Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kapitalizmus 40/33. rész – Hollandia aranykora

2012.02.08. 10:31 12nyil

Az Úristen megteremtette a világot, a hollandok pedig Hollandiát.

18. századi francia utazó [ A Változó Világ bölcsességei ]

 

 

Hollandia szellemileg és gazdaságilag az európai kontinens egyik legnyitottabb országa, az Európai Közösségnek alapító tagja. Békés, csendes emberek lakják, akik lankadatlan szorgalommal gyarapítják országukat és közben saját tudásukat. Kis ország, de kereskedelmi–ipari nagyhatalom. A holland mélyföldön akadálytalanul söpör végig az óceánról érkező, esőt hozó nyugati szél, amely megedzette az itt lakókat: nyílt, közvetlen, de kemény kereskedő és hajósnép a holland, Rembrandt, Erasmus és Van Gogh világa.

Forrás: http://www.valtozovilag.hu/cw/hollandia.htm

 

 

 

Hollandia: a művészetek aranykora - A rajz és a festészet párbeszéde

Rembrandt, Hollandia, XVII. század: a művészetek aranykora. Egy mondatban így összegezhető a bécsi Albertina nemrégiben rendezett, Rembrandt kora című kiállításának üzenete. Ebben a rövid, kijelentő mondatban azonban nagyon sok további állítás rejlik. Például az, a hogy az aranykor fundamentuma éppenséggel papírból is épülhet.

Rajzokból és sokszorosított grafikákból, vázlatokból, valamint a festményekével vetekedő méretű és színvilágú kompozíciókból. Hogy milyen sokra értékelték a kortársak a XVII. századi holland rajzművészetet, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy jószerével nem akadt polgári otthon, amelyben ne kapott volna helyet a rajz a festmények társaságában vagy azokat pótlandó. Igaz, az a művészi örökség sem lebecsülendő, amelyet a korábbi évszázad németalföldi rajzművészete hagyott a következő generációkra. Az északi és a déli tartományok 1579-es különválása után a kép  még változatosabb lett: míg délen a rajzművészet mint a festészet szolgálólánya játszott fontos szerepet, északon a rajz, a sokszorosított grafika fokozatosan önállóvá vált, hogy csúcspontját Rembrandt Harmensz van Rijn művészetében érje el.

Erről a virágkorról a gyűjtők sohasem feledkeztek el. […] Minden mindennel összefügg? Az egyik legnépszerűbb XVII. századi holland közmondás állítólag így szólt: Ahogy az öregek énekelnek, úgy fütyülnek a gyerekek. S valóban, miként a kiállítás egymásra épülő fejezetei mutatják, az egymást követő nemzedékek úgy adták át egymásnak a tudást az aranykor évszázadában – de az is érzékelhető, hogyan teszi hozzá az új generáció a maga leleményeit a korábbiak tapasztalataihoz. Így fordul át a korábbi, manierista tradíciókat őrző stílus abba a sajátos realizmusba a század elején - Esaias van de Velde, Hendrick Avercamp és David Bailly, majd Jan van Goyen és köre műveinek révén -, amely a későbbi évtizedek életképfestészetét éppen úgy jellemzi majd, mint a tájképeket, tenger-, városábrázolásokat, a portrét és a csendéletet. Egy-egy tájrészlet olykor a későbbi korok panorámaképeit előlegezi, mások olyan közel viszik a részletekhez a nézőt, amilyen közel csak lehet. A csendéleteket szemlélve szinte érezzük azokat a különös illatokat, amelyeket a távoli tájakról hazahozott értékes tárgyak vagy a frissen szüretelt gyümölcsök árasztanak, de a falusi kocsmák kártyázói, dülöngélő táncosai láttán is úgy érezhetjük, a festmény jelen idejében létezünk mi is.

 

Pontos megfigyelés, a részletek és az egész kapcsolatának érzékeltetése, az élet teljességének a megmutatása – ha általában így foglalhatjuk össze az aranykor festészetének, grafikájának legfőbb értékeit, akkor mit tehetünk ehhez a holland aranykor legnagyobbja, Rembrandt műveiről szólva? Rézbe karcolt, festett önarcképeinek sorát szemlélve, a huszonegy éves Saskia Drezdából kölcsönzött portréját látva, úgy tűnik, a felszín mögött rejlő, szavakkal megfogalmazhatatlan lényeg, a condition humaine, az emberi állapot megmutatásának csillapíthatatlan vágya különbözteti meg őt mindenkitől. Kortársai (no meg elődei és utódai) közül talán senki nem tudta úgy ábrázolni az örömöt és a fájdalmat, az életben való részvétel nagyszerűségét és az elmúlás szomorúságát, mint ő. Több változatot mutat be a tárlat a Krisztust a nép elé vezetik, illetve a Krisztus a kereszten című hidegtű-nyomatokból, ezek is arra utalnak: mindent tudott, s még többet akart tudni, tökéletes volt, s még tovább tökéletesítette műveit. Mit is tehetett volna? Hiszen Rembrandt volt, Hollandiában, az aranykorban. 

P. Szabó Ernő

Forrás: http://artportal.hu/forrasok/cikkek/szalon_magazin/hollandia_a_muveszetek_aranykora_a_rajz_es_a_festeszet_parbeszede

 

 

 

 

 

 

 

Maarten Prak Hollandia aranykora

Hollandia aranykora (2004)Hogyan lehetséges, hogy egy olyan kicsiny és meglehetősen félreeső terület, mint amilyen Hollandia volt a 17.századi Európában, olyan vezető szerepet foglalhatott el államként, illetve kereskedelmi és kulturális hatalomként, mint amilyet a fiatal köztársaság? - tette fel a kérdést számos kutató mellett a leghíresebb holland történész, Johan Huizinga. Igen sok izgalmas válasz született: a Hollandia "arany évszázadáról" szóló irodalom több polcot megtöltene. Az Utrechti Egyetem professzorának az utóbbi évek történeti eredményeit is összefoglaló, 2002-ben megjelent munkája elsősorban a társadalom működésére helyezi a hangsúlyt: "A 17. századi köztársaság régi és új különleges elegye volt. A kora újkorban a városi közösségek önkéntes szövetségének sikerült az, ami a monarchiáknak nem: a gazdasági fellendülés nemzetközi sikerekkel és kulturális virágzással párosult." A könyv ezt a folyamatot elemzi, tárgyalva a gazdaságot, a gazdagok és szegények sorsát, a politikai rendszer felépítését, a városok meghatározó szerepét, szerveződéseit, a vallási viszonyokat, valamint az évszázad hírnevét megalapozó holland festőiskola ismertetőjegyeit. A kötet első része kronologikus áttekintést ad a 16. századi Németalföld történetéről, majd a tárgyalt korszak legfontosabb eseményeiről és meghatározó személyiségeiről. Gazdag képanyag, jegyzetek, összefoglaló bibliográfia és névmutató teszi teljessé a művet.

 

Forrás: http://www.libri.hu/konyv/hollandia-aranykora.html

 

 

 

Egyesült Tartományok (1581–1795)


A spanyolok elleni harcok folyamán 1579-ben megalakult az Utrechti Unió, 1581-ben minden kapcsolatot megszakítva a spanyol királlyal létrejött a Holland Köztársaság, vagy a Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága. A külföldiek a leggazdagabb tartomány után Hollandiának nevezték el. A tartományok: Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Friesland, Overijssel, Groningen. A tartományok függetlenül intézték belügyeiket, a had- és külügyeket, valamint az adózást a hágai általános rendi gyűlés szabályozta. A végrehajtó hatalom a nagypenzionáriusnak nevezett polgári főtisztviselő és a hadsereg élén álló, az Orániai-Nassaui-házból kikerülő helytartó kezében összpontosult. 1609-ben 12 éves fegyverszünetet kötöttek Spanyolországgal.

 

A 17. században az európai nagyobb államok ideiglenes meggyengülése miatt Hollandia nagyhatalommá válhatott, ez volt a Holland aranykor. A Holland Kelet-indiai Társaság (1602) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (1621) hajósai feltárták a Csendes-óceánt, felfedezték Ausztráliát, kizárólagos kereskedelmi jogokat kaptak Japánban, és több külbirtokot szereztek Ázsiában, Amerikában és Afrikában.

 

Ezek legnagyobbika Fokföld volt; Fokvárost a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából 1652-ben alapította Jan van Riebeck. A külbirtokokat kezdetben a Holland Kelet-indiai Társaság és a Holland Nyugat-Indiai Társaság kormányozta; mindkettő magánvállalkozás volt. Három évszázaddal később ezek a társaságok pénzügyi zavarokba kerültek, és területeik igazgatását a holland kormány vette át (1815-ben, illetve 1791-ben). Ekkor a külbirtokok hivatalosan is gyarmatok lettek.


1648-ban, a vesztfáliai békében a spanyol kormány hivatalosan is elismerte Hollandia függetlenségét, és egyúttal azt is deklarálták, hogy nem tartozik a Német-római Birodalomhoz. A környező nagyhatalmak féltékenyen nézték Hollandia erősödését. Ez az időszak volt a holland aranykor.

Forrás: http://hollandiahollandia.network.hu/blog/hollandia-hirei/hollandia-tortenelme

 

 

 

 Fájl:1580 Zelandicarum v Deventer.jpg

Az 1580-ból származó térképen jól látható, hogy a terület akkoriban még kis szigetekből állt

 

Holland aranykor

 

 

A holland aranykor Hollandia történelmének az önálló államiság kivívásával kezdődött időszaka, ami bő száz évig tartott (nagyjából a 17. században), hihetetlen gazdasági, kulturális, katonai és művészeti fellendülést hozva az újonnan alakult országban.

 

Mezőgazdaság

A földek szűkössége kikényszerítette a technológia állandó fejlesztését, mind hatékonyabb megoldások kiötlését és bevezetését. Kiemelendő a vetésforgó, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen a földeket parlagon pihentetni, hanem az étkezési növények vetése/ültetése közti időszakokban azok regenerálódását takarmánynövények (például pillangósvirágúak) vetésével még gyorsítsák is. Az alacsony terméshozamú, külterjesen művelt gabonafélék helyett mindinkább a lényegesen nagyobb hozzáadott értékű zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint az exportképes kertészetre (ennek egyfajta szimbóluma a tulipánhagyma termesztése) álltak át.

A takarmánynövények termesztése egyúttal lehetővé tette, hogy mindinkább átálljanak az egész éves állattartásra (korábban a legtöbb állatot ősszel levágták).

Az egész országban általánossá vált a trágyázás, az öntözés és a belterjes állattartás (istállózás). Elkezdték gépesíteni a mezőgazdaságot; ennek fontos lépcsője a cséplőgép feltalálása (1636).

A szél energiáját nemcsak a malmokban használták fel, hanem vízátemelésre, a vizek elvezetésére is; így alakult ki a jellegzetes, „szélmalmos” holland táj. A csatornarendszert nemcsak a vizek elvezetésére használták, hanem a mezőgazdasági termékek szállítására is.

Ezek együttes eredményeként a kor Európájában szokatlan módon nemcsak a városi, de a vidéki lakosság életszínvonala is nőtt, a parasztok (máshol egyre inkább lenézett) munkáját továbbra is megbecsülték.

Ipar

Az ipari fejlődés hajtóereje a mezőgazdaság terméktöbblete és ezzel a fizetőképes kereslet megjelenése volt. A mezőgazdasági gépipar és az élelmiszeripar után a luxuscikkek gyártása futott fel különösen erőteljesen. A sajátos „hollandikumok” egész Európába eljutottak. Amszterdam lett a drágakőcsiszolás világközpontja. Az egyéb iparágak fejlődését azonban éppen a holland gazdaság (és gazdagság) fő motorjává vált közvetítő kereskedelem dominanciája akadályozta.

Kereskedelem, szállítás

Amszterdam lett az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa; a hollandok „kereskedő néppé” váltak. Ennek hajtóereje a távoli és ezért értékes fűszernövények (bors, szerecsendió stb.) és élvezeti cikkek (tea stb.) kereskedelme volt, majd egyre inkább Hollandia vált az egész világ teherszállítójává.

Ez a kereskedelmi túlsúly robbantotta ki az angol–holland háborúkat. Alapelvük a szabad kereskedelem volt, ezért hajóik rendszeresen szállítottak árukat a Hollandiával éppen hadban állító országokba is. Ez ellen a vetélytársak protekcionista intézkedésekkel védekeztek; ezek jellegzetes példája az első angol–holland háború előtt kibocsátott Navigation Act.

Szolgáltatások

Amszterdamban nyílt meg az első, folyamatosan működő tőzsde is. Az árutőzsde korai szakaszának leghíresebb epizódja az 1636-37-es tulipánmánia, aminek végén teljes vagyonok úsztak el, amikor az irreálisan magasra kúszott árak hirtelen összeomlottak. Az értéktőzsdére először a Kelet-, illetve a Nyugat-Indiai Társaság részvényeit vitték be. Megkezdődtek a tőzsdespekulációk: Isaac le Maire részvényeket eladva leszorította azok árát, majd a nyomott árfolyamon többet vásárolt vissza.

A kereskedelemmel felvirágoztak a biztosítók, nyugdíjalapokat hoztak létre, megkezdődtek a gazdasági ciklusok.

Állami intézményrendszer, belpolitika

Németalföldön a függetlenségi mozgalom egyik hajtóereje az volt, hogy a tartományt megöröklő és hitbuzgó katolikus spanyol uralkodók kegyetlenül elnyomták a mind jobban terjedő protestantizmust. Ezért a reformáció vált a függetlenségi törekvések összefogó erejévé, és a függetlenné válás után csak a lakosság törpe kisebbsége maradt katolikus. Őket azonban egyáltalán nem üldözték; a holland polgári berendezkedés egyik alapelve a vallási türelem volt. Ez a berendezkedés rendkívül előnyös volt a zsidóknak is, úgyhogy a más országokból (kiváltképp Spanyolországból elűzött zsidók tömegesen települtek át Hollandiába (főleg Amszterdamba).

A hét tartomány nem hozott létre egységes állami intézményrendszert: mindegyik maga határozta meg szervezetét, és nemcsak bel-, de sokszor még külpolitikáját is. Nemcsak hogy egységes gazdaságpolitikájuk nem volt, de még pénzt is önállóan vertek. Nem volt egységes hivatali rendszer; a hét tartomány önállóan, „ki-ki a maga szájíze szerint” építette ki közigazgatását. A rendi gyűlésben minden tartománynak egy-egy szavazata volt, és mivel a döntéshez a hét tag egyetértése kellett, a gyűlés gyakorlatilag határozatképtelen volt.

Gazdaság

A 17. század a sikerek kora volt, és ezt az alapozta meg, hogy Hollandia lett az atlanti és a balti kereskedelem találkozópontja, majd ezt kihasználva Európa pénzügyi központja. Sok közgazdász szerint Hollandia volt a világ első tőkés országa.

Az ország intenzív és sikeres terjeszkedésbe kezdett. Megalapították:

és hajósaik a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb. mellett értékes monopóliumokat szereztek (egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal).

Külpolitika

1621-ben Hollandia bekapcsolódott Spanyolország ellen a hamincéves háborúba. A hollandok természetesen nem annyira a szárazföldi, mint inkább a tengeri hadműveletekben jeleskedtek. E tevékenységük megkoronázásaként 1639. október 21-én Maarten Tromp admirális (a holland flotta de Ruyter előtti legnagyobb tengernagya) teljesen szétverte a második spanyol Armadát: a hollandok a 70 sorhajóból 56-ot elfogtak, elsüllyesztettek vagy felgyújtottak. Valószínűleg ez volt a vitorlások korának legátütőbb, legteljesebb győzelme: eredményeként a spanyol tengeri hatalom gyakorlatilag megszűnt, a tengerek urává Hollandia vált. Az 1641 januárjában függetlenné vált Portugália nagyon féltette brazíliai birtokait Hollandiától, és 1641. május–júniusában több szerződésben az éppen érvényes határokat elismerve általános érvényű békét kötött vele.

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békében (1648) nemcsak Spanyolország ismerte el Hollandia függetlenségét, de azt is kimondták, hogy az ország a Német-római Birodalomnak sem része.

Iparművészetek

A jóléttel járó kereslet elképesztő mértékben fellendítette az alkalmazott művészeteket:

  • műbútor-asztalosság,
  • porcelánkészítés,
  • nyomdászat,
  • térképművészet,
  • üvegmetszés,
  • ötvösművészet,
  • drágakőcsiszolás stb.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holland_aranykor

 

 

 

 

Hugenották, a francia reformátusok neve a sikertelen amboisi összeesküvés óta (1560). A Hugenották nevét egyesek a német Eidgenossen (= szövetségesek) szóval összefüggő Eignots v. Ignots névből, egy genfi párt nevéből származtatják, mások Huguet király, ill. Hugó Capot nevéből. 1572 aug. 24-én a Szt. Bertalan éji vérengzés majdnem kipusztította őket, elesett vezérük, Gaspard Coligny is. A Valois ház kihalása után Bourbon (IV.) Henrik jutott trónra, ő a nantesi edictumban (1598) biztosította bizonyos megszorításokkal a vallás szabadságát. Amikor XIV. Lajos 1685-ben ezt visszavonta, kb. egy millió vándorolt ki a Hugenották közül főleg Svájcba, Hollandiába, Angliába; hazánkba is kerültek ekkor H.

Forrás: http://hu.metapedia.org/wiki/Hugenott%C3%A1k

 

 

 

 

A hugenották Brandenburgban találnak otthonra

2004. szeptember 13. 12:06

Frigyes Vilmos választófejedelem befogadja a francia hugenottákat, akik október 18-án, a nantes-i ediktum (1598. V. 13.) érvénytelenítése után menekültek Németországba és Hollandiába. Mivel a hugenották többségükben tőkével rendelkező kereskedők, jól képzett kézművesek vagy művelt polgárok, a választófejedelem szívesen fogadja őket és a potsdami ediktumban előjogokat biztosít számukra. A hugenották szabadon gyakorolhatják vallásukat, gazdasági támogatást kapnak, ezen kívül polgári és céhjogokkal ruházzák fel őket, a francia nemeseket pedig honosítják. Franciaországot a majdnem félmillió kivándorló következtében hosszú ideig ható, szinte felmérhetetlen gazdasági és kulturális veszteség éri.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=7822

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem pénz kapitalizmus tőzsde befektető protestáns római katolikus cégtulajdonos

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr984077935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása