I. József álmai
1.) saját álmok
„És álmot álmodott József és elbeszélte az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölték őt.
Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
Íme kévéket kötöttünk a mezőben, és íme az én kévém felkelt és felállt; a ti kévéitek pedig körülálltak, és az én kévém előtt meghajoltak.
És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-e lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-e rajtunk? S annál is inkább gyűlölték őt álmáért és beszédéért.
Más álmot is álmodott, és elbeszélte azt az ő bátyjainak, mondván: íme megint álmot álmodtam; íme a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajolt én előttem.
S elbeszélte atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálta őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-e, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?” (1Móz 37, 5-10.)
Két darab álom volt, mindkettő hasonló jelentésessel, kissé más szemszögből.
Ami megfelel a 2-3 tanúbizonyság elvének (is).
2.) börtönben
„És lett ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkeztek az ő uruk ellen, az egyiptomi király ellen.
Megharagudott azért a Fáraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre.
És fogságba vettette azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogva volt József.
A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelt melléjük és szolgált nékik. És jó ideig voltak fogságban.
És az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva voltak, láttak álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint.
És bement hozzájuk József reggel, látta, hogy íme bánkódtak.
És megkérdezte a Fáraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva voltak, mondván: Miért oly komor ma a ti orcátok?
És mondának néki: Álmot láttunk, és nincsen, aki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Mondjátok el, kérlek, nékem.
Elbeszélte azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban, íme egy szőlőtő volt előttem;
És a szőlőtőn három szál vessző volt, s alighogy bimbózott, virágozott, és gerezdjei megérlelték a szőlőszemeket.
A Fáraó pohara pedig az én kezemben volt, és én vettem a szőlőszemeket és facsartam a Fáraó poharába, és adtam a poharat a Fáraó kezébe.
És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap.
Harmadnap múlva a Fáraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Fáraó kezébe az ő poharát, az előbbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnoka voltál.
Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Fáraó előtt és szabadíts meg engem e házból.
Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.
És látta a fősütőmester, hogy jól magyaráz és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy íme három kosár kalács volt fejemen.
A felső kosárban pedig voltak a Fáraónak mindenféle süteményei, és a madarak ették azokat a kosárból, az én fejemről.
És felelte József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.
Harmadnap múlva fejedet véteti a Fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.
S lett harmadnapon a Fáraó születése napja, és vendégséget szerzett minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvette szolgái közé.
És a főpohárnokot visszahelyezte pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Fáraó kezébe.
A fősütőmestert pedig felakasztatta; a miképpen magyarázta nekik József.
És nem emlékezett meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezett róla.” (1Móz 40, 1-23.)
Megint csak 2 álom van, melyek bizonyságot tesznek.
Habár az események kimenetele ellentétes, mégis mivel mindkettő bekövetkezik, így ezek ketten is 2 bizonyságot alkotnak.
3.) a fáraó álma
Történeti háttér:
Abban az időben az ún. hükszoszok uralkodtak Egyiptomban.
Nevük jelentése „kékek” vagy más forrásban arimaszpok, azaz „egy szeműek”.
Ennek magyarázata:két nép, mely egy közös cél/látás alapján cselekszik.
Ők egy olyan népcsoport voltak, akikhez tudott szólni Isten.
Nem ők voltak a piramisépítők, ők csak egy korlátozott ideig uralkodtak Egyiptomban.
Ha nem lett volna a hükszosz uralom, akkor Isten népének csak arra lett volna esélye, hogy rabszolga legyen Egyiptomban, semmi más.
„Elküldött azért a Fáraó és hívatta Józsefet, és hamarsággal kihozták őt a tömlöcből, és megborotválkozott, ruhát váltott és a Fáraóhoz ment.
És monda a Fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
És felelt József a Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Fáraónak javára van.
Monda azért a Fáraó Józsefnek: Álmomban, íme álltam a folyóvíz partján.
És íme a folyóvízből hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a nádasban.
S íme azok után más hét tehén jött ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
És elnyelték az ösztövér és rút tehenek, az előbbi hét kövér tehenet.
És azok gyomrukban voltak, de nem látszott meg, hogy gyomrukban voltak, mert külsejük oly rút volt, mint az előtt. És felserkent.
És láttam álmomban, és íme hét gabonafej nevekedett egy száron, mind teljes és szép.
És íme hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej növekedett azok után,
És elnyelték a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondtam az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem.
És monda József a Fáraónak: A Fáraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Fáraónak.
A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
Ez az a mit mondtam a Fáraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Fáraónak.
Íme hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
Hogy pedig a Fáraó álma kettős, kétszeres volt, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
Most azért szemeljen ki a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé.
Cselekedje ezt a Fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben.
És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá, élelemül a városokban, és tartsák meg,
És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
És tetszett e beszéd a Fáraónak és minden ő szolgáinak.
Monda azért a Fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?
És monda a Fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
Monda továbbá a Fáraó Józsefnek: Íme fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén.
És levette a Fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adta azt József kezére; és felöltöztette őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.
És meghordoztatta őt az ő második szekerén, és kiáltották ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé az egész Egyiptom földén.
És monda a Fáraó Józsefnek: Én vagyok a Fáraó; de te nélküled senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.
És nevezte a Fáraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adta néki feleségül Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiment József Egyiptom földére.
József pedig harminc esztendős volt, mikor a Fáraó előtt, az Egyiptomi király előtt álla. Kiment tehát József a Fáraó elől, és bejárta az egész Egyiptom földét.
És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontotta a termést.
És összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, mely volt Egyiptom földén, és a városokba takarította az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarította be.
És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem volt.
Józsefnek pedig született két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szült néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
És nevezte József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejtette én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
A másodiknak nevét pedig nevezte Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
Eltelt tehát a bőség hét esztendeje, a mely volt Egyiptomnak földén.
És elkezdődött az éhség hét esztendeje, mint megmondta József; és lett éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt volt kenyér.
De megéhezett egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiáltott a nép a Fáraóhoz. - Monda pedig a Fáraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt műveljétek.
És az éhség volt mind az egész földön. Akkor mind megnyitotta József a gabonás házakat, és árulta az Egyiptombelieknek; mert nagyobbodott az éhség Egyiptom földén.
És mind az egész föld Egyiptomba ment Józsefhez gabonát venni; mert nagy volt az éhség az egész földön.” (1Móz 41, 14-57.)
A hükszosz uralom vége után mit is ír az Ige?
„Azonközben új király támadt Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte.
És monda az ő népének: Íme az Izrael fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjon, és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát, és ellenünk harcoljon, és az országból kimenjen.” (2Móz 1, 8-10.)
II. Gedeon és a Midianiták
„Mikor pedig Gedeon oda ment, íme az egyik férfiú épen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Íme álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt.
A másik aztán felelt és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.
És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtotta magát, és visszatért az Izrael táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.” (Bír 7, 13-15)
III Dániel álmai és álommagyarázásai
„És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.” (Dán 1, 17.)
1.) A szobor
„Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, a melyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak;
De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lesz az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:
Néked, oh király! Gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.
Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak, és te megértsed a te szívednek gondolatait.
Te láttad, oh király, és íme egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas volt és kiváló az ő fényessége, előtted állt, és az ábrázata rettenetes volt.
Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,
Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak.
Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat.
Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lettek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, a mely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.
Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
Te, oh király! Királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott;
És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.
És utánad más birodalom támad, alábbvaló, mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik.
A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony, mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.
Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.
És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz.
Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.
És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakadt le kéz érintése nélkül, és szétzúzta a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lesz; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.
Akkor Nabukodonozor király arcra borult és imádta Dánielt, és meghagyta, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.
Szólt a király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!
Akkor a király fölmagasztalta Dánielt, és sok nagy ajándékot adott néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tette őt.
És Dániel kérte a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában volt.” (Dán 2, 27-49.)
2.) A fa
Azonosulás növénnyel (1 adott személy)
„Én Nabukodonozor békében voltam az én házamban, és virágzó az én palotámban.
Álmot láttam és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítottak engem.
És parancsolatot adtam, hogy hozzák elém Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.
Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendőmondók; és én elbeszéltem nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.
Végezetre bejöve elém Dániel, akinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és akiben a szent isteneknek lelke van, és elmondtam néki az álmot.
Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.
Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Láttam, hogy íme, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt.
Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.
Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék volt rajta mindeneknek; alatta árnyékot talált a mező vada, és ágain lakoztak az ég madarai, és róla evett minden élő.
Láttam fejem látásaiban, az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és Szent szállt alá az égből;
Erősen kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól.
De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és érc láncokba verve a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.
Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idő múljék el felette.
Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.
Ekkor Dániel, akinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözött, és az ő gondolatai háborították őt. Szólt a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felelt Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erős volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszott az egész földre;
És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodott a mező vada, és ágain az égi madarak lakoztak:
Te vagy az, oh király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnőtt és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
Hogy pedig látott a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondta: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és érc láncokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, amíg hét idő múlik el felette;
Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,
És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyst megismered, hogy az Ég uralkodik.
Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
Mindez betelt Nabukodonozor királyon.
Tizenkét hónap múlva a babiloni királyi palotán sétált.
Szólt a király és mondta: Nem ez-e ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?
Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szállt le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.
És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, amíg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
Abban az órában betelt a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivettetett, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmattal öntöztetett az ő teste, mígnem szőre megnőtt, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.
És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelem, és az én értelmem visszajött, és áldám a felséges Istent, és dicsérem és dicsőítem az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll.
És a föld minden lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?
Abban az időben visszatért hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatért hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkerestek engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.
Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő útjai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja.” (Dán 4, 1-34.)
3.) Belsazár
„Belsazár király nagy lakomát szerzett az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivott.
Borozás közben mondta Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvitt Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
Akkor előhozták az arany edényeket, a melyeket elvitték az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben volt, és ittak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
Bort ittak, és dicsérték az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tűntek fel, és írtak a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézte azt a kézfejet, a mely írt.
Ekkor a király ábrázatja megváltozott, és az ő gondolatai megháborították őt, és derekának inai megoldódtak és az ő térdei egymáshoz verődének.
Erősen kiáltozott a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szólt a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
Akkor bementek a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
Akkor Belsazár király igen megrettent, és az ő ábrázatja elváltozott rajta, és az ő főemberei is megzavarodtak.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt bement a lakoma házába, és szólt a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtatott benne, és akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hívattasson elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
Erre Dániel a király elé vitetik. Szólt a király, és monda Dánielnek: Te vagy-e ama Dániel, aki a Júdabeli foglyok fiai közül való, akit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
És aki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcsesség találtatott te benned?
Csak imént hozattak elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetsz és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodsz az országban.
Erre Dániel felelt, és monda a királynak: Ajándékaid tieid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet adott Nabukodonozornak, a te atyádnak;
És a méltóság miatt, a melyet adott néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, akit akart; és életben tartott, akit akart; felemelt, akit akart; és megalázott, akit akart;
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levettették az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvették tőle;
És az emberek fiai közül kivettették, és az ő szíve olyanná lett, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lett az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, akit akar.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták. A te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséred, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és perzsáknak.
Akkor szólt Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranyláncot vetettek nyakába, és kikiáltották felőle, hogy ő parancsol, mint harmadik az országban.
Ugyanazon az éjszakán megöletett Belsazár, a Káldeusok* királya.
És a méd Dárius foglalta el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (Dán 5, 1-31.)
4.) Állatok
Azonosulás állattal (1 nép = 1 állat)
„Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot látott Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyezte; a dolog velejét elmondta.
Szólt Dániel, és monda: Láttam az én látásomban éjszaka, és íme, az égnek négy szele háborút támasztott a nagy tengeren;
És négy nagy állat jött fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.
Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai voltak. Néztem, míg szárnyai kitépettek, és felemeltetett a földről, és mint valami ember, lábra állíttatott és emberi szív adaték néki.
És íme, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kelt egyik oldalára, és három oldalborda volt szájában fogai között, és így szóltak néki: Kelj fel és egyél sok húst!
Ez után láttam, és íme, egy másik, olyan, mint a párduc, és négy madárszárnya volt a hátán; és négy feje volt az állatnak, és hatalom adaték néki.
Ezek után láttam éjszakai látásokban, és íme, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai voltak, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözött mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte voltak, és tíz szarva volt néki.
Mialatt a szarvakat szemléltem, íme, másik kicsiny szarv növekedett ki azok között, és három az előbbi szarvak közül kiszakasztatott ő előtte, és íme, emberszemekhez hasonló szemek voltak ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.
Néztem, míg királyi székek tétettetnek, és az öregkorú leült, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;
Tűzfolyam folyik és jő valaki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ültek le, és könyvek nyittatnak meg.
Néztem akkor a nagyzoló beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szólt; néztem, míg megöletett az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetették megégetésre.
A többi állatoktól is elvétetett az ő hatalmuk; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.
Láttam éjszakai látásokban, és íme, az égnek felhőiben, mint valami emberfia jőve; és ment az öregkorúhoz, és eleibe vitték őt.
És adott néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem ronttatik.
Megrendülök én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítottak engem.
Oda mentem egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérek tőle mindezek felől, és szólt nékem, és e dolognak értelmét tudatta velem:
Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, akik támadnak e földön.
De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.
Akkor bizonyosat kívánok tudni a negyedik állat felől, a mely különbözött mindamazoktól, és rendkívül rettenetes volt; vasfogai és érckörmei voltak, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.
