Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Dráma 40/38. rész – Illés és Elizeus

2012.12.07. 09:06 12nyil

 

  

Illés jövendölése

 

„És szólt Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lesz; hanem csak az én beszédem szerint.” (1Kir 17, 1.)

 

 

Barátunk eredményeképpen 3,5 évig nem esett eső.

Ezt azért mindenki észrevette.

Nem lehetett titokban tartani, hogy Illés a főszereplő.

Valahogy csak rájöttek.

 

A drámában a főszereplő a protagonista, mindenki hozzá igazodik, ahogyan itt Illéshez, akár akarja, akár nem.

 

 

Kevesebből több és van feltámadás

 

„És lett az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Szídonhoz tartozik, és légy ott; íme megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

És felkelvén, elment Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;

Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesedik addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.

És ő elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.

A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesbedett meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.” (1Kir 17, 8-16.)

 

„És lett ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy volt, annyira, hogy már a lélegzete is elállott.

Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvette azt az ő kebeléről, és felvitte a felházba, a melyben ő lakott, és az ő ágyára fektette.

Akkor kiáltott az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?

És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!

És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megéledt.

És felvévén Illés a gyermeket, alávitte őt a felházból a házba, és adta őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” (1Kir 17, 17-24.)

 

 

 

„És kiáltott egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban?

Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.

És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felelt az: Nincs több edény; és akkor megállt az olaj.

És elment, és elmondta ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajt, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.” (2Kir 4, 1-7.)

 

 

„És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatta őt, hogy nála egyék kenyeret. És lett, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

És monda az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.

És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előhivatta azért azt, és eleibe állt.

Megmondta pedig neki: Mondd meg neki: Íme nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-e valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.

Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felelt Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

És teherbe esett az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,

És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.

Ki mikor felvette őt, vitte az ő anyjához, és ő az ölében tartotta délig, és akkor meghalt.

És felment az asszony, és az Isten emberének ágyára tette őt, és az ajtót bezárván kijött onnét.

És előhivatta az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

És ő monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felelt az: Csak hagyd rám!

És megnyergelte a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késelj engem a menésben, hanem ha mondom néked.

És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátta őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Íme a Súnemita ez!

Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-e mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.

És monda az: Vajon én kértem-e fiat az én uramtól? Nemde nem mondom-e néked: Ne csalj meg engemet?

És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arczára.

De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkelt azért és követé őt.

Géházi pedig már előttük elment volt, és a pálcát a gyermek arczára fektette, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondta néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.

És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.

Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitotta szemeit a gyermek.

Ő pedig szólította Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívottá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.” (2Kir 4, 8-36.)

 

 

Istennél van helye a duplázásnak:

Először Illés megszaporította az olajt (1Kir 17, 8-16.),

majd feltámasztott egy gyermeket (1Kir 17, 17-24.).

Másodszor Elizeus megszaporította az olajt, (2Kir 4, 1-7)

majd feltámasztott egy gyermeket (2Kir 4, 8-36.).

 

 

Illés a Kármel hegyén

 

„Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izraelt a Kármel hegyre, és a Bál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.

És elküldött Akháb mind az egész Izrael fiaihoz, és egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyre.

És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Bál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.

Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Bál prófétái négyszázötvenen vannak;

Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.

Akkor hívjátok segítségül a ti isteneknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!

És monda Illés a Bál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti isteneknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.

És vették a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészítették, és segítségül hívták a Bálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Bál! Hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.

Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.

És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérük.

Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.

Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jöjjetek én hozzám. És hozzá ment az egész sokaság, és megépítette az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.

És vőn Illés tizenkét követ, a Jákob fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondta: Izrael legyen a te neved;

És oltárt épített a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.

És oda készítette a fát, és felvagdalta a tulkot, és felrakta azt a fára;

És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelték;

Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.

És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.

Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!

Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.

Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (1Kir 18, 19-39.)

 

Illéstől sem állt távol a színpadi megjelenítés, amire elég sokan kíváncsiak voltak. A látványosság nincs távol itt sem Istentől. A helyzetet igyekezett Illés még jobban dramatizálni (megnehezíteni) azáltal, hogy 3-szor is leöntette az áldozatot vízzel, holott:

- nem volt víz a közelben

- szárazság volt, és a víz a legféltettebb kincsek közé tartozott.

 

Itt jön a duplikált párja a történetnek:

 

„És Jéhu összegyűjtötte az egész népet, és mondta nekik: Akháb kevéssé szolgálta Bált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.

Most azért hívjátok hozzám a Bál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Bálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Bál tisztelőit.

És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Bálnak. És kikiáltották.

És szétküldött Jéhu egész Izraelbe, és eljöttek mind a Bál tisztelői, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bementek a Bál templomába, és megtelt a Bál temploma minden zugában.

Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Bál minden tisztelőinek. És hozott nékik ruhákat.

