Mi a pszichodráma?
A pszichodráma egy jól kidolgozott csoport pszichoterápiás módszer, mely egyben mély önfeltáró technika. Nincs kötött tematikája, mindig a jelenlévők aktuális témái határozzák meg azt. A dráma, a játék azt jelenti,
hogy - nem csupán csak beszélünk a problémákról, - hanem megjelenítjük, cselekvésben, mozdulatokban is kifejezzük lelki tartalmainkat. Ennek célja, hogy a szavakon túl, mélyebb, ösztönösebb, spontánabb kifejezési módot találjunk. Azért hatékony, mert újra átéljük érzelmileg az adott helyzetet, de kívülről, és a másik szempontjából is rá tudunk nézni arra. A foglalkozások során bepillantást kaphatunk mások problémáiba és probléma-megoldási módjába, hisz újrajátszunk helyzeteket az életünkből. Így lehetőség nyílik rá, hogy mélyebben megértsük a szituációk mögött rejlő valódi fo-lyamatainkat, észrevegyük a játszmáinkat, változtathassunk hibás működési mód-jainkon, megértsük, megismerjük önmagunk működését, önmagunk folyamatait, önmagunkat. Mindez csoportban történik, egy megértő, elfogadó, emberi érzésekkel megnyivánuló emberi közösségben.
Miért csoportban?
A pszichodráma egy jól kidolgozott tüneti– és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet eredetileg Jacob Levi Moreno a század első felében dolgozott ki, és Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.
A valóságban életünket kisebb-nagyobb csoportokban éljük. Kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, barátainkkal, tanárokkal, munkatársakkal, stb. Az örömöket is általuk éljük meg, de többnyire a konfliktusok is ezekből a viszonyokból fakadnak. Tehát a velünk való történések, akár jók, akár rosszak, csoportban történnek, így feldolgozásuk is könnyebb közösségben. Számos olyan dolgot megélhetünk itt, amit egyedül, vagy párban nem tudunk átélni: kívülről megfigyelhetjük mások vagy saját viselkedésünket (ha valaki eljátssza azt), Inspirálhat bennünket mások küzdelme, vagy hogy nem vagyunk egy-egy problémával egyedül — mert valójában nagyon hasonlóak az emberek problémái. Segítség még egy pszichodráma csoportban, az is hogy, itt nem adnak "okos" tanácsokat a többiek (amit már száz helyről hallottunk) és nem értékelik a viselkedésünket (ez milyen hülyeség volt, vagy az milyen nagyszerű volt). Talán mindig arra vágytunk, hogy egy megértő, elfogadó, emberi érzésekkel teli emberi közösségben tegyünk próbálkozásokat az élet gyakorlására.
Hogyan hat?
Három fontos szintéren tud hatni:
• A csoporttag saját (protagonista) játéka során.
• Közös csoportjátékban. ill. más csoporttag játéka során beválasztott segítő (antagonista) szerepben, ahol is új szerepek kipróbálására, hasznos felisme- résekre, és a viselkedésbe való beépítésére nyílik lehetőség.
• Nézőként a drámajáték kapcsán átélt katartikus folyamatok révén.
Forrás: http://www.pszichodramacsoport.eu/pszichodrama.html
A protagonista
A pszichodráma csoport valódi működését a protagonista (= főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját oldjuk meg. Ő az adott pszichodráma játék protagonista játékosa. A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, vagy sétálnak a teremben, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy "élő szobrot" fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, fojtogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).
Antagonisták
Az adott élethelyzet felállítása során a protagonista bemutatja a kiinduló élethelyzet helyszínét, elmondja, mikor történik az esemény. Beáll saját helyére, majd kiválasztja azokat a szereplőket, akikkel játszani fog — mondjuk először az apát, aztán az anyát, barátját. Ezeket a szereplőket mindig előjátssza a protagonista. Ők az antagonisták.
Szerepvisszajelzés
A drámajáték során az antagonista szereplők azt játsszák, amit a protagonista előjátszik a számukra. A szerepvisszajelzés során az antagonista szereplők visszajelezhetnek, milyen érzéseik, gondolataik, élményeik voltak az adott szerep megtestesítésekor.
Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama
A pszichodráma menete
A pszichodramatikus ülés a felmelegítési fázissal (warming up) kezdődik, felkészítve a csoporttagokat a játékfázisra, a cselekvés, az akció időszakára. A terapeuta arra törekszik ebben a szakaszban, hogy minden egyes csoporttag pillanatnyi hangulatát, érzelmi állapotát megérezze.
Egy protagonista (főszereplő) központú játék során a vezető beszélgetést folytat a játékra készülővel. Kérdések segítségével igyekszik a protagonista problémáját körbejárni és megtalálni azt a kulcsjelenetet, mely vélhetőleg érzelmileg pillanatnyilag a leginkább érinti. Ezután a játékos saját emlékezete szerint rendezi be a teret, ahol a jelenet játszódik. A berendezés részben reális tárgyakkal történik (szék, asztal), de sokszor csak jelzésszerű. Az adott szituációra, helyre való visszaemlékezés önkéntelenül sodorja a játékost a testi, az emocionális és fantáziaszerű ráhangolódásra.
A felidézett (esetleg elképzelt) jelenet szereplőit a csoporttagok közül választja ki a protagonista (ezek lesznek az antagonisták). A protagonista bemutatja és előjátssza az antagonistáknak a történést, így azok pontosan tudják mit kell tenniük. A kölcsönös empátia, a szerepek cseréje miatt a mellékszereplők is teljesen bele tudják élni magukat a főszereplő történetébe, így a játék során gyakran éppen úgy egészítik ki a történetet, ahogy az a valóságban történt. A pszichodráma vezető feladata, hogy eljussanak a főszereplő konfliktusának mélyebb rétegeihez, nem tudatos összefüggéseihez. Így gyakran nem egyetlen jelenet, hanem több történés bemutatására kerül sor, mely láthatatlan szálon kapcsolódik össze, és ugyanakkor a korai érzelmi sérülésnek a fonalára fűzhető fel. A gyermekkori élmény intenzív újraélése hozza létre a katarzist. A múltbeli és jelen tapasztalatok nagy érzelmi hőfokon egyesülnek és adaptívabb (hatékonyabb, egészségesebb) viselkedést eredményezhetnek.
Forrás: http://lajtorjastudio.hu/tudastar/pszichodrama/
Integrációs fázis: A játék lezárása, megértése kognitív
Feldolgozása, segíti megérteni, hogy mi miért történt. Milyen adekvát és nem adekvát reakciókban volt részünk. Technikai elemei:
Protagonsita: a játszó
Antagonista: a segéd-én (más személy, fontos tárgy, érzés, gondolat, bármi ami-aki nem a protagonista, de a színpadon interakcióba kerül a protagonistával)
Pszichodráma kommandó 1.0 2012. július 15.
by pszichotrening on július 15th, 2012
Légy életed főszereplője, csatlakozz a Pszichodráma Kommandóhoz!
A Pszichodráma Kommandó egy alkalmas, egy protagonistás (főszereplő), négy órás alkalmak sorozata. Protagonista bárki lehet, aki megkeres egy konkrét játék témával. Erre a témára a protagonistával közösen szervezünk csoportot.
Ha akadályoz valami az előrelépésben, hívj, a kommandó kiszáll, hogy megvalósíthasd álmaidat!
Nosztalgiád támadt egy jó kis drámában részt venni, vagy sosem próbáltad még, és nem szeretnél rögtön hosszútávra elköteleződni? Gyere, és kapcsolódj segítőként a játékhoz.
A júliusi alkalom Protagonistája: Niki
Témája: Miért veszítem el magam a párkapcsolat(om)ban?
Részletek: https://www.facebook.com/events/435565466476331/
Riporter: – Az alkohol volt előbb, vagy azért nyúlt hozzá, mert elvesztette a lakását?
Alkoholista: – Apám is alkoholista volt, ütött minket, és hát Anyám engem küldött érte a kocsmába, mert félt tőle, és tudja… mire föleszméltem már én is ott álltam a pult mellett, nem volt sok választásom.
Riporter: – Hogyan lett ennyire sikeres és boldog az életében? Hogyan jutott ilyen fiatalon arra, hogy alapítványt hozzon létre alkoholista szülők tehetséges gyermekei számára?
Üzletember: – Apám is alkoholista volt, ütött minket, és hát Anyám engem küldött érte a kocsmába, mert félt tőle, és tudja… annyi álma volt. Amikor józan volt csak mesélt és mesélt. Hálás vagyok neki, hogy megtanított nagyot álmodni.
Ár: Protagonistaként (drámai hősként) 10.000 Ft/alkalom
Antagonistaként (támogató szereplőként) 4.000 Ft/alkalom
Minimális létszám: 13 fő
Maximális létszám: 18 fő
Regisztráció: az összeg átutalásával a bankszámlaszámra
A jelentkezéseket beérkezési sorrendben tudom elfogadni (elég, ha átküldöd az utalás igazolását).
Lemondás Július 1-e után csak másik Antagonista állításával lehetséges.
Forrás: http://pszichotrening.hu/pszichodrama-kommando-1-0-2012-julius-15/
Pár szakmai alapfogalom a teljesség igénye nélkül, hogy jobban értsék a lényeget:
Drámavezető: leader. Általában ketten vannak. A drámajátékokat felváltva vezetik. A másik közben coleaderként támogatja a vezető munkáját.
Protagonista: a csoporttagok közül az a személy, akinek a problémájával játszunk. Önként jelentkezik a játékra, maga választja ki milyen témával szeretne játszani, a csoport szociometrikus választási sorrendje alapján lesz belőle játékos.
Antagonisták: a protagonista játékához kiválasztott szereplők, akik önként vállalva ezt a szerepet, segítenek életre kelteni a problémában résztvevő alakokat, tényezőket.
Drámatér: a szobának a csoport által közrefogott területe, ahol a játék zajlik.
Shearing: jelentése „megosztás”. Egy-egy játékot követően a csoport tagjai megoszthatják a protagonista játékához kapcsolódó saját élményeiket. Nem kötelező, de segíti a csoport problémához való kapcsolódását, a tudatosulásokat, ill. a megosztás révén a csoporttagok közötti intimitás kialakulását és elmélyülését.
Szerep-visszajelzés: az antagonisták lehetőséget kapnak, hogy megosszák a protagonistával azon tapasztalataikat, élményeiket, amelyet a játék során megéltek. Ezek sokban tudják továbbsegíteni a protagonistát a problémája megoldásában, megértésében, a jelen lévő tényezők tudatosításában.
Forrás: http://csabiorsolya.eu/index.php/2012/01/20/a-pszichodrama/
Mi is az a PSZICHODRÁMA?
2012. szeptember 24. - dite.hu
A pszichodráma eredetéről nagyon sok oldalt találhatsz a neten, én inkább arról írok, hogyan képzelheted el, hogyan hat, hogyan gyógyít ez a módszer.
Hogyan képzeld el?
A pszichodráma lehet egyszerű, pár perces, rövid kis gyakorlat , de akár két és fél, három órás drámajáték is. Az, akinek az élethelyzete, problémája megjelenik, ő a főszereplő, más néven a protagonista. Azok, akiket szereplőnek választ ebbe, ők az antagonisták.
Míg a bodyworkben mindenki átéli a maga mozdulatai, a kapott érintések által a saját érzelmeit, vagy lágyan dől el, ki kapja meg akkor épp a csoport figyelmét, addig a pszichodrámában versenyezni kell a saját folyamatért, ami nagyon fontos, mert azzal, hogy tenni kell a csoport figyelméért, a nagy protagonista játékért, és azzal, hogy ezt nem mindig sikerül elérni, a pszichodráma megtanít a hatékony küzdésre, a frusztráció elviselésére és arra, hogy soha ne add fel. Olyan érett felnőtté segít válni, aki nem ijed meg a kihívásoktól, és nagy kitartással, ha kell, felkészüléssel veszi az akadályokat, és olyanná, aki ha kudarc éri, lehet, hogy szomorkodik egy darabig, de utána képes megvizsgálni, mi okozta, hogy valami épp nem sikerült, tanul ebből, és legközelebb még jobban indul neki.
