Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hithősök 40/40.rész – George Barna

2012.07.19. 10:30 12nyil

 

A hit változása az USA-ban szeptember 11-ét követően

 

Az iszlám terroristák szeptemberi akcióját követően az amerikai gyülekezetek látogatottsága hirtelen megugrott, a Bibliák eladási száma is megnőtt. George Barna amerikai vallásszociológus legfrissebb tanulmánya arra keresi a választ: van-e tartós hatása a támadásnak az emberek hitbéli meggyőződésére és annak megélésére.

A megkérdezettek 84 százaléka tartja magát kereszténynek, és nagyjából ugyanannyian tartják magukat elkötelezett hívőnek, mint a szeptember 11-ei merénylet előtt. Nem változott a muzulmánok önértékelése sem, az amerikai felnőtt lakosságnak kevesebb mint egy százaléka vallja magát iszlám hívőnek.

Abszolút igazság

A legnagyobb változás az igazságról alkotott képben jelentkezett. A felmérésben résztvevőknek csupán 22 százaléka hisz kulturális körülményektől és egyéni preferenciáktól független, abszolút erkölcsi alapelvek és igazságok létezésében. Közülük a 36 éven aluliak, a római katolikusok és a nem újjászületett felnőttek hisznek ezekben legkevésbé, míg a 37 és 55 év közötti felnőttek, a nagy protestáns felekezetekhez tartozók és az újjászületett keresztények vallják leginkább az abszolút morális igazság létét.

A Yankee Stadion csak félig telt meg az áldozatok emlékére rendezett felekezetközi istentiszteleten

A szeptember 11-ei terrorista cselekmény hatásának vizsgálatakor George Barna tanulmánya hét hitbéli cselekedetet vett figyelembe. Annak ellenére, hogy széles körben hallani lehetett a gyülekezetek látogatottságának 25 százalékos növekedéséről, ez inkább a minden évben ebben az időszakban tapasztalható általános növekedésnek tudható be, semmint a terrorizmus hatásának, ráadásul mára visszaállt az általános szintre – állítja Barna. Érdekes adat, hogy a magukat ateistákként meghatározó felnőtteknek most már 10 százaléka vesz részt minden hét végén istentiszteleten, a támadások előtt ez az arány még csak 3 százalék volt.

Bár a keresztény gyülekezetek felszólították híveiket arra, hogy ebben a nehéz időszakban tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy megosszák hitüket a környezetükkel, kevesen válaszoltak a felhívásra. Sőt! Az újjászületett felnőttek körében csökkenés mutatható ki az evangelizálás területén.

Meggyőződés

Statisztikai szempontból változatlan azoknak a száma, akik a Bibliát minden kijelentésében teljesen pontosnak és megbízhatónak tartják, ez az adat továbbra is 40 százalék. Azok száma, akik olyan személyes döntést hoztak Jézus Krisztus mellett, amelyet a mai napig is fontosnak tartanak, 68 százalék. Változás történt az emberekben az Istenről és a Sátánról alkotott képben - ez a változás azonban a várttal ellentétes! Ma már kevesebben hisznek abban, hogy a Sátán, az Ördög valóságos, élő személy, és nem a gonosz szimbóluma. Ez a változás leginkább a nők, az ateisták és a római katolikusok esetében látványos.

Értelmezés

George Barna a tanulmány eredményeit értelmezve kijelentette, hogy a támadást követően több millió névleges keresztény és nem vallásos amerikai elkeseredetten keresni kezdte azt, amitől újra megtalálja a stabilitást és az élet értelmét. Szerencsére sokan az egyházhoz fordultak. Sajnálatos módon azonban kevesen tapasztaltak olyat, ami kellőképpen megváltoztatta volna az életüket. A tanulmány következtetése az, hogy a gyülekezeteknek sikerült barátságos arcot mutatni az emberek felé, de nem sikerült a szellemi irányban megnyíló embertömeget Krisztussal kapcsolatba hozniuk.

George Barna úgy véli: az amerikai egyház ebben az évben két alkalommal szalasztotta el a lehetőséget arra, hogy nagyobb befolyást gyakoroljon az emberek életére. Az első George Bush amerikai elnök programja, amely szerinte bibliai alapelveken állt, a második pedig szeptember 11-e volt.

(Összeállította Pátkai Mihály)

Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=286

 

 

 

 

 

Szikora Márton
Magabiztos félinformációk

Amennyiben hinni lehet a statisztikai mutatóknak, úgy a legtöbb amerikainak határozott véleménye van a főbb keresztény hitelvekről. George Barna magyar származású amerikai szociológus a közelmúltban végzett felmérésével az átlag amerikai bibliaismeretét kívánta számszerűsíteni. Elmondható, hogy a megkérdezettek többsége általánosságban egyetért a Bibliával, ám bizonyos kulcsfontosságú bibliai doktrínákat illetően a válaszoló felnőtteknek csak egy töredéke van tisztában a Könyvek Könyve tanításainak tartalmával. A kaliforniai székhelyű prominens piackutató cég, a Barna Research Group tanulmánya szerint az amerikaiak 85 százalékának életében fontos szerepet játszik a vallásos hit.

A tekintélyes cég reprezentatív felmérése során 14 teológiai vonatkozású kérdést tett fel 1002 felnőttnek, akik ötféleképpen válaszolhattak: „nem tudom”-mal, kategorikus vagy részleges egyetértéssel, illetve kategorikus vagy részleges egyet nem értéssel. A megkérdezett felnőttek többsége a 14 kérdésből 11 esetében „általánosságban” nem tagadja a bibliai elveket. Ez az arány viszont jelentősen csökken, ha csak azokat a teológiai kérdésekre adott válaszokat számítjuk, melyek alapos meggyőződésből származnak, és bibliailag is helytállóak. Ekkor ugyanis a 14-ből már csak 2 kérdésben egyezett meg a többség álláspontja a Bibliával.

Az Egyesült Államokról azt szokták mondani, hogy a világ legvallásosabb országa, és ezt a vélekedést igazolni is látszik a megkérdezettek határozott véleménye vallási kérdésekben. A felmérés eredménye kimutatta, hogy igen kevesen vannak azok, akiknek semmilyen meghatározható véleményük („nem tudom”-válaszok) nincs a feltett kérdésekről. Minden egyes kérdés esetében elmondható, hogy a megkérdezettek több mint 90 százalékának volt valamilyen határozott elképzelése a Bibliában leírtakkal kapcsolatban. Ez rácáfol a szociológiai felmérések általános tapasztalatára; jellemző ugyanis, hogy a kérdésekre adott reakciók a válaszok skálájának közepe felé tartanak.

A mostani tesztben azonban ennek az ellentéte tükröződik. A hittel kapcsolatos állítások vonatkozásában a válaszok határozottak, és inkább tartanak a pólusok felé. Ezt bizonyítja, hogy a válaszolók többsége a 14 pontból legalább egyszer a négypontos skála valamelyik szélső értéke mellett döntött - azaz legalább egyszer választotta a „határozottan egyetért” vagy a „határozottan nem ért egyet” kategóriát a kevésbé szélsőséges álláspontok helyett. A felmérés egyik legelgondolkodtatóbb eredménye, hogy az 1002 megkérdezettből mindössze három személy adott mind a 14 pontra igen határozott és egyben a Biblia szövegével is teljesen megegyező választ.

 

Csoportonként változik a bibliaismeret

A megkérdezettek felekezeti hovatartozását vizsgálva azt találjuk, hogy az úgynevezett újjászületett keresztények képviselték azt a szegmenst, amely leginkább határozott, ugyanakkor az Írásokat tekintve konzisztens. Az újjászületett keresztény felnőttek többsége a 14 kérdésből 11 esetében ezt az álláspontot képviselte. Az összehasonlítás kedvéért: ez az arány a nem újjászületetteknél jócskán fordított, 14-ből 2, azaz a többség az összes kérdésből csak 2 pont vonatkozásában képviseli a határozott és bibliailag is konzisztens álláspontot.

Ha a katolikusok és protestánsok közötti relációt nézzük, akkor kitűnik, hogy a protestánsok közül kétszer annyian adtak határozott és Bibliával megegyező választ, mint a római egyház. Összességében azonban mindkét vallási kategóriába esők közül így is csak a kisebbséget képviselik azok, akik szinkronban vannak a Szentírással. A protestánsok háza tájékán azok, akiknek határozott álláspontjuk megegyezett a Biblia tanításával, 6 kérdés esetében alkottak csak többséget, míg a katolikusoknál ugyanez az arány 14-ből 3.

A felmérés azt is kimutatta, hogy a megkérdezettek nemének, illetve a látogatott templom, gyülekezet méretének vonatkozásában nincs különösebb differencia. Ezek szerint a hölgyek közül úgy tűnik, kicsivel többen hajlanak a határozott véleményre, mint a férfiak, és a 100 fő alatti, illetve 1000 fő feletti megagyülekezeteket látogatókra kevésbé jellemző a határozottság és a Szentíráshoz való ragaszkodás, mint a közepes méretű közösségekre. Ezekben a relációkban azonban minimális az eltérés, csakúgy, mint annak tekintetében, hogy mennyi a család bevétele, vagy milyen etnikumhoz tartoznak.

 

Miben hisznek az amerikaiak?

Összességében az amerikai felnőttek 60 százaléka ért egyet azzal a megállapítással, hogy a „Bibliának minden tanítása hiteles”. Azonban a megkérdezettek ismerete a bibliai tanítások konkrét tartalmáról már igencsak hiányos. Azokat a kérdéseket vizsgálva, amelyek a Bibliával is összhangban vannak, és a legtöbb határozott választ generálták, az első helyen áll „az univerzumot eredetileg Isten teremtette” (74%) állítás, ezt követi az, amelyik „elutasítja a gondolatot, miszerint a bűn fogalma idejétmúlt” (68%). A Biblia tanításával határozottan ellenkező vélemény, amely ugyanakkor a legtöbb határozott egyetértést is generálta a megkérdezettek között, egy népszerű szlogen, miszerint „ha segítesz magadon, akkor Isten is megsegít” (53%). Ezt követte az Írásoktól idegen, mégis a statisztikák szerint a földi halandók között meglehetősen népszerű állítás, mely szerint „a Szentlélek nem létező valóság, hanem csak Isten hatalmának egy szimbóluma” (53%), illetve „az ördög nem valódi személy, hanem a gonoszságnak a szimbóluma” (40%).

Míg a magukat újjászületettnek nevező keresztények inkább hajlanak a biblikus tanítások elfogadására, megdöbbentően magas e körben azoknak a száma, akik például nem hisznek a Szentlélek létezésében (53%), nem hisznek a Sátán létezésében (47%), úgy gondolják, hogy az ember jó cselekedetei révén a mennybe kerülhet (31%). Nem hisznek Jézus fizikai feltámadásában (30%), vagy úgy gondolják, hogy Jézus is elkövethetett bűnöket (24%).

 

Teológiai tudatlanság

A keresztény felekezetek számára is tanulmányokat készítő Barna Research Group megállapításai elárulják, hogy miért is riasztóak ezek az adatok. Barna szerint a felmérés jól mutatja a korra jellemző populáris áramlatok hatását a keresztény egyházakra: „Az a tény, hogy a legtöbb felnőtt keresztény - akár újjászületett, akár nem - bibliai tanításnak véli, miszerint ha segít magán, Isten megsegíti majd, jól mutatja, mennyire meghatározzák a posztmodern gondolatok még az egyházakat is.” A szociológus úgy látja, hogy ez a hit pontosan jellemzi a mai keresztények többségének teológiáját, melynek ők maguk állnak a középpontjában. Ez a rendszer ugyan vallásos, de az ember sorsát végül is az ember határozza meg, Isten szerepe pedig ebben az önmegvalósításban a sikerhez való asszisztálás, és semmiképpen nem a fundamentum. „Ha ehhez a humanista sikersztorihoz még hozzáadjuk a szellemi erők - mint például a Sátán vagy a Szentlélek - létének elutasítását, az eredmény nem lesz más, mint teljes teológiai tudatlanság és szellemi káosz, amely a rendelkezésre álló valódi szellemi erőtől és a tényleges szellemi küzdelemtől vonja el a hívőket” - vonta le a felmérés tanulságait George Barna.

 

Egyetért

Nem ért egyet

Nem tudja

határozottan

részben

részben

határozottan

 

A Biblia tanításainak mindegyike hiteles.  

43%

17%

18%

15%

6%

Önnek személyes felelőssége, hogy beszéljen másoknak vallásos hitéről.   

31%

17%

22%

28%

3%

Az ördög vagy Sátán nem élő személy, hanem a gonoszság szimbóluma.   

40%

18%

9%

27%

7%

Ha valaki általánosságban jó, vagy jó dolgokat tesz mással az életben, ezzel a mennybe juthat.  

31%

20%

11%

31%

7%

Mikor Jézus Krisztus a földön járt, ugyanúgy ember volt, és másokhoz hasonlóan követett el bűnöket.  

20%

19%

9%

43%

9%

Nem lényeges, milyen vallásos hitet követ valaki, mivel mindegyik ugyanazt tanítja.  

22%

22%

18%

35%

3%

A Szentlélek Isten jelenlétének és hatalmának csak szimbóluma, de nem létező valóság.  

41%

20%

8%

25%

7%

Jézus nem tért vissza fizikálisan az életbe, miután megfeszítették és meghalt.  

29%

11%

11%

41%

8%

A Biblia azt tanítja, hogy aki segít magán, azt Isten is megsegíti.   

53%

22%

7%

14%

5%

Minden ember ugyanazt fogja megtapasztalni a halál után, függetlenül a vallásos hitétől.  

28%

13%

16%

36%

7%

Vannak olyan emberek által elkövetett bűncselekmények, illetve bűnök, melyeket Isten nem bocsát meg.  

20%

10%

15%

50%

5%

Léteznek angyalok, és befolyásolják az emberek életét.  

49%

32%

8%

7%

5%

Az univerzumot eredetileg Isten teremtette.  

74%

13%

4%

5%

4%

A bűn fogalma idejétmúlttá vált.  

7%

6%

15%

68%

5%

 

 

Hetek-összeállítás
Boldogok vagytok, ha

Irak, SARS, terrorizmus, ingadozó gazdaság, erkölcsi hanyatlás - az amerikaiaknak sok mindennel kell foglalkozniuk ezekben a napokban. A neves kaliforniai szociológus, George Barna kutatócsoportja által végzett legújabb felmérés alapján azonban az amerikai emberek nagy része meg van elégedve jelenlegi életminőségével.


Pünkösdi-karizmatikus istentisztelet az Egyesült Államokban. Az elégedettség egyik pillére Fotó: Reuters

Háromból két felnőtt határozottan állította, hogy „nagyon boldog” jelenlegi élethelyzetében, míg négyből egy legalább részben egyetértett ezzel a felfogással - vagyis tízből csaknem kilenc felnőtt (88 százalék) állította azt, hogy alapjában véve boldog és elégedett.

Hasonló arányban válaszolták a megkérdezettek azt, hogy szorosabban vagy lazábban, de „személyesen kapcsolódik más emberekhez”, vagyis a társadalom nagy többsége nem tekinti magát magányosnak.

A legtöbb amerikai úgy érzi, hogy ura a maga életének. Társadalomtudósok korábban attól tartottak, az új évezred kezdetén az élet annyira összetetté válhat, és olyan információdömping fogja elárasztani az embereket, hogy a magas elvárások teljesítése miatt kialakult stressz le fogja bénítani a társadalmat. A legtöbb amerikai ezt egyértelműen cáfolja. Tízből hatan határozottan állították, hogy „hatékonyan elboldogulnak az információ és tudás áradatával”; egyharmaduk pedig „úgy-ahogy”, de számukra sem jelent gondot a modern információforrásokból történő tájékozódás.

Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy noha a felnőtt lakosság kétharmada hiszi, hogy a vallásnak csökken a hatása a társadalomra (66 százalék), nagyobb számban vannak azok, (70 százalék) akik hatékonyan ellenállnak ennek a trendnek, és „vallásos hitük egyre mélyebbé válik”.

Az amerikaiak többsége - noha tisztában van a stresszhelyzetekkel vagy a bonyolult kérdésekkel - nem engedi, hogy ezek uralkodjanak rajtuk. Négyből csak egy ember állította határozottan azt, hogy az élete „minden évben egyre stresszesebbé válik”, és még kevesebben mondták azt, hogy „az élet túl bonyolulttá vált ahhoz, hogy megértsék”.