És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Bál templomába, és monda a Bál tisztelőinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Bál tisztelői.

És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kívül nyolcvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közül, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.

Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülük meg ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták az ő holttestüket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Bál templomának városába,

És kihordván a Bál templomának bálványait, megégették azokat.

És lerontották a Bál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.

Így veszté ki Jéhu a Bált Izraelből.” (2Kir 10, 18-28.)

 

Ki volt Jéhu?

Nos, őt Elizeus egyik tanítványa kente fel királlyá.

De ki volt Elizeus?

Őt meg maga Illés kente fel prófétává.

 

Itt a használati utasítás, amit erre vonatkozóan Illés kapott a Hóreben:

 

„És mondta az Úr neki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba, és mikor oda jutsz, kenjed királlyá Hazáelt Siriában;

És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izraelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.

És lesz, hogy a ki megmenekül Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekül a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.” (1Kir 19, 15-17.)

 

 

 

Jön az eső, futás!

 

 

„Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.

És felment Akháb, hogy egyen és igyon. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborult a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tette;

És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer.

És lett hetedúttal, monda a szolga: Íme egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késeljen az eső.

És lett azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.

És lett az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.” (1Kir 18, 41-45.)

 

Az eső feltétele volt, hogy mind a király,

mind a próféta eljussanak Jezréelbe.

A király befogatott,

Illés pedig futott.

 

Azt is mondhatnánk, hogy Illés személye itt egyfajta duplázása lett a királynak.

 

 

Isten szól hozzá

 

„És ő felkelt, és evett és ivott; és ment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.

És bement ott egy barlangba, és ott hála. És íme lett az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit teszel itt Illés?

Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izrael fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.

És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És íme ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt ment nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.

És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.

És mikor Illés ezt hallotta, befedte az ő arcát palástjával, és kimenvén, megállt a barlang ajtajában, és íme szózat lett ő hozzá, a mely ezt mondta: Mit teszel itt Illés?” (1Kir 19, 8-13.)

 

A dráma eszköztárában lévő belső hang nagyon hasonlít az Illéshez szólt csendes, szelíd hanghoz, mely a Szent Szellem hangja volt. Amikor kiment a barlangból, akkor már az Atya szólt hozzá hangos szózattal. Ha nem hallotta volna meg a csendes, szelíd hangot, akkor nem tudta volna megtenni azt, ami ott és akkor volt a helyes – kimennie a barlangból.

 

A drámában a csoporttagok ún. belső hangot tudnak adni, illetve felerősíteni a meglévőt, amely segíthet a protagonistának, hogy hogyan is kellene abban a játékban cselekednie.

 

 

 

Látványos búcsújelenet

 

„Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánuk menvén, velük szemben messze megálltak, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.

És fogta Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megütötte azzal a vizet; és az kétfelé vált; úgy hogy mind a ketten szárazon mentek át rajta.

És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.

És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátsz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látsz, nem lesz meg.

És lett, a mikor mentek és menvén beszélgettek, íme egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól. És felment Illés a szélvészben az égbe.

Elizeus pedig ezt látván, kiáltott: Édes atyám, édes atyám! Izrael szekerei és lovagjai! És nem látta őt többé. És vette a maga ruháit, és két részre szakasztotta azokat,

És felemelte az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.

És vette az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megütötte a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé vált az; és általment Elizeus.

És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál voltak, mondának: Az Illés lelke megnyugodott Elizeuson. És eleibe mentek néki, és meghajtották magokat ő előtte a földig.” (2Kir 2, 7-15.)

 

 

Az utolsó felvonásban sem csalódunk Illés látványosságában

1. Kettéválasztja a folyót.

2. Egy tüzes szekéren „húzza el a csíkot”, és lelép.

3. Bár Illés bemutatója véget ért, de megvan az utód, – Elizeus –, aki ugyanúgy – Illés palástjával választja ketté a folyót.

4. Közönség is van, 50-en nézik az eseményeket a folyó túlpartjáról.

 

 

Ahogyan Illés felvezette Elizeust, ő is felvezet egy újabb személyt.

 

„Azután visszament Elizeus Gilgálba.

Jött pedig egy férfi Bál Sálisából, és hozott az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.

Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek?

Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.

És ő eleikbe adta, és ettek, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.” (2Kir 4, 38/a és 42-44.)

 

Az újabb főszereplő (protagonista) pedig nem más, mint a Názáreti Jézus, aki kétszer is csinált kenyérszaporítást (és halat is vele együtt).

 

Tehát Elizeus kenete = 2*(Illés kenete)

Názáreti Jézus kenete = 2*(Elizeus kenete)

 

Ez persze ennél összetettebb (Jézus nem 100 embernek szaporította meg az ételét), de a lényeg a duplázás duplázása.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: illés pszichodráma próféta duplázás duplikáció elizeus jéhu kettőzés lélektani dráma

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr714952462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása