Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Hithősök 40/08. rész – Wallace és Marilyn Hickey

2012.03.29. 10:44 12nyil

 

 

Mailyn Hickey a Biblia üzenetét kelti életre Hódmezővásárhelyen

 

Marilyn Hickey-ről: 1931-ben született. Eredetileg diplomatának készült, ma úgy véli: valóban "nagykövet" lett belőle, Jézus Krisztus nagykövete. Marilyn Hickey egyike volt az első keresztény prédikátoroknak, akik még a vasfüggöny lehullása előtt eljutottak Kelet-Európába, így Magyarországra is, hogy hirdessék az evangéliumot.

 

Könyvek és televíziós műsorok készítése mellett Hickey konferenciákat tart keresztény nők számára, dinamikus tanításaival sokak számára kelti életre a Biblia üzenetét.

 

Férje, Wally Hickey, a denveri Happy Church pásztora

 

Forrás: http://programok.del-alfold.istenhozta.hu/marilyn-hickey-hodmezovasarhelyen/14718/

 

 

 

 

 

Marilyn Hickey : 13 éhínség és 13 csoda

 

Gyülekezetünknek szóló üzenetért imádkoztunk Hickey szájából és megkaptuk. A téma: gazdasági válságok és azok kezelése volt. Mivel a tanítás megvásárolható mind CD-n, mind DVD-n, így itt csak néhány csodáról tennénk említést az elhangzott 13-ból.

Kedves vendégünk elöljáróban felhívta a figyelmünket arra, hogy Isten nagy szolgái szinte kivétel nélkül átéltek egy, ha nem több gazdasági válságot kortársaikkal együtt.

A különbség csak annyi: Isten követei azt is megélhették, hogyan fordítja a mi Istenünk a gyászt örömre. Minden gazdasági válságra a Menny gazdasági csodával válaszolt mindazoknak, akik megtanultak szövetségben élni Istennel, vetni és hallgatni Istenre. Tanulj meg hallgatni Isten jelenlétében, hogy meghallhasd az Ő szavát.

Istentől egy kijelentés megváltoztathatja a te egész életedet. Ábrahám, Izsák, Jákób, Naomi, Ritzpa, Illés, Elizeus, Sedékiás király, Nehémiás, a tékozló fiú, az antiókhiai gyülekezet mind megtanulta, hogyan kell forgatni e három kulcsot. Például a Ruth könyve számot ad arról, hogyan költözött el Naomi és Elimélek Moáb mezejére. Soha nem kellett volna oda menniük, de ők a szemük után mentek, ami Elimélek életébe került. A megözvegyült és ezzel kiszolgáltatott Naomi - menyével Ruthtal - visszatért az övéihez biztonságot és megélhetést keresve. Ezen jó döntésével beírta magát az üdvtörténelembe, Jézus családfájába juttatva be Ruthot. „A leggazdagabb rokonnal” kötött szövetsége a társadami számkivetettségből elismertséghez, a létbizonytalanságból tökéletes gazdagsághoz juttatta ezt a két bátor nőt. Ha nem akarsz az élet vesztese lenni, azt tedd, amit Isten mond neked!

Ezúton is szeretnénk köszönetünket nyilvánítani mindazoknak, akik aktív részvételükkel és imájukkal hozzájárultak a konferencia sikeréhez.

 

Női prédikátor a muszlim világban

A pünkösdi kereszténység egyik legismertebb nőalakja napjainkban minden bizonnyal Marilyn Hickey. Eredetileg diplomatának készült, hogy kamatoztathassa nyelvtudását, és kielégíthesse utazási vágyát. Ma úgy véli: valóban „nagykövet” lett belőle, Jézus Krisztus nagykövete. Fiatal korában a keresztény lelkészek feleségei általában zongorán kísérték a gyülekezeti dicséretet, énekeltek, és a vasárnapi iskolában tanították a gyerekeket. Férje, Wally Hickey pásztor mellett rá is ez a szerep juthatott volna, ám Hickey más utat választott: teológiai tanulmányokba kezdett.

Bibliaiskolai csoportjainak rohamos növekedése hamarosan új, akkoriban egy nő számára egyáltalán nem szokványos pályát szabott szolgálatának – nemsokára már a médiát is igénybe vette, hogy a bibliai életmód gyakorlatáról szóló üzenetét terjessze. Eredetileg napi ötperces rádióműsora rövid idő alatt napi tizenöt percre nőtt, majd nemsokára hetente jelentkező tévéműsor sugárzását kezdte meg.

Az ország minden tájáról érkező meghívások jelentették Marilyn Hickey utazó szolgálatának megalapozását, amelyben kis idő elteltével újabb kapuk nyíltak idegen országok felé. Marilyn Hickey egyike volt az első keresztény szolgálóknak, akik még a vasfüggöny lehullása előtt eljutottak Kelet-Európába, így Magyarországra is, hogy hirdessék az evangéliumot.

Könyvek és hangkazetták készítése mellett Hickey konferenciákat tart keresztény nők számára, országos találkozókat lelkészfeleségeknek, és dinamikus tanításaival sokak számára életre kelti a Biblia üzenetét, miközben szilárd hátteret jelent számára férje, Wally Hickey, aki a denveri Happy Church (Boldog Gyülekezet) pásztora.

Marilyn Hickey szolgálata ma költségvetése mintegy felét nemzetközi gyógyító összejövetelek szervezésére fordítja. Az utóbbi években többször tett körutat iszlám országokban. Útjain százával hozták a helyszínre a mozgássérült, beteg embereket, akik isteni gyógyulásra vágytak. Különös szeretettel szolgál a muzulmán hívők felé, kedvenc mondására hivatkozva:
„Szeretem a muzulmánokat, és a muzulmánok is szeretnek engem.”

Forrás: http://www.nyiregyhaza.hit.hu/elet/112.htm

 

 

 

 

Marilyn Hickey: Szent Szellem a te Segítőd

 

Hogyan érthetjük meg teljesen a Szent Szellem szerepét az életünkben?

 

 

Istennek csodálatos terve van az életedre vonatkozóan, és a Szent Szellemet adta Segítőül, hogy sikeres lehess. A te dolgod az, hogy kérd és fogadd el a segítségét, azután pedig enge­delmesen kövesd az útmutatásait.

 

Ennek a könyvnek az a célja, hogy segítsen felfedezni a Szent Szellem személyiségét annak minden oldaláról. Szeretnélek tanítani az elhívásáról, az ajándékairól és arról, hogy mi a szerepe az életünkben. Fedezd fel a szerepét az Ószövetségben, és hasonlítsd össze azzal, amit az Újszövetségben tesz a Szent Szellemmel betöltekezett hívők életében!

 

 

Forrás: http://mek.niif.hu/03500/03505/03505.doc

 

 

 

Marilyn Hickey

 

Marilyn Hickey szolgálata emberek millióinak életét érintette már meg világszerte. A Marilyn Hickey Ministries alapítójaként és elnökeként Isten használja arra, hogy segítsen "betölteni a földet az Ő Igéjével". Szolgálata számos csatornán keresztül ért már el sikereket: más szolgálatokkal együttműködve Bibliák ezreit szállították kommunista országokba; evangélizációs összejöveteleket tartottak számos országban, többek között Etiópiában, a Fülöp-szigeteken, Koreában, Haitiben, Brazíliában, Malajziában, Japánban és Hondurasban.

Rengeteg embert értek el világszerte televíziós adásokon keresztül, amelyek olyan csatornákon láthatók, mint például a Black Entertainment Network (BET) és a Trinity Broadcasting Network (TBN). Emellett a Marilyn Hickey Ministries alapított egy kétéves, akkreditált, biblia főiskolát is, hogy keresztény vezetőket képezzen Istentől kapott küldetésük végrehajtására. 

Marilyn az Oral Roberts Egyetem Igazgatótanácsának Elnökeként is szolgálja Krisztus Testét, és ő az egyetlen nő, aki az Igazgatótanács tagja Dr. David Yonggi Cho szolgálatánál.

Férje, Wallace Hickey, az Orchard Road Christian Center pásztora, Greenwood Village-ben, Colorado államban, az Egyesült Államokban. Két felnőtt gyermekük van.  http://www.marilynandsarah.org/ 

 

#

Cikk címe

1

Marilyn Hickey: Szent Szellem a te Segítőd / könyv

2

Marilyn Hickey: Lépj be Isten jelenlétébe!

 

Forrás: http://keresztenyfilmek.com/tanitasok/38-marilyn-hickey.html

 

 

 

 

Vendégünk volt Marilyn Hickey!

Írta: Szűcs Hajnalka - Virágos Erzsébet 2008. október 28. kedd

 

Marilyn Hickey neve sokat mond azoknak, akik a karizmatikus kereszténységet nemzetközi szinten is tanulmányozzák. Kathryn Kuhlman, William Branham, Oral Roberts istentiszteletein vett részt gyerekként, fiatal lányként és elmondása szerint mély nyomot hagyott benne az, amit ott látott, tapasztalt. Minden szolgáló más személyiség volt, de ugyanaz a fantasztikus Isten szólt, cselekedett rajtuk keresztül, s aztán, mikor eljött az ideje Marilyn Hickey-n keresztül is. Középiskolai tanárnak, vagy diplomatának készült, ehelyett Isten tanítói hivatalt adott neki, hogy a világ sok részén az embereket a Biblia igazságaira tanítsa.


1931. július 1-jén született az Egyesült Államokban. Bár családja alkalomszerűen látogatott istentiszteleteket, ő maga már tinédzser korában elkötelezte magát az Úrnak. Szent Szellemtől csak főiskolai évei alatt született újjá. Először édesanyja töltekezett be Szent Szellemmel, és az óriási élmény hatására lányát is szerette volna meggyőzni. A folytonos noszogatás majdnem derékba törte Marilyn keresztény pályáját, amikor egy megnyerő fiatalembernek, Wallace Hickeynek mégis sikerült meggyőznie őt az újjászületés fontosságáról. Így vall erről az időszakról:

„Egy álmatlan éjszaka Isten megmutatta nekem, milyen lesz az életem, ha továbbra is ellenállok az Ő akaratának. Megmutatta nekem, hogy ha nem megyek hozzá Wallyhoz, Kaliforniában fogok élni, tanítok majd és lemaradok mindenről, amit az életem felől Isten eltervezett.”

Összeházasodtak és három év múlva, 1958-tól Amarilloban (Texas) kezdtek segédpásztorként szolgálni. Ebben az időben Marilyn főként az imaélete megerősítésén fáradozott. 1960-ban a házaspár Denverbe költözött, hogy mintegy úttörőként segítsenek felépíteni egy teljes evangéliumi közösséget.

 

A 25 fős magból az Orchard Road Christian Center 1980-ra egy 2000 fős igeközpontú, Szent Szellemre figyelő, Istent felszabadultan dicsérő közösséggé nőtte ki magát. Marilyn 1976-ban, éppen egy visszafogottabb időszakban kapta meg személyes elhívását az Ige egész világon való prédikálására.

 

Abban az időben nőket nemigen engedtek mikrofonhoz, de az Úr biztosította Marilynt arról, hogy ez nem az ő, hanem magának Istennek a gondja. Imaéletében további segítséget jelentett, hogy Dr. Yongi Cho felkérte őt , hogy legyen igazgatótanácsi tag a koreai megagyülekezet nemzetközi részlegében. Ez a nagyszerű időszak mindenképpen alapot jelentett számára a sikeres nemzetközi szolgálathoz, hiszen részt venni Isten ilyen nagyszabású munkájában rengeteg lemondással és küzdelmes munkával is jár.

 

Marilyn kezdetben bibliaiskolában tanított, majd az egyre nagyobb érdeklődés egy rádióadássá nőtte ki magát. Ma már saját, lányával Sarahval együtt működtetett, naponta jelentkező tévéműsorát a világ minden táján figyelemmel kísérhetik az érdeklődők. (Today with Marilyn and Sarah ) Mindemellett folyamatosan járja a világot, muzulmán és hindu országokban is nagy sikerrel hirdeti az evangéliumot. Isten pedig folyamatosan megerősíti az Igét jelekkel, csodákkal, és gyógyulásokkal.

Magyarországra a rendszerváltás előtt jött először. Már ez az első alkalom előrejelezte a hosszú, máig tartó, gyümölcsöző kapcsolatot. Szinte nem múlt el év, hogy ne látogatta volna meg a Hit Gyülekezetét, s pár éve - nagy örömünkre - nemcsak Budapesten, hanem a vidéki Istentiszteleteken is tanít, szolgál.

 

Akik évek óta kísérik figyelemmel a szolgálatát, tudták, hogy újra egy radikális, tüzes prédikációt fognak Tőle hallani, ami kimozdítja őket a megszokásokból, a sablonos, „hétköznapi” gondolkodásból Istenről. 77 évesen is vidám, energikus személyisége önmagában is bizonyság Isten jelenlétéről és gondviseléséről. Salgótarjánban az éjféli csodákról beszélt. Akkor még nem gondoltuk, hogy üzenete napról napra aktuálisabbá válik, ahogy telik az idő. Azokról a bibliai eseményekről beszélt, amik éjfélkor, az éj legsötétebb szakaszában történtek. Az első és legfontosabb tanulság az volt, hogy Isten a sötét időszakokban szeret csodákat tenni. A népét Egyiptomból éjfélkor vezette Marilyn Hickey ki, amikor az öldöklő angyal pusztította az ott élő népet. Izrael viszont a páska rendtartásának megtörténte után sértetlenül és gazdagon jött ki onnan. Sámsonnal Gázában szintén éjfélkor tett csodát. Megszabadította őt az ellenségei kezéből kilátástalan helyzetben is. Aztán egy másfajta áldásról beszélt Ruth történetén keresztül. Az ő sorsa is egy éjszakán fordult meg, s lett számkivetett, hazátlan özvegyből egy Isten által kiválasztott nő Jézus családfájában. Az újszövetségi éjféli fordulatok talán még beszédesebbek, hiszen közvetlenül Jézushoz köthetők. A döntést, hogy kiissza a keserű poharat, leteszi az életét az emberekért éjjel hozta meg Jézus a Gecsemáné kertben imádkozva. A visszajöveteléről beszélve azt mondta, az éj legsötétebb szakaszában fog ez megtörténni, akkor, amikor a gonoszság megsokasodik a földön. Ilyen ígérettel a szívünkben nincs az a nyomorúság, próba, ami el tudna keseríteni bennünket. Jézus kész a legkilátástalanabb helyzetben is segítségünkre sietni. Tudta ezt Pál és Silás is, „éjféltájban imádkozva, énekkel dicsőítették Istent," miközben tömlöcben voltak, kalodába zárva! Erre földrengést támasztva Isten kiszabadította őket Ez is valódi éjféli csoda volt! Mint ahogy az is, amit Pál apostol élt át egy éjszaka az Adrián. Egy hajón hánykolódva, 14 étlen töltött nap után egy óriási, pusztító vihar kellős közepén angyal állt mellé, buzdítani őt, hogy nem vesznek el, mert el kell érnie a célját, a császár elé kell állnia az evangéliumot hirdetni. A hajót Pál miatt és terve miatt 276 főnyi legénységével csodával mentette meg Isten. Az Istentisztelet nemcsak e tanítás miatt volt különleges a salgótarjáni gyülekezet számára, hanem amiatt is, hogy együtt lehettünk sok szlovákiai testvérünkkel és láthattuk, ahogyan az ott szolgáló pásztorokat megerősíti és felkeni Isten Marilyn Hickey-n keresztül. Mint vendéglátók, egy regionális Istentisztelet házigazdáiként magunk is vendégségben érezhettük magunkat. Isten Igéje terített asztal volt számunkra.

 

Forrás: http://karizmatikuskeresztenyek.network.hu/blog/karizmatikus-keresztenyek-hirei/vendegunk-volt-marilyn-hickey

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet biblia szolgálat tanító gyülekezet gazdasági csoda szolgálati ajándék

Hithősök 40/07. rész – Lydia Prince

2012.03.28. 10:42 12nyil

Lydia Christensen 1890. március 8-án született Dániában, 1975-ig élt.

 

 

Részletek a Lydia Princ – Derek Prince: Hogyan felejthetnélek el Téged, Jeruzsálem c. könyvből

 

 

9. AZ ELSŐ FELADAT

 

Karácsony utáni péntek volt, egy szürke, sivár nap. Éppen befejeztem ebédemet, amikor lépések zaját hallottam, amint valaki lejön a kőlépcsőn az udvarba. Kinéztem az ablakon, éppen időben, hogy egy pillanatra megláthassak egy pár, nadrágba öltözött lábat. A következő pillanatban kopogtak az ajtón.

Kinyitottam az ajtót és szemközt találtam magam egy szakállas, középmagas férfival, aki harmincas éveinek elején járhatott.

Elnyűtt, európai stílusú öltönyt viselt, és fején a hagyományos „jarmulk” sapkát viselte.

− Jó napot – mondta – Ön Miss Christensen?

Túlságosan meglepett voltam ahhoz, hogy megszólaljak, csak bólintottam. Honnan tudja vajon a nevemet?

− Az én nevem Cohen – folytatta. – Eliezer Cohen. Feleségemnek és nekem van egy leány csecsemőnk, aki haldoklik. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, elvállalná-e őt? – Lassan és nehézkesen beszélt angolul.

− Egy haldokló csecsemő? – kérdeztem. − De hát én semmit nem tudok a csecsemőkről. Egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok?

− Feleségem és én hiszünk Istenben. Imádkoztunk: Isten, mutasd meg, mit tegyünk! – A férfi az imádság helyzetébe tette a kezét és felfelé nézett. – Ma reggel a feleségem találkozott egy vak nővel a Jaffa-kapunál, és ő mondta, hogy egy nagyon kedves hölgy jött Dániából Jeruzsálembe, aki ennek a háznak a pincéjében lakik. Ön az a hölgy?

 

{Jahve Raffa = az Úr a gyógyító}

 

Nijmeh! De vajon mi késztette őt arra, hogy megmondja a nevemet ezeknek az embereknek?

Hangosan ezt mondtam:

− Nos, az igaz, hogy Dániából jöttem, de nem vagyok ápolónő, sem gondozó.

− Hát akkor miért jött ide? Nem azért, hogy segítsem nekünk? – Kétségbeesett sürgetés volt a férfi hangjában. Ez volt az a kérdés, amit százszor is feltettem magamnak: Miért jöttem ide? De Isten csak nem kéri azt tőlem, hogy vállaljak el egy haldokló csecsemőt ebben az alagsorban?

− Igazán nem akarom megtagadni a segítséget – mondtam –, de nem vagyok olyan helyzetben, hogy bármit is tehessek önért. Nincs helyem, hogy elhelyezzem a gyermeket, se gyógyszerem, se ennivalóm, se pénzem, hogy vásároljak. El kellene vinnie a gyermeket a kórházba.

− Már megtettük – válaszolta – de a kórházba nem vették fel. Azt mondták, hogy semmit sem tudnak tenni érte. Ő egy ikerpár egyik tagja. A másik meghalt két hónappal ezelőtt, és most ő is haldoklik. Ez nagyon megterheli a feleségemet lelkileg. Már nem tudja tovább ezt elviselni.

 

− Cohen úr – mondtam. – Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok segíteni. De nem látom, mit tehetnék.

Ebben a pillanatban elkaptam pillantását; ugyanazt az üres, reménytelen tekintetet, amit láttam az emberek szemében a temetési szertartáson.

– Legalább adjon időt, hogy imádkozzam erről. Azután – ha úgy látom, hogy tudok tenni valamit –, megkeresem önöket. Hol laknak?

Útmutatást adott nekem, hogyan találhatom meg a házat, és megígértem, hogy kapcsolatba lépek vele, ha valami módját látom annak, hogy segítsek.

A férfi vonakodva elindult. A lépcsőn félúton visszafordult, és ezt mondta:

− Kérem, ne várjon túl sokáig!

Néhány perccel később arab tanárom jött, hogy órát adjon nekem, de képtelen voltam odafigyelni.

Az óra végén kifizettem neki a két dollárt, amivel azon a héten tartoztam neki. Amikor elment, erszényemből kiöntöttem az aprópénzt az asztalra, és megszámoltam: nyolcvanhat cent. Ez volt mindenem!

Nemsokára Nijmeh lejött, hogy átvegye velem az arab leckémet.

− Nijmeh, találkoztál ma egy zsidó hölggyel a Jaffa-kapunál és azt mondtad neki, hogy elvállalnám a beteg gyermekét?

− Nos, találkoztam egy nővel ma reggel, aki a hangja alapján zsidó lehetett. Nagyon nagy bajban volt a gyermeke miatt, és én beszéltem neki rólad.

− De Nijmeh, miből gondoltad, hogy én tudok segíteni?

Miss Christensen, évekig imádkoztam, hogy Isten küldjön valakit, aki gondot viselne a hajléktalan

gyermekekről ebben a városban. Hiszem, hogy te vagy az a személy.

Forrás: http://www.istenkereso.hu/kepek/letoltheto/20100907044158545698/Derek_Prince-Hogyan_felejthetnelek_el_Teged_Jeruzsalam.doc

 

 

 

 

Isten munkája olyan, mint egy váltóversenyszerű hosszútávfutás.

 

… =>egy vak arab keresztény hölgy => egy dán tanítónő => Derek Prince => …

 

 

 

Jeruzsálemben

- Itt lakik Ratcliffe kisasszony – tudatta velem Gustafsson kisasszony, és egy lapos tetejű, kétemeletes ház előtt állt meg. Aztán felment a néhány lépcsőn, és erősen kopogott a vasajtón. Egy sötét bőrű asszony nyitotta ki az ajtót. Hosszú, bő ruha volt rajra, mely laza rakásokban egészen a mezítelen lábáig ért. Arabul köszöntötte Gustafsson kisasszonyt. , és egy tágas előcsarnokba vezetett minket, mely részben dolgozószoba, részben pedig nappali volt.
 
A fa íróasztal mellől egy kis, ősz hajú asszony jött felénk, hogy köszöntsön minket. Olyan ötven év körülinek saccoltam. Hosszú haja, sötétszürke ruha volt rajta, amit a keményített fehér gallér barátságossá tett.
 
Gustafsson kisasszony bemutatott engem:
- Ez Christensen* kisasszony. Éppen most érkezett Dániából.
- Dániából? Mi hozta Önt ilyen messzi útra, Jeruzsálembe? – Ratcliffe kisasszony gyengéd, de meglepően mély hangon beszélt.
- Úgy gondolom, Isten egy meghatározott céllal hozott engem Jeruzsálembe.
- Hotelban lakik vagy barátoknál?
- Gustafsson kisasszony volt olyan kedves, hogy az elmúlt éjjel szállást adott heverőjén, de tulajdonképpen szállásom még nincs.
 
Ratcliffe kisasszony végignézett rajtam.
- A földszinten még van egy szobám. Meg akarja nézni?
 
Mintha álmodnék, követtem Ratcliffe kisasszonyt a lépcsőn a földszintre. Kinyitotta az ajtót, és egy nagy szobába lépett, melynek fala és padlózata is kőből volt. Az ajtóban megálltam, és egy pillanat alatt körülnéztem. Nem sokat láthattam. A fal és a föld majdnem teljesen üres volt. A két faajtó az egyik sarokban egy kamrát sejtetett velem.
 
A teljes bútorzat négy tárgyból állt: egy ágy, egy fiókos szekrény a bal oldalon, és a jobb oldalon egy asztal és egy szék volt. A szemben lévő oldalon egy vasajtó volt, és balra tőle egy rácsozott ablak – a félelem néma tanúja – melyen keresztül egy lépcsőt fedeztem fel.
 
Amikor körülnéztem, egy meleg érzés töltött el. Ez ugyanaz az érzés volt, mint amikor Korsorban elkezdtem Jeruzsálemért imádkozni. Vajon ezzel a Szentlélek „igent” mond nekem? A belső melegség furcsa ellentéte volt annak, amit láttam. Valóban ez az a hely, amit Isten kiválasztott számomra?a múlt resti imámra emlékeztem, amikor azt kértem, hogy isten vigyen engem a megfelelő helyre. Ha ez most Isten válasza, akkor ez sokkal gyorsabban történt, mint vártam.
 
Ratcliffe kisasszony félbeszakította gondolataimat:
- Ez a vasajtó egy mélyenfekvő udvarra vezet, és egy lépcsőn fel lehet menni az utcára. Így Önnek külön bejárata lenne, és nem kellene a mi lakásunkon keresztülmennie.
- Ratcliffe kisasszony – mondtam -, ez olyan gyorsan jött, hogy tényleg nem tudom, mit mondjak.
- Még imádkozhat ezért egy darabig, mielőtt eldönti, hogy ideköltözik-e. – és a következő pillanatban már el is ment.
 
Egyedül voltam, és így letérdeltem az ágy mellé, és az Úr válaszát kértem. Akaratlanul is a korsori nappalimra gondoltam – a zöld bársonyfotelre, a Wilton-szőnyegre, a diófa zongorára, az aranyszínű brokátfüggönyre. A kemény kőpadló a térdem alatt a jelenlegi helyzetemhez való ellentétet még jobban kihangsúlyozta. Micsoda küldetése lehet Istennek számomra egy ilyen helyen?
- Atyám! – imádkoztam -, ha Te vezettél engem ere a helyre, akkor megelégszem ezzel. – Ebben a pillanatban, amikor kimondtam ezt, eltűnt minden kételkedésem. Tudtam, hogy azon a helyen vagyok, melyet Isten készített számomra. Újra felálltam, és visszamentem a nappaliba.
- Nagyszerű, mikor akar költözni?
- Még ma szeretnék.
 
Ezen a délutánon négy óra körül már be is rendezkedtem. Kevés ruhámat a faliszekrény egyik oldalára akasztottam. A másik oldalon lévő néhány polcra a konyhaeszközöket raktam. A ruha többi részét és az egyéb dolgokat a rozoga fiókos szekrénybe tettem. A sárga bársony ágyterítő a fekete vaságyat barátságossá tette. A fonott bőröndöt üresen az ablak alá tettem, így ez egy külön bútordarabot képezett. A korábbi lakó egy rozsdás szeget hagyott az ágy feletti falon. Ez volt a legjobb hely, ahová keresztény barátaim búcsúajándékát, a jó Pásztort ábrázoló naptárt tehettem.
 
Amint besötétedett, Ratcliffe kisasszony egy petróleumlámpával az ajtómhoz jött.
- Hoztam valamit, amit biztosan tud használni. – A lámpát az asztalra tette, és leült a székre. – Mondja el nekem, hogy hogyan jött Jeruzsálembe!
 
Leültem a fonott kosárra, és elmondtam, hogyan ismertem meg Krisztust Dániában, hogy feladtam a tanári állásomat, és hogyan jöttem Jeruzsálembe.
- Tíz évvel ezelőtt én is Jeruzsálembe jöttem, és nem tudtam, hogy mi vár rám. – mondta Ratcliffe kisasszony. Beszélt arról a munkáról, mely idővel létrejött: a vasárnapi iskoláról, a női Biblia-körről, a börtön-misszioóról és a katonák, rendőrök közötti misszióról. Egy pillanatra elhallgatott, hogy a lámpát megigazítsa, és akkor a lámpa fénye megvilágította az arcát. A sok apró ránc arról tanúskodott, hogy sok éven át a napon volt. – Tíz nehéz év – folytatta beszámolóját – sok gond és csalódás! De az Úr előre figyelmeztetett minket, hogy mi vár ránk, amikor így szólt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek!” (Luk. 13:34.) Tényleg nincs még egy olyan város ezen a világon, mint Jeruzsálem.
- Megbánta, hogy idejött?
- Nem, Christensen kisasszony, nem bántam meg. Mindennek ellenére Jeruzsálem mégis egy nagy kártérítés marad mindenért. Ez a város egy fenntartás nélküli szeretetet követel tőlünk, melyet semmilyen szenvedés, csalódás vagy veszély nem tud szétrombolni. – Nevetett. – Tudja, ezért mondja a zsoltáros:
„…Ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek”(Zsolt. 137:6)
 
Amikor elment, a Bibliámat az asztalra tettem a lámpa alá és felnyitottam a zsoltárok könyvét. El akartam olvasni azt azt az Igét, amit látogatóm idézett az imént. Végül megtaláltam:
„Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Nyelvem ragadjon ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!”
 
Becsuktam a Bibliát és körülnéztem. A kopasz falat az árnyék egy kicsit szebbé tette. Egy mély békesség volt a szobában. Ez most az új otthonom! Imára hajtottam a fejem:
- Köszönöm neked, Uram! Köszönöm neked azt, hogy most itt Jeruzsálemben vagyok!

(*Lídia Isten megbízásából magához vett egy haldokló kislányt, Tikvát, aki meggyógyult. Őt nevelve élt keresztényként a zsidók között, akik nem fogadták el az Úr Jézust. A második világháború vége felé összeházasodott Derek Prince-el, ketten kilenc zsidó, arab és afrikai származású kislányt fogadtak örökbe.)

Lídia Prince

Forrás: http://www.apostoli.hu/jeruzsalemben

 

 

 

 

Derek és Lydia Prince - Találkozó Jeruzsálemben


Igaz történet a hitről, a szeretetről és az ima természetfeletti erejéről. Természetfölötti védelem, gondviselés és gyógyulás...


A főhős egy ígéretes karrier beteljesedéséhez közeledő dán tanárnő, aki a múlt század húszas éveinek közepén egyszer csak ráébred, hogy az élete üres, értelmetlen Isten valósága nélkül, és soha nem tud boldog lenni, ha nem találkozik Jézussal személyes módon.

A felismerést keresés, a keresést pedig az áhított találkozás követi, aminek eredményeképpen hősnőnk azon kapja magát, hogy mindenét hátrahagyva már úton is van egy számára teljesen új világ, Izrael földje, Jeruzsálem városa felé, ahová Isten azért küldte, hogy elárvult, magukra hagyott gyermekek gondját viselje.

Az ott átélt megpróbáltatásaiból, győzelmeiből, szinte napi rendszerességű természetfölötti megtapasztalásaiból az Olvasó maga is megtanulhatja, - hogyan jön Isten válasza az imáinkra, - hogyan lehet felülkerekedni kemény kihívásokon, - hogyan ismerhetjük fel és tölthetjük be az életünkre vonatkozó isteni tervet, - továbbá hogyan kell minden helyzetben az Úr vezetésére figyelnünk.

 

Forrás: http://www.goodnews.hu/product_info.php/keresztyen-elet-prince-derek-lydia-talalkozo-jeruzsalemben-p-608

 

 

 

 

ELŐSZÓ

 

Ez a könyv egy rendkívül figyelemreméltó nő három évének története, aki történetesen a feleségem.

Ezek voltak azok az évek, amelyek elvitték őt egy olyan élettől, amelyben testi kényelem és szakmai beteljesedés volt, egy olyan életbe, ahol veszély, nyomor és elidegenedés volt mindentől és mindenkitől, amit ő drágának és fontosnak tartott.

Egy tanár, aki hivatása csúcsán állt, elhagyta szülőhazáját, Dániát − egy tiszta és törvénytisztelő országot −, hogy elutazzon egyedül, pénz nélkül, egy primitív és erőszakossággal telt országba. Ez a hely Jeruzsálem volt, az idő pedig a hosszú háborúskodás első harca a zsidók és az arabok között, amely még mindig tart.

Ott Lydia elviselte az éhség és a szomjúság szigorúságát, az utcai harcok és az ostrom veszélyeit.

És ott felfedezte azt, amit valamennyien keresünk, és olyan kevesen találunk meg: örömöt, békességet, tökéletes biztonságot, függetlenül életünk külső körülményeitől.

Egy nemzedékkel megelőzve korát a szellemi felfedezések birodalmában, Lydia a karizmatikus mozgalom úttörője lett, amelyet azóta sokan mai világunk legpozitívabb és legreményteljesebb tényezőjeként ismernek el. Minden nyomással és feszültséggel szemben, amelyek ma ellenünk törnek, az ő története rámutat arra az útra, amely elvezet azokhoz a válaszokhoz, amelyek kiállják a huszadik század próbáját.

 

Tudom, hogy ez így volt az én számomra. Lydia és én Jeruzsálemben találkoztunk és házasodtunk össze a második világháború végefelé. Miután megszereztem diplomámat Nagy-Britanniában az Eton College-ban és a Cambridge-i Egyetemen, volt egy közösségem a King’s College-ban, Cambridge-ben, hat évig. De kiképzésemnek egy teljesen új szakasza kezdődött meg azon a napon, amikor felmentem egy szürke kőház külső lépcsőjén, és ott találkoztam egy kék szemű dán nővel, akit zsidó és arab gyerekek nagy csoportja anyámnak szólított.

 

Abban a házban találkoztam a Szent Szellemmel, nem a teológiai tételek által Háromságnak nevezett személyek egyikével, hanem mint egy jelenlévő, működő napi realitással.

Láttam, hogy Lydia tányérokat tesz az asztalra, amikor nincs otthon étel, amit a tányérokra tegyen, tudva azt, hogy arra az időre, amikor leülnek enni, Isten gondoskodik ételről.

Láttam, amint megdorgálja a lázat és a betegséget a gyermekekben, és láttam, hogy a betegség elmegy.

 

Mindezek felett láttam, hogy a Szellem táplálja, vezeti és támogatja őt minden nap, egész nap, a Biblia lapjain keresztül. Én tanulmányoztam az Írást eredeti nyelvén, elemeztem történelmi összefüggéseit, szentírás-magyarázatokat mérlegeltem. Lydia hagyta, hogy szóljon a szívéhez.

 

Derek Prince

 

[…]

 

1. TIKVA

 

A lenyugvó nap utolsó sugarai eltűntek az égről mögöttem, Jeruzsálem utcáit sötéten és üresen hagyva. A csendet csak a cipőm csoszogása törte meg a köveken. A nyirkos, télies levegőtől szinte fájt az arcom. Ösztönös mozdulattal szorosabban öleltem magamhoz a batyut, amit vittem.

Végül megkönnyebbült sóhajjal lefelé fordultam egy kőlépcsőn, amely egy alagsori ajtóhoz vezetett. A batyut a bal kezemmel ringatva jobb kezemmel belenyúltam a kabátzsebembe, és egy nehéz vaskulcsot vettem elő. A recsegő hang, amivel a kulcs megfordult a zárban, visszhangzott az üres udvaron. Sietve beléptem, újból bezártam az ajtót, és ugyanaz a recsegő hang értésemre adta, hogy az ajtó biztonságosan bezáródott mögöttem.

 

Tapogatózva átmentem a szobán a szemben lévő falnál elhelyezett ágyhoz, és rátettem a terhemet.

Az ágy mellett állt egy fából készült konyhaszekrény. Kezemmel végigtapogattam a tetejét, felvettem egy doboz gyufát, és egyet meggyújtottam. A kis láng megvilágított egy petróleumlámpát, ami a kredencen állt. Egy másik gyufával meggyújtottam.

A lámpa fényében láthatóvá vált egy egyszerű szoba, amelynek a padlója kockakővel volt burkolva.

A falak szintén kőből épültek, és – eltekintve egy képes kalendáriumtól, ami az ágy fölött lógott -, csupaszok voltak. A kredencen és az ágyon kívül csak három bútordarab volt a szobában: egy asztal és egy karosszék az egyik falnál, és egy fonott kosár az ablak alatt. Az ablakon súlyos vasrácsok voltak, néma tanúbizonyságaiként annak a félelemnek, amely arra késztette a város lakóit, hogy erődítményt csináljanak otthonukból.

 

Újból az ágyon fekvő batyu felé fordultam. A durva fekete kendőben egy leánycsecsemő feküdt, csöppnyi fejét félig betakarta a szennyes, gyapotból szőtt hálóing. Arcának bőre, mint finom sárga pergamen, feszesen rásimult arccsontjára, és érintésemre égett, mint a tűz. Az izzadtságtól nedves fekete haja halántékára simult. Mély üregéből két fekete szem bámult rám egy pillanatig, majd ismét lecsukódott.

 

Kibontottam a sálnak egy másik sarkát, ahonnan egy cumisüveget vettem elő, néhány uncia langyos tejjel. Ettől a mozdulattól egy összegyűrt papírdarab esett ki és hullott a levegőben keringve a padlóra. Gyengéden a baba szájába helyeztem a cumit, és vártam, hogy reagáljon. Először úgy tűnt, hogy az ivás erőfeszítése túl megerőltető a számára, de kis idő múlva lassan szopni kezdett a cumisüvegből. Felvettem a papírdarabot a padlóról és kisimítottam. Három, gondosan nagybetűkkel írt sor volt rajta: TIKVA COHEN* – JERUZSÁLEMBEN SZÜLETETT – 1927. DECEMBER 4-én.

 

*{A koheniták nemcsak leviták, hanem papok is voltak az ószövetségi rendtartás szerint}

 

 

Automatikusan az ágy fölött lévő naptárra pillantottam. 1928. december 28., péntek volt. Alig tudtam elhinni, de a baba alig volt több egyévesnél. Ha a nagysága és a súlya alapján kellett volna megítélnem, kevesebb mint fél évre becsültem volna a korát.

Amíg a baba folytatta a szopást, körülpillantottam a szobában. Szükségem lenne egy helyre, hogy megvédjem őt a nedves levegőtől és a kövek hidegétől. Mit használjak erre a célra? Szemem megakadt a fonott kosáron az ablak alatt. Ez megfelelő lesz! De valamivel ki kellene bélelnem! Gyorsan kihúztam a kredenc fiókjait, és elővettem minden fehérneműmet és más puha ruhadarabot, amit csak találtam.

 

Ezekkel kibéleltem a kosár alját és oldalait, hogy olyan puhává és hívogatóvá tegyem, amennyire csak tudom. A kosár fedelét pedig nekitámasztottam az ablak rácsainak. Mire ezzel elkészültem, a baba abbahagyta a szopást, és úgy láttam, hogy alszik. Gyengéden kiemeltem őt a pamut trikóból. Majd a kék gyapjú pulóverrel, amit viseltem, kétszer-háromszor körbetekertem a testét. Amikor betettem őt a kosárba, egy pillanatig nyöszörgött, de hamarosan újból álomba merült. Gyorsan, zihálva vette a levegőt, és a láztól időről-időre borzongás futott végig a testén.

 

Kihez fordulhatnák segítségért? Magam elé képzeltem Jeruzsálem sötét és üres utcáit, amelyeken a félelem és a gyanakvás szelleme kísértett. Minden ajtó bezárva, minden ablakredőny leeresztve. Nem volt telefon, hogy kihívjam a mentőt vagy az orvost. Be voltam zárva egy üres szobába egy haldokló gyermekkel.

Tekintetem megragadt a könyvön, amely kinyitva feküdt a lámpa alatt a kredencen. A Biblia.

 

Van ebben üzenet a számomra ebben a pillanatban? Az a rész, ahol ki volt nyitva, Jakab levele volt. Elkezdtem olvasni azt az oldalt, és megálltam két zölddel aláhúzott versnél: „Beteg-e valaki közületek? Hívja magához a gyülekezet véneit, akik imádkozzanak érette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében! És a hitből elmondott imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt”… (Jakab 5:14-15)

 

„Megkenvén őt olajjal…” Lassan ismételtem a szavakat magamban. Az olaj volt az egyetlen elérhető segítség. De én nem voltam „vén”. Viszont egyedül voltam, minden segítség nélkül. Biztosan helyesebb megtenni azt, amit tudok, mint nem tenni semmit.

 

Kinyitottam a faliszekrényt, ahol kevés élelmiszeremet tartottam. Kivettem egy üveget, és a fény felé tartottam. Tartalma a zöld és az arany színe között csillogott. Tiszta olívaolaj volt, a júdeai dombokról, ugyanaz, amit múlt századokon keresztül szent kenetként öntöttek Izrael királyaira és prófétáira.

 

Az olajat tartalmazó palackot a bal kezemben tartva letérdeltem a kőpadlóra a fonott kosárral szemben. A baba egyre nehezebben lélegzett. A levegő körülöttünk különösen nyirkossá vált. Egy hideg borzongás futott végig rajtam. Szemtől-szemben álltam egy láthatatlan jelenléttel, a halál jelenlétével.

Azzal az erőfeszítéssel, amellyel a hitemet akartam megerősíteni, hangosan ismételgettem azokat a szavakat, amelyeket röviddel azelőtt olvastam a Bibliából. „És a hitből elmondott imádság megtartja a beteget… és az Úr felsegíti őt…” Néhány csepp olajat vettem enyhén remegő jobb kezem ujjaira, és könnyedén rákentem a baba homlokára.

− A Te nevedben Úr Jézus! − suttogtam. − Ő a Te kis húgod, egy a Te népedből. A Te nevedért kérlek, gyógyítsd meg őt!

 

[…]

 

2. SOREN

 

 

A következő nap délutánján egyedül találtam magamat anyával a nappaliban. Kedvenc székében ült, egy hintaszékben, és egy pulóvert kötött Kezia egyik gyermekének.

− Mondd Lydia – kérdezte –, mikor akarsz férjhez menni és letelepedni? − A hintaszék együtt ringott a kötőtűk ütemes csattogásával. – Tudod, én már nem leszek fiatalabb és nagyon szeretném látni, hogy megállapodsz egy férjjel és saját otthonnal.

− Nekem van saját otthonom, anyám, egy csodálatos otthon. Ami pedig a házasságot illeti, van egy más dolog, amit előbb meg kell oldanom.

− És az mi? – kérdezte ugyanúgy, mint Soren.

− Nem tudom biztosan. De – valami Istennel kapcsolatos dolog.

Furcsán nehéz volt ezeket a szavakat kimondani.

– Szeretnék meggyőződni arról a magam számára, hogy Isten valóságos-e, hogy van-e valami magasabb cél az életben, mint a karrier, és a fizetés.

− Nahát! Ez pontosan ugyanaz, amiket apa mondott az utolsó egy vagy két évben! – kiáltott fel anya. – Sőt, elkezdett látogatni valamiféle találkozókat egy farmer otthonában, a városon kívül.

− Egy farmer?

Nehéz volt elképzelni apát, amint ferencjóska kabátjában, mellényben és nadrágtartóval egy farmer nappalijában ül.

− Igen. Nem olyan emberek voltak, akikkel korábban barátkozni szokott. Végül küldtem nekik pénzt.

Nem akartam, hogy oda járjon, és ingyen igya a kávéjukat.

− Mi mást mondott még apa?

− Hát, emlékszem egy nap azt mondta, hogy pénzért nem lehet megvásárolni a lélek békességét. Ez néhány héttel a szívrohama előtt volt. Tudod, milyen hirtelen halt meg.

Egy pillanatra minden az eszembe jutott: a távirat, a gyötrő vonatút és végül amikor beléptem a szobába, ahova apa testét fektették. Emlékeztem az erős szomorúságrohamra és arra, hogy ez fokozatosan átadta helyét egy békességérzetnek, ami olyan valóságos volt, mintha egy személy lett volna velem a szobában. Visszaemlékeztem apa arckifejezésére, amint ott feküdt: egy olyan nyugalom volt az arcán, amit életében soha nem láttam. Biztos, hogy talált valamit életének azokban az utolsó heteiben. De mit?

 

[…]

 

3. A TALÁLKOZÁS

 

Dél körül visszatértem a lakásomba, de nem volt étvágyam. Főztem egy csésze erős kávét és rágyújtottam. Majd bementem a nappaliba, és végigfutottam a szemközti falon levő könyvsorokon.

Elolvastam a szerzők nevét: Kirkegaard, Oenslaeger, Ibsen, Shakespeare, Dickens, Tolsztoj, Platón .

Olvastam őket, idéztem őket, tanítottam róluk, de nem volt válaszuk a számomra. A felső sor jobb oldalán a szemem megpihent egy sima fekete köteten.

A tanárképzőben a Biblia része volt egy kötelező tárgynak, a vallás és egyháztörténetnek. Eleget olvastam ahhoz, hogy le tudjak vizsgálni, de soha nem mentem ennél tovább. Lehet valami a Bibliában, amit nem találtam meg más, olyan kíváncsian tanulmányozott könyvekben? Egy pillanatig tétováztam, majd felnyúltam és levettem.

 

Kedvenc karosszékemben ülve néhány pillanatig becsukva tartottam a Bibliát, és azon gondolkoztam, hol is kezdjem? Helyesnek tűnt az Újszövetséggel kezdeni. Megtaláltam a Máté evangéliuma első fejezetét, gyorsan átfutottam Krisztus nemzetségtáblázatán, majd elolvastam születésének és gyermekkorának leírását. Máté elbeszélésének egyszerűsége éles ellentétben állt azzal a választékos karácsonyi ünnepléssel, amelynek nem sokkal azelőtt részese voltam.

 

Folytattam az olvasást a Krisztus keresztségéről, megkísértetéséről és szolgálatának első eseményeiről szóló beszámolóval. Biztos, hogy volt valami erkölcsi szépség, ami páratlan volt más könyvekhez képest, amit olvastam, de nem láttam, hogy ez hogyan kapcsolódik jelenlegi helyzetemhez.

Amikor a Hegyi Beszédhez értem, a Nyolc Boldogsággal az elején, elkezdtem lassabban olvasni, és mindegyiknél szünetet tartottam, hogy megkérdezzem magamtól: valamilyen módon vonatkoztathatom-e magamra.

 

A negyedik boldogságnál hirtelen elállt a lélegzetem: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” Máté 5.6. Éhezni és szomjazni… Ez lehet az a vágyakozás, amit éreztem, a „valami” után, amit nem tudtam szavakban kifejezni? Vonatkoztathatom-e ezeket a szavakat magamra?

 

A tizedik versnél ismét megálltam: „Boldogok, akik üldöztetnek az igazságért!” Ennek nem volt értelme. Miért kellene valakinek üldöztetést elszenvednie, aki az igazságot keresi? Amint lassan folytattam az olvasást az 5. és a 6. fejezettel, olyan voltam, mint aki megpróbál utat találni az erdőben. Nehéz volt meglátni az ösvényt, amelyet az összefonódó ágak beárnyékoltak, de itt-ott egy kis sugárnyaláb áttört, és pillanatnyi bátorítást adott. Aztán amikor a 7. fejezethez értem, az olyan volt, mintha egy tisztásra jutottam volna, ahol a teljes, zavartalan napsugarak sütöttek rám:

 

„Kérjetek, és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek! Mert aki kér, az mind kap”… Máté 7. 7-8.

Kérjetek… keressetek… zörgessetek… Bizonyára ezt kellene tennem.

Tovább olvastam, és a fény újból tiszta és ragyogó volt:

„Menjetek be a szoros kapun! Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre vezet, és kevesen vannak, akik megtalálják azt”. Máté 7.13-14. Valahol előttem az ösvényen, amelyen jártam, volt egy kapu. Mögötte volt egy út, amely a békességhez és a beteljesedéshez vezetett. Mielőtt járhatnék az úton, először meg kell találnom a kaput és be kell lépnem rajta.

 

Felpillantottam az órára, a zongora fölött a falon. Délután 4 óra volt. Több mint három óra telt el azóta, hogy elkezdtem olvasni. Kint már sötétedett. Felkapcsoltam a villanyt, és elhúztam a nehéz brokátfüggönyöket az ablak előtt. Be akartam zárkózni a gondolataimmal. Elkezdtem fel-alá járkálni a szobában, meditálva a szavakon, amelyeket olvastam. Kérjetek… keressetek… zörgessetek… Biztos, hogy már kerestem, már sok hónapja. De vajon kértem-e már? Kit kellene kérnem? Krisztus vajon az imádságról beszélt?

 

Gyermekkoromban megtanítottak arra, hogy elmondjam az Úri Imádságot minden este, mielőtt elalszom. Tizenkét éves koromra ez egy monoton rutinná vált. Visszaemlékeztem egy estére, amikor egymás után tízszer elmondtam az imádságot, hogy megszabaduljak az imádság terhétől a következő kilenc estére. Emellett bekapcsolódtam a szokásos egyházi imákba és válaszokba, amikor templomban voltam. De az a gondolat, hogy önállóan imádkozzam és közvetlenül Istenhez, és olyan szavakat mondjak, amelyek nincsenek benne az imádságos könyvben, ez szokatlan és ijesztő volt. Mégsem tudtam szabadulni Krisztus szavaitól: Kérjetek és adatik néktek. Ha Krisztus azt kívánta tőlem, hogy kérjek, akkor nem várhatom, hogy kapok valamit kérés nélkül.

 

Mozdulatlanul álltam a karosszékkel szemben, amelyen ülni szoktam. Térdeljek le? Egy pillanatig vonakodtam, azután meghajtottam térdeimet a padlón, és testemmel a szék fölé hajoltam, könyökömet a puha velúr kárpitra helyezve. Elkezdtem gondolatban: Ó, Isten… De ez valahogyan nem tűnt helyesnek.

Szükséges hangosan imádkozni? A gondolat, hogy a saját hangomat halljam, elrémített.

− Ó Isten – mondtam hangosan. A hang az üres szobában fülsértő volt. Újból megszólaltam: Ó, Isten, aztán harmadszor is:

− Ó, Isten... én nem értem, én nem értem, kicsoda Isten, ki Jézus, ki a Szentlélek… de ha Te megmutatod nekem Jézust, mint élő valóságot, én követni fogom Őt!

 

És most az ismerős szobában, az óraketyegéssel a fülemben, valami történt, amire az én egész hátterem és műveltségem felkészületlenül hagyott. Az értelmem egyszerűen megtagadta annak elfogadását, amit a szemem látott. Már nem a szék támláját láttam. Annak helyén egy Személy állt velem szemben. Hosszú fehér köntös takarta a Személy lábait. Lassan felemeltem a szememet. Fejem fölött két kinyújtott kart láttam, az áldásadás helyzetében. Tovább emeltem szememet, és megláttam annak arcát, aki fölöttem állt. Egész testem remegni kezdett. Akaratlanul egy szó jött az ajkamra: Jézus! De amikor ezt kiejtettem, Ő eltűnt.

 

Újból ott találtam magamat, amint a szék támláját néztem. A zöld velúr ülésen láthattam a két könyököm helyét. Létezik, hogy tényleg egy személy állt velem szemben egy pillanattal korábban? Vagy egy rövid, hihetetlen hallucinációnak lettem az áldozata? Felemeltem a fejemet, és lassan körbenéztem a szobában. Külsőleg semmi nem változott.

 

Mégis volt valami a szobában, ami nem volt ott egy perccel azelőtt. Emlékeztem a pillanatra, amikor beléptem abba a szobába, ahol apa teste feküdt. Ugyanaz a jelenlét volt most körülöttem, mint amit akkor éreztem. A szoba valósággal tele volt vele. Nemcsak körülöttem volt, hanem bennem: egy mély, zavartalan, túláradó békesség.

 

Valósággal elárasztott annak a tudata, hogy Isten valóban válaszolt az imámra. Pontosan azt tette, amit kértem. Megmutatta nekem Jézust. Láttam köntösét és láttam kinyújtott kezét. Egy kifejezhetetlen pillanatig az arcába néztem. Teljesen lenyűgözött az újonnan megismert tény: Krisztus él, örökké, dicsőségesen, sugárzóan él. Az emberi ismeret összessége jelentéktelenségbe süllyedt ezzel az egy ténnyel összehasonlítva.

 

Az imádság váratlanul nem jelentett többé erőfeszítést. Nem tudtam visszatartani a hála szavait. Ó, köszönöm! – kiáltottam. − Köszönöm!

A béke hullámai öntötték el lelkemet. Úgy látszott, hogy nincs mód arra, hogy szavakba foglaljam vagy kifejezzem. Felálltam, és elkezdtem fel-alá járkálni. Néhány percenként újra meg újra elárasztott annak a tudata, ami történt. Köszönöm! – kiáltottam ismét.

 

Leültem a zongorához, mert valami módot kerestem, hogy kifejezzem érzelmeimet.

Visszaemlékeztem arra a himnuszra, amely könnyeket csalt a szemembe a szentestén. Kikerestem a dallamot a zongorán, majd elkezdtem énekelni hangosan, a saját kíséretemhez:

 

Újra meg újra elénekeltem ezeket a szavakat. A hangom egyre tisztább és erősebb lett. A szavakban, amelyeket énekeltem, a békesség folyója áradt ki az ajkamon.

Elvesztettem az időérzékemet. Időnként letérdeltem a szék mellett és imádkoztam, majd a zongorához ültem és énekeltem. Amikor ismét ránéztem az órára, tíz óra volt. Hat óra úgy telt el, mint néhány perc.

Végül levetkőztem és lefeküdtem. Ahogy feküdtem a sötétben, még mindig ismételgettem a hála szavait: Ó Istenem, köszönöm! Köszönöm! Éjfél körül álomtalan álomba merültem. […]

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: izrael ajándék szív szeretet jeruzsálem áldozat szent szellem szolgálati ajándék

Hithősök 40/06. rész – Derek Prince

2012.03.22. 10:22 12nyil

 

 

 

Derek Prince-ről már nagyon sokan hallottak.

A Derek Prince Ministry magyar nyelvű weboldallal is rendelkezik:

http://www.derekprince.hu/

Itt nagyon jól olvasható az életrajza.

 

A magam részéről annyit tudok mondani, hogy amikor először vettem kezembe az egyik könyvét, akkor az a benyomásom támadt, hogy:

- ez a személy lényegesen fiatalabbnak látszik a koránál,

- végre valaki, aki beszéli a szuahéli nyelvet.

 

Én magam csak egy diák voltam, és még emlékeztem Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond és mások afrikai történeteire.

Ezért engem az tudott megfogni, hogy ez a személy szereti Afrikát.

Nem a nagyvárosok az igazi otthona, nem a pláza a mindene – hanem elment Afrikába, hogy ott egyszerű tanárként dolgozhasson.

 

Ez az információ jobb ajánlólevél volt a szívemhez, mint bármiféle iskolai végzettség.

 

Kicsivel később videó anyag formában is hallhattam tanításait, és láthattam, ahogy prédikál.

A mai napig emlékszem, hogy arról beszélt hatalmas meggyőződéssel, hogy mennyire fontos a kősziklára építkezni.

Még ma is visszhangoznak fülemben a szavai.

 

Lenyűgözött, hogy egy olyan ember magyaráz valamit (görög nyelvet), aki 6 éves korában kezdte azt tanulni.

Mégis nem untatott senkit sem száraz, nehezen érthető szavakkal, magyarázattal – akit csak kicsit is érdekel az Isten Igéje, az nem unatkozik akkor, amikor ő szolgál, bármennyire nehéz témáról is van szó.

 

Meggyőződésem, hogy legfontosabb műve ’A kereszténység hat alaptanítása’.

Már több évtized is eltelt azóta, hogy megírta, mégsem tud senki hasonlót írni erről a témáról.

 

Ez a 6 alaptanítás:

1. A hit alapjai

2. Megtérés és hit

3. Jordántól a pünkösdig

4. A pünkösd céljai

5. Kézrátétel

6. Halottak feltámadása és örök ítélet

 

Az anyag többféle formátumban is kiadásra került – ennek oka valódi, tényleges népszerűség.

Először egy három kötetből álló sorozat jelent meg.

 

Utána 1 könyvben mindegyik. Végül 5 kisebb könyvre bontva mind a 6 téma.

 

 

 

Szinén 6 téma került kitárgyalásra a ’Hat tanulmány’ c. válogatásban.

  • Atyaság
  • Böjt
  • Házasság-szövetség
  • Megbocsájtás
  • A bővölködő élet
  • Életcél

 

 

Ezek ugyanúgy kiadásra kerültek külön-külön is.

Sok-sok keresztény szerintem ezek nagy részével egyáltalán nincs tisztában, tanulságos lehet ezek elolvasása minden hívő számára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magam részéről ez után 2 összekapcsolódó témát tartok fontosnak, melyek témája az átok és a démonok.

Fontos, hogy Derek Prince sokat tanított ezekről a témákról, de nem csak ezekről.

 

 

 

 

 

Mivel Derek Prince a II. világháború alatt épp Észak-Afrikában volt katona, és épp akkor, amikor a nagyon tehetséges Rommel egymás után nyerte a csatákat az angolok ellen.

Ezért úgy gondolta, imádkoznia kellene, hogy Isten változtassa meg a háború menetét.

Imáját Isten meghallgatta, és egy szigorú, fegyelmezett tábornok, Montgomery került az angol csapatok élére.

Olyan volt, mint Derek, fegyelmezett, következetes.

A háború kimenetele megváltozott.

Itt sikerült először legyőzni a németeket.

 

Ez elég nagy iskola volt ahhoz, hogy Derek Prince megértse: a keresztény élet nem játék, nem szórakozás – hanem Isten tervét kell megvalósítani böjt és ima által.

Ezt aztán módja volt átélni 1948-ban, amikor Izrael állama megalakult.

Ez persze nem ment teljesen zökkenőmentesen, többször is az éjszaka közepén kellett menekülni – ami ugyanúgy iskola volt, hogy a Szent Lélek kijelentése elsősorban nem arra való, hogy az emberek buzdítgassák egymást, hanem hogy életben tudjanak maradni!

 

Élményei alapján több könyvet is írt.

Kutatta Izrael jövőjét is.

 

 

Az 'Engesztelés' c. könyvet azoknak ajánlom, akiknek nagyon fontos a részletekben elmerülni, hogy mit is szerzett meg nekünk, mit is tett értünk Jézus a kereszten. Ez egy kicsit már inkább teológiai mű, nem olyan izgalmas – de nem is kell minden könyvnek olyan izgalmasnak lennie.

 

 

 

 

Egyik érdekes műve az ’Isten a házasságszerző’.

 

Mivel ő sosem volt még megtérése előtt sem az a nőcsábász, szórakozni vágyó típus, így válhatott már 30 évesen egyetemi professzorrá.

 

Ez a könyv így inkább azoknak szól, akik nem udvarlás, szerelem alapján keresnek elsődlegesen párt maguknak, hanem tudnak hinni abban, hogy Isten a házasságszerző.

 

 

Legutoljára egy vékonyka kis könyvecskét említenék meg, melyben a szerző kifejti, hogy választás előtt áll. Vagy ő akar mindig szolgálni, vagy enged másokat is, így őnélküle is tovább tud majd menni Isten munkája. Ez az önátadás kegyelme.

 

Többször is járt Magyarországon.

Amikor legutoljára Budapesten járt, nekem is volt alkalmam részt venni a szolgálatán.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem izrael átok hit pünkösd áldás tanító vízkeresztség

Hithősök 40/05. rész – Kenneth E. Hagin

2012.03.21. 09:49 12nyil

 

 

Bevezető

 

Kenneth E. Hagin 1917. augusztus 20-án született Amerikában, a texasi McKinney nevű kisvárosban. Születésének története több könyvében szerepel, mert élete első bizonyságát már első földön töltött napján megtapasztalta: ugyanis koraszülött, szívhibás gyermekként semmi életjelet nem mutatott, az orvos ezért halottnak nyilvánította. Csak nagyanyja fedezett fel valami egészen apró, légzésre utaló mozgást a kisfiún, és az orvossal vitába szállva megpróbálta táplálni és gondozni – mivel a gyermek anyja szintén súlyos állapotban volt. Kenneth Hagin később ezt írja: „Az életre való esélyem szinte a nullával volt egyenlő, hiszen akkor még a maihoz hasonló kórházi ellátás és inkubátorok nem léteztek.” Az imádkozó nagymama viszont nem mondott le az életképtelennek minősített, súlyos rendellenességekkel született gyermekről sem akkor, sem később, amikor állapota tizenöt évesen válságosra fordult.

 

Hagin úgy emlékszik vissza a gyermekkorára, hogy soha nem játszhatott, sportolhatott úgy, mint más, egészséges gyerekek – szívbetegsége és vérösszetételének hibája miatt. Egyes iskolatársai még vissza is éltek hátrányos fizikai helyzetével és durván, kegyetlenül bántak vele, úgyhogy kisiskolás korában különböző trükkökkel tudta csak megvédeni magát bizonyos brutális bántalmazásoktól. Nem sokkal tizenhat éves kora előtt viszont már ágyba döntötte a súlyos betegség, és az összes őt kezelő orvos egyöntetűen reménytelennek nyilvánította az állapotát. Közöttük olyasvalaki is, aki az országos hírű Mayo Klinikán szerzett régebben gyakorlatot.

 

A család hagyományos metodista és baptista felekezethez tartozott, s a fiatal fiút látogató lelkészek a megváltoztathatatlanba való belenyugvásra, a közeli halál elfogadására „buzdították” őt – ami neki sehogyan sem tetszett, még legerőtlenebb állapotában sem, mivel egy dolog minden körülmények között világos volt előtte: meg akart gyógyulni. Ugyanakkor ez orvosi szemmel is, természetes emberi ésszel is képtelenségnek tűnt; két súlyos szervi szívrendellenességgel, teljesen lebénult állapotban a tinédzser fiú már élőhalottnak számított: már az is háromnegyed órába telt, hogy a kezét kinyújtsa egy pohár vízért. Vérvételkor az orvos megriadva látta, hogy a fiú vérének a színe teljesen elüt a normálistól, valamilyen világos színű, híg folyadék folyik ereiben – mindez a közelgő vég képét vetítette a család és a szűkebb közösség elé.

 

Az I Believe In Visions című, későbbi (1984-ben megjelent) könyvében Kenneth Hagin pontosan leírja mindezeket a részleteket, és azt is, ahogyan három, egymást követő alkalommal szó szerint meg is halt a betegágyon: szelleme elhagyta a testét, és egy lefelé tartó pályán látta eltűnni a föld fényeit. A zuhanórepülésben egyre sötétebb, feketébb világ vette körül, és egyre nagyobb volt a forróság: mindezt test nélkül is érzékelte. Végül itt-ott fellobbanó tüzeket, fekete üregeket látott közeledni, sőt egy valóságos lángtenger kezdte vonzani még jobban lefelé, mint vasat a mágnes.

 

Világosan érezte, hogy nem akar menni, de a szelleme nem tudott kibújni ebből a magnetikus vonzásból, sőt a szemét sem tudta levenni arról a helyről (testen kívül). A rettenetes hőség megcsapta az „arcát”. Sok évvel később még mindig úgy látta mindezt maga előtt, mint ahogy azon a napon történt. Hamarosan egy bejárat elé ért. Ez volt a pokol kapuja. Ott egy kicsit megtorpant – továbbra sem akart bemenni. Megérezte, hogy még egy lépés, és örökre eltűnik ott bent; azon a rettenetes helyen, és nem tud többé onnan kijönni…

 

Akkor egy nehezen kivehető formájú szellemi lény odalépett hozzá, és karon fogva be akarta kísérni. Abban a pillanatban egy erős hang szólalt meg valahonnan felülről olyan erővel, hogy megrázta körös-körül az egész helyet. Nem derült ki, kinek a hangja volt, Jézus szólt-e, vagy talán egy angyal. Nem volt érthető, amit mondott, mert nem angolul beszélt.

 

Ahogyan ez a beszéd elhangzott, a szellemi lény levette a kezét a fiatal fiúról – azaz a szelleméről. Ekkor egy láthatatlan erő, mint egy forgószél, felkapta és felfelé sodorta, s egyre távolodott és távolodott a tűztől, a hőségtől és a teljes sötétségtől – valahol a sötét birodalom felső szélén pedig már újra látni kezdte a föld fényeit. Látta a nagyszülői házat, és szelleme átmenve a falon a hálószobába érkezett, majd visszalépett a testébe – a száján keresztül. Ezután újra meg tudta szólítani az odagyűlt családtagokat, de még mielőtt akár el is búcsúzhatott volna édesanyjától, aki kinn, a ház előtt imádkozott, szelleme újra elhagyta a testét, aztán még egyszer – vagyis az előbbi jelenet még kétszer megismétlődött. Hagin emlékszik rá, ahogyan harmadik alkalommal azt kiáltotta lefelé menet: „Istenem, én egyháztag vagyok! Megkereszteltek vízzel!” De nem jött válasz, csak saját visszhangja kongott a sötétben. A tekintéllyel szóló hang azonban újra és újra megrázta a pokol kapuit, és a fiatal Hagin harmadszor is elhagyhatta a kárhozat helyét – felfelé.

 

Ahogyan ez alkalommal a sötétség felső régióiba ért, azonnal intenzíven imádkozni kezdett: „Istenem! Hozzád jövök az Úr Jézus Krisztus nevében. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet, és tisztíts meg! Én elfogadom Jézust mint személyes Megváltómat, aki meghalt értem… ” Ahogy újra magához tért, még súlyos beteg volt, de a haláltól és a kárhozattól való félelem már örökre eltűnt az életéből: szelleme újjászületett! Ez 1933. április 22-e estéjén történt. Erőtlen és tehetetlen fizikai állapota ellenére nagy boldogság töltötte el. „Mintha egy többtonnás súlyt emeltek volna le a mellkasomról – mondja visszaemlékezésében. – Közben odahívták az orvosokat, akik kijelentették, hogy hamarosan meg fogok halni. De ez már nem érdekelt. Tudtam, hogy készen vagyok.”

 

A halálosan beteg fiatalember másnap reggel már dicsérte magában Istent, megköszönte Neki a Napot, a fákat, a virágokat, mindent, ami szép és kedves a világon. Aznap délután arra gondolt, hogy este talán már nem lesz a földön többé – de hálásan megköszönte az Úrnak az üdvösséget, az örök életet, a kegyelmet, azt, hogy nem hagyta ottveszni a pokolban – és ezután mosolyogva, Istent dicsérve aludt el. Így telt el nap nap után, hét hét után, egyik hónap a másik után… Őszre már az állapota annyit javult, hogy lassan, fokozatosan elkezdhette olvasni a Bibliát. Az Újszövetséggel kezdte, mert orvosai szerint még mindig bármikor meghalhatott – így aztán a legfontosabb üzeneteket kívánta megismerni legelőször.

 

A Márk evangéliumhoz érve eljutott erre az igeversre: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek.” (Mk 11:24) Ez a vers számára olyan volt, mint amikor egy sötét szobában felkattintják a villanyt, és a fény elönti az egész helyet. Úgy érezte, a belsejében felragyog a világosság, sőt minden, ami körülveszi a betegágyon, fényárban úszik. Ennek az Igének erejét, hatalmát, jelentőségét soha nem felejtette el többé.

 

Természetesen az ördög rögtön a fülébe súgta: „Ez az ígéret csak szellemi dolgokra vonatkozik, fizikaiakra nem.” Nem sokkal ezután pedig meglátogatta egy helyi felekezeti pásztor, aki részvéttel el is búcsúzott tőle, családtagjaiért pedig szintén imádkozott, „hogy Isten adjon nekik vigasztalást e kedves fiú elveszítése miatti bánatukban…” Kenneth Hagin viszont újra belemélyedt a Bibliába, mert ezek után bizonyos volt abban, hogy egyedül ott találhatja meg a megoldást erre a mindenki által reménytelennek látott állapotra. Családja már a temetését kezdte tervezni, ő pedig egyre a Márk 11:24 versén töprengett (és a megelőzőn: „meglesz néki, amit mondott” – Mk 11:23).

 

Kitartóan imádkozni kezdett Istenhez, hogy mutassa meg számára, hogyan válik gyakorlattá az életében, amit olvasott. Egy napon azután valóságos hit töltötte el: még ugyan nem érezte testében a gyógyulást, de szellemében történt valami, egyszerre csak megvolt a belső bizonysága, s ennek alapján felkelt a betegágyból – először környezete nagy rémületére, majd ámulatára, mert nem esett össze holtan, ahogyan várták. Bebizonyosodott, hogy nem holmi színlelt, magára erőltetett helyzet volt ez, hanem valódi gyógyulás Isten erejével! Napról napra erősödött, enni kezdett, és hamarosan nemcsak az ágyat tudta elhagyni, hanem a városba is saját lábán sétált be. Ahogy az utcán állva nézte a nyüzsgő, vásárló tömeget, könnyek folytak végig az arcán a hálától, a boldogságtól, hogy Isten beszéde ennyire igaz, ennyire valóságosan működik, és hogy ez az igazság megcáfol és fölülhalad minden emberi gondolatot, tudást, tapasztalatot, érzést és ítéletet…

 

[...]

 

... Kenneth Hagin egyre inkább függetlenné vált a felekezeti szabályoktól, elvárásoktól, és azt tanította, amit Isten Igéjéből megismert, és amely igazságokat Isten Szelleme különböző módokon, sokszor személyes kijelentésekkel megvilágított számára. Ennek ellenére sok felekezeti helyen is szívesen látott vendégszónok, de nem rejti véka alá ellenvéleményét sok vallásos gyakorlattal, előítélettel, megrögzöttséggel szemben. Időnként felemlíti, hogy sok pünkösdi gyülekezet – neve ellenére – fél a Szentlélek közvetlen megnyilvánulásaitól. Az emberek igeellenes nézeteket vallanak, azt tartják, hogy a Szentlélek-keresztséggel eljutottak a földi hívő élet csúcsára, amely szintről már feljebb – azaz előbbre – nem lehet menni, s ezáltal nem akarnak megváltozni, nem ismerik el korlátaikat, ehelyett inkább felesleges törvényeket, szabályokat állítanak fel közösségükben, amivel egymást előmenetelükben akadályozzák és fogságban tartják. Nem fogadják el a modern élethez tartozó kommunikációs eszközöket, kicsinyes szabályokat követelnek meg például a nők öltözködésében, elvetik a világi tudás, művelődés, sokoldalú képzettség szükségességét, sok világi ismeretet tulajdonítanak az ördög munkájának, viszont nem fogadják el, hogy keresztényekben lehetnek démonok… Sajnos, ennek következtében aztán a társadalom perifériáján élő, segélyekből tengődő, sokszor passzív és életvezetésükben céltalan rétegeken kívül nem tudnak másokat megnyerni Isten munkája számára, és ezért kis létszámú, megrekedt csoportjaikban főleg arról vitatkoznak, kinek van elsőbbsége a szolgálatban, kit válasszanak vezetőnek maguk közül. Emiatt és más okokból is nyilvánvalóan szubkultúrát hoznak létre, amely egyre kevésbé tud nyitni a külvilág felé, vagyis nem tud a Nagy Küldetés útmutatásainak eleget tenni.

 

Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=526

 

 

 

 

 

Kenneth E. Hagin a 20. század nemzetközi szinten is elismert bibliatanítója, prédikátora, akinek prófétai működése úgyszintén sokak épülésére vált, és akinek sokoldalú munkássága utána következő nemzedékek tagjainak ezreit készítette fel szolgálatra. Nyomdokain jó néhány, ma már szintén nemzetközi hírnevet szerzett tanító és prédikátor halad, akik a nyilvánosság előtt sem tagadják, hogy hatalmas bátorítást és rendszeres inspirációt merítettek Hagin tanításaiból és személyes példájából.

