Városaink és településeink elfoglalása.

Harc a levegőégben.

Az erős ember megkötözése

Jerikó: A hódítás kulcsa.

Az ima hatalma Argentínában.

Városok elfoglalása Koreában.

Magasrangú hatalmasságok Zimbabwe-ban.

Ne becsüld alá az ellenállást!

Városok láthatatlan sorompóinak áttörése az Evangélium számára.

Felfogások és nézetek.

Területi szellemek és evangélizálás ellenséges környezetben.

Melyik Istent prédikálják a misszionáriusok?

Fejedelemségek és hatalmasságok.

A láthatatlan hatalmasságok alárendelt helyzete.

Forrás: http://eva777.com/aruhaz/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage.tpl&product_id=12&category_id=4&option=com_virtuemart&Itemid=1

Részletek:

Előszó

Roger Forster

Az egyház célja az, hogy a Szent Szellem területi meg­nyilvánulásának az eszköze legyen. Ez a megnyilvánu­lás az Isten országa, amint azt a Máté 12:28-ban láthatjuk, ahol Jézus felszabadítja a testében lakozó Szent Szellemet köz­vetlen környezetének eseményeiben, körülményeiben és ezt mondja: „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa”.

Isten országa „igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm” (Ró­ma 14:17.), és természetesen az, hogy az Ő akarata megtörténik „mint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6:10.). Amíg az egyház, Krisztus új teste, arra törekszik, hogy elhozza az Országot, elkerülhetetlenül ös­sze­ütközésbe kerü­lünk szellemek, angyalok, istenek, fejede­lem­ségek, hatal­mas­ságok és trónusok szembe­szegülő orszá­gával.

Ezek a Sátán szolgálatában állnak kije­lölt területükön, hogy megkö­tözzék, megvakítsák az ott lakó embereket, és csapá­sokat mér­jenek rájuk.

(6. oldal)

Ha végül beteljesítjük a Nagy Megbízatást, akkor az egy­ház végül elkerülhetetlenül eljut mind „a Krisztus teljes­sé­gével ékeskedő kornak mértékére”, mind pedig „az Isten Fiának megisme­résére” (Efézus 4:13.). Pál korának gyüle­kezete nyilvánvalóan nem volt még ezen a ponton, de efelé haladt.

Teljes szívemből hiszem, hogy a területi szellemek újbóli felfedezése, vagy talán az, hogy újból hangsúlyt helye­zünk rájuk, része Isten vágyának és tervének, hogy népét el­jut­tassa Isten Fiának a teljes megismerésére, hogy fel­nö­ve­kedhessünk a teljességre, földrajzilag és területileg, vala­mint hatalmi és belső, szívünket érintő szempontból, és hogy ez ké­pessé tesz minket arra, hogy beteljesítsük az egyház egész világra érvé­nyes küldetését.

Különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetek angyali iste­ne­it, amelyeket a 82. Zsoltár említ, nem csak Isten szólítja meg, ha­nem a prófétáló zsoltáríró is, aki először azt mondja nekik, hogy vessék alá magukat Isten útjának, és csak ezu­tán következik ez az imádság: „Kelj fel, ó Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek”. Azokat a népeket, ame­lyek­nek egy napon a Máté 24:32. szerint ítélet elé kell állniuk, angyali fejedelemségeik megszólításával kö­zelíti meg.

(7. oldal)

Európában, (és néhány más helyen is) egy „kereszténység utáni” társadalom problé­májával találko­zunk. Ez történik ott, ahol az egyház a múltban meghódította a társadalmat és legyőzte, vagy kiűzte a szellemi erőket, de nem őrizte meg a területet hit, imádság és szent élet által.

Az ellenség foko­za­to­san újból összeszedte az erejét, és megint elfoglalta a földet, ahogyan az az Ószövet­ségben történt, ami­kor a jebuzeusok újra elfoglalták Jeruzsá­lemet. Maga Jézus tanította azt, hogy amikor egy gonosz szellemet ki­űz­nek egy házból, az vissza fog térni, ha a ház üresen marad, és amikor visszatér, akkor hét, még gonoszabb szel­lemet fog magával hozni. Kétségtelenül ez a helyzet ma Eu­rópában, ahol Isten országa sokkal nehezebben fejlődik, mint sok, teljesen pogány nemzet között.

…igaz az, hogy „sem­mit sem cselek­szik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Ő szol­gái­nak, a prófétáknak” (Ámos 3:7.), akkor a prófétáló egyház egyik legfontosabb fel­ada­ta az, hogy figyeljen Isten­re, és prófétáljon a hatalmasságoknak, valamint az em­be­rek­nek, amikor arra törekszünk, hogy elfoglaljunk, vagy újra meg­hódítsunk egy te­rü­letet Isten számára.

Továbbá, azon a két igehelyen, ahol az Evangéliumok az „egy­ház” szót említik, leírják a gyülekezetnek azt a funk­cióját is, hogy kötözhet és oldozhat - zárhat vagy nyit­hat - Isten országának kulcsaival (Máté 16:18-19; 18:17-20.). Mi­lyen egyház az - kérdezhetjük -, amelyik soha nem fog­lal­ko­zik elhí­vásának elsődleges feladatával: nem tanítja tag­jait arra, hogy már most uralkodjanak Krisztusban - hogy a jövő­ben majd Krisztussal is uralkodhassanak? (Vesd össze: Máté 12:28-30; Lukács 13:16.)

(8. oldal)

Bevezetés

C. Peter Wagner

A szellemi területiség kérdése nem vált kiemelt kér­déssé a teológusok és bibliatudósok számára az elmúlt évek­ben - legalábbis 95 százalékuk számára nem.

(10. oldal)

I. Rész

AZ ALAPKÉRDÉSEK:

Alapelvek és problémák

1. fejezet

Szellemi hadviselés

C. Peter Wagner

Az elmúlt évtizedek­ben Isten lépésről-lépésre vezette el népét ennek az évtized­nek a kihívásaihoz, és megszabta a menetrendet.

A folyama­tokat elemezve hiszem, hogy 1950-ben Isten érlelni kezdte az egész kereszténység legnagyobb szellemi aratását, és az egyik legfontosabb feladatunkká tette az evangélizálást ott­honunkban és a világban.

1960-ban Isten beszélni kezdett hoz­­zánk a szegények, az elnyomottak, az otthontalanok és a nincstelenek iránti részvétről.

Hivatásunk lett a szociális fe­lelősségvállalás.

1970-ben vetettük el az első magvait an­nak, ami most fejlődik az emberemlékezet óta leg­nagyobb ima­moz­­galommá.

1980-ban elkezdődött a prófétai szolgálat je­lenkori megújulása és, bár ez széles körben még nem elis­mert tény, a prófétaság ajándéka és a prófétai hivatal kezd újra fel­é­led­ni.

Most, 1990-ben, a szellemi hadviselés kerül az előtérbe.

(13. oldal)

A „hadviselés” szó a legjobb kifejezés?

Bárcsak ne kellene a szolgálatnak erre a mozzanatára úgy gon­dolnunk, mint „hadviselésre”! Végül is, a keresztények nem háborúpártiak. Jézust úgy ismerjük, mint a Békesség Fe­­jedelmét.

Ha nekem kellene analógiát találnom az ellenséggel foly­tatott küzdelmünkre, akkor azt mondanám, olyan, mint egy lab­darúgó mérkőzés.

Nagyon sok találó párhuzamra tudnék gondolni a futball és a mi Sátánnal való szemben­állásunk között. Ez sokkal kelle­mesebb lenne, mint katonai fogalmakról beszélni.

De én ezt nem tehetem meg. Maga a Biblia nevezi az el­len­­ség­gel folytatott harcunkat had­vise­lésnek. És hiszem, hogy en­nek az oka nagyon világos. Élet-halál küzdelemben ál­­lunk. A labdarúgó mérkőzések nagyon hevesen zajlanak le, de csak na­gyon kevesen tudnak vissza­emlékezni arra, hogy két évvel korábban ki volt a bajnok. Nincs sok je­len­tő­sé­­ge. A mi szel­le­mi küzdelmünknek, a labdarúgással ellen­tét­­ben, ö­rök­kévaló kö­vetkezményei vannak. Embe­rek milliói szá­mára a menny és a pokol közötti különbséget jelenthetik. A had­viselés nem játék. Van valami véglegesség a hábo­rú­ban, ami megkülön­bözteti minden más emberi tevékeny­ség­től.

(13-14. oldal)

Amint belépünk Isten országába, két magatartásforma kö­zül választhatunk.

Vissza­húzódhatunk, és védhetjük ma­gun­kat egy védekező helyzetben, vagy pedig agresszív módon e­lő­re haladhatunk a támadásban.

Azok, akik a védekezést vá­laszt­ják, megpróbálják elkerülni a szellemi harcot.

Sok em­bert ismerek, akik felháborodnak, amikor mások egyál­ta­lán szó­ba hozzák.

Egyetértek azzal, amit John Dawson mond Vá­­ro­saink elfoglalása Isten számára című könyvében (A „Creation House” kiadványa): „Ki kell emelkednünk egy önközpontú szellemiségből - abból a mentalitásból, ami azt mondja, hogy inkább áldozatok vagyunk, mint harcosok.” (21. oldal.)

(14. oldal)

A szellemi hadviselés négy alapvető tulajdonsága

A szellemi háború nem szórakozás vagy játék. Nem hason­lítható Minden Szentek Napjának előestéjéhez, amikor ördö­gök­nek öltözött gyermekek szaladgálnak, vagy egy kísértet­históriához, amit a tévében vetítenek. Lehet, hogy mindez része a valóságnak, de nem több, mint egy álarcos­bál. A Sá­tán és az uralma alatt lévő démonok elvetemült, gonosz szí­vű és rosszindulatú, valóságos lények. Hatalmasab­bak az em­ber­nél, de egyikük sem Isten vagy hasonló Istenhez. Nem a dualizmusnak egy új formájáról beszélünk. A valóság az, hogy ők is Isten teremtményei akár csak mi. Bár hatalmuk korlátozott, és bár Isten hatalmat adott nekünk fölöttük, a túlzott önbizalom az egyik fő veszélye a szellemi háborúnak. Sok keresztény teljes vereséget szenved szellemileg, érzel­mileg és testileg, mert nem bölcs abban, ahogyan ezt a kér­dést megközelíti.

A szellemi hadviselés bölcs megközelítéséhez négy össze­tevőt kell alaposan megismernünk:

1) Hadviselésünk fegy­vereit,

2) Szellemi hatalmunkat,

3) Az ellenséggel vívott harcunkat,

4) Haditervünket.

(15. oldal)

Kötés és oldás

Valamivel később Jézus megismétli a kötésről és oldásról szóló tanítását és hozzáteszi: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20.). Ez hatalom-átruházásnak tűnik, s ezt a hatalmat a ma hétköznapi keresztényeinek használniuk kell.

A „kötni” (görögül deo) szót rendszeresen alkalmazták egy állat megkötésének kifejezésére. Pl. egy házőrző kutya távol tartja az idegeneket gazdájának házától, ha nincs meg­kötve. Hasonlóképpen, Jézus ezt mondja: „Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el an­nak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast?” (Máté 12:29.). A szellemi hadviselést illetően a megkötözés azt je­lenti, hogy minden szinten korlátozzuk a gonosz erejét.

Az „oldani” (görögül luo) gyakran a szandál szíjának kioldását jelenti. Jézus Lázárral kapcsolatban ezt mondta: „Oldozzátok meg őt és hagyjátok menni!” Arról az asszonyról is, akit a Sátán 18 évre megkötözött, kijelenti: „fel kellett oldoztatnia ebből a kötelékből” (Lk. 13:16.).

(20. oldal)

Fontos felismernünk, hogy bár Jézus nevében hatalmunk van kötni és oldani, nem mi döntjük el, hogy mit kell meg­kötni és mit kell eloldozni.

Jézus tanításának görög igeideje valójában ezt jelenti: amit megkötözöl a földön, az a mennyben akkor már meg lesz kötözve.

Amit pedig eloldo­zol a földön, az a mennyben akkor már el lesz oldozva.

Ez arra utal, hogy összhangnak kell lennie a föld és a menny között.

A dolgok normális sorrendje az, hogy először a menny, azután a föld.

Ez újból arra a szükségre emlékeztet minket, hogy imádságunkban hallanunk kell Isten hangját, és tudnunk kell, mit tesz Ő, mielőtt belefognánk a szellemi harc bármilyen formájába.

Honnan tudjuk, mit tesz Isten a mennyben?

Bár nem lehet szélsőséges különbségeket megállapítani, mert átfedés van a fogalmak között, segítséget jelent néhány pünkösdi teológus tanítása, hogy tegyünk különbséget Isten logosz-szava és rhema-szava között. A logosz Isten örökkévaló, írott szava, amelyet az Ige képvisel. Ennek révén tudjuk, például, hogy a bűn, pontosabban a kéjvágy, a büsz­keség és a keserűség - csak hogy néhányat megnevez­zünk - meg van kötözve a mennyben. A démonok is meg vannak kötözve. Nem kell tovább keresnünk, hogy megtud­juk, hatalmunk van arra, hogy meg­kötözzük a háború, az el­nyomás, a gyermekek bántalmazása, a fajgyűlölet vagy a pornográfia mögött lévő szellemi erőket, mert Isten írott sza­va megadja nekünk ezt az információt.

A rhemát pedig úgy tekintik, mint Isten közvetlenebb szavát, amit nem találunk meg a Biblia 66 könyvében, de soha nem mond ellent Isten írott szavának. A rhemát köz­vetlenül az Atyától kapjuk. Tegyük fel, hogy házat akarunk venni és így imádkozunk: „Istenem, ez az?” Vagy egy állást keresünk és ezt kérjük Istentől: „Uram, kérlek, mutasd meg nekem, akarod-e, hogy elfogadjam ezt az állásajánlatot!” Imád­kozunk, mert hisszük, hogy Isten válaszol. Amire ál­ta­lában (bár megkérdőjelezhetően) mint a „tudomány beszé­dére” szoktunk utalni, az is a rhema kategóriába tartozik.

(21. oldal)

Semmi kétség: az ellenséggel való bármilyen szintű harc kockázatos vállalkozás.

De az is kétségtelen, hogy erre elhí­vást kaptunk.

Tehát most az a kérdés következik, hogyan kell ezt megvalósítanunk.

Ha már egyszer szellemi háborúra adtuk a fejünket, csináljuk jól!

Szőjünk egy megfontolt és hatásos haditervet!

(24. oldal)

3. fejezet

Területi szellemek

C. Peter Wagner

Sumrall legnagyobb csatája

Ennek illusztrálására idézzük fel azt a drámai eseményt, amely a Fülöp-szigeteken történt sok évvel ezelőtt, Lester Sumrall szolgálata alatt. Elbeszélése szerint azért ment el a Fülöp-szigetekre széleskörű evangélizációs szolgálatra, mert úgy érezte, Isten közvetlenül szól hozzá, hogy menjen el, mert nagy dolgok fognak ott történni. De öt hónap prédikálás u­tán is csak öt ember nyert üdvösséget. Nyilvánvalóan va­lami baj volt.

Egy este Sumrall hallott egy rádióriportot, amely említést tett egy Clarita Villanueva nevű nőről, aki a Bilibid börtön­ben töltötte büntetését. A riport szerint a nőt valamilyen lát­hatatlan lény harapdálta, fogak mély nyomait hagyva a nya­kán, a karjain és a lábain. Ő maga gyakran állat módjára vi­selkedett, harapott, karmolt és rugdosta az orvosokat. Az esetből a rádió szenzációt csinált. A rádióműsor alatt Sumrall érezte Isten felhívását, hogy menjen el a börtönbe, és űzze ki a nőből a démonokat. Átimádkozta az éjszakát, és másnap engedélyt kért a polgármestertől. A polgármester azt mondta, hogy az a nő boszorkány, és hogy senkit sem en­gednek a közelébe. De miután Sumrall aláírt egy nyilatkoza­tot, amelyben magára vállalt minden felelősséget, enge­délyt kapott, hogy belépjen a cellába.