A vizsgált területek közül csupán egy olyan akadt, ahol az amerikaiak elismerték, hogy kihívásokkal állnak szemben, és ez a terület az egészség. Alig egyharmaduk állította határozottan azt, hogy jelen pillanatban „kiváló fizikai állapotnak örvend”.

A felmérés feltárta azt is, hogy az emberek demográfiai és vallási háttere mennyiben befolyásolja véleményalkotásukat.

A személyes háttér általában nem játszik nagy szerepet az emberek hozzáállásában és a kor, nem, családi állapot, gyerekek, lakóhely és politikai ideológia nem befolyásolta az életminőségről alkotott felfogásukat. A faji és etnikai hovatartozás is csak korlátozott módon érintette a nézeteket.

an azonban két olyan terület, melyek erősen meghatározzák az emberek hozzáállását az életminőségük meghatározásához: vallásuk és társadalmi-gazdasági pozíciójuk.

A vallásos hit jelentős mértékben összefüggésben áll az élet- perspektívával. Például az evangéliumi hívők a többi hívőhöz képest lényegesen nagyobb valószínűséggel állították határozottan azt, hogy nagyon boldogok az életben (84 százalék), jobban kapcsolódnak más emberekhez (85 százalék), vallási hitük folyamatosan növekszik (89 százalék), és ők válaszolták a legkevesebben azt, hogy életük minden évben egyre stresszesebbé válik (14 százalék). Az evangéliumiaktól az ateisták és az agnosztikusok álltak statisztikailag a legtávolabb. Ebbe a „nem-hit” kategóriába tartozók közül voltak azok, akik a legkevésbé érezték nagyon boldognak magukat (57 százalék), érezték úgy, hogy kapcsolódnak valakihez (57 százalék), és mondták azt, hogy hitük növekszik (19 százalék), ők érezték leginkább úgy, hogy életükben növekszik a stressz (29 százalék), és hogy az élet túl összetett (16 százalék). A többi vizsgált vallási csoport válaszai az evangéliumiak és az ateista/agnosztikusok között mozognak.

Egy másik módszer arra, hogy a hit hatását megvizsgáljuk az életminőségről alkotott képünk alakulására az, ha megbecsüljük az emberek hittel kapcsolatos aktivitását. Az „aktív hittel” rendelkezők, vagyis akik rendszeresen járnak gyülekezetbe, olvassák a Bibliát és imádkoznak, állították a legnagyobb valószínűséggel, hogy nagyon boldogok az életben, és úgy érzik, hogy kapcsolódnak más emberekhez, sőt a saját fizikai állapotukat is lényegesen több aktív hívő minősítette kiválónak, mint a formális módon hívők vagy nem hívők.

A hithez hasonlóan jelentős hatással bír az emberek életminőségről alkotott felfogására az illető társadalmi-gazdasági státusza is. A vizsgált nyolc területből hat esetben jelentős különbségeket jegyeztek fel azok között, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeztek és bevételük meghaladta az évi 60 ezer dollárt (13 millió forint), és azok között, akik nem rendelkeztek diplomával és bevételük 30 ezer dollár (6,5 millió forint) alatti volt. 

A folyamatosan változó amerikai kulturális közegben George Barna szerint az egyik legnehezebb feladat megtalálni az egyensúlyt a hit és a személyes teljesítmény között. A kutatások bebizonyították, hogy a képzettség és anyagi bőség általában kényelmesebb és kielégítőbb életstílushoz vezet. Ugyanakkor Amerikában ötből négy ember kereszténynek nevezi magát, és számukra a hit tanítása az, hogy Istent helyezzék az első helyre az életükben, ne az anyagi kényelmet és bőséget. 

A kutató úgy véli, hogy a legtöbb amerikai továbbra is keresi a helyes egyensúlyt a kettő között.

A kutatást vezető George Barna szerint keresztény felekezetek is megosztottak abban a kérdésben, hogy mi a helyes arány a hit, a személyes próbálkozások és az életcélok között. A legtöbb, magát kereszténynek nevező ember úgy hiszi, hogy a kemény munka, a kíméletlen érdekérvényesítést hirdető munkahelyi taktikák és agresszív pénzügyi anyagi stratégiák teljes mértékben összeegyeztethetőek a keresztény hittel. Kisebb százalékban állítják a magukat kereszténynek vallók azt, hogy a képzettséget, anyagiakat és szakmai aktivitást olyan eszközöknek kell tartani, melyek megkönnyítik a hit által és nem a kultúra által vezérelt értékek és elvek érvényesülését. Kisebbségben vannak, de növekszik a táboruk azoknak, akik nem állítják szembe a két területet, hanem azt vallják, hogy Isten a hit jutalmaként egzisztenciális sikert is ad.

Az iraki háború kapcsán a világsajtó sokat cikkezett az amerikai elnök „újjászületett” (born-again) keresztény hitéről. Európában ezt a fogalmat legtöbbször a „fundamentalista” szinonimájaként használják, ami vallásszociológiai szempontból alapvető tévedés. Legalábbis ez derült ki az amerikai kereszténységről készült egyik tavalyi vizsgálat során. George Barna szerint a vallási meggyőződés szempontjából öt, jól elkülöníthető szegmensbe lehet besorolni az amerikaiakat. Ebből három kapcsolódik a keresztény hithez. Az „evangéliumiak” abban hisznek, hogy Jézus Krisztussal való kapcsolatuk örök életet jelent számukra. 

A második csoport a „nem-evangéliumi újjászületett keresztények”, akik szintén hisznek abban, hogy örök életük van Isten kegyelme és Krisztusba vetett személyes hitük által, de nem hisznek minden alapvető bibliai keresztény tanításban. 

A harmadik szegmenst Barna „elméleti kereszténynek” nevezte el. Ezek az emberek magukat keresztényeknek vallják, de nem állítják, hogy tudják, mi lesz a sorsuk az örökkévalóságban, például, hogy van-e örök életük vagy elkárhoznak. Ők azok, akik legkevésbé töltik be a bibliai tanításokat. 
További kategóriák az ateisták vagy agnosztikusok, illetve a nem keresztény vallásokban hívők.


Az amerikai vallásosság szegmensei


A kereszténység legfontosabb kategóriái

Evangéliumi keresztények: 


15-20 millió felnőttet jelent az Egyesült Államokban. 29 százalékuk diplomás, 68 százalékuk házas, a felének vannak 18 év alatti gyerekei, és 81 százalékuk fehér. A legkevesebb válás ebben a szegmensben van.
Erkölcsi kérdéseket illetőleg nagymértékben eltérnek a többiektől. Ehhez a szegmenshez tartozók többsége erkölcsi döntéseit a Biblia tanításai alapján hozza meg, és legtöbbjük hisz az abszolút erkölcsi igazságban. Ők 
fogadták el legkevesebben az élettársi kapcsolatot, a homoszexualitást, a pornográfiát, az alkoholfogyasztást, az abortuszt és a válást. Hisznek abban, hogy a Biblia minden központi tanítása ma is időszerű és érvényes.
Az evangéliumi keresztények a legaktívabbak vallási dolgokban, bibliaolvasásban, gyülekezetbe járásban, imádkozásban és különböző egyházi szolgálatokban. Négyből hárman beszéltek hitükről nem keresztényeknek az elmúlt tizenkét hónap során. Nagylelkű adakozók, körülbelül háromszor akkora összeget adtak jótékonysági és egyházi célra, mint az amerikai - egyébként világviszonylatban magas - átlag.

A nem evangéliumi újjászületett keresztények:

Minden evangéliumi hívő újjászületettnek (born-again) vallja magát, de a legtöbb újjászületett keresztény nem evangéliumi hívő. A nem-evangéliumi újjászületett keresztények száma 65-70 millióra tehető. 55 százalékuk házas, tízből hét fehér, és tízből hat nő. 
Erkölcsi kérdésekben ez a csoport legtöbbször nem a Bibliából veszi az útmutatást. Döntéseikre legnagyobb hatással a személyes érzelmeik, a szüleiktől kapott tanítás és a legnagyobb személyes haszon keresése van. 27 százalékuk állítja csupán azt, hogy van abszolút erkölcsi igazság, ötből ketten erkölcsileg elfogadható életmódnak tartják a homoszexualitást, egynegyedük pedig az abortuszt.
Bár nem olyan aktívak vallási dolgokban, mint az evangéliumiak, de a legtöbbjük jár gyülekezetbe, olvassa a Bibliát, és imádkozik Istenhez minden héten. Sokkal kevésbé érzik ugyanakkor személyes felelősségüknek azt, hogy megosszák hitüket másokkal. Teológiai kérdésekben hajlanak arra, hogy a bibliai gonoszt szimbólumnak, az ellene való küzdelmet pedig egyfajta morális távolságtartásnak tekintsék.

Elméleti keresztények:

Ők jelentik a legnagyobb szegmenst. Keresztényeknek mondják magukat, de nem hisznek abban, hogy örök életük van, vagy ha hisznek ebben, ezt nem hozzák összefüggésbe Jézus Krisztussal. Mintegy 90 millió amerikai tartozik ebbe a csoportba.
Legtöbbjük egyedülálló, fele nő.
Tízből legfeljebb egy alapozza erkölcsi döntéseit a Bibliára, és legtöbbjük azt vallja, hogy az erkölcsileg elfogadható életstílusba „belefér” a homoszexualitás, a házasságon kívüli kapcsolat és együttélés vagy a pornográfia.
Háromnegyedük gyerekkorában rendszeresen járt gyülekezetbe, de ma már csak egy kis részük teszi ezt.

 

 

 

 

 

Egy óra ima, hét óra tévé

Az amerikai George Barna Közvélemény-kutató Intézet a 2000. év során számos olyan felmérést bonyolított le, amelyek a hittel kapcsolatos kérdéseket boncolgatják. Az összesített eredmények decemberben láttak napvilágot, s rávilágítanak a témakör legfigyelemreméltóbb, legérdekesebb, vagy éppen legelszomorítóbb tényeire.

 

A George Barna Intézet úgy véli, a keresztény hitélet szempontjából az elkövetkezendő tíz év rendkívüli fontossággal bír, hiszen "az egyházak előtt óriási lehetőségek nyíltak arra, hogy milliók életét befolyásolják, és az ehhez szükséges feltételek is adottak. A kérdés csupán az, hogy maguk az egyházak megengedik-e vezetőiknek, hogy olyan stratégiai útmutatásokat adjanak, illetve olyan változtatásokat hajtsanak végre az egyházak vezetésében, amelyek a célok eléréséhez szükségesek."

 

A kutatásból az derül ki, hogy 1996-hoz képest az Amerikai Egyesült Államokban most hat százalékkal többen – ez a lakosságnak összesen 40 százaléka – olvassák heti rendszerességgel a Bibliát. 1991 óta 13-ról 25 százalékra nőtt azoknak az évi több mint 60 ezer dollár jövedelemmel rendelkezőknek a száma, akik személyes megváltójuknak fogadták el Jézus Krisztust. "Úgy tűnik, a keresztény hit olyan társadalmi rétegekbe is behatol, amelyek eddig megközelíthetetlennek tűntek", kommentálja az adatokat George Barna. Az újjászületett keresztények egyébként összességében nagyobb arányban mentek el szavazni az idei elnökválasztásokon, mint a nem hívők.

 

A számos biztató adat mellett aggasztó tényekre is fény derült. A keresztények elérendő személyes életcéljai között az Istennel való szoros kapcsolat mindössze a hatodik helyet kapta – ezt olyan kívánságok előzik meg, mint például a "kényelmes életstílus elérése". Az újjászületett keresztények hétszer annyi időt fordítanak szórakozásra, mint szellemi tevékenységekre. Jóllehet a tinédzserek kétharmada azt vallja, hogy ismeri a kereszténység összes alaptanítását, zömük nem fogadja el sem a Szent Szellem, sem pedig a Sátán létezését. Közel felük úgy véli: Jézus követett el bűnt, amikor a Földön járt.

 

A kérdőívek tanúsága alapján Barna arra a következtetésre jutott, hogy az egyházaknak a jövőben elsősorban négy területre kellene jobban odafigyelniük. Ezek az elkötelezettség, a megértés, a gondoskodás és a kommunikáció. Jóllehet sokan látogatják az istentiszteleteket, viszonylag kevés azoknak a száma, akik valóban elkötelezett hívő életvitelt folytatnak. Az emberek milliószámra vásárolják a különféle hittételekről szóló igehirdetéseket tartalmazó könyveket, kazettákat, ám így is számtalan tisztázatlan teológiai félreértés maradt. A kommunikáció javítására nemcsak azért van szükség, hogy egyre jobb kapcsolat épülhessen ki a hívők között, hanem azért is, hogy az emberek figyelmét azokra a dolgokra terelje, amelyek "valóban fontosak az életben".

 

Barna 12 pontja

 

George Barna mindenféle rangsorba állítás nélkül az alábbi 12 adatot tartja a legfigyelemreméltóbbnak 2000-ben:


1. Az abszolút erkölcsi igazság létezésében a magukat újjászületett keresztényeknek valló felnőtteknek 44 százaléka, az újjászületett tinédzsereknek pedig mindössze 9 százaléka hisz.
2. A fekete bőrszínűek 94 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az Istennel való személyes kapcsolattartás elsődleges fontosságú az életében – a fehérek között ez az arány 67, a latin-amerikai származásúak között pedig 74 százalék.
3. Az újjászületett keresztény felnőtteknek mindössze 8 százaléka támogatja a Biblia tanításával összhangban jövedelmének 10 százalékával egyházát – 16 százalékuk egyáltalán semmiféle anyagi támogatásban nem részesíti azt az egyházat, amelynek tagja.
4. Az újjászületett keresztények száma az ázsiai-amerikai származásúak között mára meghaladja a latin-amerikaiakat.
5. Az újjászületett felnőtteknek mindössze egy százaléka ért egyet a Bibliában leírt alaptanítások mindegyikével.
6. Szüleiktől való elköltözésüket követően a tinédzsereknek kevesebb, mint egyharmada látogatja rendszeresen egyháza istentiszteleteit.
7. A keresztény egyházak 40 százalékát szinte képtelenség telefonon elérni.
8. Az USA-ban az istentiszteletekre rendszeresen járók számára sokkal kevésbé fontosak a személyes kapcsolatok, mint az istentiszteletek külső látogatói számára. Ez a megállapítás megkérdőjelezi az evangélium személyes kapcsolatokon keresztül történő eljuttatásának hatékonyságát a nem hívők felé.
9. Jóllehet a hívők többsége úgy tartja, hogy szükséges adakozni a rászorulóknak, valójában csak 34 százalékuk szentelt az elmúlt évben akár figyelmet, akár pénzt a megsegítésükre.
10. Az elnökválasztások során voksa leadásakor a legtöbb keresztényt saját gazdasági érdeke, s nem szellemi-erkölcsi értékrendje befolyásolta.
11. Az újjászületett keresztény tinédzsereknek 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy "teljesen elkötelezte magát a keresztény hit számára".
12. Az újjászületett keresztények között a 18–29 évesek száma az 1991-es 20 százalékról mára 14 százalékra esett vissza.

Vallásszociológiai felmérés az amerikai fiatalokról

Tinédzserek a harmadik évezredben

"Ha a jövőt tisztán akarjuk látni, meg kell értenünk a korosztályt, amely
majd megvalósítja azt" – mondja az amerikai Barna Research Group alapítója és
vezetője, George Barna. A neves kutatóintézet az interneten tette közé a tizenévesek
körében végzett országos felmérését, amely számos izgalmas és bátorító változásra
hívja fel a figyelmet. A felmérés evangéliumi hívők körében készült; jelenleg az
Egyesült Államokban a tizenévesek 4 százaléka, a felnőtteknek pedig 6 százaléka
tartozik ehhez a csoporthoz. Ugyanakkor a legtöbb tinédzser csak felszínes
kapcsolatokat ápol a kereszténységgel, sőt a keresztény hit iránt mutatott már amúgy
is minimális elkötelezettségük további lazítására számítanak.

Az amerikai tizenéveseket általában mélyen vallásosnak tartják, akik vallási
meggyőződésüket beépítették életstílusukba és gondolkodásmódjukba. A Barna


Research legutóbbi tanulmányából azonban úgy tűnik, a fiatalok körében a hit mára
múló divat lett, amely beolvad a világnézetüket és életstílusukat alakító
perspektívák, tapasztalatok, szakismeretek és környezeti tényezők közé. Többé
sem viselkedésmódjuk, sem meggyőződésük nem azt a képet erősíti, hogy a kereszténység
iránt valóban elkötelezettek lennének.

Noha köztudomású, hogy a tizenévesek többet beszélnek vallási ügyekről, mint az
idősebbek, ez nem jelent mélyebb elkötelezettséget a részükről. Amikor hovatartozásuk
felől kérdezik őket vallási meggyőződésük tekintetében, általában nyitottságról
tanúskodó válaszokat adnak, de nem nagyobb mértékben, mint ahogy a felnőttek között
tapasztalható. Például alig kétharmaduk mondja vallásosnak magát (64 százalék), 60
százalékuk "szellemi"-nek és ugyanennyien "elkötelezett keresztény"-nek. Ezek
az arányok megegyeznek a felnőttek körében nyert adatokkal. Érdemes azt is
megjegyezni, hogy a magukat elkötelezett kereszténynek állító megkérdezetteknek csak
fele tartozik az ún. újjászületett keresztények közé.

Annak megítélésére, hogy a spiritualitás milyen súllyal van jelen a tinédzserek életében,
az egyik lehetőség a jövőre vonatkozó terveik vizsgálata. Amikor az országos mintában
szereplő tizenéveseket arra kérték, hogy tizenkilenc életcélt rangsoroljanak kívánatosságuk
szerint, a listán szereplő, az elkötelezett keresztény életre jellemző célok helyezése
legjobb esetben is csak szerénynek volt mondható. A három vallási vonatkozású megjelölés
közül a legtöbben azt választották, hogy "közeli, személyes kapcsolatuk legyen
Istennel" – ez a tizenkilenc cél közül átlagosan a nyolcadik legfontosabbnak
bizonyult. A "keresztény hit iránti mély elkötelezettség" a rangsor alsó harmadában
szerepelt, a tizennegyedik helyen. A "személyes aktivitás az egyházban" még hátrább
szorult, a tizenhatodik helyre. Átfogóan a legkívánatosabbnak tartott opciók az erős
kapcsolatokat és a jólétet célozták – a hittel kapcsolatos törekvések lényegesen
kisebb hajtóerőnek bizonyultak.

Ami azt illeti, bár a túlnyomó többség hisz Istenben, három tizenéves közül csak
kettőben él erősen a vágy, hogy Vele személyes közösségben éljen. Hasonlóan,
noha tíz közül kilencen hisznek abban, hogy Jézus valóságos személy volt, és több
mint nyolcan kereszténynek is vallják magukat, csak a megkérdezettek fele tartja nagyon
kívánatosnak, hogy mélyen elkötelezett keresztény életvitelt folytasson. Még
kevesebben voltak azok – tízből négyen –, akik lelkesedtek valamilyen egyházi
aktivitásért.

Az amerikai tizenévesek szellemiségének igazi természetét mutatja három további
fokmérő. Bár tíz közül nyolcan kereszténynek mondják magukat, csak 26 százalékuk
híve a keresztény hit melletti feltétlen elkötelezettségnek. Ez a felnőttek között
talált értéknek csak mintegy a fele, és jól mutatja az amerikaiak lankadó hűségét
uralkodó vallási csoportjuk iránt.

Egy másik kérdéskör a fiatalok újjászületett keresztényi mivoltára vonatkozott. A
felmérésben résztvevők közül azok minősültek újjászületett keresztényeknek,
akik személyes módon elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, és ez ma is fontos
számukra; továbbá hisznek abban, hogy haláluk után a mennybe kerülnek, mégpedig kizárólag
amiatt, mert megvallották bűneiket, és elfogadták Jézus Krisztust mint megváltójukat.
E besorolást követve három keresztény tinédzser közül csak egyet lehet újjászületett
kereszténynek mondani. Meglepő módon az újjászületett tizenéveseknek a fele sem (44
százalék) vallotta magát a keresztény hit feltétlen elkötelezettjének, ami az egyház
jövőbeni problémáinak újabb tünete.

A tanulmány szerint a tinédzserek aktívabbak az egyházi tevékenységekben a felnőtt
korosztálynál: hetente közel hatvan százalékuk látogatja az istentiszteleteket,
minden harmadik fiatal ifjúsági összejöveteleken, tíz közül hárman pedig
valamilyen más egyházi rendezvényen vesz részt. Összességében a tinédzserek átlag
hetven százaléka bekapcsolódik valamilyen egyházi programba, ami messze túlhaladja a
felnőttek résztvételi arányát – még a szóban forgó fiatalok szüleiét is!

Ám mielőtt még valaki illúziókba ringatná magát, beszélni kell a tizenévesek
terveiről. Amikor arról kérdezték őket, hogy becsüljék meg, milyen valószínűséggel
vesznek majd részt az egyházi közéletben önállósodásuk után is, a számértékek
meredeken estek: ebben csak körülbelül minden harmadik fiatal látott perspektívát. A
maga összefüggésében ez azt jelenti, hogy a Barna Research adatai szerint több mint
egy évtizedre visszamenőleg ez a legalacsonyabb ilyen érték. Amennyiben a tendencia
folytatódik, az előttünk álló évtized végéig az aktív egyházi élet jelentős
hanyatlásával kell számolnunk.

Ezek a statisztikák George Barna kutató tizenévesekről készülő átfogó tanulmányának
részét képezik, amely a "Tinédzserek a harmadik évezredben" címet viseli. A
jelentés következtetései között szerepel, hogy a tizenévesek ellentmondásossága önmagában
kész tanulmány. Egyrészt vallásos embereknek szeretnének tűnni, ugyanakkor igazán
szellemi célok megvalósításába keveset fektetnek be. A kutatás feltárta, hogy a
keresztény tizenévesek vallási tevékenységeit inkább kapcsolatteremtési lehetőségek
motiválják, semmint az, hogy szellemi fejlődésüket ígéretes célnak tartanák. A
barátságok kialakításának és megőrzésének lehetősége erősebben esik latba a
hitük elmélyítésére irányuló elkötelezettségnél. Egyébként nem különösebben
tartják hasznosnak, hogy egyháztagok legyenek.

George Barna, a kutatások irányítója és az adatok elemzője szerint még nem késő
olyan módon hatni a tizenévesekre, hogy az egyház fontos szerepet kapjon jövőbeni
terveik között. A legtöbb tinédzser elkeseredett igyekezettel próbál megalapozott és
inspiráló életcélt találni, és szeretne befolyásos emberré válni. Ilyen célokat
az egyház is nyújthat, és Barna szerint a fiatalok még adnak is rá esélyt. Ám
ahhoz, hogy elfogadott partnerként vehessen részt érési folyamatukban, az egyháznak
el kell érnie, hogy a tizenévesek időt és figyelmet fordítsanak rá. Ez pedig azt
jelenti, hogy már jóval középiskolai tanulmányaik befejezése előtt értékeket kell
teremtenie az életükben. Ha az egyház ebben nem bizonyul sikeresnek, szinte biztos,
hogy egyetemi hallgatókként továbbra is tömegével fordítanak majd hátat az egyháznak. 

 

A jóléti kereszténység

A nők és a házasságban élők könnyebben jutnak hitre Krisztusban, mint a férfiak és az egyedülállók – állapítja meg az a jelentés, amelyet nemrég tett közzé az amerikai Barna Research Group. A George Barna vallásszociológus vezetésével működő közvélemény-kutató cég 1984 óta tanulmányozza a különböző értékekhez, hitekhez és viselkedésmódokhoz kötődő kulturális trendeket. Az amerikai evangéliumi kereszténység demográfiai változásait vizsgáló jelentés többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy a magukat "újjászületett kereszténynek" valló emberek kétharmada ma a fehérek közül kerül ki, és az elmúlt évtizedben megnőtt az 50 év felettiek, illetve a magasabb társadalmi rétegekbe tartozók aránya a felekezetekben.
Az elmúlt évtized egyik legfigyelemreméltóbb változása a jómódúak arányának növekedése a keresztények között. 1991-ben csak 13 százalékot tett ki azoknak a felnőtteknek a száma, akik 60 ezer dollár feletti éves jövedelemmel rendelkeztek, ma ennek közel kétszerese, 25 százalék az arány. A kutatócsoport két tényezőre vezeti vissza ezt a jelentős mérték? változást: egyrészt megnövekedett a 60 ezer dollár feletti keresettel rendelkezők száma a társadalom egészét tekintve, másrészt pedig az evangélium is "népszerűbb" lett a jómódúak körében.
A korbeli megoszlás szintén változásokat mutat 1991 óta. Szinte az összes korosztályról elmondható, hogy egyre többen fogadják el Jézust megváltójuknak; különösen igaz ez az ötven év felettiekre, akiknek aránya az 1991-es 31 százalékról 41 százalékra nőtt az egyházban. Ugyanakkor ennek éles ellentéteként jelenik meg a statisztikában a 18-29 év közötti korosztály, amelynek az evangéliummal való megközelítése még a korábbinál is nehezebbnek tűnik. Ez az egyetlen korcsoport, amely visszaesést mutat az elmúlt évtized folyamán.
Annak ellenére, hogy a kilencvenes években Amerikában új tömegmozgalmak próbálták meg nagyobb szellemi-erkölcsi felelősségvállalásra ösztönözni a férfiakat, kevés jele van annak, hogy ez valóságos spirituális változást hozott volna létre bennük – állítja a jelentés. 1991 óta csak kis mértékben növekedett a férfiak aránya az egyházban, ami úgy értékelhető, hogy tartósnak bizonyul az eddigi férfi-nő arány az amerikai gyülekezetekben: minden tíz hívőből hat nő, és négy férfi.
A kutatócsoport azt is megállapítja, hogy bár a felnőtt lakosság körében alig változott az evangélium iránti érdeklődés, a kilencvenes évek létszámbeli növekedést hoztak. "...Az a tény, hogy az ország lakossága az elmúlt tíz évben mintegy tíz százalékkal növekedett, Amerikában körülbelül tízmillió hívőt hozott az egyházba. Annak ellenére, hogy a megtérések aránya lényegében változatlan maradt, a lakosság számának növekedése új hívők hatalmas hullámát eredményezte" – állapítja meg a tanulmány. Barna érdekes magyarázatot kínál arra, hogy az evangéliumi hívők számának növekedése miért nem nyilvánvalóbb Amerikában: "A növekedés nagy része a lakosság magasabb jövedelm? rétegéből származik. Ezeknek az embereknek a többsége elégedett az életével, és józan számvetés eredményeként fogadja el az evangéliumot, mivel az jó választásnak tűnik számára. Sokuknak a Jézusban való hit jó »üzlet«, olyan, mint egy örökkévaló életbiztosítási megállapodás, nem pedig egy áldozatokkal és esetleg lemondásokkal járó, önzetlenséget követelő új életstílus. Sokkal megfoghatóbbnak látják a megtérés »üzleti« jellegét, mint a szívbeli változást, amely új elképzeléseket és meggyőződést hoz létre az élet értelmével kapcsolatban." (Szabó Ibolya Anna)

Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200006/szazszoros_novekedes

 

Szólj hozzá!

Címkék: statisztika pénz szociológia jólét diagram USA vallásszociológus

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr714665799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása