A következő szavak adják még vissza ezt a jelenséget: buborék, lufi/léggömb.
Szélsőséges esetekben: mánia, láz, krach, válság.
A lényeg, hogy addig nő a kereslet a részvények iránt, míg minden ember vett belőle, akinek volt rá pénze, vagy tudott rá pénzt szerezni (kölcsön, hitel).
Akkor aztán a kereslet csökken. De mivel a részvények sokszorosan túlértékeltek, ezért nem medvébe megy át (mint a bika), hanem még nagyobb meredekséggel esik a részvény ára, mint ahogy felment.
Azaz, mint a mesében: a béka addig fújta magát, míg nagyobb lett, mint egy bika, de akkor aztán kipukkadt.
1. Buborék
Komáromi György:
RÉSZVÉNYPIACI BUBORÉKOK ANATÓMIÁJA
Ph.D. értekezés,
TÉZISEK, Gazdálkodási- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Veszprémi Egyetem 2004.
1. Az értekezés története és a kutatás célja
Közgazdászok sokszor használják a „részvénypiaci buborék” kifejezést tőkepiaci elemzéseik alátámasztásához, múltbeli és jelenbeli események magyarázatához. A közgazdász szakmai zsargon része, egyike az érzelmi töltettel bíró színes szakmai fogalmaknak. De tulajdonképpen mi is a buborék?
Először egyetemi tanulmányaim során találkoztam a fogalommal, amelyet egyik tanárom említett a tőkepiaci ismeretekről szóló kurzus alkalmával. A 90-es évek látványos magyarországi részvénypiaci áremelkedése akkoriban velem együtt sok egyetemi hallgatót érdekelt és érintett közvetlenül is, például amikor sorban álltunk az állami vállalatok privatizációja során felajánlott részvényekért. Akkor a tőzsdével kapcsolatos technikai kérdések fontosabbnak látszottak, mint bármilyen pénzügyi elmélet, mivel úgy tűnhetett, mindenki nyerhet, aki részvényeket vásárol.
Mindennaposak lettek a különböző részvénypiaci elemzések. Felszínesnek és pénzügytantól távolinak tartottam minden olyan kijelentést, hogy a „részvények nagymértékben túlértékeltek, és ezután természetes a piaci korrekció” illetve üres magyarázatnak éreztem, hogy „a részvényárfolyamok buborékként felfújódtak”. Mérföldkövet jelentett a racionális befektetők egyszerűsítő, de érvényesnek tűnő feltétele mellett a hatékony piacok elméletének üzenete, hogy a részvénybefektetésem esetleges jövőbeli nyeresége pusztán csak a véletlen műve lesz.
Kialakult bennem a szkepszis azokkal szemben, akik a tőzsdei nyereségét elsősorban szellemi képességeiknek tudták be. Burton Malkiel Bolyongás a Wall Streeten című könyve nagy hatással volt rám, és megerősített abban, hogy „tőzsdei guruk nincsenek”, a részvények jövőbeni hozamai pedig alapvetően megjósolhatatlanok. Azonban felmerültek bennem további kérdések.
Hogyan és miért alakulnak ki a nagy részvénypiaci hausse-ok és baisse-ek? Vajon ezek mögött mindig kizárólag gazdasági okok húzódnak meg, vagy létezik
más érvényes magyarázat is?
Egyetemistaként három könyv fokozta azon érzésemet, hogy a tanult „szigorú” pénzügyi elméletek megkerülik azt a számomra fontos kérdést: vajon mi okozza az tőzsdei árfolyamok szélsőséges emelkedését illetve azok összeomlását? André Kostolany Tőzsdepszichológia című könyve az emberi viselkedés irracionalitását emelte ki, illetve több hosszú telefonbeszélgetésünk alkalmával is hangsúlyozta, hogy „aki mai modern közgazdaságtant tanul, az sohasem fogja megérteni a tőzsdei árfolyamok mozgásának igazi okait”. John Kenneth Galbraith A pénzügyi spekulációk rövid története című szatirikus esszéjében pedig történelmi példákkal támasztotta alá az emberi butaságból és önteltségből fakadó ismétlődő és kiszámítható sajátosságokat. A tőkepiac „működéséről” és a befektetői lélektanról és viselkedésről azonban John Maynard Keynes Általános elméletének A hosszú távú várakozás állapota című fejezete jelentette azt a tudományos alapot, amely a fenti könyveken túl legnagyobb hatással volt gondolkodásomra, valamint leginkább inspirálta a doktori tanulmányaim elkezdését, és a disszertáció megírását.
A tudományos kérdés a következő: hogyan és miért alakulnak ki és pukkannak ki a buborékok, illetve melyek a szükséges és elégséges feltételek? A szakirodalomban számtalan tanulmány foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a 90-es évektől pedig egyre többször találkozhattunk a tőzsdei árfolyammozgással foglalkozó tudományos illetve áltudományos cikkekkel, tanulmányokkal. A szerteágazó kutatások ellentmondó eredményei, nehezen alátámasztható következtetései azonban sokszor megkérdőjelezik azt is, hogy egyáltalán léteznek-e buborékok, és azt sugallják, hogy a közgazdászok jobb híján használják csak a fogalmat, mivel a mögöttes eseményről nem tudnak tudományos alapokon többet mondani.
Komáromi György
Veszprémi Egyetem, Pénzügytan tanszék (A216 szoba)
8200 Veszprém, Egyetem u. 10.
Tel.: +36 30 619 0074
Email: gyorgy@komaromi.net
Website: http://www.komaromi.net
A szerző önéletrajza, publikált tanulmányai és esszéi a fenti honlapról letölthetőek.
A teljes disszertáció letölthető a http://www.komaromi.net/dissert.htm oldalról.
Kiegészítés/magyarázat: housse (=hossz, azaz bika piac), baisse (=bessz, azaz medve piac)
Ha figyelmesen tanulmányozzuk a múltbeli pénzügyi válságokat, akkor láthatjuk, hogy sokszor egy buborék előzte meg őket.
Forrás: http://www.mimi.hu/tozsde/buborek.html
moon 2011.07.18. 07:00 3 komment
Az újabb tech-buborékról szóló posztom egészséges vitát váltott ki, én pedig azóta is azon töprengek, kinek van igaza. A szakmabeliek álláspontja sem egységes a kérdésben: Marc Andreessen, az egyik legkomolyabb tech-befektető és a Netscape alapítója szerint például nemhogy buborék nincs, hanem éppen alulértékeltek az informatikai vállalatok.
Andreessen a New York Timesnak nemrég azt nyilatkozta, hogy harminc éves időszakra nézve még mindig igen olcsók a Microsoft, a Google, az Apple részvényei az olyan nagy iparvállalatok részvényeihez képest, mint a G.E. Szerinte nem beszélhetünk buborékról, hanem épp arról van szó, hogy a piac még mindig utálja a tech-papírokat a tíz évvel ezelőtti események miatt.
Persze mondhatjuk, hogy Andreessen hazabeszél, hiszen befektetőcége, az Andreessen Horowitz bevásárolt a Twitterbe, a Facebookba, a Foursquare-be és a Zyngába is.
A New York Times tőzsdei szakújságírója, James B. Stewart szerint a LinkedIn részvényei valóban túlértékeltek jelenlegi árfolyamukon, ám mivel továbbra is vannak optimisták, akik vesznek belőle, a buborék nem fog kipukkadni a közeljövőben. Stewart szerint a cég valódi értékét a 44-58 dollár körüli árfolyam tükrözné, és ha csökkenés helyett ismét kúszni kezd felfelé az árfolyam, az már okot adhat az aggodalomra.
Érdemes megnézni a Bloomberg infografikáját is, ahol a NASDAQ 1990-es évekbeli és mostani grafikonjait vetítették egymásra. Látható a két trend hasonlósága, de az is, hogy még messze nem tartunk a buborék kipukkadása előtti irracionális magasságokban.
A Fortune augusztusi számának vezető anyaga (ne nevezzük újabb tech-buboréknak – még!) is ezzel a kérdéssel foglalkozik. A Szilícium-völgyben idén az egekbe szöktek az ingatlanárak, jól fogynak a százezer dolláros Tesla roadsterek, és 1750 dolláros vörösbort tartanak a sarki közértben.
A befektetők egymást taposva igyekszenek a néhány közösségi médiavállalatból vásárolni, felnyomva az értéküket, a frissen végzett szoftverfejlesztők pedig többet keresnek, mint az ügyvédek. A cikk szerint azért nem beszélhetünk még buborékról, mivel a piacon erősebb a félelem, mint a kapzsiság – a kérdés csak az, meddig?
Forrás: http://tozsdesuger.blog.hu/2011/07/18/ez_meg_nem_a_buborek
Tőzsdei Buborékok
Dátum: 2004.11.11 06:59
Egy régebbi cikkünk a buborékok természetéről, újra aktuális a piacunkra.
Az elmúlt hónapokban a BÉT-en végigfutó drasztikus árfolyam-emelkedés újra felveti a kérdést, vajon a részvényárfolyamok szorosan követik-e a fundamentális értéküket, vagy egyéb tényezők is szerepet játszanak az árfolyamok alakulásában. A BÉT 2004. január óta tartó töretlen, ~50 %-os, emelkedése mögött a tőzsdei cégek átlagosan 30-35 %-os eredménynövekedési kilátásai vannak. Az árfolyamok és fundamentumok között meglevő, minden ésszerű gazdasági magyarázatnak ellentmondó különbség kialakulásakor beszélünk buborékképződésről. Buborékok kialakulhatnak napon belül és sokkal hosszabb távon is.
A buborékok kialakulásának manapság előforduló gyakorisága megmutatta, hogy a tőkepiacok olykor irracionális árazást valósítanak meg.
A buborék a részvény ára és fundamentális értékének (a jövőbeni pénzáramlás diszkontált összegének) különbségeként definiálható. Ilyenkor az árfolyam két részből áll : a részvény fundamentumokkal alátámasztott értékéből és a buborékból. Tehát a buborék kialakulásakor a részvény ára olyan szakaszokon megy keresztül, amikor a valós piaci értékéhez viszonyítva felül- vagy alulértékelté válik. Ilyenkor tehát a befektetők piaci reagálása nem kötődik ésszerű gazdasági feltételekhez. A befektetők látva a gyors árfolyam emelkedést szinte megrohanják a részvénypiacot, abban bízva, hogy mindenki más is ott akar meggazdagodni és ez tovább emeli az árfolyamot. Ilyenkor az árfolyamok volatiritása (ingadozása) jóval meghaladja a fundamentumok változékony-ságát. A fundamentális értékre vonatkozó és a növekedést iniciáló új információ nem magyarázza az árfolyamok ilyen mértékű növekedését. Az ilyen gyors árfolyammozgásokat tehát sokkal inkább a piac hangulatának megváltozása okozza. Erre jó példa az amerikai részvénypiac. A háború utáni nemzedék megtakarítási célpontja a gyors meggazdagodást ígérő tőkepiacok. Az árfolyamok emelkedésének irracionális végpontja aztán az amikor a Mari nénik is a tőzsdére viszik a nylon szatyrukban kis megtakarításait. Mi is tapasztaltuk ezt a folyamatot a magyar tőzsdén az elmúlt években. A buborék növekedésében a piac minden szereplője spekulánsok, bankok, brókercégek, vállalatok- érdekeltek, mert olyan profitot élveznek, amely nem valós üzleti kilátásokat tükröz. Nos, ez a momentum azonban már a buborék kipukkadásának az első jele. A buborék kipukkadását okozhatja piaci eszközök (pl.: FED kamatemelés) megvalósított hűtési folyamat, de okozhatja váratlan gazdasági vagy politikai fejlemény is. Ezeket a fejleményeket a piac ilyenkor, a buborék miatt, erősen túlreagálja, majd a pánik elültével az árfolyamok a fundamentumok által determinált reális értékekre állnak be.
Altmann
Forrás: http://www.chartcenter.hu/cikkek.php?kategoria=16&id=107
Arany: Hosszú távú fedezet, avagy hamarosan kipukkadó buborék? - HÁTTÉR
2010-12-13 06:36
Az aranyra ingatag gazdasági helyzetben gyakran úgy tekintenek, mint biztonságos befektetésre; az elmúlt hetekben az ára minden rekordot megdöntött és már úgy tűnt, hogy célba vette az unciánkénti 1500 dolláros árfolyamot. Az arany szárnyalását a múlt héten visszavetette az a spekuláció, hogy Kína kamatot emelhet. A The Washington Post két szakértő egymással ellentétes véleményét közölte azzal kapcsolatban, hogy a befektetőknek most venniük, vagy eladniuk kell-e az aranyat.
Andrew Tanzer, a Kiplinger befektetési magazin társfőszerkesztője szerint teljesen érthető, hogy az aranyár az unciánkénti 1400 dollár közelébe emelkedett. Úgy véli, jó okkal fogy a bizalom a papírpénz, így a dollár iránt, mert az amerikai monetáris és fiskális politika rendkívül laza, lerontja a valuta értékállóságát, ami előre vetíti az infláció kísértetét. A Fed igazgatósága továbbra is pumpálja a pénzt a gazdaságba, és az amerikai állam drámaian növekedő pénzügyi kötelezettségei miatt beláthatatlan ideig fennmarad a hatalmas költségvetési hiány.
Martin Murenbeeld, a kanadai DundeeWealth Economics befektetői tanácsadó cég közgazdásza kimutatta, hogy az elmúlt évtizedben az arany ára szinte karöltve haladt globális likviditás - az amerikai pénzkínálat, és a tengerentúli devizatartalékok - bővülésével. Tíz év alatt mindkettő az ötszörösére növekedett.
Az amerikai kormány - csakúgy, mint az európai és a japán kormányok - olyan járadékokat ígért a választóknak, amilyeneket nem tud teljesíteni. Tűzoltás gyanánt a politikusok pénznyomtatásra kényszerülnek, ami egyszerűbb megoldás, mint a kiadások csökkentése és a meredek adóemelés. A szigorú és racionális gazdaságpolitika hiánya felhajtja az arany árát.
Az arany fedezetet nyújt az infláció, a valuta gyengesége és pénzügyi válság esetén. Az arany nem mozog szinkronban a részvényekkel vagy kötvényekkel, így jó eszköz a befektetésre. Tanzer szerint mindenkinek fontolóra kellene vennie, hogy aranyba fektessen.
Bob Frick, a Kiplinger vezető szerkesztője ezzel szemben azzal érvelt, hogy az elmúlt tíz évben két, válságba torkolt befektetési mánia söpört végig Amerikán.
"A mánia akkor kezdődik, amikor egy befektetési eszköznek felfut az ára és vonzza a vásárlókat. Ez további áremelést szül és még több vevőt vonz. És így tovább. Egy pont elérése után nincs vásárló, akit racionálisnak lehetne nevezni" - írta Frick.
Emlékeztetett rá, hogy a 90-es évek internetmániája idején a részvények árfolyama messze felülmúlta a vállalatok valós teljesítményét. A legutóbbi amerikai ingatlanpiac-mánia idején pedig az otthonok árai messze a kereslet és a felfújt hitelpiacok tűréshatára fölé emelkedtek.
A legújabb mánia az arany. Az áremelkedésre spekulálók azt mondják, az arany lesz a világ tényleges valutája, a dollár szertehull, az Egyesült Államok és más fejlett országok még több pénzt fognak nyomtatni, hogy kifizessék hatalmas adósságaikat. Az ilyen lépések gerjesztik az inflációt, az arany "nagy barátját", állítja Frick, aki szerint ezzel szemben a valóság az, hogy az arany nem képes betölteni a világvaluta szerepét, mert nem állnak rendelkezésre belőle elegendő készletek, és mert az értéke rendkívül változékony. Az arany ára inflációs időkben is csökkenhet. Mindemellett az arany, más árubefektetésektől eltérően nem fizet osztalékot. A többi áruval ellentétben, az arany ipari felhasználhatósága csekély. Egyfajta biztonsági menedék, biztosíték a politikai és a gazdasági zavarok ellen.
"Igen, sok minden félelmetes a mai válság sújtotta világgazdaságban, de vannak jobb eszközök is a befektetésre, mint az arany, különösen, ha annak ára a buborék-sávba emelkedett. És amikor a fejlett gazdaságok majd összehangolják gazdasági lépéseiket, a hangos süvítés, amit hallani lehet majd, a félelem lesz, amit az aranyárból kieresztenek " - állította Bob Frick, aki saját bevallása szerint egyetlen krugerrandot rejteget a zoknis fiókjában.
Elemzeskozpont.hu, MTI
2. Léggömb/lufi
Meddig jó befektetés a nyersanyag?
Országunkra is hatással van a nyersanyag árának meredek emelkedése. Kiadási oldalon az energia, bevételi oldalon a gabona és a kukorica ára duplázódott meg. Ha az elmúlt hetekben egy kicsit mérséklődtek is a világpiaci árak, az alapnyersanyagoknál nem kell tartani (a tőzsdét fenyegető) árzuhanástól.
Hatalmas iramban nőttek a világpiacon a nyersanyagok és nemesfémek árai. Bár a kőolaj ára most kiszámíthatatlanul ingadozik, ez minden negatív hírre följebb szökik, mint nemrég egy eltört ecuadori olajvezeték miatt. A többi alapanyag esetében is szinte pánikszerűen reagál az árutőzsde. A búza ára idén egy nap alatt 25 százalékot ugrott, amikor az egyébként exportőrnek számító Kazahsztán kiviteli vámot vetett ki a gabonára.
A nyersanyagárak felfutása azért is sajátos jelenség, mert jelenleg nem sok esély látszik arra, hogy a világgazdaság felpörögne, sőt? Ha pedig lassul a gazdasági növekedés, akkor ez jellemzően csökkenti a benzin, a hús és az infrastruktúra iránti keresletet – még az ékszerpiac is megérzi az ilyesmit. Ennek dacára egyre növekszik az olaj, a réz, a gabona és az arany ára.
Már több éve tart a szédítő áremelkedés, a kereskedők pedig további emelkedésre számítanak. Rövidtávon várhatóan fokozódik a befektetők spekulatív kereslete is. Világszerte tekintélyes vagyonok várnak jövedelmező befektetésre. De már elhangzottak az első figyelmeztetések is: az internet- és az ingatlanbefektetési léggömb kipukkadása után – bizony mindkettő jó nagyot szólt – most a nyersanyagpiacon fenyeget hasonló veszély.
Túl gyors a felfutás
ÉV ELEJE ÓTA A LEGGYORSABBAN a nemesfémek ára ívelt föl, például az elektronika mellett az autó katalizátorokhoz is használt palládiumé 56 százalékkal. Az arany iránti kereslet jelentős része a befektetők igyekezetéből származik, akik szélesíteni akarják portfóliójukat, hogy védekezzenek az infláció ellen. Ez látszik az aranyra jegyzett alapok növekvő forgalmából is (tőzsdén kereskedett befektetési alapok, Exchange Traded Funds, ETF).
Akadozik a platina termelése: a dél-afrikai erőművek túl kevés áramot adnak a bányáknak és a kohóknak, emiatt érezhetően visszaesett a kitermelés és a feldolgozás – márpedig Afrika csücske adja a világ platinaszükségletének 80 százalékát. A palládium pedig fontos nyersanyag az elektronikai iparban, az autógyártásban (katalizátorok) és az ékszerkészítésben.
A mezőgazdasági javak közül a leggyorsabban az élvezeti cikkek (soft commodities) ára emelkedett, ez a folyamat a cukrot ragadta magával utoljára. Ennek ára pár hónap alatt, 2006 elejére több mint a duplájára szökött. Ám 2007 közepére a cukor árfolyamnyeresége elolvadt, mikor a nagyarányú dél-amerikai termelés túlkínálathoz vezetett.
Alig lemaradva az élvezeti cikkektől következnek a gabona és az olajos magvak, ezek élelmiszerpiaci és takarmányozási szerepükön túl szintén szolgálhatnak az etanolgyártás alapanyagául. Eközben megdrágultak az ipari és a bázisfémek (base metals: cink, nikkel, ólom, ón, réz – régebben színesfémek gyűjtőnéven; gyakran az alumíniumot is ide sorolják). Tavaly dollárban számolva 58 százalékkal nőtt az olaj ára. Ám a 2007-es év két éllovasa mégis a búza és a szója volt, ezek ára 83, illetve 77 százalékkal emelkedett.
Hosszú távon azért nő a kereslet, mert a Föld népessége gyarapszik, létszámban és jólétben egyaránt. A kínálat viszont csak lassabban tud ezzel lépést tartani, gondoljunk csak a véges termőföldekre vagy lelőhelyekre. Rövidtávon tehát a termelésben adódhat szűk keresztmetszet. Szintén megnőtt a befektetők kereslete, ők a drágulás ellen akarnak védekezni. A pénz értékvesztésétől való félelem olyan “nyájösztönt” válthat ki, amely gyorsítja az áremelkedést.
Az árstabilitás fenntartásán őrködő jegybankok gondja emiatt kettős: egyrészt a drága nyersanyagok nem csak az inflációt szítják, hanem a fogyasztók és a munkavállalók ilyen irányú várakozását is. Ami az előrehozott vásárlásaik miatt további áremelkedést hoz, még az energia- és élelmiszerár növekedés nélkül számított maginflációs mutatóban is. Másrészt később a magasabb árak gátat szabnak a háztartások fogyasztásának, ezzel visszafogják a gazdaság növekedését is.
Kína meghatározó szerepe
A NYERSANYAGOK KÖZÜL az ipari fémek aktuális árszintje kötődik legerősebben a részvényárfolyam alakulásához. Ám egyelőre a fémek dacolnak ezzel a hagyományos szabályszerűséggel. Az alumínium ára az év eleje óta 27 százalékkal nőtt, ugyanebben az időszakban a réz londoni jegyzése (LME: London Metal Exchange) közel 22 százalékkal. Kevésbé intenzíven emelkedett az ón (+12,5 százalék) és a cink (+ 10 százalék) ára. Mindezek láttán felvetődik a kérdés: hamarosan véget ér a drágulás? Vajon az USA gazdaságának megtorpanása érezhető lesz-e a fémek piacán is?
Az ipari fémek árfolyama azonban sokkal inkább kötődik a felzárkózó országok – mindenekelőtt Kína – gazdasági növekedéséhez. Jelenleg pedig a világ legnépesebb országa megállíthatatlannak tűnik. A nyári olimpia megrendezéséig teljes fordulatszámon fog pörögni a kínai gazdaság motorja – tehát egyelőre nem számíthatunk a cink, nikkel, ólom, ón és réz iránti kereslet lanyhulására.
Ám a további prognózisokról már megoszlik a közgazdászok véleménye. Az optimisták arra számítanak, hogy a nyersanyagkereslet általános marad, míg a pesszimisták arra, hogy tőzsdei léggömb alakul ki. Szerintük Kína viharos gazdasági növekedése felfűti az inflációt – és a lufi még az idén kidurranhat.
Döntőnek bizonyulhat még a fémek árának alakulásában az, hogy a felzárkózó nemzetgazdaságok mennyire tudják függetleníteni magukat az Egyesült Államok gazdaságától. Mindenesetre a magas árszintet elősegíti még az is, hogy Kína – részben az olimpiai játékokkal összefüggésben – feltölti nyersanyagtartalékait. A stadionok, a kiszolgáló épületek és a teljes infrastruktúra kiépítése máris temérdek rezet és alumíniumot nyelt el.
Spekulációs árak
BÁR AZ EGYES FÉMEK ÁRAI erős párhuzamosságot mutatnak – szakszerűen szólva szorosan korrelálnak -, más tényezők is kihatnak az árak alakulására. Ez pedig eltérésekhez vezethet az egyes fémek nyersanyagpiaci jegyzésénél. Például az alumínium jócskán profitál a repülőgyártásból, hiszen ezt a fémet kedvező tulajdonságai miatt nagy mennyiségben használják a gépek törzséhez és szárnyához. A rézre viszont főként az elektronikai és a szaniter iparban van szükség.
Végső soron a nyersanyagárak alakulását nagyban meghatározzák a spekulatív célú vásárlások. Ezek alakulását azonban nehéz előre jelezni. A világ legfontosabb fémtőzsdéje, a london LME ugyanis – ellentétben olyan nagy nyersanyagpiacokkal, mint a New York Mercantile Exchange [Nymex] vagy a chicagoi CME Group – nem eléggé likvid, azaz nincs elég nagy forgalom. Ezért van olyan kevés speciális befektetési termék (strukturált termékek, garantált alapok stb.), amely ipari fémekre koncentrálna.
Összességében viszont széles a nyersanyagokkal foglalkozó befektetési termékek palettája. Ezek működési mechanizmusát azonban ismernie kell a befektetőnek – így aki kicsiben, vagy komolyabb előtanulmányok nélkül, kis összeggel be akar szállni a nagy “játékba”, annak a certifikát típusú befektetések (lásd Befektetési Tippünket) kínálkoznak. Bár ezeknél jelenleg az aranyra és az olajra kell szorítkozni.
Úgy tűnik, hosszú távon is tartós marad a drágulás: a kereslet nő, és a kínálat csak mögötte kullog. A befektetők spekulatív vásárlásai azonban veszélyeket jelentenek, és valóban létrejöhet az árutőzsdén is a rettegett lufi. Ezért a nyersanyagokkal való nagybani spekuláció csak “főfoglalkozású” profi, nagyon rövidtávra kalkuláló, vagy valóban hosszú távra tervező befektetőknek ajánlható.
Forrás forrása: Haszon
Forrás: http://swissfinance.hu/tag/nyersanyag
SZAKDOLGOZAT
Borotea Bella Boglárka
Rengeteg fiatal gondolta úgy, hogy egy kis befektetés és egy jó ötlet segítségével új vállalkozásuk milliomossá teszi őket.
Ezen felbuzdulva millióan készítettek internetes áruházakat, ahol termékeik értékesítésével nagy vagyonra tettek szert. Amerika külvárosaiban néhány ifjú tehetség, David Weekly, Justin Frankel, Cabel Sasser és Steve Frank, kidolgoztak egy olyan új technológiát, mellyel a PC-k és az internet világába helyezték át a zenét.
1999 júniusában Shawn Fanning 18 évesen egy olyan szoftver fejlesztett, mely utat tört az ingyen letölthető fájlok előtt. Ez a fájlcserélő program a Napster volt. Az alapelv az volt, hogy mindenkinek vannak zeneszámai, amit szívesen megosztana másokkal, ha közben ő is bővítheti gyűjteményeit. Ettől kezdve már nem csak a kollégiumi hálózat tagjai használták a programot, folyamatosan nőtt azoknak a felhasználóknak a száma, akik ingyen töltöttek le illetve fel zenéket. A forgalom megsokszorozódott és lassan már követhetetlenné vált. A Napster segítségével a passzív felhasználókból, aktív résztvevői lettek a rendszernek, amelyben megoszthatták gyűjteményüket. Ezzel együtt azonban egy jogi vita is elindult a szerzői jogi védelem alá tartozó tartalmakról, a rendszer illegalitása világméretűvé vált és pereskedésig fajult az ügy. A jogi procedúra végén a bíróság azt az ítéletet hozta, hogy a Napster hálózatát be kell szüntetni.
Ekkor hozta létre Steve Jobs és az Apple az iTunes nevű online zeneboltot. De a lemezeladások száma továbbra sem növekedett, ráadásul újabb fájlcserélő programok jöttek létre (KaZaa, DC++, BitTorrent), melyek a Napster elvei alapján, a mai napig is működő fájlcserélők. A Napster azonban utat nyitott a webes szolgáltatások előtt.
Csúcspont
Az emberek felfigyeltek az internet adta lehetőségekre, sokan alapítottak a hálózaton vállalkozásokat. Egyre több befektető támogatta ezeket az úgynevezett dot-com cégeket. A vállalkozásokat úgy felkapták, hogy részvényeik kikerültek a Nasdaq tőzsdére (National Association of Securities Dealers Automated Quotations), amely az USA egyik legnagyobb részvénykereskedelmi rendszere. Beindult a részvényvásárlási láz, a vállalkozások részvényei ugrásszerűen növekedni kezdtek. A huszonéves fiatalokból, pedig milliomos vállalkozók lettek. Elvetették a hagyományos, hosszú távú üzleti stratégiákat, nem rendelkeztek semmilyen üzleti háttérrel, tapasztalattal, csupán egyetlen cél lebegett a szemük előtt, a minél nagyobb piaci részesedés megszerzése. Nem foglalkoztak a kiadásokkal, csak a verseny megtartására összpontosítottak.
A Nasdaq 2000. március 10-én (pénteken) érte el történetének legmagasabb értékét, amikor 5132.52 ponton állt. Ekkor következett be az úgynevezett dot-com lufi kidurranása, és ezzel 3 év alatt elérte minimumát. (lásd 2. árba)
A részvények ára a csillagos égig nőtt, nem fedte a valóságot, és ekkor a tőzsdei léggömb kidurrant, rengeteg vállalat ment csődbe. Ilyen volt például az InfoSpace, melynek részvényenkénti ára 2000 márciusában 1305 dollár volt, míg ez az érték 2001 áprilisára 22 dollárra zuhant. Hasonló csapás érte a Boo.com vállalatot is, amely 6 hónap alatt 188 millió dollárt költött arra, hogy létrehozzon egy ruházati cikkeket árusító web áruházat, de 2000 májusában tönkrement. A Mattel játékgyártó cég is rossz üzletet kötött, amikor 1999-ben 3,5 milliárd dollárért felvásárolta az oktatási szoftvereket gyártó, The Learning Company-t, amit 2000-ben mindössze 27,3 millió dollárért tudtak eladni.
Kiegészítés/ magyarázat: dot-kom cégek olyan internetet vállalatok, melyek legfontosabb tulajdonsága az Internetes való elérhetősége és ottani tevékenysége. A com végződés a kereskedelmi funkcióra utal, a dot szócska meg egyszerűen csak azt jelent, hogy pont. Pl.: Siker.com (olvasva: siker-dot-kom)
3. Összegzés
Tehát megérkezett a 4. féle folyamati lehetősége a tőzsdének, és ez pedig a hirtelen zuhanás, mely csakis csak hirtelen emelkedés után tud bekövetkezni.
Az árak emelkedése tehát bika, visszaesése a medve.
Ha szárnyal a részvény, az a szarvas, ha rendkívüli ok miatt világméretben felmegy a kereslet, az már egy önmagát felfújó béka, mely kidurran, és mindenki belekerül valami nyúlós anyagba, ahonnan nehéz kiszabadulni.
