Az egykori Mars-mezőn emeltette ezt a templomot i. e. 27-ben M. Agrippa, Augustus legkedvesebb hadvezére, barátja és veje. A homlokzaton szemünkbe ötlő szöveg (M AGRIPPA L F COS TERTIUM FECIT) arról tudósít, hogy Marcus Agrippa, Lucius fia építtette (az épületet) harmadik consulsága idején. Neve alapján valószínűleg az összes római istennek szentelt templomról van szó. Egyesek azonban úgy gondolják, hogy a templom eredetileg az Iulius-nemzetség, a gens Iulia dicsőitésére készült, és elsősorban Marsnak és Venusnak, a család legfontosabb családi isteneinek szentelték. Ókori szemtanúk beszámolója szerint a Venus-szobor fülbevalója Kleopátra igazgyöngyeibol készült. A pronaoszban (előcsarnok) eredetileg Agrippa és Augustus szobrai álltak.

80-ban a templom leégett, és Domitianus császár állította helyre.

Traianus uralkodásának idején villám csapott az épületbe, és megint leégett. Valójában szinte az egész épületet újjá kellett építeni, és ez valamikor 126 után történt, már Hadrianus irányítása alatt. Hadrianus császár tiszteletbol az eredeti építtető nevét tette fel újra a templomra, ahogy az ma is látszik. Az épületen talált feliratokból kiderül, hogy a későbbi időkben még Antoninus Pius, Septimius Severus és Caracalla is végzett helyreállító munkálatokat.

Az előcsarnok mennyezetét 16 gránit oszlop tartja. Ha itt fölnézünk, láthatjuk a tetőzet gerendáit. Atetőszék eredetileg bronzból készült. Egészen 1632-ig megvolt az eredeti, de a Szent Péter székesegyház főoltárának baldachinjához kellett az anyag, ezért VIII. Orbán pápa a

Barberini családból leszedette. A megmaradt anyagból, hogy ne vesszen kárba, ágyút öntöttek. Erre az eseményre született ez a Pasquino-mondás: Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini (Amit a barbárok sem tettek, megtették a Barberinik.). Az előcsarnok (porticus) mögött 43,20 méter átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja az épület magját. A kupola átmérőjének hossza megegyezik a magasságával. A kupola kazettás díszítményei felfelé keskenyednek, ezért a kupola, amely kívülről nem tűnik különösebben nagynak, belülrol sokkal magasabb hatást kelt.

A belső tér hét fülkéje egyes elképzelések szerint a hét bolygót jelképezi, de éppen így lehetett a nagy istenek fülkéje is. A tér megvilágítását a kupola 8,92 méter átméroju nyílása (opeion) adja. A Pantheon terének gömbszeru hatása úgy szimbolizálja a világegyetem teljességét, az istenek világának egyetemességét, hogy közben a praktikus vallási igényeknek is maradéktalanul eleget tesz.

609-ben a templomot IV. Bonifác pápa S. Maria ad Martyres néven keresztény templomnak szentelte. 663-ban a Pantheon tetőzetének aranyozott bronztégláit II. Constans császár leszedette, és Konstantinápolyba vitette.

Később több nagy művészt temettek a Pantheonba, például Baldassare Peruzzi építészt (egyik legszebb alkotása a Villa Farnesina), Annibale Carracci festőt, és az egyik legnagyobb festőt, Raffaello Santit a hitvesével együtt. Sírfelirata így szól: „Ille hic est Raphael timuit quo sospite vinci / Rerum magna parens et moriente mori” (Rafael ez, kinek a Természet félte hatalmát. / Tudta: legyőzi, míg él, s holtan a sírba viszi.). Ennek igazságtartalmáról bárki meggyőződhet, ha elmegy a Vatikáni Múzeumba, és megnézi Raffaello stanzáit.

A Pantheon lett a nyughelye az olasz egység megteremtése utáni első két királynak is.

A Pantheon előtti tér, a Piazza della Rotonda Róma egyik legnyüzsgőbb tere, egyben egyike azoknak, amelyek szinte hívják az embert, hogy pihenjen meg egy kicsit, üljön le a templom lépcsőjére vagy a kávéházak egyik székére. A környező utcákban jó fagyit lehet kapni, de az igazi élmény mégis a templom.

Lehetőséget ad az embernek elképzelni, ahogy ennyire egészben látja az ókori alkotást, hogy milyen kivételes teljesítményre voltak képesek azok az emberek. Az eredeti márványpadlón járva, az ókori bronzajtót megérintve közel kerülhetünk Róma akkori nagyságának megértéséhez. A minden istenségnek emelt templom üzenete pedig talán aktuálisabb, mint valaha. Különösen érdemes betérni, amikor esik az eső. Egy nyári eső elől ilyenkor a sok turista bemenekül a templom oltalmába, és onnan nézi a teret. Belül pedig egyesülnek az elemek. A föld, amelyre a padlón lévő négyzet alakú márványminták emlékeztethetnek. A víz, amely szabadon eshet a templom közepére, de mégsem marad meg, mert az elvezetését is megoldották. A levegő, amely egyik templomban sem olyan könnyű Rómában, mint éppen itt, ahogy eloszlik a gömbszerű formában. És a tűz, amely az istenek birodalma, és a kupolán lévő kerek nyíláson érkező nap fénye. És mindennek az átéléséhez csupán egy esős negyedóra kell.

A Pantheon környékét egy panorámaképen is megnézhetjük. Belülről pedig itt csodálhatjuk meg.

(Fabius Maximus)

forrás: http://roma-szenvedely.uw.hu/latnivalok/nevezetessegek/pantheon/pantheon.html