Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

december 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Hithősök 40/20. rész – Emese fejedelemasszony

2012.05.10. 09:26 12nyil

 

 

Az Emese név már 1200 évvel ezelőtt is hagyományos női név volt.

 

Emesa: Kr. e. 2300-tól adatolt város Szíriában, az Orontész folyó termékeny völgyében. Egy magaslaton épült, amely átlagosan 508 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Mai arab neve Hems, Hims, Hums vagy Homs. Jelenleg kb. 650–700 ezren lakják. Híres volt Baál-, illetve Gabal-szentélye, ahonnan Heliogabalus császár egy meteoritkövet hurcolt magával. A keresztes hadjáratok idején a várostól 60 kilométernyire nyugatra épült a Krak des Chevaliers (=Lovagerőd). Fő terméke a selyem, ezenkívül ékszereket, öveket, köpenyeket, műtrágyát, növényi olajat és cukrot állít elő. Haszonnövényei a búza, kukorica, köles, gyapot, valamint az egyéb zöldség- és gyümölcsfélék.

A legnagyobb – 43 630 km2 területű – kormányzóság székhelye Szíriában.

Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=56668143&t=9144229

Névváltozata: Hims.

 

 

 

 

 

 

Homs (Émèse)

http://www.aly-abbara.com/voyages_personnels/syrie/Homs_campagne_1.html

 

 

 

 

 

Emese (mitológia) 2012. április 7.

 

Emese a magyar mitológia szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: anyácska. A szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik.

 

A monda: Emese álma

Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos fejedelem származásáról szól, keletkezését 860870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik.

A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan archaikus jellegű. Mint az Árpádok eredetmondája, évszázadok múltán is feltétlen hitellel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt, hogy az Anonymus által feljegyzett és a Képes krónika által tartalmazott szöveg is egy régebbi közös forrásra támaszkodik.

 

Emese, aki a turulmadártól esett teherbe, Ögyek (Ügek) vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek. (Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.)

 

Szövegváltozatok

Emeséről Anonymus is szól híres művében, a Gesta Hungarorumban. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Őnedbelia (Eunedubélia) vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Anonymus szerint az álomban mindkét mitologikus történet előfordul: a méhből eredő folyó éppúgy, mint a turultól való teherbe esés. Ő azonban az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent (szent latinul sanctus), és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.

A magyar fejedelmek származási vonala a következő Anonymus szerint:

NimródHunorEteleÜgyek (felesége Emese) – ElődÁlmosÁrpád

 

A fennmaradt szövegváltozatok közül Anonymusé a bővebb:

 

„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

 

A Képes krónikában fennmaradt változat rövidebb:

 

"Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják, és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Etele […] fia.”

 

Hasonló mondák

Az Emese álma mondának két fő motívuma van: a csodás fogantatás és az álomban látott nagy folyó.

A csodás fogantatás viszonylag gyakori motívum a különböző népek történeti és hősmondáiban (a keleti rokon népek körében is), méghozzá a legkülönbözőbb változatokban. Igen közel áll hozzá egy kazah eredetmonda, melyben a pusztába menekült asszony egy uhu szavaitól fogan meg, és szül iker fiúkat, akiknek leszármazottai az uhut nemzetségősükként tisztelték.

 

A monda másik motívumának, az Emese öléből meginduló folyóvíznek egyetlen párhuzama ismert: a Kürosz perzsa király születéséről szóló monda az ókori görög történetíró Ktésziász lejegyzésében. Eszerint a felnőtt Kürosznak anyja elmondja az álmát, amelyet születésekor látott: az ágyékából kiömlő víz hatalmas folyóvá változott, egész Ázsiát elárasztotta, és a tengerbe ömlött. Az álom megfejtése szerint Kürosz Ázsia legfőbb méltósága.

 

Feldolgozások

Emese álma több művészt is megihletett, egyikük Juhász Gyula.

Juhász Gyula: Emese álma

 

Ázsiai sátor mélyén,

Ázsiai éjek éjén,

Hulló csillag fénye mellett

Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,

Álmodott föl-fölriadva,

Megborzongott babonázva,

Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,

Lelke mélyén ősi erdő,

Napnyugatra terjedendő,

Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,

Ágyékából messze, széjjel

Hódító folyam dagadva

Mint rohan borús Nyugatra.



Népek útján büszke haddal

Söpri gátját diadallal,

És föléje vén turulnak

Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,

Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,

Ősi folyam vérrel árad

S égig nyúlnak szolgagátak!

Álom, álom, terhes álom,

Messze ázsiai tájon,

Mikor érsz már boldog véget

Anyaálma Emesének?

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emese_(mitol%C3%B3gia)

 

 

 

 

 

Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában
egy öregember. Ögyek volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták.

Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott.
Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden
az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese kebeléből,
de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni. Az ezüstpatak folyt, folyt, nőttön-nőtt,
ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le.
Ezt álmodta Emese.

Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ögyekhez, mintha csak az Isten küldötte volna.
Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent.
Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott. - Azt jelenti az álmod, édes
lányom - mondta a bölcs öregember -, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik
a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy
új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett,
úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad,
erős, nagy nemzet lesz!

Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért!

Forrás: http://aranysolyom.hu/

 

 

 

 

 

 

Magyar Katolikus Lexikon > E > Emese álma


Emese álma, turul-monda: Anonymus krónikája szerint Ugek (Ügyek) vezér Emese (Emes) nevű feleségének, amikor gyermeket várt  „álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt”. Emesének álmában úgy tűnt, hogy méhéből forrás fakad, s ágyékából dicső királyok származnak. Emese fiát e csodálatos álomra emlékezve Álmosnak nevezték el.

Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/E/Emese%20%C3%A1lma.html

 

 

 

 

 

 

Emese álma

 

Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében.

Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt.

Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére.

 

A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.

 

A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.

A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:

- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.

A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt.

- Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta.

- Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. - gondolta Emese.

Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.

- Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.

 

Emese szemei a csillagos eget kémlelik (Kurinszky Kata)

Forrás: http://www.szittya.com/olvasmanyok5.htm

 

 

 

 

Messze keleten, a végtelenbe vesző, füves síkságon, békés, szép életet éltek a magyarok. Lassan terelgették nyájaikat legelőről legelőre a fű növése szerint, s asszonyaik, gyermekeik nehéz, hatkerekű sátorszekereken követték a nyájak útjait. Hosszú szarvú, fehér ökrök vonták a szekereket, serdülő leányok nógatták az ökröket, s a sátrak likán kék füst szállt föl az ég felé, ahogy odabent asszonyok főzték az ételt.


Férfiak, legények, serdülő kamaszok a nyájakat ügyelték lóháton, mások vadásztak, halásztak. Ez a nyájait terelgető lovasnép a csillagoktól tanulta a bölcsességet, és a puszták végtelen síkjától a türelmet.


Nem építettek házakat maguknak. A szellős sátor tisztább volt és sokkal kényelmesebb, mint a megtelepedett népek alacsony földkunyhói, vagy sötét kőházai. Sátraikat színes szőnyegek díszítették, s öltözetük is jobb volt, mint a megtelepedett népeké. Szakértelemmel cserzett, puha bőrruhát viseltek a magyarok, s alatta vászonból készült alsóruhát, amit abban az időben még sem a rómaiak, sem a görögök, sem a germán népek hírből sem ismertek.

 

Forrás: http://barikad.hu/magyar_mond%C3%A1k_emese_%C3%A1lma-20110126

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem wikipédia ajándék magyarok prófécia fejedelem

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr334499753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása