Migráció fő formái:
- magasan kvalifikált munkaerő
- alacsony képzettségű munkaerő családdal véglegesen
- vendégmunkás
- illegális betelepülő munkavállaló
- menekült
Forrás: http://documentstudio.uw.hu/files/Download/Kulgazdasagtan-ZH.2.pdf
Azt gondolom, hogy a legfontosabb számunkra az, hogy szabályozhassuk a munkaerő beáramlását.
Fontos, hogy ki jön be, nem mindegy, hogy diplomások vagy írástudatlanok jönnek hazánkba.
Diplomások nem jönnek-mennek csak úgy, számukra nagyon kedvező feltételek kellenek.
Munkabér szempontjából nem minden országgal tudunk versenybe szállni, de sok szakember számára vonzó lehet látni-átélni azt, ahogy a szemük láttára épül ki egy egész ágazat – ennek fejében kevesebbért is hajlandót lehetnek dolgozni, mint más országokban.
Bár jelenleg inkább a hazai kvalifikált munkaerőt kellene felhasználni, illetve a létező személyek kvalifikáltságát megfelelő irányokba terelgetni.
A jövő záloga a magasan kvalifikált munkaerő
Forrás: http://www.hetek.hu/eletmod/199811/a_jovo_zaloga_a_magasan_kvalifikalt_munkaero
A kvalifikált munkaerő helyzete Magyarországon 2001-ben
2001. augusztus 17. péntek 13:00:00
Összességében a beruházók fele kritikus, illetve kiemelten fontos tényezőként tekintette döntése meghozatalában a kvalifikált munkaerő rendelkezésre állását derül ki a TMP Wordwide felméréséből. A számítástechnikai szakemberek igényét messze meghaladják a termelési, gyártási speciális szakismeretekkel rendelkező munkatársak igénye, illetve az a tény, hogy ezen két terület mellett alig jelent meg olyan más terület, amelyet kritikusnak tekintenének a cégek. [...]
Forrás: http://www.mfor.hu/cikkek/A_kvalifikalt_munkaero_helyzete_Magyarorszagon_2001_ben.html
Kvalifikált szakemberek: útelágazás a jövő előtt
A félreértéseket mindjárt az elején szétoszlatandó: a menni vagy maradni kérdés – minden gazdasági nehézség vagy esetleges (vélt vagy valós) rosszabb hazai kilátások ellenére – nem tartozik a napi aktualitáshoz, ha a kvalifikált szakemberek jövőképét kutatjuk. Tehát az útelágazás csupán fikció jelenleg.
Keresik a magyarokat
Először is, a pontosítás kedvéért, az általam felvetett minőség alatt versenyképes felsőfokú végzettséggel rendelkező, nyelvet (esetleg nyelveket) beszélő, legalább 5, inkább 10 év tapasztalattal rendelkező társadalmi réteget takar. Hogy ez a hazai réteg keresett, mutatja nemcsak a többek között a tudás-intenzív iparágak hazai térhódítása (IT - szoftverfejlesztés, tesztelés, szolgáltatások; autóipar - már nem csak a termelési, hanem fejlesztési tevékenységek megjelenése, térhódítása; telekom, szolgáltató központok megjelenése és elterjedése, stb.), hanem az a tény is, hogy az ilyen munkaerőre szakosodott személyzeti tanácsadó cégek megbízási volumene a soha nem látott – kedvező magasságú – szinteken mozog. Tehát itthon elsősorban a multik a „vevők” – ugyanakkor a multik „kitermelik” soraik közül a fejlődő hazai kis- és főleg középvállalati körök közép- és felsővezetőit is.
Azonban a kereslet természetes módon akadálytalanul áramlik át az országhatárokon – jelenleg még nagyrészt csak egy irányba, tehát kétirányú kiegyenlített áramlásról nemigen beszélhetünk. Hiszen amíg a külföldi ajánlatok mennyisége ugyancsak sosem látott szinten mozog, addig a munkaerő áramlása komoly akadályokba ütközik.
Nő a feszültség
Mérnöki logikával azt mondhatnánk, hogy létrejött és jelenleg is fennáll egy komoly feszültség az említett kvalifikált szakemberek bérezése tekintetében a nyugat-európai országok és pl. Magyarország között. És mint tudjuk, ha a feszültség egy bizonyos szintet elér, akkor a szigetelés „átüt”, vagyis megindul az áramlás. Úgy tűnik, a feszültség még nincs a csúcspontján, holott szakmától és tapasztalattól függően 3-4-szeres vagy akár ezt is jóval meghaladó (a legkurrensebb szakmákban, mint pl. az IT) akár 8-10-szeres is lehet a különbség. Franciaországban egy pályakezdő pénzügyes már 1999-ben havi 3.000 eurónak megfelelő havi bért vihetett haza, jelenleg Németországban 4.000 euró körül alakul egy pályakezdő mérnök fizetése (PhD-vel ez elérheti az 5-5,5.000 eurót is), tehát már ezekben a kategóriákban felfedezhetjük a 3-4-es szorzót.
Azokban a szakmákban, amelyekben a bérezési feszültség magasabb, megindult a munkaerő vándorlása (ide sorolhatjuk egyébként a nem vagy kevésbé kvalifikált munkavállalói köröket is, így a betanított munkát, segédmunkát vagy szakmunkát vállalókat is). Az informatika, nemzetközi marketing, értékesítés, gyártás, és szélesebb körben a vezetői munkakörök egyértelműen azok a területek, amelyeken a magyar munkaerő komolyabb volumenben megjelent külföldön is.
„Bevállalós” munkások – óvatos értelmiség?
Azt mondhatnánk, hogy másként tekint a külföldi munkavállalás lehetőségére a kvalifikált réteg és a fizikai munkát végzők sokasága: ez utóbbi ugyanis hamarabb bevállal egy komolyabb döntést és megy ki külföldre, akár még biztos álláslehetőség ismeretének híján is, és szélesebb körű családi támogatás nélkül is – majdcsak lesz valami. Ezzel szemben a másik kör mélyebb átgondolást tart szükségesnek, esetlegesen szélesebb kör egyeztetést, amelynek így az egyéni karrier gyakran az áldozatául esik.
Fizikai helyett mentális akadályok
Azt nyomban felfedezhetjük, hogy a határokon átívelő munkavállalásnak ma már nincsenek fizikai akadályai. Egyedül mentális akadályokkal kell megküzdenie a munkavállalóknak, és a helyzet az, hogy ezek leginkább saját fejben keresendők.
Amíg a szükség (ahogy a bölcs mondás is tartja) „megoldja” a helyzetet és kikényszeríti a döntést a munkásrétegből, addig korántsem ekkora a szükség a tanultak körében.
Mielőtt bárki félreértené: nem a külföld mellett kampányolok – a józan észt részesítem előnyben. Hiszen ha egy villanyszerelő vagy vízvezeték-szerelő nem kap idehaza állást, de tárt karokkal várják Németországban, akkor a legtöbb jó, ha fogja magát és lép. Ugyancsak igaz, hogy a külföldön állást vállalók egy jó része később idehaza folytatja karrierjét, magával hozva egy új kultúrát, egy általában építő, haladó szellemiséget, amely az ország javára válhat.
Mi lehet mégis az, amely megmozdíthatja a szakembereket? Az anyagi motiváción túl elsősorban az imént jelzettek. Egy új gondolkodásmód, szemlélet és munkakultúra megtapasztalása, amely új nagyságrendekbe helyezi a gondolkodást (a munka- és projektvolumenek nem összehasonlíthatók); vállalkozások fejlődés iránti kényszeréből a munkavállalók felé közvetített fejlődés iránti igény, amely előbb-utóbb belső igénnyé alakul. Az érzelmek uralkodása helyett az értelem előnyben részesítése és alkalmazása. A problémák vizsgálgatása helyett a megoldások felkutatása.
Tehát a kiút a gondolkodásmódban keresendő, és mindazok a megoldások, amelyek kiutat kínálnak a jelen helyzetből és egy építőbb, támogató-együttműködő gondolkodásmód felé vezetnek, jelentik a jövőt.
Kié a legjobb munkaerő?
Megítélésem szerint a hazai vállalkozások hosszú távon akkor lesznek sikeresek és eredményesek a kvalifikált szakemberek megtartásában, ha számunkra képesek megteremteni ez előzőekben felvázolt gondolkodásmód elsajátításának lehetőségét. A jó példa talán a legjobb – még ha nem is a legegzaktabb – módja a személyes fejlődésnek, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a külföld egyre inkább elszipkázza a magyar tudást. Ehhez azonban szükséges a fentiekben kifejtett gondolkodásmód tudatos alkalmazása és a vállalati, vezetési kultúra ilyen irányú fejlesztése a hazai vállalkozásokban. Ahogyan a külföldi munkavállalás fejben dől el, ez a kérdés is, csak éppen a vállalat „fejében”, azaz a vezetésben.
Tokár Péter
TESK Tanácsadó Kft
ügyvezető igazgató
Forrás: http://tesk.hu/hu/eddig-megjelent-cikkeink/2422-kvalifikalt-szakemberek-utelagazas-a-joev-eltt
Ausztria kitárja a kaput a diplomások előtt
Égető a kvalifikált munkaerő hiánya
Csak a nem EU-tagországokból érkezőkre vonatkozik az osztrák törvényhozás legújabb döntése, amely könnyítést jelent a diplomás bevándorlók számára. Kevés ugyanis a képzett munkaerő, a külföldiek Ausztriába csábítására eddig hozott intézkedések nem jártak sikerrel. Igaz, EU-n belül nincs is szükség könnyítésre: a 27 tagország diplomásai között nem tehető különbség.
A nagylelkűség oka: a piros-fehér-piros kártya ötlete nem vált be, illetve nem hozta meg a kívánt eredményt. Ausztriába ma sem tódulnak a diplomás munkavállalók EU-n kívüli országokból, akiknek köszönhetően azután felvirágozhatnának a vállalkozások, s rajtuk keresztül az osztrák gazdaság. 2012-ben a tervezett nyolcezer helyett alig 1500 ilyen kártyát adtak ki harmadik országból érkező magasan kvalifikált személyeknek – igaz, ez kétszer annyi volt, mint az előző évben.
Mások, köztük Rudolf Hundstorfer szociáldemokrata szociálisügyi miniszter, viszont attól tartanak, hogy egy ilyen csökkentés rosszul hatna a fiatal osztrák diplomások helyzetére. A miniszter úgy véli, egyáltalán nem kívánatos, hogy az egyetemekről kikerülőket csak 1200-1600 eurós kezdő fizetés illesse. A vita élénk, ám abban mindenki egyetért, hogy további módosítások szükségesek, hiszen az osztrák gazdaságnak égető szüksége van kvalifikált, vezetésre alkalmas munkaerőre.
STRAUBHAAR, TH. – WOLTER, A.:
GLOBALIZÁCIÓ, BELSŐ MUNKAERŐPIAC ÉS A KVALIFIKÁLT MUNKAERŐ MIGRÁCIÓJA
A magasan képzett munkaerő számára a globalizáció egy tágabb világot jelent. Ennek jeleként az utóbbi években az Európán belüli migráció megnőtt. 1988 és 1994 között például a külföldön dolgozó kvalifikált szakemberek aránya hét vizsgált EK-országban 11-ről 22 százalékra nőtt, s a belső migráció jellegzetesen észak-déli irányú. (Kivétel ez alól Franciaország és Hollandia.)
A kvalifikált munkaerő mozgásában jelentős szerephez jutnak a multinacionális cégek, ahol a vállalati belső mozgás országok közötti munkaerőmozgásként jelenik meg. Mind gyakoribb, hogy a cégek üres állásaikra több országból keresnek egyszerre jelentkezőt, mert így nagyobb az esélye annak, hogy megtakarítsák a speciális szakemberek betanítási költségeit. Más okból, de hasonló tendencia érvényesül az utánpótlás esetében is, nemzetközi karrier lehetőségét kínálva így a fiataloknak.
Az egyén akkor vállalkozik nemzetközi migrációra, ha az áttelepülés költségével csökkentett várható jövedelme nagyobb a helyben elérhetőnél. A multinacionális cégek esetében ez általában a fizetési ranglétrán történő előmenetelben jelentkezik. A dolgozó ezt többnyire úgy éli meg, hogy jobban jár, ha marad a vállalatnál, de esetleg más országba költözik, mintha más cégnél keresne állást.
A vállalaton belüli migráció először a menedzsereket érinti, de később valamennyi szakértő esetében fennáll. Amikor egy cég nemzetközi méretekben növekedésnek indul, az nem feltétlenül jár együtt a migráció növekedésével, hanem ez utóbbi inkább attól függ, hogy az adott vállalat és a gazdaság a fejlődés melyik fázisában van. A termelésnek a 80-as években lezajlott „europaizálódása” például nagyban hozzájárult a nemzetközi migráció növekedéséhez.
A magasan kvalifikált szakemberek jövőbeni migrációját jelentősen befolyásolja a technika fejlődése. A számítástechnika és a a telekommunikáció fejlődésével ugyanis egyre közömbösebb, hogy az adott szakember helyileg éppen hol tartózkodik, hiszen munkáját saját otthonában éppen úgy el tudja végezni, mint a világ valamely más pontján található munkahelyen.
Forrás: http://www.ksh.hu/statszemle_archive/1998/1998_01/1998_01_086.pdf
A munkaerő-piaci integráció kihívásai Magyarországon
A harmadik országbeli munkavállalók beilleszkedésének esélyei és korlátai
A kutatást a Panta Rhei társadalomkutató Bt végzi az Európai Integrációs Alap támogatásával
Kutatási terv
A munkaerő-piaci integráció a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének kiindulópontja és alapfeltétele. Ez jól kirajzolódik az EU és a nemzetközi szervezetek ide vonatkozó elemzései, dokumentumai alapján is. Ugyanakkor az EU-s tagállamok, így Magyarország számára is alapvető gazdasági, társadalmi és politikai kérdés a munkavállalással összefüggő migráció kezelése. Fontos feltárandó kérdés, hogy miként felelhet meg a migrációs politika a munkaerő-piac azon igényeinek, melyek a magas képzettséget megkövetelő illetve a képzettséget nem igénylő munkaterületeken jelentkeznek és hazai forrásból nem kielégíthetők. További kérdés, hogy hogyan terelhető legális csatornákba a külföldiek fekete és szürke munkavállalása. […]
A Magyarországra irányuló migrációt alapvetően a gazdasági feltételek magyarázzák: kínálati oldalról a jobb életkörülmények, szakmai, anyagi perspektívák, keresleti oldalról pedig az alkalmazható (rugalmas, olcsó) munkaerő iránti igény. A külföldiek foglalkoztatása tartóssá vált Magyarországon, s ez azt mutatja, hogy a gazdaságában van kereslet munkájuk iránt.
A munkáltatóknak előnyt jelenthet az alacsonyabb munkabér, és az, hogy a külföldiek gyakrabban hajlandóak elfogadni a rosszabb munkakörülményeket is. Mindezek mellett a külföldi munkaerő általában rugalmasabb. Gyakorta előfordul, hogy egy adott térségben, adott időpontban nincs a munkára megfelelő mennyiségű vagy minőségű magyar munkaerő. A külföldi munkavállalók jelentős része ilyen területeken végez munkát, így nincs versenyben magyar állampolgárokkal, inkább az a jellemző, hogy a hiányzó munkaerőt pótolják.
A külföldiek szakképzettségi struktúrája, ha nem is ellentmondások nélkül (alul-, illetve túlképzettség), de megfelel a magyar munkaerőpiac érintett szegmenseiben kialakult szükségleteknek. […]
Az utóbbi időben egyre több külföldi munkavállalót alkalmaznak azért, mert speciális szakértelemmel bír, olyan képesítéssel rendelkezik, amivel magyar szakemberek nem. A magasan képzett külföldi munkavállalók, önfoglalkoztatók és vállalkozók gyakran úgy érkeznek az országba, hogy olyan helyet töltenek be, melynek betöltésére csak ők alkalmasak, vagy amit számukra alakítottak ki. […]
Forrás: www.pantarhei.org.hu/hun/kutterv.doc
Kvalifikált munkaerő kell - kik is azok?
További rossz hír, hogy egy-két régiós hiányszakmát leszámítva csak a kvalifikált munkaerő kell. De ki is a kvalifikált? Általában a reálfolyamatok summa cum laude minősítésű, vagyis Nobel-díj gyanús adottságokkal rendelkező egyedei, évfolyamonként egy-kettő/"jegyzett" egyetem. Magyarul a felsőfokú végzettségűek döntő többsége, 90 %-a nem kvalifikált, mivel nem azt tudja, amire igény van. /Egy ismerősöm mondogatja jó 10 éve, hogy "Diplomája minden hülyének van. Köszi nekem is."/
Az, hogy ebben a szituációban hol áll Magyarország, végül is tökmindegy, csak nekünk nem az. Hónapok óta hallom napi rendszerességgel, hogy "mindenkit! vissza akarunk vezetni a munka világába". /A kezemet azért akárki ne fogdossa/.
Én még jól látok, keresem, kutatom, kizárásos alapon csak a munka lehet a vak, hogy nem találunk egymásra. Arra gondolni sem merek, hogy mégis lát, és ezért - sem - lelünk a másikra. /Annál azért jobban tartom magam./ Ha ez sokáig így megy tovább, megsértődöm, és ha legközelebb meglátom, jól átvezetem a másik oldalra. Ha akarja, ha nem.
És ott csak én leszek...
Még leszek?
Forrás: http://www.nepszava.hu/blog/entries.php?id=1594
Elfogyott a szakképzett munkaerő a legfejlettebb romániai megyékben
A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht (ITDH) a gazdasági tárca felügyeletével működő ügynökség. Egyik fontos feladata, hogy kiterjedt eszköz- és kapcsolatrendszere latba vetésével segítse a kis- és középvállalati kört abban, hogy kiléphessenek a külországok piacaira, illetve megszilárdíthassák a már elért pozícióikat. Kása Zsolt az ITDH Temes, Arad és Krassó-Szörény megyei képviselője, aki helyismeretével, tanácsaival, ötleteivel sokat tesz azért, hogy a magyarországi cégek megtalálják számításukat a román piacon.
-Milyen a munkaerő-piaci helyzet ebben a három megyében?
Érdemes kettéválasztani ezt a régiót. Arad és Temes megye erőteljesen fejlődik, különösen az utóbbi négy évben történtek markáns változások. Számos befektető jelent meg, ennek köszönhetően jelentősen nőtt a foglalkoztatottság, a munkanélküliség mindössze 2-2,5 százalék. Az innen délnyugatra, az egykori Nagy-Magyarország dél-keleti határszegletében fekvő Krassó-Szörény megye kevésbé fejlett része a mai Romániának. 1989 előtt fontos kohászati központ volt, erre épülő nehézgép-gyártással és számos ipari létesítménnyel. A rendszerváltás után ezek a gyárak tönkrementek, új befektetők ide még csak kevesebben érkeztek, így a munkanélküliség nagyobb.
- Milyen elvárásokkal érkeznek a magyar befektetők a szaktudást, illetve a nyelvismeretet illetően?
A vezetőkkel, illetve a kapcsolattartókkal szemben feltétel, hogy beszéljék a magyar nyelvet, a szakképzett, illetve szakképzetlen munkások esetében viszont már nem várják el. A befektetőkben persze bizalmat kelt, ha a gépek mellett állók is tudnak magyarul, de ezt nem olyan könnyű megoldani. A magyar anyanyelvű lakosság aránya a teljes népességen belül Arad és Temes megyében hét százalék, míg Krassó-Szörény megyében mindössze egy-két százalék. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy különösen az előbbi két megye rendkívül sokat fejlődött az elmúlt időszakban, ezért általában is nagyon nehéz szakképzett munkaerőt találni, nem csak magyarul tudót.
- Mi a helyzet a kvalifikált munkaerő terén?
Az 1989-es forradalom után a fiatalok inkább a humán szakokat részesítették előnyben az egyetemi felvételinél, és jelentősen nőtt a jogászok, közgazdászok aránya. A műszaki területek iránt érdeklődők száma viszont markánsan csökkent, ezért nagyon nehéz ma szakképzett mérnököt találni. A legnagyobb hiány az építőmérnökök iránt mutatkozik, de az ezen a téren is tapasztalható konjunktúrának köszönhetően egy-két éve már megfelelő mennyiségű szakképzett munkás sincs a piacon.
- És emiatt, gondolom, elkezdtek emelkedni a bérek.
Igen, de nem látványosan. Idén várhatóan � természetesen régiótól, szakképzettségtől és munkaterülettől függően - 15-20 százalékos béremelkedéssel kell számolni, körülbelül öt százalékos infláció mellett. Mivel a legfejlettebb régiókban gyakorlatilag elfogyott a munkaerő, már felvetődött annak a gondolata is, hogy a határ másik oldaláról, tehát a kelet-magyarországi, kevésbé prosperáló településekről kellene munkásokat toborozni.
- Ez igen érdekes fordulat, akárcsak egy-két éve is valószínűtlennek tűnt volna.
Persze, ez egyelőre inkább csak elméletéi lehetőség, hiszen a szakmunkásoknak kínált havi bruttó 400 eurós (hozzávetőlegesen százezer forintos) fizetések nem mozgatnak meg nagyobb tömegeket.
-És a Kelet-Romániában, fejletlenebb vidékeken élők nem költöznek át a nyugati határszélre?
Romániában mindig is nagyobb volt a munkaerő költözési hajlandósága, mint például Magyarországon, a románok EU-s szinten is kifejezetten mobilisnak számítanak. Becslések szerint Spanyolországban és Olaszországban 2,5 millió román dolgozik, de mivel erősen családközpontú a gondolkodásuk, nem tervezik, hogy véglegesen letelepednek külföldön. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy hosszabb-rövidebb idő után hazatérve befektessék a kint megkeresett pénzt. Kérdésére konkrétan válaszolva, aki költözésen gondolkodik, az nem áll meg például Temes megyében, hanem inkább Nyugat-Európában vállal munkát.
- Milyen cégek jönnek ma Romániába befektetni?
Két-három éve még a humánerőforrás ára volt a legfontosabb faktor, elsősorban azok nyitottak itt összeszerelő üzemet, varrodát, akiket az olcsó bérek vonzottak ide. Mára megjelentek azok is, akik szakképzett munkaerőt igényelnek, nagyobb hozzáadott értéket állítanak elő helyben. Ez főleg Temesváron érzékelhető, ahol színvonalas a Műszaki Egyetemen a képzés. Ezzel együtt természetesen még mindig vonzó, hogy a Romániától nyugatabbra fekvő országokhoz képest még mindig alacsonyak a bérek.
- Jellemzően milyen profilú és nagyságú magyar cégek kérik az ITDH segítségét?
Elsősorban azok a kis és közepes vállalkozások, aki ki akarják használni a Románia EU-tagságával egyszerűbbé vált export lehetőségeket. A nagyvállalatok inkább Bukarestbe teszik a román vállalatuk székhelyét. Temes, Arad és Krassó-Szörény megyében a német, az olasz és az osztrák tőke jelenléte a legjelentősebb, a magyarok 6-7. helyen vannak, mind a cégek száma, mind a tőke nagysága szerint. Ez elég jó helyezés, tekintve, hogy az utóbbi években nagyon megnőtt a befektetői érdeklődés az ország iránt.
- Összetartanak a Magyarországról érkezett vállalkozók?
Ismerik egymást, sőt már alapítottak helyi szervezetet is. Mi is segítünk abban, hogy egymásra találjanak, hogy üzletek köthessenek egymással. Ezzel együtt mindenki számára világos: a nyereség számít, nem az érzelmek.
- És a helyi, őshonos magyar lakosság? Ők mennyire ápolják a hagyományokat, a közösségi életet?
Sajnos, úgy Temes, mint Arad megyében az utóbbi 15 évben sokat csökkent a magyar nemzetiségű lakosok száma, de a nagy városokban elég erős a közösségi élet, nagyon sok civil szervezet működik. Egy példa: Csongrád megyei segítséggel nagyon megerősödött a néptánc mozgalom.
Az interjút készítette: Rozsnyai Gábor
Forrás: http://www.consultationmagazin.hu/index.php?menu=cikk&id=560