Forrás: http://www.amana7.hu/webshop/index.php/konyv/szerz/kenneth-e-hagin.html

 

 

 

 

Kenneth E. Hagin (1917-2003)

Kenneth E. Hagin a 20. század nemzetközi szinten is elismert bibliatanítója, prédikátora, akinek prófétai működése úgyszintén sokak épülésére vált, és akinek sokoldalú munkássága utána következő nemzedékek tagjainak ezreit készítette fel szolgálatra. Nyomdokain jó néhány, ma már szintén nemzetközi hírnevet szerzett tanító és prédikátor halad, akik a nyilvánosság előtt sem tagadják, hogy hatalmas bátorítást és rendszeres inspirációt merítettek Hagin tanításaiból és személyes példájából. közel hetven évig szolgált különféle keresztény közösségekben. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a teljes evangéliumi, karizmatikus, felekezetközi irányzattal, amelyet Amerika-szerte – és külföldön is – „hit-mozgalomnak” neveznek.

 

#

Cikk címe

Találatok

1

Kenneth Hagin bizonysága

2597

2

Kenneth Hagin: Amikor a Szellem megmozdul

6575

3

Kenneth Hagin Konferencia - Tulsa

4707

4

Kenneth Hagin: Testen kívüli élmény - szinkronizált

12428

 

Forrás: http://keresztenyfilmek.com/tanitasok/7-kenneth-e-hagin.html

 

 

 

 

Hozzáfűzés

 

Az ír származású Kenneth E. Hagin egy olyan személy, aki minden tekintetben megélte azt, amiről beszélt.

Szolgálata első részében inkább a gyógyulások, második részében inkább a tanítás került az előtérbe.

 

A szolgálati ajándékokról kiadott kis könyve sok-sok más tanítással felér.

Világosan tisztázza többek között a prófétálás és a próféta közötti különbséget.

Lefekteti, hogy a karizmatikus szolgálatoknak rendelkezniük kell karizmákkal, és ezekre említ példákat is.

 

Azt gondolom, hogy ez a kis 114 oldalas könyv olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket minden pünkösdi-karizmatikus hívőnek szüksége van.

Több teológus hallgatónak is kölcsönadtam saját példányomat, mert szükségük volt rá tanulmányuk során.

 

Ezt a témát érdemes lenne sokkal jobban feldolgozni, nekem legalábbis nagyon szimpatikusnak tűnik.

 

 

 

A Jézus Neve és a Szent Lélek vezetése c. könyvek (melyek egy kötetben kaphatóak) szintén nagyon mély gondolatokat vet fel, bár inkább esettanulmányok leírása, mint tanítás.

 

Alapvető fontosságú téma a megváltónk neve erejének tisztázása, illetve, hogy ez milyen mértékben jelent fedezetet a hívők számára az Atyától.

 

 

 

 

 

A bibliai hit c. könyve tud még nagyon érdekes lenni.

 

Bár jó tudni, hogy mi egy másik kontinensen, és egy másik civilizációban élünk – így más kell, hogy legyen a pénzhez való hozzáállásunk, mint azoknak, akik ott élnek.

 

Ez a mű tulajdonképpen nem is könyv, hanem szóban elhangzott tanítások lejegyzett gyűjteménye – ebből következik, hogy bizonyos részeket többször kerülnek hangsúlyozásra, ismétlésre.

 

Kennet Hagin nem járt Magyarországon (=> elsősorban nem az itteni hívők számára írta tanításait), de kapott visszajelzést az itteni népszerűségéről.

Egy helyi teológiai képzés részére viszont ingyen rendelkezésre bocsájtotta tanításait.

 

 

 

 

Kenneth Hagin és más, dinamikus látással rendelkező prédikátorok felismerték, hogy a pünkösdizmus ezen mivoltában zsákutcába jutott, és a pünkösdi üzenetet eredeti evangéliumi tartalmának megfelelően, hitelesen és szélesebb társadalmi rétegek számára is elfogadható módon, szalonképes formában – azaz a Szentlélek erejében, szabadságában – kell képviselni. Ez történt meg a karizmatikus mozgalomban (sajnálatos módon nem minden ágazatában), amely a pünkösdi ébredést bevitte olyan környezetbe, amely korábban hallani sem akart semmilyen alternatív vallási gyakorlatról, mert minden, amit azelőtt e „témakörben” látott, felborzolta kedélyeit, annyira idegen kulturális-szociális mintát kínált számára. Hagin és más elkötelezett keresztény vezető személyiségek jóvoltából azonban Isten ereje kiszabadult az emberek által létesített szociális gettóból, és a Biblia igazságait új, eleven módon állította a legkülönfélébb anyagi-kulturális szinten élő, a legváltozatosabb múltú, hátterű, műveltségű emberek tömegei elé, felekezeti hovatartozásuktól teljesen függetlenül. A különböző hangsúlyok különböző irányzatokként lettek nevesítve, így kapta a Kenneth Hagin neve által fémjelzett mozgalom a „hit-mozgalom” nevet. Hagin különben semmilyen „mozgalmat” nem óhajtott létrehozni, hanem csak arról prédikált és tanított rendszeresen, amire küldetett: hitről, Isten Igéjéhez való viszonyról és a Szentlélekről, a Szellem vezetéséről.

Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=526 

Szólj hozzá!

Címkék: pásztor prófécia evangélista próféta látomás tanító apostol szent szellem szolgálati ajándék kenneth hagin karizmák

Hithősök 40/04. rész – Frank és Ida Mae Hammond

2012.03.19. 08:47 12nyil

 

 

 

Frank Hammond a Baylor Egyetemen és a Délnyugati Baptista Teológiai Szemináriumon végezte tanulmányait. 40 éven át volt lelkipásztor és tanító Krisztus testében.

 

 

 

Hammond könyveit – amelyek leginkább a szellemi harccal és a családi kapcsolatokkal foglalkoznak – számos nyelvre lefordították. 1968 óta foglalkoznak szabadulással.

 

 

 

Részletek Frank & Ida Mae Hammond: Disznók a szalonban c. könyvből

 

 

Előszó

 

Nagy hálával emlékezem meg ezen a helyen dr. Derek Prince-ről és a szolgálatomra gyakorolt hatására. […]

 

2. fejezet:

 

Nemrégiben egy újság Billy Graham-ot idézte: „A munkában valamennyire is aktívan részt vevő keresztények tisztában vagyunk azzal, hogy természetfeletti hatalmakkal állunk szemben…. Mi, szellemi munkát végzők, valamennyien tapasztaljuk, hogy embereket démonok tarthatnak megszállás alatt, illetve zaklathatják, uralhatják őket. A szolgáló testvéreknek meg kell tanulniuk Isten erejének használatát, hogy az embereket megszabadíthassák az ördögnek ettől a szörnyű uralmától.”

 

 

3. fejezet

 

Egyes gyülekezetekben ott van a viszály szelleme – rengeteg a viszály a tagok között. Ez a Sátán egyik legfőbb fegyvere. Bedobja a féltékenységet, a versengést. A keresztények felfuvalkodnak, gőgösek lesznek, magukat mások fölé emelik, magukról irreálisan jó véleménnyel vannak. Mindaddig azonban, amíg egymással vetekednek, biztosan nem az ördöggel harcolnak, neki pedig éppen ez a terve, és már a kezében érzi a csatát. […]

 

Más esetben a tanítás maga nem hamis, de az ördög valamiképpen rögeszmévé teszi. Bizonyos csoportok odáig juthatnak valamely részigazság (pl. az üdvösség vagy Krisztus második eljövetele) túlhangsúlyozásában, hogy elmulasztják hirdetni Istennek teljes tanácsát. A gyülekezet ily módon vakvágányra jut.

 

Más démonok abban specialisták, hogy a gyülekezet működése inkább emberi talentumokra és képességekre épüljön fel, semmint a Szentlélek erejére. […]

 

…a Sátán erős szellemi uralkodókat nevezett ki a világ minden nemzete, sőt minden egyes városa és települése fölé. Egyszer Isten egy látomás segítségével leplezte le előttem azt a szellemi fejedelmet, mely azon a településen uralkodott, ahol egy gyülekezet pásztorlásába kezdtem. A látomásban egy hatalmas polipszerű lényt láttam, amint a település fölött lebeg. […]

 

 

14. fejezet

 

Mint ahogy korábban rámutattunk, démonok már magzat- vagy kisgyermekkorban bemehetnek az emberbe…

A következő történetet a feleségem meséli:

Mary… rendkívül hiperaktív volt…

… ezután a skizofrénia szellemének szóltam: Skizofrénia démonai, most ki következtek! Vigyétek innen azt a két ellentétes személyiséget, amit őbenne építetek. Az egyik elvetettségben és önsajnálatban, a másik lázadásban és keserűségben gyökerezik. Egyik sem az igazi Mary. Felszabadítom és eloldom az igazi Maryt, hogy azzá válhasson, akivé őt Jézus eltervezte. […]

 

 

18. fejezet

 

…fájdalom démona, gyere ki Fredből! [...]

Kint volt végre a démon! És a fájdalom – megszűnt!

Csaknem öt év telt el azóta, és Fred a mai napig is tünetmentes.

 

 

20. fejezet

 

„Leggyakoribb démoni csoportosulások:

  1. Keserűség, neheztelés, gyűlölet, meg nem bocsátás, erőszak, düh, harag, bosszúállás, gyilkosság
  2. Lázadás, önakarat, konokság, engedetlenség, alá nem vetés
  3. Viszály, vitatkozás, civódás, érvelés, veszekedés, verekedés
  4. Uralkodás, birtoklási vágy, dominancia, varázslás
  5. Bosszúállás, rombolás, rosszindulat, gyűlölet, szadizmus, sértés, kegyetlenség
  6. Vádlás, ítélkezés, kritizálás, hibakeresés
  7. Elvetettség, elvetéstől való félelem, önelvetés
  8. Bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, magány, félénkség, szégyenlősség, méltatlanság érzés, alkalmatlanság érzés
  9. Féltékenység, irigység, gyanakvás, bizalmatlanság, önzés
  10. Visszavonulás, duzzogás, álmodozás, fantáziálás, tettetés, irrealitás
  11. Menekülés, közömbösség, sztoicizmus, passzivitás, álmosság, alkohol, kábítószerek
  12. Passzivitás, drukk, közömbösség, kedvetlenség, letargia
  13. Depresszió, kétségbeesés, levertség, elbátortalanodás, vereségérzés, melankólia, reménytelenség, öngyilkosság, halál, álmatlanság, beteges lelkület
  14. Bágyadtság, komorság, terheltség, undor
  15. Aggodalmaskodás, szorongás, félelem, rettegés, rossz előérzet
  16. Idegesség, feszültség, fejfájás, ideges szokások, nyugtalanság, izgatottság, álmatlanság, csapongás
  17. Érzékenység, túlzott öntudat, emberektől való félelem, elutasítástól való félelem
  18. Gyötrés, igazságtalanság, ítélettől való félelem, kárhoztatástól való félelem, vádlástól való félelem, szemrehányástól való félelem, érzékenység
  19. Elmezavar, téboly, őrültség, mánia, szellemi visszamaradottság, szenilitás, skizofrénia, paranoia, hallucináció
  20. Skizofrénia (lásd a 21. fejezetet)
  21. Paranoia, féltékenység, irigység, gyanakvás, bizalmatlanság, gyötrés, félelmek, szembeszállás
  22. Zavarodottság, frusztráltság, következetlenség, feledékenység
  23. Kételkedés, hitetlenség, szkepticizmus
  24. Határozatlanság, halogatás, megalkuvás, zavarodottság, feledékenység, közömbösség
  25. Öncsalás, önhitetés, önámítás, kevélység
  26. Elmebeli kötelékek, zavarodottság, embertől való félelem, kudarctól való félelem, okkult szellemek, spiritiszta szellemek
  27. Elmebálványozás, intellektualizmus, racionalizmus, kevélység, egoizmus
  28. Félelmek (minden fajtája), fóbiák (minden fajtája), hisztéria
  29. Tekintélytől való félelem, hazugság, csalás
  30. Kevélység, egoizmus, beképzeltség, önigazultság, dölyfösség, fontoskodás, arrogancia
  31. Affektálás, színpadiasság, színészkedés, mesterkéltség, kérkedés
  32. Kapzsiság, lopás, kleptománia, anyagi vágy, mohóság, telhetetlenség
  33. Perfekcionalizmus, kevélység, beképzeltség, egoizmus, frusztráltság, kritizálás, ingerlékenység, intolerancia, harag
  34. Versengés, törtetés, érvelés, kevélység, egoizmus
  35. Türelmetlenség, izgatottság, frusztráltság, intolerancia, neheztelés, kritizálás,
  36. Hamis teher, hamis felelősségtudat, hamis együttérzés
  37. Bánat, szomorúság, szívfájdalom, szívtépés, sírás, siránkozás, kegyetlenség
  38. Kimerültség, fáradtság, unottság, lustaság
  39. Erőtlenség (ide bármilyen betegség vagy rosszullét tartozhat)
  40. Halál
  41. Öröklött problémák (fizikai; érzelmi; értelmi; átkok)
  42. Hiperaktivitás, nyugtalanság, űzöttség, kényszerek
  43. Káromkodás, istenkáromlás, durva tréfálkozás, pletyka, kritizálás, intrika, gúnyolódás, lekicsinylés, sértegetés
  44. Kényszerítő démonok és szenvedélyek, nikotin, alkohol, kábítószerek, gyógyszerek, koffein, falánkság
  45. Falánkság, idegesség, kényszerítő evés, neheztelés, frusztráltság, semmittevés, önsajnálat, önjutalmazás
  46. Önvád, öngyűlölet, önkárhoztatás
  47. Bűntudat, kárhoztatás, szégyen, méltatlanság érzés, zavar
  48. Szexuális tisztátalanság, kéjvágy, szexuális fantáziálás, önkielégítés, homoszexualitás, leszbianizmus, házasságtörés, paráznaság, vérfertőzés, prostitúció, nemi erőszak, önmutogatás, frigiditás
  49. Kultuszok, Jehova tanúi, keresztény tudomány, rózsakeresztesség, teozófia, urantia, subud, latihan, Egyesítő egyház, mormonizmus, Bahai-kultusz, unitarizmus, (minden olyan Bibliát és Isten nevét használó páholy, társaság és társadalmi szervezet, amely kihagyja Jézus vér általi engesztelő áldozatát)
  50. Okkultizmus, Oujatáblák (jövendőmondás), tenyérjóslás, grafológia, médiumírás, ESP, hipnózis, horoszkóp, asztrológia, levitáció, jóslás, vízvarázslás (föld alatti vízfolyások varázsvesszővel való kimutatása), tarokkártya, ingázás, varázslás, fekete mágia, fehér mágia, varázsigék, ráolvasás, talizmánok, fétisek stb.
  51. Vallásos démonok, ritualizmus, formalizmus, törvénykezés, tanítási rögeszmék, ámítás, tévtanítások, Istentől való félelem, pokoltól való félelem, üdvösség elvesztésétől való félelem, vallásos túlbuzgóság stb.
  52. Spiritualizmus, szeánszok, szellemi vezetők, halottidézés stb.
  53. Hamis vallások, buddhizmus, taoizmus, hinduizmus, iszlám, sintoizmus, konfucionalizmus stb.

 

 

21. fejezet

 

A skizofrénia rendkívül gyakori probléma. Egyes szakértők véleménye szerint az Egyesült Államokban élő skizofréniás betegek száma jelenleg elérheti az ötven milliót. Ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik ember ezzel a problémával küzd. A pszichiátriai intézetek ápoltjainak jó felét a skizofréniás esetek alkotják. Természetesen a betegség kifejlettségi foka igen eltérő lehet, van jó néhány akut eset, míg másoknál a tünetek egészen enyhék. Számos skizofréniás semmiféle szakszerű kezelésben nem részesül, ugyanakkor az ilyen betegek kezelése az elmebetegségek szaktekintélyei számára is zavarba ejtő problémát jelent. A bizonytalanság köde fedi mind az okokat, mind a lehetséges gyógymódokat.

 

A szabadító szolgálat során is gyakran találkozunk a skizofrénia, másként dementia praecox (sérüléses elmezavar) elnevezésű személyiségzavarral, illetőleg a személyiség széthullásával. A hozzánk szabadulásért forduló emberek körülbelül egynegyede skizofréniás tüneteket mutat. Az Úr különleges kegyelme folytán olyan pontos kijelentést adott nekünk ebben a témában, melynek segítségével hatékonyabban tudjuk kezelni az ilyen eseményeket. Minthogy magát a kijelentést feleségem, Ida Mae kapta, megkértem, hogy ezt a fejezetet ő írja meg.

 

Ida Mae Hammond

 

Egy alkalommal egy Sarah nevű hölgy fordult hozzánk és kért szabadító szolgálatot, de több találkozás után sem mutatkozott számottevő eredmény. […]

Egy nap… arra ébredtem, hogy az Úr hangját hallom a szellememben: „Szeretném kijelenteni neked, mi Sarah problémája: Skizofrénia.” […]

Az Úrtól a következő definíciót kaptam: „ A Skizofrénia a személyiség fejlődésének egyfajta zavara, torzulása, illetve széthullása. A szóbanforgó hölgyet nem elég csupán Sarahnak nevezni, hanem Sarah 1-nek és Sarah 2-nek, mert több személyiség lakik benne.”

 

Még mindig ágyban voltam – szinte még aludtam -, az Úr azonban tovább folytatta a kijelentést. Azt mondta, hogy illesszem össze a két tenyeremet, ujjaimat pedig szorosan fűzzem össze. Valahogy így lehet ábrázolni a skizofréniás ember természetét. A két kéz a skizofréniás kettős természetének felel meg, melyek közül egyik sem az igazi én. Ez a két személyiség szorosan egybekapcsolódik. Az Úr így szólt: „A kezed most a skizofréniát okozó démonok rendszerét jelképezi. Ez a probléma ugyanis démonikus eredetű. A démonoknak egy speciális rendszere okozza, melyek Sarahba még egészen fiatal korában hatoltak be…” […]

 

A skizofrénia mindig elvetettséggel veszi kezdetét gyakran még gyermek vagy csecsemőkorban, sőt, nemritkán még magzati állapotban. […]

 

Hangsúlyozni szeretném: a skizofrénia mindig az elvetettségben gyökerezik. […]

 

Természetesen nem lesz mindenkiből, akiben az elvetettség démona van, szükségképpen skizofréniás. […]

 

A skizofréniás személy folyton tépelődik: „Ki vagyok én?” A valódi én identitása összezavarodik vagy teljesen elvész.

 

A skizofréniás ember egyik személyiségének uralkodó démona tehát az elvetettség (lásd az illusztráción a bal kezet). […]

A másik, démonok formálta személyiség a „lázadás” (lásd az illusztráció jobb kezének középső ujját). […]

 

A skizofréniás személy a szó legszorosabb értelmében ennek a két ellentétes erőnek a befolyása alatt áll. […]

 

Így tehát összesen három különböző személyiségből áll össze a kép: az igaziból, az elvetettből és a lázadóból. […]

A démonok ugyanis nem engedik az igazi ént kifejlődni. …

Ezért van szükség egy skizofréniás teljes szabadulásához hosszabb időre – rendszerint hónapokra, de sokszor évekre is. A szabadulásnak a valódi én fejlődésével egyensúlyban kell folytatódnia. Nem szabad elkapkodni, mert az illető támasz nélkül maradhat. Ha egy skizofréniásból hirtelen minden démont kiűznénk, teljesen elveszettnek érezné magát. A valódi énnel való azonosulás időt vesz igénybe. A skizofréniás természet felszámolásával párhuzamosan az igazi személyiségnek ki kell bontakoznia, hogy beléphessen annak helyére. […]

 

Nézzünk meg egy példát, mi történhet, amikor egy skizofréniásban beindul a szabadulás folyamata. Előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor meg kell tanulnia egy legális tekintélynek alávetnie magát. Óriási próba előtt áll. […]

 

Neki kell döntenie! […]

 

 

Szolgálatunk során találkoztunk olyan esettel, amikor az öncsalás szelleme egy 13 éves lányt arról győzött meg, hogy ő valójában 19 éves. Ez az idősebb személy más néven is szerepelt. […]

 

A bizalmatlanság és gyanakvás egy idő után odáig fajul a személyben, hogy konfrontálni kezd másokkal. Egy-egy szembeszállási kísérlet után a belülről jövő nyomás egy időre valamennyire enyhül, a megtámadott személynek viszont épp elég munkát ad az okozott lelki sebekkel. A paranoid démonok hatása alatt cselekvő személy meglehetősen érzéketlen arra, hogy milyen sebeket ejt másokban, ezzel szemben hiperérzékeny az ellene irányuló legkisebb vélt vagy valós támadásra.

 

 

 

 

 

Részletek Frank D. Hammond Az elutasítottság legyőzése c. könyvéből

 

Egy evangélista és felesége első gyermeküket várták. Ahogy egyik helyről a másikra utaztak, egymás után kapták a próféciákat, hogy születendő gyermekük fiú lesz, és az Úr hatalmas szolgájává fog felnőni. Néhány ilyen prófécia kiemelkedő szolgálók szájából hangzott el. A gyermek azonban lány lett. […]

 

Svédországban legalizálták a prostitúciót, és más országokra is nyomás nehezedik, hogy bevezessék…! […]

 

Minden negyedik nő és minden nyolcadik férfi szexuális bántalmazás áldozata. Simogatásról, homoszexualitásról, vérfertőzésről és nemi erőszakról beszélek. […]

Feleségemmel együtt több olyan nőnek is szolgáltunk szabadítással, akik gyűlölték a férfiakat, féltek tőlük, nem tudtak megbízni bennük… A férfiakkal szembeni magatartásuk a gyermekkori szexuális bántalmazásra vezethető vissza… apák, nagyapák, nagybácsik és fiútestvérek molesztálása miatt. […]

 

 

Isten a teknősöknek olyan páncélt teremtett, amely megvédi őket. Amikor az ember maga alakítja ki ezt a páncélt, akkor személyiségében is egy teknősre fog hasonlítani. Kemény és áthatolhatatlan lesz. „Többé nem akarom, hogy mások keresztülgázoljanak rajtam és megbántsanak. Szívós és kemény vagyok. Senkinek sem engedem meg, hogy letaposson.” Így maga körül kemény páncélt növeszt, és úgy viselkedik, mint egy aligátorteknős.

 

 

 

 

 

Részletek Frank D. Hammond Démonok és a szabadulás Jézus szolgálata alapján c. könyvéből

 

20 év után, amely alatt aktívan részt vettem a szabadulás szolgálatában, válaszúthoz érkeztem. Hosszú évekig egy helyi gyülekezet pásztora voltam, és igyekeztem egyensúlyban tartani a különböző tanításokat, hiszen Isten teljességét kellett egy helyi csoportnak prédikálnom. Most pedig itt volt az Úr elhívása arra, hogy teljes időben a szellemi harcnak szolgáljak. […]

Miközben az egyensúly iránt érzett felelősségemtől indíttatva imádkoztam, a Szent Szellem szólt a szívemhez: „csak ragaszkodj a szabadulás üzenetének alapkövéhez.” […]

 

A szabadulás alapelveinek megértéséhez a legnagyobb segítséget magának Jézusnak a tanításai és cselekedetei nyújtják. Ezért hozzáfogtam ennek a tanulmánynak a megírásához a szinoptikus evangéliumok alapján. […]

 

A saját életemben is van példa arra, hogy mint egy felkent hívőt, a Szent Szellem az ördöggel való konfliktusba vezetett. 24 órával azután, hogy a Szent Szellem által felkentek a szolgálatra, belekerültem a démonokkal való harcba. Éppen bizonyságot tettem a Teljes Evangéliumi Üzletemberek egyik összejövetelén…

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: biblia démon szabadulás názáreti jézus szabadító szolgálat szolgálati ajándék jeruzsálemi katolikus

süti beállítások módosítása