1. Örömhír mondók
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak:
Uralkodik a te Istened!” (Ésa 52, 7.)
„Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva:
Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” (Rm 10, 15.)
2. Magvető példázata
„És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
A kinek van füle a hallásra, hallja.” (Mt 13, 3-9.)
„Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” (Mt 13, 18-30.)
„És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
A magvető az ígét hinti.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.” (Mk 4, 2.)
3. Békésség saruja
„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével” (Ef 6, 13. 15.)
4. Piramis
Jó doldok
És rossz dolgok.
Jó dolog hirdetni az evangéliumot.
Rossz dolog, ha nem akarnak megtérni.
Jó dolog, ha nemcsak evangélisták evangélizálnak.
Rossz dolog, ha az evangélisták már alig evangélizálnak.
Jó dolog, ha az emberek szívébe (jó föld) jut be az örömhír (gabonamag).
Rossz dolog, ha a megtérők közül csak kevesen szánják az életüket Istennek.
Jó dolog, ha a megtérők beépülnek a gyülekezetbe, elkezdenek élni egy keresztény életpályát.
Rossz dolog, ha a megtérők csak azért kellenek, hogy pótolják azokat, akik elhagyják a Közösséget.
