A Jeruzsálemi Katolikusok viszonyulása Jeruzsálemhez.
00. Ismeretlen népcsoport megalapította Jeruzsálemet, neve hasonlít Jerevan-hoz (Van városa)
0. Ábrahám idejében Melkisédek volt az ottani uralkodó
1. Józsué hadakozott Jeruzsálem királya ellen
„Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.” (Bírák 1, 8.)
2. Dávid szerezte meg a Jebuzeusoktól
3. Ezután Jeruzsálem egészen Titus győzelméig mindig középpontban volt.
A kérdés az, hogy a nemzetek tagjainak fontos-e, hogy a saját és minden más külföldi összes nevezetes városnál és nevezetességnél fontosabbnak tartsák Jeruzsálemet?
Vajon mennyire kell, hogy a sajátként érezzék a nemzetek tagjai a 137-es zsoltárt?
„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!” (Zsolt 137, 1-6.)
A zsoltár tényleg a Babiloni fogság idején készült, és mivel Titus óta diaszpóra van, ezért az izraeliták értelmezhetik a saját helyzetüket egyfajta újabb fogságként.
De ezt hogyan értelmezze az, aki se saját maga, se felmenői sosem laktak ezen a földön?
És még átkozza is meg magát???
