Mint már szó volt róla, a Jeruzsálemi Katolikus vallásban minden Jeruzsálemből, Izraelből és Jákobból indul ki.

Jákobnak volt álma Istentől.

„Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.

És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;

És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;

És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.” (1Móz 28, 10-22.)

Tehát Isten ad álmokat, és ezek aztán be is teljesednek a maguk idejében. Ámen.

Egyszer már próbáltam buzdítani a kedves blogolvasókat, hogy olvassanak.

http://100ujgyulekezet.blog.hu/2011/03/01/olvasni_jo_20

Most ezt akkor tenném konkrétan is, ha megengedik:

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6reg_hal%C3%A1sz_%C3%A9s_a_tenger

Az öreg halász és a tenger

Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) Ernest Hemingway amerikai író 1952-ben kiadott kisregénye, amely alkotójának 1954-ben megszerezte az irodalmi Nobel-díjat. A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek, az emberről alkotott végső gondolát is megfogalmazza:

Cselekmény

A mű egy tízegynéhány soros bevezetővel indul, mely elmondja mindazt, ami eddig történt:

„A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvényesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgyhogy a fiú, parancsukra, ettől fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az első héten három nagy halat.”

A fiú azonban nem csak ezt a negyven napot töltötte az öreggel. 5 éves volt, amikor Santiago először kivitte magával a tengerre, s azóta elválaszthatatlan jóbarátok lettek. A fiú, ahogy telt az idő egyre inkább gondoskodott az idősödő Santiagóról. Élelmet, kávét, újságot vitt neki minden nap, s kedvenc beszédtémájuk a baseball. A 85. napon a halász immár magában evez ki a tengerre, messzire megy, mert eljött az ősz, a nagyhal ideje. Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is. Ám jönnek a cápák, melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, amikor meglátja állapotát. Kávét hoz neki, őrzi álmát, s kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől. Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében.

Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat, testén egymást érték a kötél vágta sebek, a kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével pedig magányosságát igyekezett legyőzni.

Hogyan lehet hozzáállni ehhez (az 1954-ben irodalmi nobel-díjat kapott) műhöz?

Több helytelen válasz is lehetséges:

1. Távozz tőlem Sátán!

2. Véletlenül ír Hemingway arról, hogy Santiago oroszlánokkal álmodik.

3. Még nagyobb véletlen, hogy ez pont belekerült abba a rövid kis idézetbe, melyet a wikipédia közöl.

Alternatív hozzáállási lehetőség(ek):

1. Nem értem, hogy mit jelent az, hogy minden éjjel oroszlánokkal álmodott, de ezt rábízom az irodalmárokra.

2. Érdekel a téma, de nem akarok túlzásba esni, hiszen kevés a jól hozzáférhető információ az álmokról.

3. Én is szeretnék álmodni.

4. Én is szoktam álmodni.

5. Nem nagyon álmodom.

Akármelyiket is választja valaki, mindenképpen eljut oda, hogy nem csak Istentől vannak álmok.

Olyan ez, mint a beszédek, az érzelmek, gondolatok…

Vannak Istentől, de embertől (pszichétől) származó beszédek, az érzelmek, gondolatok is.

„Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jakab 3, 15.)

Tehát 4 féle forrásból lehet az álom is, mert az is közvetít bölcseséget, és Santiagonak földi (emberi, érzelmi) álmai voltak, melyek vissztükrözték a hétköznapi életének a harcait.

De:

A Jeruzsálemi Katolikusok csak természetfeletti álmokban hisznek, mert a biblia ezekről beszél, és mivel irodalmi műveket nem olvasnak, így lelkük (pszichéjük) nem tud megszólalni álmokon keresztül.