A karizmák szeretet által működnek.
De vajon meddig terjed a keresztények felelőssége keresztény és világi embertársaik iránt?
„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5, 6.)
„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12, 4-11.)
„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.” (Rm 12, 3-17.)
Befogadjunk-e egy koldust az otthonunkba?
Könyörületesnek tűnik, ámde nem annyira bölcsnek. Mi van, ha nem akar sosem elmenni?
Segítsünk e keresztény társainknak, és meddig terjed ennek határa?
Ha már a saját megélhetésünk, nyugalmunk kerül veszélybe, akkor nem.
Hogyan terjedt el a pestis Európában?
Mindenkit, aki megérkezett egy városba, azonnal beengedtek.
Nem akartak tőlük elvárni garanciát, hogy a meglévő, működő közösségbe nem fognak kárt okozni.
De amikor feltalálták a karanténokat, rövid idő alatt a pestis eltűnt.
Mi a gond azzal, ha segíteni akarunk úgy, hogy közben a segített személy nem változik meg?
Hát csak az, hogyha karizmával szolgálunk valaki felé, akkor igenis elvárhatunk változásokat.
De csak ha emberi érzelmekkel tudunk segíteni, akkor túlterhelődünk, és a már meglévő, működő dolgok veszélybe kerülhetnek.
Fontos ezért tudnunk, hogy karizmával tudunk-e szolgálni vagy csak emberi jó szívvel az adott szituációban.
