A Jeruzsálemi Katolikus, mint egyetemes vallástudatú felekezet Isten áldásainak teljes mértékű letéteményesének tudja magát.
Ez az oka, hogy nincs semmilyen tanítás az elsőszülöttségi jogokról és kötelességekről.
1. Az elsőszülöttségi jog születéssel kezdődik:
„Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.” (1Móz 49, 3.)
2. Amiről sajna Jákob lemaradt:
„Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak.” (1Móz 25, 20-26.)
3. Az egyiptomiak számára teljesen ismeretlen az elsőszülöttség fogalma és kultúrája:
„Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.” (1Móz 43, 33.)