Abban a pillanatban, amikor meglátta a nőt, a démonok egyike felkiáltott angolul (bár maga a nő nem tudott ezen a nyelven): „Utállak!” Átkozta Sumrallt, Istent és Krisztus vérét. Sumrall azt mondja, hogy élete legnagyobb csatáját vívta meg, de a Szent Szellem ereje által meg­szaba­dította a nőt a démonoktól, és Krisztushoz vezette őt. Sumrall be­számolója szerint 150 000 ember nyert üdvösséget e nagy cso­da által, és „attól a naptól kezdve a Fülöp-szigetek ébre­dést élt át.”

(37-38. oldal)

{Amikor Lester Sumrall Budapesten járt, magam is így hallottam tőle az eseményeket.}

Argentínai szellemek.

Személyes baráti körömben az argentínai Vision of the Future Church pásztora, Omar Cabrera az, aki a legtöbb ta­pasztalattal rendelkezik a területi szellemekkel való bánás­módról. Gyüleke­zetének egyedülálló jellemvonása, hogy de­centralizált, és negyven vagy még több városban tartanak egy­időben istentiszteletet Argentína középső ré­szén. Omar és felesége, Marfa, hogy összefogja a mintegy 90 000 fős gyü­le­kezetet, havonta 7000 mérföldet utazik, több­nyire au­tóval.

Hogyan kezd el Omar egy új helyen gyü­lekezetet ala­pítani?

Általános gyakorlata, hogy miután kiválasztotta a le­het­sé­ges helyet, szobát foglal egy szállodában, és bezárkózik egyedül, hogy imádkozzon és böjtöljön. Az első két vagy három nap általában azzal telik el, hogy alárendeli magát a Szent Szellem tisztító és megszentelő, Jézussal egyesítő mun­kájának. Érzi, hogy „elhagyja a világot”, és egy másik birodalomba kerül, ahol a szellemi háború folyik. Az el­lenség támadásai időnként rendkívül hevessé válnak. Néhány szellemet még testi alakban is látott. Célja az, hogy megtudja nevüket, és megtörje a város fölötti hatalmukat. Ez általában 5-8 napot vesz igénybe, de néha még többet. Egyszer 45 napot töltött el ilyen harcban. De ennek végez­tével az em­berek az alkalmakon sokszor megtérnek és meg­gyógyulnak még a prédikáció és az ima előtt.

(38. oldal)

Az elmúlt években a gyülekezetek gyorsan növekedtek Brazíliában, de a szomszédos Uruguay-ban rendkívül lassan. Egy misszionáriusnak, aki találkozott Ralph Mahoney-val, a World MAP képviselőjével, volt egy rendkívül különös ta­pasztalata, amikor röpiratokat osztogatott egy kisvárosban Brazília és Uruguay határán, amelynek fő utcája választotta el egymástól a két nemzetet. Azt tapasztalta, hogy az uruguay-i oldalon senki sem fogadta el a röpiratokat, míg az utca bra­zíliai oldalán hálásan vették őket. És ugyanazok az emberek, akik visszautasították az uruguay-i oldalon, megváltoztatták a viselkedésüket, és elfogadták a brazíliai oldalon. A misszio­nárius magyarázata az volt, hogy „amikor átmentek az utcán, akkor kiléptek az Uruguay-t befedő sötétség takarója alól egy olyan országba, amely részben már átélte a takaró eltá­volítását”.

(40. oldal)

{Tehát olyan helyen, ahol úgy osztottak ketté településeket, hogy egy-egy része más-más országhoz tartozzon, – ott jó esély van ébredésre.}

4. fejezet

Leszámolás területi démonokkal

Timothy M. Warner

Az elmúlt években sok más evangéliumi professzor is beiktatott ilyenfajta tárgyakat tantervébe, és ez Warner úttö­rő erőfeszítéseinek nyomán jelentékeny méreteket öltött. E tanárok közül sokan járultak hozzá munkájukkal a Küz­delem sötét angyalokkal (Regal Books 1990) című könyvhöz, amelyet Douglas Pennoyer-rel együtt adtam ki, és amit nagyon ajánlok azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a témáról. Ez a rövid fejezet azt az anyagot tartal­maz­za, amelyet Timothy Warner a Fuller Teológiai Szeminári­umon adott elő 1989-ben az évente megrendezett gyülekezet­növekedésről szóló előadássorozaton. Átfogó témát választott: „Erők harca a világevangélizációban”.

Az erők összecsapásának az egyik területe, amelyet még csak most kezdünk komolyan venni: megütközés azokkal a démonokkal, amelyek meghatározott helyekhez, geopolitikai egységekhez kapcsolódnak. Az Ószövetség egész felfogása a nemzetek isteneiről és Dániel könyvének utalásai Perzsia majd Görögország fejedelmére (Dániel 10:13. és 20.), igei látást ad erről, és Jézusnak az „erős ember” meg­kötözésére utaló kijelentése is vonatkozhat erre (Máté 12:29.).

(42. oldal)

Hogy ez a történet mennyiben mutat rá sok más, a misszióval kapcsolatos prob­lé­má­ra, azt egyszerűen nem tudjuk, mert gyakran még azt sem tartjuk lehetségesnek, hogy ilyen dolgok egyáltalán megtörténhetnek. A közelmúltban azon­ban néhány más do­log is ebbe az irányba fordította a figyel­mün­ket. Többek között van egy város a brazil-uruguay-i határon, amelynek fő utcája az országok közti határvonal. Az utca egyik oldala Brazíliához, míg a másik Uruguay-hoz tar­tozik. Ralph Mahoney, a World MAP képviselője, beszámol nekünk egy misszionáriusról, aki ebben a város­ban röpira­tokat osztogatott. Az utca uruguay-i oldalán az emberek na­gyon tar­tóz­ko­dó­an viselkedtek; de amikor átment a brazil oldalra, egy ember, aki az utca uruguay-i ol­dalán vissza­uta­sította a röpiratot, itt elfogadta, és áradozva meg is köszönte. A misszionáriusnak feltámadt a kíváncsisága, pró­bára tett még néhány embert, és va­la­mennyiüknél ugyanazt tapasz­talta.

Peter Wagner elmondja:

„Később, amint a misszionárius ezt az esetet az imájába foglalta, Jézus szavai jutottak az eszébe: ‘Nem rabolhat­ja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanem ha előbb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát’ (Márk 3:27.). Lehetséges lenne, hogy míg a brazil oldalon már megkötözték az ‘erős embert’, addig az uruguay-i oldal ‘erős embere’ még mindig gya­korolja hatalmát?” (Wagner, 1986, 84.)

(43. oldal)

6. fejezet

A fejedelemségek és hatalmasságok megértése

Thomas B. White

… angyali lények, akik azt a megbízatást kapták, hogy őrködjenek és uralkodjanak az emberiség meghatározott csoportjai fölött. Ez az utolsó csoport a legkevésbé ismerős a számunkra. Mó­zes beszél róluk:

Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztá az ember fiait, meg­szabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint (V. Mózes 32:8., kiemelés tőlem).

A Septuaginta szövege és a legújabb kutatások szerint en­nek a kifejezésnek a világosabb értelmezése „Isten fiai”, ami angyali lényeket jelent (vesd össze: Jób 38:7.). A Dániel 4:13. és 17. „őrzőknek” nevezi ezeket az erőket. Kik ők? Azt gondolom, hogy isteni hatalommal felruházott, magasrangú angyalok, akiknek az volt a megbízatásuk, hogy őrködjenek az emberiség meghatározott részei fölött. Egyszóval: szel­le­mi uralkodók. Az Ige beszél „Jehova tanácsáról”, mennyei lényekről, akik végrehajtják az isteni akaratot (I. Királyok 22:19; Zsolt. 89:6-7.). Az I. Mózes 6-nak és Júdás levelének a fényében úgy tűnik, hogy ezek a hatalmasságok elveszít­hették hatalmi pozíciójukat (Júdás 6.) és sátáni be­folyás alá kerülhettek (v. ö.: Zsolt. 82:1-2.). Léteznek tehát ha­talmasságok, akik a jelek szerint - megkísértve saját büsz­keségüktől - Lucifer lázadása után buktak el, és olyan po­zí­ciókat ragadtak magukhoz, amelyeket nem Isten rendelt a szá­mukra. D. S. Russell, a zsidó apokaliptikus tanítások tu­dósa megvilágítja, mi történhetett a szellemi birodalom­ban:

Fokozatosan, kétségtelenül idegen hatásra alakult ki az az eszme, hogy azok az an­gyalok, akiknek Isten hatal­mat adott a nemzetek és az egész fizikai világ fölött, túl­­lép­tek hatáskörükön, és saját kezükbe vették a hatal­mat... Ettől kezdve meg­ta­gad­ták Isten utasításainak vég­rehajtá­sát, és vagy saját jogukon uralkodtak, vagy Is­­ten helyett valaki mástól várták az utasításokat, aki hozzá­juk hason­ló­an fel­lá­zadt a Mindenható ellen.[1]

(48-49. oldal)

Az Újszövetség a keresztények egyik feladatkörét a ka­tonákéval hasonlítja össze, mind a helytállás, mind pedig azok­nak az isteni fegyvereknek a használata szem­pont­já­ból, amelyek­kel le lehet rombolni a gonosz erődítményeit.

A ke­resztényeknek meg kell ismertetniük a „mennybéli feje­de­lemségekkel és hatalmasságokkal Istennek sok­fé­le böl­cses­ségét”, hogy nyilvánvaló legyen az Ő kegyelme, ami a ke­resztben jut ki­fe­je­zésre (Efézus 3:10-11.).

Le kell le­p­lezniük a sötétség szándékait és cselekedeteit (Efézus 5:11.); ellen kell állniuk a gonosz ármánykodásainak, és tevékenyen fel kell lép­niük azok ellen (Efézus 6:10-18.); valamint le kell győzniük a gonoszt, hogy meg­tör­jék az emberi jellemre gya­korolt hatását (I. János 2:12-14.).