Ez a módszer lehetővé teszi, hogy
- feltérképezd a saját helyed a családodban (egyáltalán segít abban, hogy tisztázd a magad számára, kit-mit tartasz te családodnak),
- ráébredj, milyennek ítéled meg a téged körülvevő világot részletesen,
- pontosabban tudd megfogalmazni, hogyan is érzed magad egy adott pillanatban, így segíti az önmagadra való visszalátást, ami fontos a tudatosságod növekedése szempontjából.
Mi szokott kiderülni egy drámajátékban?
Amikor lehetőséged van megjeleníteni az életed egy részét, mondjuk egy problémádat, az esetek nagy részében egyszer csak világossá válik, hogy egy vagy több, ismétlődő gyermekkori történés mintájára hasonlít a jelenlegi helyzeted, és egy érzelmi időutazás keretében azért dolgozunk, hogy ezt a gyermekkori emléket felülírjuk.
Miért lesz ez jó neked?
Amikor a gyökérhelyzethez eljutunk, és megjelennek azok az érzelmek, amik akkor vagy nem jelenhettek meg (el kellett őket rejteni), vagy megjelenhettek ugyan, de alulmaradtál, vesztes voltál, ebben a lelkileg gyermekkori állapotban ezt újra átéled. Ezúttal viszont egyrészt a csoport és a terapeuta erős és szerető jelenlétében, így végre nem egyedül, másrészt pedig ezután jobban megtalálva az erődet, gyakorlatilag megváltoztatod magadban a múltat egy erősebb, sikeresebb, felnőttebb megoldást találva, mint amilyen akkor lehetséges volt.
Ha például nem szólhattál vissza a szüleidnek, amikor ők igazságtalanok voltak veled, valószínűleg nem tudsz kiállni magadért most a munkahelyeden, a főnököddel szemben, vagy épp ellenkezőleg: túl erősen képviseled magad. Amikor az antagonisták segítségével megjelenítjük, hogyan van ez a munkahelyi problémád, akkor lehet, hogy egyszer csak bevillan, hogy jó ég, pont úgy beszél a főnököm ebben a helyzetben, mint az apám! Akkor azzal az emlékkel megyünk tovább, te kicsi vagy, és ott áll az apukád. Lehet, hogy félsz, meg sem mersz mukkanni, de már nem vagy egyedül: mi veled vagyunk. És ettől, szépen lassan, kicsit bátrabb leszel, míg aztán megtalálod a saját hangod, kimondod, amit akkor nem lehetett, megtalálhatod a haragodat is, ami miatt eddig bűntudatod volt, és ennek következtében a munkahelyeden már nyugodtan és magától értetődően véded meg a határaidat. Könnyen lehet, hogy ehhez nem elég egy drámajáték, de néhány valószínűleg igen.
A csoport állandó megtartó ereje mindeközben növeli a biztonságérzetedet, visszatükrözi mindazt, ami szerethető benned, és azt is, amin szerencsés változtatnod. Olyan egészséges mértékű önfegyelmet segít kiépíteni (vagy ha túlzott az önfegyelmed, akkor egészséges mértékűvé lágyítani), amely egyszerre teszi majd lehetővé, hogy a mindennapjaidban hatékony is legyél és felszabadult is, erős is és gyengéd is, komoly is és örömteli is.
Összefoglalva
A pszichodráma egy erős, szerető, megtartó és fegyelmezett terapeuta kezében olyan eszköz, amely kiváló arra, hogy az életedben jelenleg lévő problémákon segítsen nagyon sokat változtatni az életeden.