A tíz szarv felől is, a melyek a fején voltak, és a felől, a mely utóbb növekedett és három esett ki előle; és ennek a szarvnak szemei voltak és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.
Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és legyőzte őket.
Mígnem eljött az öregkorú, és az ítélet adaték a magasságos egek szentjeinek; és az idő eljött, és elvették az országot a szentek.
Így szólt: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánuk, és az különb lesz, mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.
És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.
De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontasson és végleg elvesszen.
Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.
Itt vége lett a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozott rajtam; de e beszédet megtartottam szívemben.” (Dán 7, 1-28.)
5.) Az álom egy részlete annyira fontos, hogy kiemelten újra előjön, méghozzá látomásban
„Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utána, a mely először jelent meg nékem.
És láttam látomásban; és mikor láttam, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láttam látomásban, és íme az Ulai folyam mellett voltam.
És felemeltem szemeimet és láttam, és íme, egy kos álla a folyam előtt, és két szarva volt; és az a két szarv magas volt, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedett.
Láttam azt a kost szarvaival öklelni napnyugat, észak és dél felé; és semmi állat sem állhatott meg előtte, és senki sem szabadíthatta meg kezéből, és tetszése szerint cselekedett, és naggyá lett.
És míg én szemléltem, íme, egy kecskebak jött napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illette a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva volt az ő szemei között.
És ment a kétszarvú koshoz, a melyet láttam állani a folyam előtt; és feléje futott erejének indulatában.
És láttam a koshoz érni; és néki dühödött és leütötte a kost, és letörte két szarvát, és nem volt erő a kosban megállani előtte, és leütötte a földre és megtapodta, és nem volt a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből.
A kecskebak pedig igen naggyá lett; de mikor elhatalmasodott, eltörte a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv nőtt az égnek négy szele felé.
És azok közül egyből egy kis szarv támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé.
És megnőtt mind az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta.
És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szentségének helye.
És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól volt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik?
És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
És lett, hogy mikor én, Dániel, láttam e látomást és keresem az értelmét: íme, elém álla egy férfiúhoz hasonló alak.
És emberi szót hallék az Ulai közén; kiáltott pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!
És oda jött, a hol én állék, és amint jött, megrettentem és orcámra estem, és mondta nekem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.
És mikor szólt velem, ájultan estem orcámmal a földre; de megilletett engem és helyemre állított;
És monda: Íme, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.
Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya.
A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között volt, az az első király.
Hogy pedig az letörettetett, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.
És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.
És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.
És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül ronttatik meg.
És az estéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.
És én, Dániel, elájultam és beteg voltam néhány napig, de felkeltem és a király dolgát végeztem; és álmélkodtam ezen a látáson, és senki sem értette.” (Dán 8,1-27.)
Tehát a szobor részeiről szóló álom az egyik bizonyság, az állatokról szóló álom a második bizonyság, míg a harmadik a második kirészletezése.
Álmok és a Dráma
A drámában többféleképpen és megragadhatóak mind az álmok, mind a magyarázataik.
I. A Bibliodrámában (bibliadráma) eljátszhatóak
- József és testvérei
- József Putifár házában
- József a börtönben
- József és a fáraó
- Gedeon és a midianiták
- Dániel és Nabukodonozor
- Dániel és Belsazár
2. Az álmok
- József gyermekkori álmai
- A fősütőmester és a főpohárnok álmai
- A fáraó álmai
- A midianita álma
- Nabukodonozor álma a szoborról (amit aztán Dániel is megálmodott)
- Nabukodonozor álma a fáról
- Dániel álma a 4 állatról
- Dániel álma a kosról, kecskebakról és a fenevadról
Jól megfigyelhető egy folyamat.
Azonosulás:
- tárggyal (szobor, részei: arany, ezüst, bronz, vas és végül vas és cserép elegye)
- növénnyel (fa)
- állattal (4 birodalom 1-1 jelképe: sasszárnyú oroszlán, másik oldalára átforduló medve, négy madárszárnyú és fejű párduc és egy fenevad)
II. Pszichodrámában
Itt eljátszható nem csak egy bibliai jelenet, hanem bármilyen jelenet a csoporttagok életéből.
Természetesen nem csak megtörtént események, hanem álmok is eljátszhatóak.
A csoporttagok a már ismert visszajelzési módszerekkel jelezhetik gondolataikat a magyarázat összeállításához.
III. Önismeretben
Amennyiben egy hosszabb távú önismeret-keresés sok-sok egyéni álommal párosul, úgy fejleszthető a személy egyéni álommagyarázási képessége.
