A Názáreti Jézus korában már nyoma sem volt Isten népe között a királyi hatalomnak.
Tulajdonképpen ahhoz hasonló pártok voltak jelen (a Római birodalom kései Köztársaságának idején), mint mostanában.
Milyen felekezetekről számol be az Isten Igéje, és ezeknek a felekezeteknek mik voltak a jellegzetes tetteik, mik voltak tipikusan jellemzők az ilyen pártokhoz tartozó személyekre.
1. Farizeusok
A kor tipikus vallási vezetői ők voltak.
Közülük volt a főpap is, aki Jézus idejében Kajafás volt.
„Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.” (Jn 11, 47-53.)
Péter és János idején a főpap:
„És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.” (ApCsel 4, 6.)
Családban marad:
„És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.” (Jn 18, 13.)
Jézus sokszor beszélt róluk negatívan:
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;
És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.
És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.
Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.
Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az.
Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek + a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.
Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.
És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.
Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!
Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.
Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.” (Mt 23, 1-35.)
„Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.” (Mt 16, 11-12.)
„Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” (Mt 5, 20.)
Pál apostol a megtérése előtt farizeus volt.
„Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.” (ApCsel 26, 5.)
„Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus” (Fil 3, 5.)
Tisztelni igyekezett a főpapi tekintélyt:
„Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon.
Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?
Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-é?
Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!” (ApCsel 23, 2-5.)
Nem volt mindenki negazív szereplő közöttük:
„Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.” (ApCsel 5, 34.)
„Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván:
Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig lélek szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.” (ApCsel 23, 9.)
A gyülekezetben is voltak híveik:
„Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.” (ApCsel 15, 5.)
2. Szadduceusok
„Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják” (Mt 22, 23.)
„Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?” (Mt 3, 7.)
„Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.” (ApCsel 23, 8.)
A Názáreti Jézus nem konfrontálódott olyan erősen a szadduceusokkal, mint a farizeusokkal, mert az összeütközések oka elsősorban nem teológiai volt, hanem erkölcsi.
3. Zelóták
A zelóták számára a nemzeti függetlenség elérése lett volna a legfontosabb.
A Názáreti Jézus egyik tanítványa közülük való volt.
„Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.” (ApCsel 1, 12-13.)
4. Esszénusok
Kivonultak a pusztába, ahol csak erkölcsi-teológiai dolgokkal foglalkoztak, a politikától elzárkóztak.
Leginkább Keresztelő János élete hasonlítható hozzájuk:
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván:
Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.” (Mt 3, 1-4.)
ÖSSZEGZÉS
Ma is van sokfajta vallási felekezet.
Még felekezeten belül is előfordulhat aktívan politizáló – mérsékelten politizáló – nem politizáló irányzat egyaránt.
