Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kapitalizmus 40/39. rész – Ember arc

2012.02.29. 09:17 12nyil

 

 

 

„És arcuk formája volt emberi arc, továbbá oroszlán-arc mind a négynek jobb felől, és bika-arc mind a négynek bal felől, és sas-arc mind a négynek hátul” (Ez 1, 10.)

„És négy arca volt mindeniknek, az első arc volt Kerub-arc, és a második arc ember-arc, a harmadik oroszlán-arc és a negyedik sas-arc.” (Ez 10, 14.)

 

„A mely esztendőben meghalt Uzziás király, látom az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot;

Szeráfok állnak volt felette: mindeniknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedte be, kettővel lábait fedte be, és kettővel lebegett” (Ésa 6, 1-2.)

 

„És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz.” (Jel 4, 7.)

 

Az ember arc azt szimbolizálja, hogy Isten tisztában van az alapvető emberi szükségletekkel.

Nem tartja azokat rossznak, hiszen ő teremtette az embert úgy, hogy vannak emberi szükségei.

 

Isten igyekszik betölteni a jogos emberi szükségleteket.

Megfigyelhető, hogy ezek mindig párosan jelentkeznek, ami az Úrtól van, az mindkét irányban kölcsönös.

 

 

I. Bibliai háttér

 

 

Anya-fiú kapcsolat

 

„Mint férfit, a kit anyja vígasztal” (Ésa 66, 13.)

 

„Jézus azért, mikor látta, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeretett, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadta azt az a tanítvány.” (Jn 19, 26-27.)

 

 

„És monda az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.

És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előivatta azért azt, és eleibe álla.

Megmondta pedig néki [Elizeusnak]: Mondd meg néki: Íme nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled?

Nincs-e valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.

 

Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vénember.

És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

És monda Elizeus: Esztendőre ilyenkor fiút fogsz ölelni.

És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,

És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.

Ki mikor felvette őt, vitte az ő anyjához, és az ölében tartotta délig, és akkor meghalt.

És felment az asszony, és az Isten emberének ágyára tette őt, és az ajtót bezárván kijött onnét.

És előhívatta az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felelt az: Csak hagyd rám!

És megnyergelte a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késeltessél engem a menésben, hanem ha mondom néked.

 

És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére.

És mikor meglátta őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Íme a Súnemita ez!

Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-e mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!

 

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.

És monda az: Vajon én kértem-e fiat az én uramtól? Nemde nem mondom-e néked: Ne csalj meg engemet?

És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arczára.

De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkelt azért és követé őt.

Géházi pedig már előttük elment volt, és a pálcát a gyermek arczára fektette, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondta néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

 

És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.

És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedik a gyermek teste.

Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitotta szemeit a gyermek.

Ő pedig szólította Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívta azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

 

 

 

Anya-lánya kapcsolat

 

„Ruth pedig monda [Naóminak]:

 

Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled.

Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott

szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

 

A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is.

Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Ruth 1, 16-17.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Barátság

 

„Jonatán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonatán úgy szerette ő, mint a saját lelkét.” (1Sám 18, 1.)

 

„Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugodott, a kit szeretett Jézus.” (Jn 13, 23.)

„… az a tanítvány, a kit szeretett Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén” (Jn 21, 20.)

 

„Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából.

Az a [Magdalai] Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg volt, a ki megkente az Urat kenettel és a hajával törölte meg annak lábait.

Küldtek azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, íme, a kit szeretsz, beteg.” (Jn 11, 1-3.)

 

 

 

Vágyódás a gyermekkori hely után

 

„Vizet kívánt pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van?” (2Sám 23, 15.)

 

 

 

Szerelem és vágyódás

 

„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra;

mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem;

lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.” (Én Én 8, 6.)

 

„Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt, megszerette azért Jákob Rákhelt” (1Móz 29, 18.)

 

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.

[…] Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét.

És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2, 18-24.)

 

„Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!” (Zsolt 45, 11-12.)

 

„Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.” (Hós 2, 13.)

 

 

 

Atya-fiúi szeretet

 

Izráel [azaz Jákob] pedig… szereti Józsefet” (1Móz 37, 3.)

 

„És nem tartóztathatta magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte álltak és felkiáltott: Vezessetek ki minden embert mellőlem.

És nem maradt senki nála, mikor megismertette magát József az ő atyjafiaival.

És hangos sírásra fakadt, úgy hogy meghallották az Egyiptombeliek, és meghallotta a Fáraó háznépe is.

És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám?” (1Móz 45, 1-3.)

 

„És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és íme akkor a te feleségednek Sárának fia lesz.

Sára pedig hallgatózott a sátor ajtajában, mely annak háta mögött volt.

Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek voltak; megszűnt Sáránál az asszonyi természet.

Nevetett azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-e gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-e, holott én megvénhedtem?

Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.” (1Móz 18, 10-14.)

 

 

 

Testvéri (vér szerinti) szeretet

 

„És nyakába borult [József] az ő öccsének, Benjáminnak és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán.

És megcsókolta mind az ő testvéreit és sírt ő rajtok; azután beszédbe ereszkedtek vele az ő testvérei.” (1Móz 45, 14-15.)

 

 

 

Testvéri (krisztusi) szeretet

 

„Jézus… szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.” (Jn 13, 1.)

„És mondta nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:” (Luk 22, 15.)

 

 

 „… Pál… [üzenetet] küldve Efézusba, magához hívatta a gyülekezet vénjeit.

Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések közt, melyek én rajtam a zsidóknak [Júdeabelieknek] utánam való leselkedése miatt estek;

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

És most, íme, én tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

[…] Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

[…] És mikor ezeket mondta, térdre esve imádkozik mindazokkal egybe.

Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgatják őt.

Keseregve kiváltképpen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.” (ApCsel 20, 16-38.)

 

 

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13, 34-35.)

 

 

„De szükségesnek tartom, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;

Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.

Annak okáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.” (Fil 2, 25-28.)

 

 

„Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt oda ért, felvezették őt a felházba: és elébe álltak neki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.” (ApCsel 9, 39.)

 

 

 

 

II. Emberi tervezés

 

Az ember által létrehozott szemléletmódok csak részlegesen tudják követni az Isten akaratát.

Hogy melyik dolog mikor és hol, azokat mindig meg kell külön vizsgálni:

„gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Mt 12, 33.)

„Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?” (Jób 12, 11.)

 

 

 

Humanizmus

:

Gyermekmunka beszüntetése, a munkahelyek ügyeljenek a dolgozók biztonságára

Nyugdíjintézmény (már a 1848-as honvédek is kaptak nyugdíjat, és a hadiözvegyek is)

Az ember fontosabb, mint az állatok.

Rossz:

A dákóromán elmélet ide vezethető vissza, még Mátyás király idejéből.

A szakszervezetek mértéktelenül követelnek, zsarolnak ki dolgokat.

Az ember fontosabb, mint Isten.

 

 

Szocializmus

Rossz:

Amikor egy egész országban mindenki számára kötelező.

Amikor kiiktatásra kerül a verseny, és ezért lecsökken a minőség.

:

Írástudatlanság megszüntetése, szegények részére is elérhetővé válik a nyaralás.

Mivel Izraelben csak a kibucokban volt szocializmus, ezért azt az országot segítette a szocialista gondolkodásmód úgy és akkor abban az időben.

 

 

 

Kapitalizmus

Rossz:

Van, ahol nincs orvosi ellátás minden polgár számára.

Nyereséghajhászás, pénzközpontúság és környezetvédelem hiánya, mértéktelenség.

:

A gazdasági fellendülés együtt tud működni az ébredéssel.

Isten erővel, találmányokkal és ötletekkel segíti a vállalkozókat.

Meggyőződésem, hogy a jövő megoldása az emberarcú kapitalizmus.

 

 

 

Mi a megoldás?

 

 

„Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

 

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

 

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.” (Péld 8, 12-21.)

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország dávid magyarok kapitalizmus jonatán józsef pál benjámin názáreti jézus elizeus hóseás ruth naómi

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr494224808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása