcsolódni a magyar közéletbe, a magyar közösségek életébe. Őket már csak új hazájuk nyelvén, esetleg egy közvetítő nyelven vonhatjuk be a nemzet szellemi vérkeringésébe.
Forrás: http://www.nemzetismeret.hu/?id=7.11
Forrás: http://www.kislexikon.hu/diaszpora.html
Gazdasági háborút vívunk.
Egy háborúban csak győzelemmel lehet némi tekintélyre szert tenni.
A háború szereplői nem is elsősorban országok, hanem gazdasági társaságok.
A háború eredményeképpen halottak, könnyű és nehéz sebesültjeink és hadifoglyaink vannak.
Ezek száma évről-évre gyarapodik.
Hadifoglyok => Más országban, kultúrában élik tovább az életüket
Sebesültek => Munkanélküliek (segélyeken élők és közmunkások)
Halottak => Hajléktalanok.
Ha nem jönnek létre meghatározó számban új munkahelyek, nem fogunk nyerésre állni.
Fontos-e visszaemlékezni a történelem dolgaira?
Attól függ, milyen célból.
Mert lehet ez egy álmodozás, hátha visszajön a régmúlt (Magyarország legyőzi Nagy-Britanniát) – valószínűleg ettől nem rettegnek az angolok.
De lehet azért is, hogy tanuljunk a múlt kudarcaiból és győzelmeiből.
Magyarország 3 részre szakadásakor a teljes összeomlás veszélye fenyegetett.
De mégis mertek az emberek akkori régi-új iparágakat felkarolni.
Mivel az iszlám nem támogatta a fákat – nehogy kivágva hajókat építsenek, és így visszafoglalják Bizáncot – más mezőgazdasági ágat kellett felkarolni.
Úgy is mondhatnánk olyan dolgot kellett találni, melyet nem terhelt kvóta.
Ez pedig a magyar szürke marha volt, mely akkor lett igazán népszerű.
Különösen, amikor kiderült, hogy lábon hajtva sem veszít a súlyából!
Így született meg egy akkor nagyon jól működő iparág a szarvasmarha-export!
Szürkemarha
A magyar szürkemarha (Bos taurus primigenius podolicus) legközelebbi rokonai a podóliai jellegű kelet-európai marhafajták. Abu Hamid arab kereskedő leírása a következőképp festi le a szürkemarhát ezer évvel ezelőtt:
„Bazsgérban (azaz Magyarországon) él egy nagy vadállat, olyan mint egy elefánt, bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha. Feje olyan nagy, mint egy borjú. Szarvai olyan nagyok és olyan hosszúak, mint az elefánt ormánya. Vadásszák és úgy nevezik: attakda. Csodálatos állat.”
A magyar szürkénél könnyen elkülöníthető ivarjegyek különböztetik meg a hímeket és nőstényeket. A bikák daruszínűek, jellegzetes rigószájuk van, 700-900 kg súlyúak, míg a nőstények szürkéskékek és 550-600 kg a tömegük. A tehenek és bikák szarva egyaránt 50-70 cm, az ökröké viszont méteres is lehet.A szilaj marha kitűnő húsa messzeföldön híres. A legszívósabb haszonállatok, istállóba soha nem terelték őket, egész évben a pusztai legelők füvein, nádon, télen pedig a hó alatt megbújó avaron éltek. A marhatartás és terelés a gulyások feladata volt.
A gulyásokat nem akármilyen fából faragták, foglalkozásuk sok veszéllyel és bonyodalommal járt. Mindig készenlétben kellett állniuk a betyárok és farkasok támadása ellen; a vásárokra akár 1000 kilométeres távra is lábon hajtották a marhákat. A vásárok ideje Szent Vitus napja körül érkezett el. Bécs, München, Strasburg és Velence városok jelentették a marhavásárlás elsődleges piacát. Az állatokat olykor ezrével úsztatták a Dunán, vagy kompon szállították őket. Ennek a nagytestű, békés, de erős és szilaj állatnak a tartása nagyban hozzájárult, hogy Mátyás király idejében Magyarország jólétével Európa vezető államai közt szerepeljen. Történelmi családjaink vagyonát gyarapította a marhakereskedelem, a tőzsérkedés. A szürkemarha kitűnő export húsmarhának számított ebben az időben.
A Kiskunságban egészen a 20. század elejéig nagy gulyákban legeltették a szürkemarhát. Erről emlékezik meg Petőfi Sándor Az Alföld című versében is:
„Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.”
A gulyák ma nemzeti parkjainkban természetes körülmények között élnek. Az állatok egész évben a legelőkön tartózkodnak, dacolva a zord és – erre a tájegységre oly jellemző – szélsőséges időjárással. Az úgynevezett szilaj tartású állatok borjaikat februárban sokszor a hóra ellik. A védett gyepek állapotának fenntartásában ma is nagy a jelentősége a szürke gulyáknak. A fajta genetikai állományának fenntartása és a védett természeti területek kezelése céljából a Kiskunsági Nemzeti Park közel 1500 egyedet tart belőlük.
A szürkemarha húsából szalámi, rúdsonka, gömböc, sziki fartő készül.
Forrás: http://www.puszta.com/hun/hungary/cikk/szurkemarha
