Mózes alkotásai
Mózes életében kezdettől fogva nagy jelentősége van a látványelemeknek
1.) A születése – Mirjám szerepe
Születésekor éppen speciális népszámlálást tartottak Egyiptomban.
Abban az esetben, ha „leltári többlet” keletkezett fiúgyerekekből, akkor azokat törölték, hogy a korábban már kiadott statisztikai adatok teljesüljenek.
Mózest szülei – Amrám és Jókebed – nem akarták alávetni ennek az eljárásnak, így belehelyezték egy mózeskosárba.
Anyukája rátette a vízre, nővére Mirjám pedig kíváncsian leste, hogy vajon mi lesz vele.
Az egyiptomi krokodilokban több istenfélelem lakozott, mint az egyiptomi emberekben, mert azok nem akarták őt elpusztítani.
Történt pedig, hogy a fáraó lánya éppen akkor fürdött a folyóban, és épp arra sodorta a víz a kis bölcsőt. Ez azért is volt csoda, mert nem valószínű, hogy pont ott fürdött volna a hercegnő, ahová a víz kitesz mindenfajta hordalékot.
Ennél csak az volt nagyobb csoda, hogy Mirjám oda tudott kerülni a fürdőző hölgyhöz, aki nem egyedül fürdött, hanem társaságban.
No és persze nem volt feltűnő, hogy az a leány, aki odakerül pont, ismer egy szoptatós dajkát, és még rá is bízták a gyereket, és komolyan is gondolták.
Úgyhogy Mózes egy elveszett generáció tagjaként nőtt fel, csak nála idősebb, és fiatalabb fiútársai voltak.
Lehet, hogy ezért lett olyan agresszív – így tudott csak érvényt szerezni magának az idősebb srácokkal szemben; és így lehetett olyan megértő – mert úgy fogadták be a fiatalabb skacok, ha oktatta ki őket állandóan.
Ennek aztán vége lett, és sajnos aztán egy egyiptomi herceget formáltak belőle.
„És aláment a Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkáltak a víz partján. És meglátta a ládácskát a sás között s elküldte az ő szolgálóleányát és kihozatta azt.
És kinyitotta és látta a gyermeket; és íme egy síró fiú. És könyörült rajta és monda: A héberek gyermekei közül való ez.
Az ő nénje pedig monda a Fáraó leányának: Elmenjek-e s hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?
És a Fáraó leánya monda néki: Eredj el. Elment azért a leányzó, és elhívta a gyermek anyját.
És monda neki a Fáraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vette az asszony a gyermeket és szoptatta azt.
És felnevekedett a gyermek, és vitte őt a Fáraó leányához, és fia gyanánt lett annak, és nevezte nevét Mózesnek, és mondta: Mert a vízből húztam ki őt.” (2Móz 2, 5-10.)
2. Legelső darabja, melynek címe: „én vagyok az igazságosztó”
„Volt pedig azokban a napokban, mikor Mózes fölnevekedett, kiment az ő atyjafiaihoz és látta az ő nehéz munkájukat s látta, hogy egy Egyiptombeli férfi ütött egy héber férfit az ő atyjafiai közül.” (2Móz 2, 11.)
Mózes kölcsönkért egy bunkót egy ősembertől vagy egy baseballütőt egy amerikaitól.
„Mikor ide-oda tekintett és látta hogy senki sincs, agyonütötte az Egyiptombelit és elrejtette azt a homokba.
Másnap is kiment, és íme két héber férfi veszekedett. És monda annak a ki bűnös volt: Miért vered a te atyádfiát?
Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megölted az egyiptomit? Mózes pedig megfélemlett és monda: Bizony kitudódott a dolog.
A Fáraó is meghallotta azt a dolgot, és Mózest halálra kerestette: de elfutott Mózes a Fáraó elől és lakozott Midián földén” (2Móz 2, 12-15.)
Szóval a főpróba ugyan sikerült, de ha többször is elő akarta volna adni ezt a darabot, akkor már feltűnő lett volna az előadások végére a közönség megfogyatkozása.
Egyiptomi módszerekkel – ahogyan őt majdnem kivégezték – akart igazságot tenni az Egyiptombeliekkel szemben. Ez pedig nem ment.
3. Következő darabja „azért még bejövök a csajoknál”
Mózesünk elvetődött a pusztába.
Hogyhogy, hogy nem de sikerült egy olyan helyre vetődnie, ahol nem állt fenn az a statisztikai probléma, mint születésekor Egyiptomban.
Keresve se találhatott volna jobb helyet.
Azaz olyan helyre került, ahol nem volt férfiutód, a családfő már idős volt – nem tudott mér újabb utódot nemzeni, és hát eladó lányok meg dömpingszerűen.
„Midián papjának pedig hét leánya volt, és oda mentek és vizet húztak, és tele merték a vályúkat, hogy megitassák atyjuknak juhait.” (2Móz 2, 16.)
De Cippórát sem ejtették a feje lágyára!
Nemcsak a legidősebb volt Jethró lányai közül, hanem a legokosabb is.
Kezdettől fogva jelezte Mojszinak, hogy ez a Cipócska csak neki készült, így hát főhősünk megnősült.
Mózes részéről nem igazán volt nagy rokonság az esküvőn, úgyhogy jobb, hogy nem hajón tartották meg, mert félő lett volna, hogy a hajó felborul az egyik oldalára, mert csak ott álltak – a menyasszony oldalán – rokonok.
„S monda leányainak: És hol van ő? [Hová tettétek az eszeteket lányaim?]
Miért hagytátok ott azt a férfit? [Nem tetszett egyikkőtöknek sem?]
Hívjátok el, hogy egyék kenyeret. [És közben mondjátok, hogy azt ti sütöttétek, hogy nagyon szívesen adjátok neki. Aztán majd én besegítek…]
És tetszett Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál [furcsa lett volna, ha nem tetszett volna neki], és ez feleségül adta Mózesnek az ő leányát, Cippórát.” (2Móz 20-21.)
4. Mózes lesz a néző
Mózesünk beházasodott, gyerekei lettek.
Elhívását ugyan nem felejtette el, de nem is tudott mit kezdeni vele.
Ezért Isten úgy döntött, hogy felkelti az érdeklődését.
Isten érdekesebbet tudott mutatni, mint amit a család tudott neki adni.
„Mózes pedig őrizte az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtotta a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
És megjelent neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látta, hogy íme a csipkebokor égett; de a csipkebokor meg nem emésztetett.
S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.” (2Móz 3, 1-3.)
5. Isten 3 jelet ad Mózesnek
Mózes elkérte Isten személyazonosságiját, mondván igazolja magát: kicsoda ő?
„Mózes pedig monda az Istennek: Íme én elmegyek az Izrael fiaihoz, és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? Mit mondjak nékik?” (2Móz 3, 13.)
Isten olyan néven mutatkozott be, amelyet az Egyiptombeliek is ismerhettek, ugyanis az ő nemzetközi neve:
Én vagyok (az Atya), Belőlem született a Felkent (= Te Vagy), Tőlem származik a Szent Lélek (Ő VAN).
A VAN szó, azaz a vé-a-n betűk egymásutánisága annyira ismert lehetett akkor a térségben, hogy még ma is meg VAN: a VAN-tó!!!
A VAN szó ma is a térség egyik kulcskifejezése, így kapta a nevét egy kitenyésztett macskafajt is: Van-macska (angolul: van-cat).
Isten tudta min ment keresztül Mózes, így hát olyan jeleket adott neki, amelyeket többször is tudott használni.
a) botot eldobva kígyóvá változik
á) keze himlős lesz, majd meggyógyul
b) víz vérré változik
„Felelt Mózes és monda: De ők nem hisznek nekem, s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
Vesd azt - úgymond - a földre. És vetette azt a földre és lett kígyóvá; és Mózes elfutamodott előle.
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtotta kezét és megragadta azt, és vesszővé lett az ő kezében.
Hogy elhiggyék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.
És ismét monda neki az Úr: Nosza dugd kebledbe a kezed; és kebelébe dugta kezét és kihúzta: íme az ő keze poklos volt, olyan, mint a hó.
És monda: Dugd vissza kebledbe a kezed: és visszadugta kezét kebelébe és kivette azt kebeléből, és íme ismét olyanná lett, mint teste.
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.” (2Móz 4, 1-9.)
6. Cippóra jelenete
Ezt mondd [Mózes] azért a Fáraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael.
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem, és te vonakodsz elbocsátani: íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.
És volt az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr [és vele együtt a halál angyala] és meg akarta őt ölni.
De Cippóra egy éles követ vett és lemetszette az ő fiának előbőrét, és lába elé vetette mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
És békét hagyott neki. Akkor monda: Vérjegyes a körülmetélésért.” (2Móz 4, 22-26.)
Tehát:
1. Cippóra tudott róla, hogy fontos a körülmetélés.
2. Nem volt előtte ismeretlen a férfitest anatómiája.
3. Megértette, hogy ha nem cselekszik, akkor legidősebb fia meghal. Mert amikortól kezdve az Úr kimondta, hogy megöl minden elsőszülöttet Egyiptomban, az vonatkozott rájuk is, hiszen születése alapján Mózes is egyiptomi „állampolgár” volt!
Ám ahogy friss házasoknál néha előfordul, az ő háztartásuk is még gyengén felszerelt volt. Ezért a háziasszony éles köveket is használt a házimunkában bronzkések helyett.
(Csak úgy szanaszéjjel nem hevernek éles kövek mindenhol – azokat pattintani kell!)
(Józsué is kőkésekkel végeztette el a nép körülmetélését – Józsué 5, 3.)
7. Mózes a fáraó előtt, 3+7 csoda
Mózes egy 10felvonásos darabot ad elő, melynek első három felvonása mindenkit érint.
Utána a hűséges nézők jutalma, hogy őket már nem éri az utolsó 7 csapás.
Egyre-másra pusztulnak el az állatok, és az elsőszülöttek is meghalnak.
Ha nem lettek olyan válogatósak az egyiptomiak, milyen jól belakhattak volna a finom békacombokból!
De ők képtelenek jól érezni magukat, hiába élnek át bármi változatosságot.
8. Átkelés a Veres-tengeren
A fáraó nemrég űzte ki a hükszoszokat Egyiptomból.
Sikerült eltanulnia a harcmodorukat, és immár neki is van 5000 harci lovas szekeres alakulta, ezért úgy gondolja, hogy most is győzni fog!
De tévedett.
„Akkor énekelte Mózes és az Izrael fiai ezt az éneket az Úrnak, és szóltak mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lett nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova.
A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe.” (2Móz 15, 1-4.)
Fontos tudni, hogy ekkor még nem ülték meg a lovat, ezért a lovas vagy lovag kifejezés nem lovagoló személyt, hanem kocsist, kocsihajtót, azaz gyeplőst jelent.
9. Mózes a táblabíró
Isten szólt Mózeshez, hogy jöjjön fel a hegyre, és hozzon magával 2 db kőtáblát.
Ezekre Isten ujja rárótta óhéber rovásírással a 10parancsolatot.
Mózes lement a hegyről. Összetörte a kőtáblákat.
Isten szólt Mózeshez, hogy jöjjön fel a hegyre, és hozzon magával 2 db kőtáblát.
Ezekre Isten ujja rárótta óhéber rovásírással a 10parancsolatot.
Mózes lement a hegyről. Most már nem törte össze a kőtáblákat.
Mózes összetörte az aranyborjút.
Áron gyorsan megcsinálta a frigyládát.
Eldugta bele a kőtáblákat, nehogy Mózes azokat is összetörje.
10. Mózes és a kritikusok
Mózes tehát megszelídült, mert még haragjában sem akart embereket bántani.
„Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia volt; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai voltak, fogták magokat;
És támadtak Mózes ellen, és velük Izrael fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei voltak, tanácsbeli híres neves emberek.
És összegyűltek Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” (4Móz 16, 1-3.)
„Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
Felkelt azért Mózes, és elment Dáthán és Abirám felé, követék őt Izrael vénei.
És szólt a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
És elmentek a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimentek, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
Ha úgy halnak meg ezek, amint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállnak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
És lett, amint elvégezte mind e beszédeket, meghasadt a föld alattuk.
És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kóréi voltak, és minden jószágukat.
És alászálltak azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elveszének a község közül.” (4Móz 16, 24-33.)
Mózes itt már nem akart igazságot tenni, inkább tompítani szerette volna az ítéletet, de nem lehetett, mert nem tértek meg a lázadásból, és az egész népet Mózes és Isten ellen fordították volna.
10. Áron jelenete
Mózesből nagyon rossz pápa lett volna.
Ő ugyanis mindig engedi, hogy időnként ez vagy az a személy is szerepeljen, nem akart mindig ő lenni a középpontban.
Most Áronra került a sor.
Ő nemcsak olvasta a rovásírást, hanem rótta is.
Ahogyan ez az Isten Igéjében meg van írva:
„És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjuk házának fejéért.
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izrael fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
Szólt azért Mózes Izrael fiainak, és adtak neki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt.
És letette Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
És lett másnap, hogy bement Mózes a bizonyság sátorába; és íme kihajtott a Léci házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandulát érlelt.” (4Móz 17, 1-8.)
Nos, mivel a kvadratikus írás csak a babiloni fogság után terjedt el, így még jócskán az óhéber írás korában járunk.
Hogyan is lehet felírni betűket egy pálcára?
Jobbról balra róva, ahogyan a rovásírást szokás róni.
12. Mózes a pusztában, mint gyámolító
Mózes segítségével kaptak kenyeret (mannát), és húst (fürjeket), és innivalót is.
Pedig itt már miattuk bűnhődött Mózes, mert a hit ajándéka helyett a csodatevő erők ajándékát használta vízfakasztásra.