(51-52. oldal)

II. Rész

A SZOLGÁLAT:

Pásztorok és más szolgálattevők

7. fejezet

Városaink és településeink elfoglalása

Jack W. Hayford

Ebben a részben Amerika egyik legelismertebb pásztorának melegszívű, pásztori sza­vait olvas­hatjuk. Jack Hayford szol­gálata alatt a kaliforniai Van Nuys „Church on the Way” nevű gyüleke­ze­tének taglétszáma 25-ről több mint 7000 főre emel­ke­dett. Ezt a gyors növekedést a szellemi tényezők közül leginkább az ima erejének tu­lajdonítja. Ez az írás olyan igei jellegű in­tések közé tartozik, amilyeneket a Szent Szellem használ sok hívő életében, hogy támadóbb fellépésre bá­torítsa őket a vá­ro­saikért, településeikért és környe­zetü­kért folytatott imád­kozásban.

Már három éve nehéz és világosan felismerhető teher nyom­ja vállamat városom, Los Angeles miatt. Van Nuys, ahol a gyü­le­kezetünk található, nagy-Los Angeles része, és amint ez az imateher rámnehezedett, valóban a Szent Szellemtől fogant mó­don kezdtem szeretni Los Angelest.

(55. oldal)

8. fejezet

Harc a levegőégben

Anne Gimenez

A Dániel 10. eleven képekkel festi le, milyen is ez a mennyei csata. Ebben a történetben Dániel három hétig imádkozott és böjtölt, kérve Istent, hogy magyarázzon meg egy látomást. 21 nap múlva megnyíltak szellemi szemei, és az Úr angyalát látta, aki ezt mondta: „Az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghall­gattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem” (12. vers). Az angyal ezután elmondta, hogy „Perzsia fejedelme” 21 napon keresztül ellenállt neki, míg végül Isten előkelő fejedelmeinek egyike, Mihály, a segítsé­gére sietett. Ezután az angyalok felülkerekedtek, és áttörtek, hogy átadják Dánielnek Isten üzenetét.

Képzeld ezt el - ez a csata három héten át dúlt a szellemi világban és Dániel még csak nem is tudott róla. Nyilván­való, hogy a mennyei csaták megelőzik a földi győzelmeket. Ennek ellenére meg tudjuk határozni ebben a történetben azokat a fontos tényezőket, amelyek Dániel kezdeménye­zé­sétől a győzelméig sorakoznak

A Dake féle Biblia­tanulmány érdekes megjegyzést tesz erről: „Minden háború, amit a földön elveszítenek vagy megnyernek, azoknak a há­borúknak a következménye, amiket a mennyei hadsereg meg­nyert, vagy elveszített.” A Sátán és Isten angyalai a mennyei magasságban vívják meg a csatákat, nem itt lent.

(60. oldal)

A hadviseléssel kapcsolatos félreértésünk valószínűleg a Máté 16:19. helytelen fordításához kötődik. A King James-féle Bibliafordításban Jézus ezt mondja: „És néked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

De az igeidőket pontosabban így kellene fordítani: „Amit megkötsz a földön, az az lesz, ami már meg van kötve a mennyben, és amit megoldozol a földön, az az lesz, ami már meg van oldozva a mennyben.” Nem tőlünk származik a győ­zelem, hiszen nem tudjuk véghezvinni azt, ami már meg­tör­tént.

Isten mindig támadó helyzetet foglal el. A Sátán erői meg­próbálják szabotálni és megzavarni azt a győzelmet, amelyet Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia már learatott, Aki erősebb volt a halálnál, Sátán legerőteljesebb fegyverénél.

Isten már megnyerte a háborút, nekünk csak az a dolgunk, hogy elkezdjünk imádkozni, és így a válasz eljuthasson hoz­zánk. Imádkozunk, és Isten szól, hogy úton van a válasz. Össze­hív néhány harcost, néhány „Lopakodó bombázót”, és megpa­ran­csolja, hogy hatoljanak át a fejedelemségeken és a világ sötét hatalmasságain, hogy elhozzák a választ.

(61. oldal)

Szíria királya hadsereget küld Elizeus próféta felkutatására és foglyul ejtésére. Az éjszaka folya­mán az ellenség körülveszi a várost, és Elizeus szolgája arról számol be, hogy lovak, harci szekerek és katonák vannak mindenhol. A szolga pánikba esik, de Elizeus imád­kozik, hogy Isten nyissa meg a férfi szemét. „Ne félj!” - szól­ja Elizeus azokat a szavakat, amiket nem tudok elfelejteni - „Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velök” (II. Királyok 6:16.).

Elizeus imádkozik és a fiatal férfi a maga valóságában látja a helyzetet: „és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Ezek az Úr harci szekerei, amelyek tábort járnak az Ő imádkozó profétája kö­rül.

(62. oldal)

{Lovagok és szekerek – némely bibliatanító a lovag szót is helytelenül lovasként értelmezi. A helyes szó inkább a kocsihajtó vagy kocsiról harcoló.}

9. fejezet

Az erős ember megkötözése

Larry Lea

Vedd el, ami jogosan a tied!

Az ellenség nem egyszerűen azért jön, hogy megkötözzön és megakadályozzon abban, hogy az legyél, és azt tedd, amit Isten neked szán. Azon is fáradozik, hogy ne birtokolhasd mindazt, amit Isten neked szán.

Nézzük meg Isten ígéretét, amit az Ésaiás 43:4-7. jegyzett fel:

„Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te éle­tedért: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről megho­zom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg, és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végé­ről. Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicső­ségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!”

„Mivel kedves vagy az én szememben.” Kedves vagy az Úr számára. Az Ő Fia, Jézus Krisztus volt az ár, amit a ke­reszten kifizetett érted. Jézus vérével vásárolt meg téged. Értékes vagy Isten szemében.

(68. oldal)

Tehát szombat esténként elmentem a templomba imád­koz­ni, főképpen a másnapi szolgálatokért. Gyakran találkoz­tam ott másokkal, de az egyik szombat este egyedül voltam. A templom sötét volt, egyetlen lámpa világított elöl, a beme­rítőmedence fölött.

Ahogy ott térdeltem, és hangosan kiáltottam az Úrhoz, át­tör­tem egy olyan szellemi dimen­zióba, amit nem tudok leírni nektek. Mintha szellemi értelemben vett vákuumba kerültem volna. Amikor közöltem északkal, déllel, kelettel és nyugat­tal, hogy el kell engednie, ami a Church on the Rock tulaj­do­na, egy lény jelenlétét éreztem a teremben, s ez nem hasonlí­tott semmilyen addigi élményhez. Nem szent lény volt.

Csukott szemmel térdeltem, de abban a pillanatban, ami­kor megéreztem a jelenlétét, felnéztem, és látomásban meg­lát­tam magam előtt. Egy nagy ezüstláncot tartott a kezében. Amíg élek, nem fogom ezt elfelejteni.

Első gondolatom az volt, hogy felkelek és kirohanok az épületből. De ugyanakkor tudtam, hogy ez az igazságnak, az isteni beavatkozásnak a pillanata. Tudatára ébredtem, hogy azzal az erővel állok szemtől szemben, amelyik megakadá­lyozza azoknak a lelkeknek a learatását, akiket Isten el akar hozni a Church on the Rockba.

A lény ezeket a szavakat intézte hozzám: „Valóban így gondolod? Komolyan veszed ezt a dolgot? Valóban ki a­karsz tartani?”

A bennem lévő belső ember - akire az Ige úgy utal, mint Aki „nagyobb, mint aki a világban van” - azonnal felállt. Mi­előtt észrevehettem volna, mit teszek, valóban felálltam, és ráordítot­tam erre a lényre: „Te is tudod, hogy komolyan gondolom, amit mondok!”

Amikor elindultam felé, visszalépett. Tudtam, hogy meg­hát­rálásra kényszerítettem. Leejtette a láncot, és eltűnt. El­ment.

Mind a mai napig nem találkoztam újból ehhez hasonló dologgal. De a következő 12 hónap során mintegy 3400 em­ber ment előre a Church on the Rock padsorai között, hogy üdvösséget nyerjen vagy csatlakozzon gyülekezetünk­höz. Nem tartottunk különösebb evangélizáló alkalmakat. Nem jártunk házról házra korteskedni. Nem szponzoráltunk kü­lön­leges toborzást. Mindez kizárólag azért történt meg, mert Isten ereje átragyogott a sötétség erőin. Az erős embert meg­kötöztük, és Isten országa felszabadult.

(68-69. oldal)

11. fejezet

Az ima hatalma Argentínában

Edgardo Silvoso

A legutóbbi négy év alatt az argentínai egyház többet nö­ve­kedett, mint az azt megelőző száz évben.

(79. oldal)

Carlos Annacondia, aki naponta ezer embert vezet el a Krisztus melletti nyilvános elkötelezettségig, az evangélizá­ló alkalmakon négy imaszakaszt különít el. Először prédikál a megtéretleneknek, és ezután bőven hagy időt az új meg­té­rőkért és a velük együtt való imádkozásra. Az emberek az­zal a bizonyossággal távoznak, hogy Istenhez szóltak. Zenés szünet után következik a szellemi hadviselés imája, amelyben Carlos a démonizáltakért imádkozik. Ima közben több száz, de néha ezer ember is elesik démoni elnyomás alatt. Őket munkatársai az emelvény mögött lévő óriási sátorba kísérik - ezt ők „intenzív osztálynak” nevezik -, ahol hosszú órákon át szolgálnak feléjük imádkozva mindaddig, amíg a szabadu­lás meg nem történik. Egy következő szünet után a betege­kért imádkozik. Végül kézrátétellel imádkozik mindenkiért, aki be akar töltekezni Szent Szellemmel. Becslésem szerint abból a két órából, amelyet Annacondia az emelvényen tölt szol­gálata során, több mint egy órát vesz igénybe a tény­le­ges ima. Az emelvény alatt egy kb. ötven emberből álló „imabrigád” imádkozik az alkalom teljes ideje alatt (ez néha hét órát is jelent).

(80-81. oldal)

Úgy tűnik, hogy a keresztényeknek két címzettjük van: Isten, akié minden tisztelet és dicsőség; és a Sátán, akit bátran és ag­res­szívan megdorgálnak. A hívők azt a nézetet vallják, hogy az ima aktív, létfontosságú szerepet játszik Isten üdvter­vé­ben. Az a véleményük, hogy a hívők imái nélkül Isten nem fogja visz­szafoglalni a Sátán által bitorolt területet. Szerin­tük minden, az imáról szóló bibliavers kétségtelenül arra utal, hogy a cselekvés a földön kezdődik. Kérnünk kell Őt, hogy válaszoljon. Kopognunk kell, hogy megnyissa az ajtót. Kötöznünk és oldoznunk kell, hogy a menny ugyanazt tegye. A földön elvégzett cselekvés nemcsak megelőzi a mennyei választ, hanem bizonyos mértékben meg is határozza azt. Az egyháznak az evangélium hirdetésével együtt feladata a dé­mo­nok kiűzése, a betegek gyógyítása és az ellenség eltip­rá­sa.

Omar Cabrera, akit néhányan az erőteljes evangélizálás esperesének tekin­te­nek Argentínában, mielőtt feltárna egy új várost, minden alka­lom­mal bezárkózik egy szállodai szobába, és erőteljesen imád­ko­zik 5-7 napon át. Az erős ember vagy fejedelem meg­kötözéséért könyörög, aki a „koz­mosznak” abban a bizonyos részében uralma alatt tartja a sötétséget. Mihelyt ér­zi, hogy ez megtörtént, nyilvánosan hirdetni kezdi az embereknek, hogy mostantól sza­badon Krisztushoz jö­het­nek. Mint föld alatti börtönből kiszabadított rabok, em­be­rek ezrei szó szerint futnak, hogy szívüket Krisztusnak adják.

(81. oldal)

Carlos Annacondia azzal kezdi evangélizáló hadjáratait, hogy megmutatja a pász­to­rok­nak, hogyan vegyenek uralmat a körzetük fölött. A hadjárat kezdete előtti estén va­lamennyi munkatárs részt vesz egy imaalkalmon, ami olyan átható erejű, hogy Józsué és a nép Jerikó körüli menetelésére emlé­kez­tet. Amikor Annacondia Cordoba-ba, Argentína legfej­lettebb központjába ment, sokan azt jósolták, hogy kudarcot fog val­lani. Carlos megközelítési módja újból kifizetődőnek bizonyult. Két hónap alatt 58.000. ember döntött Krisztus mellett!

(81-82. oldal)

12. fejezet

Városok elfoglalása Koreában

Paul Yonggi Cho

Szolgálatom egy város elfoglalásával kezdődött.

Az Imahegyen legalább három­ezer ember imádkozik, böjtöl és szolgál az Úrnak minden nap.

(83. oldal)

A koreai egyház hatalmas áldozatokat hozott. Isten Orszá­ga valóban erőszakot szenvedett. A kommunisták és a japán megszálló erők hosszú időn keresztül üldözték a kereszté­nye­ket. A japánok például sintoista oltárokat állítottak fel min­den keresztény templomban. A katonai rendőrség őrkö­dött annak a törvénynek a betartása fölött, amely megköve­tel­te, hogy minden keresztény hajoljon meg a sintoista oltár előtt, mielőtt belépne és imádná a Mindenható Istent. Akik ezt megtagadták, azokat bebörtönözték és szigorúan meg­bün­tet­ték; sok szolgáló a japánok kezétől halt meg. Számos gyülekezet testületileg úgy döntött, hogy ellenáll ennek a jogtiprásnak. Jónéhány ilyen templomba bezártak nőket és gyermekeket, majd porig égették, mert a hívők megtagadták a bálványok imádását. Egészen a közelmúltig hatalmas ál­do­za­tot követelt keresz­tény­nek lenni Koreában. A hívők ki­sebb­ségben voltak. De most, mivel a mártírok vére elve­tette a gyülekezet magvát…

(83-84. oldal)

15. fejezet

A HETEDIK KÖR.

Városok láthatatlan sorompóinak áttörése

az Evangélium számára

John Dawson

Hogyan győzzük le az ellenséget?

Fel kell ismerni meg­tévesztésének természetét, és a vele ellentétes szellemmel kell meg­kö­ze­líteni.

(94. oldal)

III. Rész

AZ ANALÍZIS:

Felfogások és nézetek

16. fejezet

Területi szellemek és evangélizálás ellenséges környezetben

Vernon J. Sterk

Amint már korábban megjegyeztük, a Sátán egyik alap­vető tevékenysége az, hogy megpróbálja leplezni az evangé­li­umot (II. Korintus 4:3.). De hogyan teszi ezt? Fejte­ge­tésünknek ezen a pontján szeretnék bevezetni egy olyan fogalmat, amire korábban nagyon kevés figyelmet fordí­tot­tam. C. Peter Wagner írja a következőket:

Hasznos emlékezni arra, hogy a Sátán nem rendelkezik Isten tu­laj­donságaival, és ezért nem mindenütt jelenvaló. Bár ké­pes lehet nagyon gyorsan eljutni egyik helyről a másikra, egyszerre csak egy helyen lehet jelen. Ezért, ha arra törekszik, hogy megvakítsa három milliárd ember el­méjét, akik­nek el kellene fogadniuk Krisztus dicső­séges Evangéliu­má­nak világosságát, akkor kénytelen rá­bíz­ni ezt a fela­datot másokra, nevezetesen gonosz szelle­mekre. (Wagner 1990, 76.)

(101. oldal)

Merrill Unger egyszerűen ki­je­len­ti, hogy a démonok meg vannak fosztva jo­gaiktól Krisztus nevében (Unger 1971:119).

(107. oldal)

{Az unger szó jelentése magyar. Ha ez családnév, akkor a szerző vagy felmenői magyar származásúak}

17. fejezet

Melyik Istent prédikálják a misszionáriusok?

Jakob Loewen

Miután az épület elkészült, minden dolgozó visszatért sa­ját falujába, és a misszio­ná­rius evangélizációs körutat kez­dett