„Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.
Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván:
Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [ember] megtérésén.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához.
Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
Ő pedig felelvén, monda atyjának:
Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” (Luk 15, 3-32.)
I. Isten számon tartja a sok között a keveset, mely elveszik.
- 100 juhból 1 elvész, ő megkeresi azt az 1-et.
- 10 drahmából ha 1 elvész, azt megkeresi, és örül, ha megtalálja.
- 2 fiú közül, ha az egyik elvész (ilyen pl. a tékozló fiú esete)
II. Ha egy személy elvesz, elkallódik, akkor Isten akarata az, hogy valaki megtalálja őt. Ezért rendelt pásztori szívű embereket.
III. Ha 10 nép közül 1 elvész, Isten nem nyugszik, míg őket meg nem találja.
Ilyenek:
- 10 izraelita törzs
- 10 tógarmita ősnép
"…a kazár levelezés is érdekes adalékokkal szolgál a Tógarmától való származással kapcsolatban. Ibn Sáprút zsidó származású córdobai államférfit nagyon foglalkoztatta az a saját korában, tehát a 10. században egész Hispániában ismert híresztelés, hogy létezik zsidó állam Kazáriában, ugyanis ez a hír felfokozott messiásvárást idézett elő. Ibn Sáprútnak hosszas nehézségek árán végre sikerült felvennie a kapcsolatot Jószéf kazár kagánnal, aki 960 körül egy válaszlevélben a következőt írta neki:
"Tudd meg, hogy én Jefet fiaitól, Tógarma ivadékaitól származom; őseimnek nemzetségi leveleiben azt találtam ugyanis, hogy Tógarmának tíz fia született, ezek neve: Ujgur, Tíros, Avvar, Úgin, Bízal, Tárna, Kozar, Zagur, Bulgat, Szávir. Mi a hetediknek, Kozarnak gyerekeitől származunk…"
A felsorolásban szereplő Ujgur elnevezés lenne az ugor, akik közé a magyarok is számítanak. "
Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200210/vallaskarosodas
A mai magyarok legnagyobb része a megyer törzstől származik – jól látható az E betű gyakorisága a mai magyar nyelvben.
A megyer törzs nagyobb részt szabírokból, kisebb részt ugorokból áll.
Az ugorok nagyobb része alkotja az ujgur, jugar népeket.
De a szabírok egy része is levált a törzsszövetségből, és a Kaukázus felé költöztek. Ezt még az általános iskolai történelmi atlaszban is lehet látni.
Itt szavárd magyarokként szerepelnek.
Vannak, akik szerint ezen nép egyik mai leszármazottai alkotják az argün (Torgai) magyarokat.
A mai magyarság összetett népcsoport, de legnagyobb részben tógarmita népekből áll, de más mai népek is származnak ezen ősnépektől.
Pontosan ugyanúgy Isten akarata az, hogy minden nép előkerüljön, ahogyan azt akarja Isten, hogy az elveszett juhok (már megtért személyek) visszakerüljenek a nyájba (az Ő egyházába).
Minden népet külön-külön akar majd megítélni az Isten, hogy melyik hogyan fog bekerülni az Isten akaratába az 1000éves királyságban.
Ehhez viszont tisztázni kell minden mai nép történelmét.
Minden mai nép történelme az ősnépek történelme alapján vezethető le.
És bár úgy néz ki, hogy vannak ősnépek, melyek eltűntek – de ugyanúgy elő fognak kerülni, ahogyan előkerülnek majd:
- Izrael 10 törzse,
- Tógarma 10 leszármazottjának népei,
- Bármilyen más népek.
"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Luk 19, 10.)