- Cserményi Csilla Virág
Forrás: http://dite.hu/mi-is-az-a-pszichodrama/
Protagonista-centrikus bibliodráma
A pszichodrámához ez a változat áll a legközelebb. Lényege, hogy megfelelő egyéni és bibliai felkészítés után kiválasztódik a főszereplő, aki a bibliai történet legfőbb figuráját alakítja. Ő hívja a csoporttagokat a többi fontos bibliai szerepre, és ő határozza meg a játék menetét, a csoport őt "szolgálja". Ez csak olyan csoportban lehetséges, ahol nagy a bizalmi szint, gyakorlottak a biblio- esetleg a pszichodrámában és összeszokottak. A vezetőnek jól kell ismernie csoportja tagjait, beavatottnak kell lennie élettörténetükbe, hogy a bibliai események egyes részeit személyre szabottan tudja az illető saját problémájával összekötni. Mindezen feltételek együttesen vezetnek ugyanolyan mélységű átéléshez, mint a pszichodráma protagonista játékában. A technikák jórészt megegyeznek a pszichodrámában alkalmazottakkal, de kicsit specializálódtak. Az aznapi protagonista kiválasztása után megkérdezzük őt, mint bibliai szereplőt, mire kíván választ kapni. Maga a kérdésfeltevés és az adott válasz is mindig a bibliai történetre vonatkozik, de a játékos személyes érintettsége ezen átcsillan, és ez motiválja a játékra. Az antagonisták kiválasztása után a tér berendezése következik. Azok a csoporttagok, akiket a protagonista személyesen nem választott ki, keresnek maguknak szerepet - tehát mindenki játékban van. A szerepválasztás utáni interjú kifejezetten célzott abban a tekintetben, hogy a kérdések felhasználják a protagonista által elmondottakat a megfogalmazott alapkérdés és a választott szerepek vonatkozásában.
A vezető fejében van a szcenírozás, az, hogy a történet mely részeit tartja a legfontosabbnak a játékban. A dramaturgiai munkának két szála van; egyrészt a történet jelenetekre tagolása, másrészt megkeresni azokat a fontosabb pontokat a cselekményben, amelyek a protagonista személyes problematikájához visznek közelebb. A vezetőtől ez nagy rugalmasságot kíván, például feltételezhető, hogy a pszichodrámához hasonlóan a játékos tudattalanja jelzi igényeit egy újabb jelenet beiktatására. Egy-egy kép után összefoglaló interjút készítünk az addig megéltekről és az érzésekről. Ez hasonló a szerepjáték "vágás"- technikájához, azzal a különbséggel, hogy mi fontosnak tartjuk minden szereplőnek megadni a lehetőséget az események végigéléséhez.
Forrás: http://www.pszichodrama.hu/bibliodrama-munkacsoport
Nézzük meg pl. azt a helyzetet, amikor valaki szerepcserében bemutatja az anyját. Mindennapos tapasztalat, hogy pár másodperces előjátszás is elegendő az antagonistának ahhoz, hogy azonosuljon a szereppel. Hogyan lehetséges ez?
Ha stern-i folyamatokban gondolkodunk, akkor itt az történik, hogy amikor a protagonista a tele útján kiválaszt valakit az anyja szerepére, akkor ebben a választásban az anyjával való cselekvési egységekben kódolt korai kapcsolati mintázata vezérli. Ez az a jelenség, amelyet úgy szoktunk mondani, hogy “valami emlékeztet benne rá”, és ez a “valami” gyakran olyan mikrotörténések lenyomata, mint a viselkedés intenzitása, ritmusa, időtartama. Lehet, hogy pl. az anya szerepére kiválasztott személy tempója az a jellegzetesség. amely mentén a választás történik, de lehet, hogy más vonása.
A tempó – Stern alapján – vitalitásaffektus amelyet belső, dinamikus zajlásként élünk át. Kiválasztva az anya, felmegy a színpadra, és szerepcsere történik a protagonista és az anyát játszó személy között. A szerepcserével egy olyan interaktív helyzet áll elő, amelyben a segédén vagy antagonista ugyanabból a pozícióból látja az anyát, amelyből őt az imént kiválasztották. A színpadon minden magyarázat nélkül átélhető, hogy más beszélni az anyáról és más a szerepében lenni. A pszichodramatikus technikából következően – egy ilyen helyzetben – nemcsak az anyaszereppel azonosul a protagonista, hanem az (anya-gyerek) kapcsolatban is benne van. Úgy tűnik, hogy itt az észlelési minőségek érzelmi minőségbe fordulása történik a szerepcsere révén. […]
Amikor az antagonista a protagonista szerepéből az “anyját” figyeli, akkor olyasmi történik vele, mint egy csecsemővel vagy gyerekkel, aki az anyját mint globalitást észleli. Amit figyel, észlel, az nemcsak látási és hallási információ, hanem az ezeknek megfeleltethető tapintási-proprioceptív-kinesztéziás információ is. Stern szerint ez a velünk született képesség – a fizikai világ struktúrájáról szóló absztrakt tudás. Kísérleti bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a csecsemők egy perceptuálisan egységes világot észlelnek, amelyben bármely modalitásban amodális tulajdonságokat érzékelnek az emberi kifejező magatartás bármely formájáról, ezen tulajdonságokat absztrakt módon reprezentálják, majd egy másik modalitásba helyezik át. […]
Forrás: http://psychodrama.hu/cikkek/
A protagonista
A pszichodráma csoport valódi működése a protagonista (=főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját járjuk körbe. Ő az adott játék protagonista játékosa.
A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felállnak a székekről, és felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy “élő szobrot” fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, folytogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).
Antagonisták
Az adott élethelyzet felállítása során a protagonista bemutatja a kiinduló élethelyzet helyszínét, elmondja, mikor történik az esemény. Beáll saját helyére, majd kiválasztja azokat a szereplőket, akikkel játszani fog – mondjuk először az apát, aztán az anyát, barátját. Ezeket a szereplőket mindig előjátssza a protagonista
A pszichodráma mágikus szépsége
Pszichodráma írások, fordítások, ötletek. Konkrét esetek és megoldások. Interjúk és vélemények. Pszichodráma a tréningben, szervezetfejlesztésben és coachingban. A pszichodráma csoportokban nagyon erős az önismereti tanulás, mert a résztvevők nem csak saját problémáikkal, kérdéseikkel kerülnek kapcsolatba, hanem a többiek játékait látva vagy antagonista munkát végezve rengeteg információhoz jutnak az életről.
Gyakran több játékot is játszanak ugyanazzal a témával, így megélik ugyanannak a problémának sok aspektusát és bele tudják szőni az eredményeket az életük szövetébe. Konkrét, akut problémákon is segít a pszichodráma és nagyon mély, sors- és életformáló negatív hatásokat is lehet vele kezelni, átfordítani. Aki belevág egy csoportba, hamarosan azt tapasztalja magán, hogy be tudja fogadni a dicséretet, udvarlást; zavar nélkül el tudja mondani az értékeit; belevág olyan dolgokba, amit el sem tudott képzelni magáról. Elkezdi megvalósítani az álmait; rájön, hogy nem a kortársaitól vagy a párjától, hanem saját magától kaphatja meg a legalapvetőbb biztonságot; megtalálja az egyéni feltöltődés formáit (meditáció, újságolvasás egy kávézóban, kirándulás, vásárolgatás, mozi vagy egyéb szórakozás, stb. ), egyszóval megtapasztalja az önszeretet bonyolult útjait.
Forrás: pantharei.blog.hu
http://pszichologia.lapozz.hu/pszichodrama
Pap Zsuzsa
Kapcsolatban a világgal, kapcsolatban önmagunkkal
In Zseni Annamária: A pszichodráma és korunk tükröződései, Medicina, 2007. 44.
A szerepcserénél a protagonista belép az antagonista (a számára jelentős kapcsolati személy, apa, anya, testvér, stb.) szerepébe, szinte annak bőrébe bújva átéli annak érzéseit, érzelmeit, és ezáltal a másik ember szemével látja a világot és saját magát. Sőt, nemcsak látja, hanem érzi is! Míg a tükrözésnél inkább rálátást, a szerepcserében rálátást és belátást nyer.
Forrás: http://lelkidrama.blogter.hu/263708/hat_szoval
