Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

december 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Devizahitel 40/23. rész – állatállomány növekedése

2013.05.04. 16:28 12nyil

1937 | Január   

Csökken a takarmánytermelés, fogy az állatállomány

A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent évkönyve részletes táblázatokban közli a magyar őstermelés 1935. évi adatait s azok között a szántóföldi, kerti és rétgazdálkodás eredményeit. Magyarország földterületéből 5.6 millió hektár a szántó s ebből 1935-ben bevetettek 5,473.000 hektárt, ami a szántóterületnek 97.7 százaléka.

Ennek ismét 54.8 százaléka (3 millió hektár) gabonaféle, 30.5 százalék kapás, 12.2 százalék szálastakarmány, a többi terménycsoportra alig esik több 1 százaléknál. Ha az előző év és az 1931-35. év átlagos eredményét egymás mellé állitjuk, azonnal szemünkbe ötlik a kalászok, hüvelyesek, kapások területi növekedése és az a veszteség, amit az ipari növények, zöldségfélék és a szálastakarmányok vetésterülete szenvedett.

A kapások vetésterületének növekedése 17.000 hektár: ez valószínűen arra a területtöbbletre esik, amivel a cukorgyárak növelték gyártásukat. A hüvelyesek vetésterületének növekedése következménye annak a keresletnek, amely a magyar hüvelyes magvak és konzervek iránt a külföld részéről megnyilvánult, a kalászosok térhódítása pedig kapcsolatos a bolettarendszerrel, majd a megjavult gabonaárakkal, valamint az értékesítés megszervezésével.

De vajjon mi okozta az ipari és kereskedelmi növények, a zöldségfélék területének csökkenését? Igaz, hogy idénycikkeinkkel mindinkább kiszorulunk Ausztriából és Csehszlovákiából egyaránt, de nagyon valószínű az is, hogy a belső fogyasztás, amely előbb is minimálisnak volt mondható, még alacsonyabb szintre esett. Aggályos jelenség a szálastakarmányok 20.000 hektáros vetésterületi csökkenése. Állattenyésztésünk a takarmányok vetésterületének csökkenése eredményeképpen mindinkább fogy. Magyarország állatállománya megközelítő számítással 2.8 millió darab számos állatnak tekinthető, tehát szálastakarmány és rét területünknek ugyanennyi holdnak kellene lenni, ellenben csak 2,200.000 kat. hold.

Hiányzik tehát 600.000 kat. hold takarmányos terület termése, amit a kalászosok szalmájával, tengeriszárral, valamint az állatok extenzív tartásával és az állatállomány apasztásával egyenlít ki a mezőgazdaság. Vetésterületünknek könyörtelen pusztítója, vámszedője a minden évben ismétlődő elemi csapás, amely árvíz, aszály, fagy, jég stb. alakban teljesen tönkre tesz évente 100-110.000 hektár bevetett területet.


Gazdaközönségünk szinte védtelenül áll a fagy és jégverés kártevésével szemben. Ennek a két elemi csapásnak 70.000 hektár esett áldozatul a mult évben is s ez csak a 100 százalékosan letarolt terület, ahol a jég és fagy részleges károkat okozott. Bármilyen nagy ez a kár, két százaléka sincs az öt és félmillió hektár vetésterületnek, a jég- és fagykárnak, tehát nem megoldhatatlan probléma.

Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1937-januar/gazdasag/csokken-a-takarmanytermeles-fogy-az-allatallomany

Forrás: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1526.html

Az alábbiakban néhány adat segítségével áttekintjük, hogy a rendszerváltás után a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság, ezen belül is az állattenyésztés helyzete hogyan alakult – hogyan érintette a kisgazdák által 1990-ben meghirdetett agrárpolitika a hazai állatállományt. A rendszerváltás óta a legfontosabb állatfajoknál mind az összlétszám, mind az anyaállatok számának csökkenése folyamatos.

A mellékelt táblázatból jól látható, hogy a szarvasmarha-állomány már a II. világháború előtti szint felét sem éri el, illetve alig magasabb a rendszerváltás előtti állomány felénél. A sertések száma pedig tavaly újra az 1935-ös színvonalra került, ami egyben azt is jelenti, hogy kisebb az 1989. évi kétharmadánál.


1991 és 1997 között a szarvasmarha-ágazat gyors leépülését figyelhetjük meg. A szarvasmarhák száma ebben az időszakban 39 százalékkal, a tehénállományé 28 százalékkal, a tejtermelés 24 százalékkal, a vágómarha-termelés több mint 60 százalékkal csökkent. Az összes szarvasmarha-állomány az 1938. évinek csupán 45,6 százaléka, az 1945. évinek pedig mintegy 85 százaléka, tehát a II. világháború utáni létszám alatt van. 1996-ban a nagyüzemekben a szarvasmarhák száma 15 ezerrel, 1997-ben pedig további 42 ezerrel csökkent. A tehénállomány 1996-ban 9 ezerrel, 1997-ben 14 ezerrel lett kevesebb a szövetkezeti gazdaságokban. Az elmúlt évben a gazdasági társaságokban is 30 ezerrel csökkent a szarvasmarhák, ezen belül 12 ezerrel a tehenek száma.

A KSH 1996. december 1. és 1997. december 1. között összességében csak 11 ezres tehénszám-csökkenést mutat ki, ami a szövetkezetekben és a gazdasági társaságokban bekövetkezett – összesen 26 ezres – csökkenés mellett csak úgy alakulhatott ki, hogy az egyéni gazdálkodói körben 15 ezerrel növekedett a tehenek száma. Ugyanezt a tendenciát mutatják a hivatalos adatok a teljes szarvasmarha-állományra vonatkozóan. Míg a gazdasági társaságok és szövetkezetek állománya 72 ezerrel – több mint 10 százalékkal – csökkent, addig az egyéni gazdálkodóké 43 ezerrel emelkedett.


Az 1990-es évekre visszatekintve a sertéstenyésztők az ágazat tevékenységét zuhanórepülésnek minősítik. Az 1995. év viszonylag kedvező támogatási rendszere megállította az állatállomány csökkenését, sőt jelentős növekedés alapjait teremtette meg a sertéságazatban. A kocaállomány egy év alatt 101 ezerrel nőtt.

Ezzel egyidejűleg az 1995-ös viszonylag alacsony takarmányárak megnövelték a termelési kedvet, amelynek következményeként 1996-ban több mint egymillióval nőtt a vágósertések száma. A keresletet meghaladó vágósertés-felajánlás mélyen önköltség alatti felvásárlási árakat eredményezett. Olyan áringadozás mellett, mint amilyen 1996-ban előfordult (minimum 129 Ft/kg, maximum 237 Ft/kg), a gazdálkodás tervezése nem lehetséges.

A sertéságazat jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők közül az árbevételt illetően a legfontosabb – a hazai fogyasztás mérséklődése és az exportszubvenció jelentős mértékű csökkentése miatt – az export visszafogása az ipar részéről.

Az értékesítési árak növekedésének mértéke az elmúlt években mindig elmaradt az input árak növekedésének mértékétől, mert a termelők az ágazatra nehezedő piaci nyomás miatt nem tudták költségeik növekedését érvényesíteni az árban.

1997-ben a tények arról tanúskodnak, hogy stagnált, illetve csökkent mind a felvásárlás, mind az élelmiszeripari termelés, és folytatódott a hazai élelmiszer-fogyasztás visszaesése, hiszen a reálkeresetek 7-8 százalékkal csökkentek az előző évihez képest.

A hazai fogyasztás további csökkenését ellensúlyozhatta volna az élelmiszer-gazdaság exportteljesítményének a növekedése, de az 1997-ben is tovább csökkent. Az agrárágazat Európai Unióval folytatott külkereskedelmének súlya a legmeghatározóbb.

Az 1980-as évek végén még 6-8-szorosan haladta meg exportunk az onnan származó importunkat. Ez az arány 1993-ra és 1994-re úgy változott meg, hogy már csupán két-háromszorosa az export az importnak. Az okok az árualapok hiányában, illetve az import több mint kétszeresére történt emelkedésében keresendő. Az exportáru-alapjaink hiányára utaló tény, hogy számos terméknél vagy egyáltalán, vagy igen kismértékben sikerült csak kihasználni az EU-társulási szerződésben rögzített kedvezményes kvótalehetőségeket. Ennek okai – az áruhiányon túl – magukban a szerződésekben, azok feltételrendszereiben is keresendők. Ugyanakkor eközben az importkvóták rendre teljesültek.

A mezőgazdaság egészére jellemző, hogy a termelés stagnál, a főágazati arányok tovább torzulnak. Az azonban igen elgondolkodtató tény, hogy az 1996-os termelési szint mellett az elmúlt három évben (1995–1997-ben) összességében csak mintegy 6,5 százalékkal bővült a mezőgazdasági ágazat termelése. Ez a bővülés a termelés szerkezeti arányainak további torzulása mellett jött létre, ugyanis a növénytermelés 10 százalékot meghaladó növekedése mellett az állattenyésztés teljesítménye mintegy két százalékkal visszaesett. Ez végeredményben azt jelenti, hogy az 1986–1990-es évek átlagteljesítményéhez mért 67 százalékos 1994. évi szintről alig mozdult el az agrárágazat. Tehát csaknem 30 százalékos még mindig az elmaradás az 1986–90-es szinthez képest, amit az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a mezőgazdaság "bázisszintjének" szeretnénk elfogadtatni.

A szocialista kormányzatnak az elmúlt években sikerült a kisgazda szakmai irányítás által elindított zuhanórepülést megállítani, és a mezőgazdasági termelést szinten tartani. A kérdés az, hogy az új kormány az általa 1990-ben elindított agrárpolitikát folytatja-e, amelynek lényege a feudalista földtulajdonlás visszaállítása, amelyben a föld nem a termelést szolgáló eszköz, hanem hatalmi jelkép – és ami ellen már a Széchenyi által elindított agrármodernizáció is küzdött. Esetleg a hazai mezőgazdasági termelés, a föld szakszerű megművelése érdekében felülemelkedik saját világnézetén...

(a szerző a MOSZ szakértője)


Az állatállomány alakulása

Év

sertés
 
 
(ezer db)

ebből koca
 
 
(ezer db)

szarvasmarha
 
 
(ezer db)

ebből tehén
 
 
(ezer db)

tej
 
 
(millió liter)

1938

5 224

612

1 911

960

-

1960

6 388

556

1 059

586

-

1989

7 660

624

1 598

646

2 332

1990

8 000

624

1 571

630

2 262

1991

5 993

482

1 420

559

1 910

1992

5 364

467

1 159

497

1 825

1993

5 001

461

  999

450

1 608

1994

4 356

335

  910

415

1 511

1995

5 032

436

  928

421

1 556

1996

5 289

379

  909

414

1 478

1997

4 931

345

  871

403

-

Forrás: KSH

 Forrás: http://www.hetek.hu/hatter/199807/fkgp_az_orszag_titkos_fegyvere_a_mezogazdasag

 

Agrárgazdaság - EU-kitekintéssel

Horn Péter -  II. szemeszter 2003.02.24.     

Magyarországon az agrárgazdaság akkor fejlődött a legdinamikusabban és közelítette meg legjobban a legfejlettebb országok színvonalát, amikor viszonylag jól kiszámítható politikai-gazdasági integrációk része volt, előrelátható peremfeltételekkel, függetlenül azok társadalmi-ideológiai irányultságától (pl. Osztrák-Magyar Monarchia, KGST).
 
Az elmúlt, majd másfél század során, agrárgazdaságunk töretlenül - még a legnehezebb gazdasági-politikai helyzetben is - képes volt a fejlett nyugati régiókba exportálni, teljesítve azt a nemzetgazdasági igényt, hogy az ország külkereskedelmi egyensúlyát javítsa.
 
A magyar agrárszektor tartósan a legnagyobb devizatöbblet előállítója az országnak, szinte töretlenül, másfél évszázada.

 

Az emberi böfögés nem számít

                  2007. szeptember 14., péntek 10:21 |                         

 
Teleböfögi a tehén a légkört metánnal. A jávorszarvas emésztése tehet a globális felmelegedésről. Mekkora a kérődző állatok felelőssége a klímaváltozásban? Pontosan mit böfög, milyen állat és hova? Az emberi fing miért nem számít? Ismeretterjesztő cikkünkben a kérődző állatok bendőjéből jelentünk a klímaváltozásról. 

A tehenek szájából távozó gáz egyfelől mulatságos poénok alapanyaga, másfelől a légköri felmelegedés egyik oka lehet. A tehénböfögésben található metán ugyanis üvegházhatású gáz, ami főként szerves anyagok bomlásakor, így például a bendőbeli fű és széna bomlásakor szabadul fel.

                        Főként emberi tevékenységek miatt növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben. Az energiahasználat után második a klímaváltozást okozó bűnösök sorában a mezőgazdasági tevékenység, ide tartozik az állatok emésztéséből származó metánkibocsátás is. A dinitrogén-oxid után ugyanis ez az egyik legfontosabb üvegházgáz, hatása 21-23-szorosa a szén-dioxidénak.

Mennyit böfög?

Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Bizottsága (IPCC) mérésekre és a tudományos szakirodalomra alapozott becsléseket ad ki arra vonatkozóan, hogy különböző fajok emésztése során mennyi metán távozik. A mérés egyszerű: a tehenet (vagy juhot vagy rénszarvast) légmentesen záródó, úgynevezett respirációs kamrába vezetik, ahol az állat természetes életmódját megközelítő feltételek között eszik, alszik, éldegél. A kutató méri a kamrába vezető levegő összetételét és azt is, ami onnan távozik. Így jön ki az a levegőkémiai adat, amivel az állat hozzájárul a légkör üvegházgáz-tartalmához. A tejelő tehén esetében ez az arány évente 90-110 kg metánt jelent.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat Üvegházgáz Nyilvántartási Osztálya egy éve foglalkozik a gázkibocsátás számításaival. Lovas Katalin, az osztály levegőkémiai szakértője az Indexnek elmondta, az állatállomány létszámának és az állattartás jellegének megfelelően számítják ki, mekkora a magyarországi állatok emésztési kibocsátása. "Egy tejelő tehén esetében például nagyobb a kibocsátás, mert ahhoz, hogy tejeljen, több takarmányt fogyaszt, emésztése is aktívabb, így metántermelése nagyobb" - fogalmazott, majd hozzátette, a rendszerváltás óta sokkal kisebb az állatállomány, így az emésztésből származó kibocsátásunk is folyamatosan csökken. Az osztály nemcsak az emésztésből származó kibocsátást figyeli, hanem az állatok trágyájából felszabaduló gázokat is.

Emésztésből származik

A kérődző állatok, szarvasmarha, juh, teve, bivaly, kecske kibocsátása a legnagyobb, valamivel csekélyebb, de mérhető más növényevők, például lovak, nyulak vakbelében felszabaduló metán is. Az egyszerű gyomrú állatok, ami például a sertés, de ide tartozik az ember is, emésztéséből származó metán elhanyagolható, így az emésztés-kibocsátási számításokban sem lényeges. Ahogy a kérődzők bendőjében a cellulóz tartalmú tápláló anyagokat egysejtű baktériumokból álló bendőflóra lebontja, metán szabadul fel.                         

                        "Az összes üvegházgáz-kibocsátáshoz viszonyítva az emésztésből származó kibocsátás térségenként eltérő. Mértéke magas a kevésbé iparosodott területeken, ahol viszonylag sok a kérődző állat és kevés az autó. Ám az iparosodott oszágokban nagyjából azonos, Nyugat- és Közép-Európában az összes kibocsátás körülbelül 1-2, maximum 4 százalékát teszi ki" - mondta az Indexnek Borka György, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Lovas Katalin 2005-ös adata szerint Magyarországon az összes kibocsátás 1,8 százaléka érkezett a kérődző állatok bendőjéből.

Bendőben zajlik

"Az emésztésből származó metánkibocsátás csökkentésére léteznek módszerek, de azok számos hátrányuk miatt korlátozottan alkalmazhatók" - mondja Borka György. "A nagy rosttartalmú takarmány, például a fű, széna, szilázs esetében nagyobb a metántermelés. Azzal lehet például változást elérni, ha növeljük az abrak, vagyis a koncentrált takarmány, például az árpa, kukorica arányát. Azonban ennek emésztés-élettani akadálya van, mert a kérődző legfőbb tápláléka mégiscsak a nagy rosttartalmú tömegtakarmány." A trágyából származó metán mennyiségének csökkentésére megoldást jelent, ha az ürüléket jól szellőző helyen tárolják.

Mindkét szakértő szerint az emésztésből származó kibocsátásnál nagyobb problémát jelent a mezőgazdasági talajok üvegházgáz-kibocsátása, melynek nagyságát elsősorban a szervestárgya- és nitrogénműtárgya-felhasználás, vagy a nitrogénmegkötő növények aránya befolyásolja. A mezőgazdasági talajokban bakteriális tevékenység útján dinitrogén-oxid képződik, amelynek üvegházhatása háromszázszor nagyobb, mint a szén-dioxidé.

Forrás: http://index.hu/tudomany/bof0913/

 

 

Robbannak az élelmiszerárak?

Orovicz Viktor           
 
A KSH adatai szerint idén februárban a mezőgazdasági termelő árak 47,5%-kal voltak magasabbak, mint 2010 hasonló időszakában. Mit jelent ez? Az idén ekkora fogyasztói élelmiszerár emelkedésre számíthatunk?
Szerencsére nem. Áremelkedés sajnos lesz, de nem akkora és nem feltétlen azokon a területeken, mely első pillantásra kézenfekvő lenne.
   

Spekuláció és világvége?

A februárban 47,5 százalék éves emelkedést produkáló mezőgazdasági termelői ár egy összetett index, mely az agrárszektorban bekövetkező különböző irányú változások eredőjét sűríti egyetlen értékbe. Az index alapvetően két elemből áll. Az 56 százalékos súlyt képviselő növénytermesztési ágazat árszínvonala 67,9 százalékkal növekedett egyetlen esztendő alatt. Ezen belül a búza 139, a kukorica 81, az olajos magvak 61, a burgonya ára 69,8 százalékkal lett magasabb, miközben a zöldség ára „mindössze” 13,1, a gyümölcsé pedig 39,9 százalékkal emelkedett. Megdöbbentő értékek! De akkor mégis mi ad okot a reményre? Alapvetően két –történelmi tapasztalatokon alapuló – tény. Egyrészt a februári tőzsdei árak minimális fizikai termékmozgást testesítenek meg, azaz a spekuláció mozgástere ezekben a hónapokban a legnagyobb, melybe akár még a világvége beárazása is belefér: hiába derül ki pár hónap múlva, hogy irreálisak voltak a várakozások, addigra a trendeket mozgató befektetők rengeteg pénzt tesznek zsebre. Mivel az alacsony kamatok miatt jelenleg a világban pénzbőség van, az elmúlt hónapokban az árak megduplázódásától megrészegült kisbefektetők millióinak megtakarítása vándorolt az árupiacokra tovább fűtve az árfolyamot. Legkésőbb az aratást követően ugyanakkor várhatóan ismét ki fog derülni, hogy a világ az idén sem fordul ki a tengelyéből, így a feldolgozóipar szempontjából releváns éves elszámolóárak a jelenleginél sokkal kisebb árnövekedést fognak mutatni, sőt – ha jó lesz a termés – a tavalyi magas árbázis miatt egyes szektorokban akár árcsökkenés is elképzelhető. Az áremelkedés lelassulására, visszafordulására utaló másik történelmi megfigyelés a ciklikusságra épít. Ha egy termék ára duplázódik, világszerte termelők százezrei kapnak vérszemet, hogy a konjunktúrát kihasználva megtöbbszörözzék a termőterületet. Ennek törvényszerű következménye ugyanakkor, hogy a piacon túlkínálat alakul ki, mely az árak összeomlásához vezet. Ez a folyamat a növénytermesztésben akár egy év alatt bekövetkezhet. Az állattenyésztésben kicsit hosszadalmasabb a helyzet, hisz az infrastruktúra megteremtése tőke-, a tenyészállomány reprodukciója időigényesebb folyamat.   
 

Kockázatos a húsáru

A mezőgazdasági termelői árindexben az állattenyésztés 44 százalékos súlyt képvisel. Éves összehasonlításban ez a szegmens mindössze 13,3 százalékos árnövekedésre volt képes. Ezen belül a vágóbaromfi ára 16,2, a sertés 4,3, a tej 22,5 százalékkal növekedett, miközben a tojás ára 6,5 százalékkal csökkent. Miért gond ez? Könnyen belátható, hogy ha az állattenyésztés költségének több mint felét kitevő takarmány és energia költsége radikálisan nő és ez nem, vagy csak részben jelenik meg az állati termékek árában, akkor a termelés jövedelmezősége csökken, melynek természetszerű következménye az állatállomány csökkenése lesz. A trend egyértelmű. A hazai sertésállomány például a rendszerváltás óta  megfeleződött, csak az elmúlt 4 évben 20 százalékkal csökkent az árualap. Hogy miért nem jelent meg mindez a hazai fogyasztói árak növekedésében? Mert a külföldi eredetű hús nem csak az export piacaink jó részét foglalta el, de az itthoni fogyasztásból is egyre nagyobb részt hasít ki. Mondhatnánk, győzzön a jobb, de sok esetben nem erről van szó. A német dioxin- botrány miatt például több ezer tonna feleslegessé vált német sertéshús került dömping áron a magyar piacra. Még ennél is komolyabb problémákat okoz, hogy az EU-ban 3, nálunk 6 hónap a sertéshús hűtőházi tárolásának határideje, így a külföldön már nem forgalmazható, ezáltal „értéktelen” hús szorítja ki a hazai termelők áruját a magyar piacról. A következmény egyértelmű: növekvő import kiszolgáltatottság, csökkenő hazai foglalkoztatottság, mely közvetve a termelő szektorra épülő feldolgozóipar zsugorodásában is tetten érhető. Könnyen belátható, hogy makrogazdasági szinten ez sokkal nagyobb kockázatot hordoz, mint az, ha a húsárak ténylegesen 20 százalékkal növekednének.

 

Mi várható?

A növényi nyersanyagok tekintetében az áremelkedés nagy részén valószínűleg már túl vagyunk. A jelenlegi árakon már nem érdemes feltankolni cukorból, olajból, lisztből, hisz kedvező esetben féléves távlatban innen az árak már lefelé is mehetnek. A feldolgozott termékek tekintetében is már megindult az áremelkedés beépülése a fogyasztói árba, de itt még van tere az emelkedésnek. A legnagyobb áremelkedési potenciál a hústermékek tekintetében érzékelhető, különösképp, ha a kormány intézkedéseket hoz a hazai termelők védelme érdekében, vagy a forint a jelenlegi 265 alatti szintről jelentősebben meggyengül.

 

 

Az elmúlt években folyamatosan csökkent az állatállomány Vas megyében

Drasztikusan esett a sertéslétszám, de kevesebb a szarvasmarha és a tyúk is. Szakemberek szerint amíg a felvásárlási árak nem változnak, illetve nem rendeződnek a bérek vagy az áfa kérdése, addig nem nagyon várható változás ebben az ágazatban.

Ez az elhagyott állattartó telep csak egy az üresen állók közül Vas megyében. Az istállókból már évek óta nem hallani szarvasmarhák bőgését, az épület is romos. Pedig a rendszerváltás környékén még a megyében meghatározó volt az állattartás. Azóta viszont folyamatos a visszaesés. Táblázatunkból látszik, hogy 1998-hoz képest a szarvasmarha és a tyúkfélék létszáma közel a felére, a sertéseké a harmadára esett vissza.
"Szakemberek szerint a visszaesés egyik oka, hogy több gazdaság, magángazdálkodó a jövedelmezőbb növénytermesztés miatt felhagyott az állattartással. Nem könnyíti  meg a gazdálkodók helyzetét, hogy a felvásárlási árak alacsonyak."
Míg néhány éve egy liter tejért 100 forintot is adtak, most 74 forintot fizetnek a felvásárlók. A költségek ugyanakkor folyamatosan emelkednek.

Lukács Zoltán, mezőgazdasági főfelügyelő, FVM A gabonaárak várható drasztikus emelkedése, nem beszélve az energia és az egyéb termékek árairól, így nem csoda, hogy a sertéságazat ami nagyon csökken. A szarvasmarháknál, az mondhatjuk, hogy évek óta stagnálás va. Ez köszönhető a nagyüzemi tartásnak.
A hazai húsfogyasztás is jóval elmarad az uniós átlagtól. Míg például Nyugat-Európában 60 kg sertéshúst is megesznek az emberek egy évben, addig nálunk csak 30 kg-ot. Marhahúsból a harmadát fogyasztjuk. A gazdálkodók helyeztén az sem könnyít, hogy a feldolgozóipar is inkább az olcsóbb uniós sertést, vagy a dél-amerikai marhát vásárolja, mint a hazait.
Rácz Károly, gazdaálkodó, Ják A folyamat akkor fordul meg, ha megfelelő ára lesz a terméknek. Itt lehet adminisztratív akadályokat gördíteni és egyéb feltételekhez kötni az állattartást, de ez csakk ideig óráig tart. De ha mefelelő magas ára lesz, akkor tud megfordulni a dolog.
Vas megyére is jellemző, hogy a háztáji, kisüzemi állattartás is folyamatosan visszaszorul. Évről évre 15-20%-kal csökken az itt tartott állatok létszáma. Szakemberek pozitív lépésként értékelik, hogy a nemzeti földtulajdon bérbevételénél az állattartás előnyt élvez.

2012. augusztus 02.

Forrás: http://www.sztv.hu/hirek/az-elmult-evekben-folyamatosan-csokkent-az-allatallomany-vas-megyeben-20120802

 Forrás: http://www.vg.hu/vallalatok/vg_online/vallalatok_-_belfold/081222_tejipar_253904

 

Forrás: http://www.mon.hu/peldaerteku-a-magyar-tejipar-szereploinek-osszefogasa/2038718

 

Az állattenyésztés

Az állattenyésztés* és a hozzá kapcsolódó élelmiszertermelés a rendszerváltás óta szintén visszaesett. Az állatállomány erőteljesen csökkent, növekedése napjainkban is alig érzékelhető.
Az állattenyésztés a piacok okozta bizonytalanság miatt is lassabban erősödik, mint a növénytermesztés. Magas a takarmány és az egyéb költségek ára. Így drágán termeljük a húst, a tejet, ezért termékeink kevésbé versenyképesek.
A sertéstartás a kukoricatermesztő körzetekben kiemelkedő. A szarvasmarha-tenyésztés a szálastakarmányok termesztéséhez, a jobb minőségű rétekhez, legelőkhöz kötődik. A juhtenyésztés a gyengébb, szárazabb legelőket hasznosítja. A baromfitartás az egész országban elterjedt, de a legnagyobb állomány az Alföldön található.
 

Az agrárolló alakulása. Hogyan lehetne az olló nyílását szűkíteni?

 
Az élelmiszer-gazdaság* a mezőgazdasági termelést, a nyersanyagokat feldolgozó élelmiszeripart* és a termékek értékesítését foglalja magába.
Atlaszod mezőgazdasági tematikus térképeinek felhasználásával keresd meg a malom-, cukor-, konzerv-, hús- és tejipari központokat! Állapítsd meg, melyek fő telepítő tényezője a fogyasztópiac! Melyeké a termőkörzet? Nézz utána, miért lett ismét kedvelt sertésfajta a mangalica!
 

A mezőgazdaság termelési értékének megoszlása. Elemezd a diagram adatait! Fogalmazz meg fejlesztési lehetőségeket! Keress adatokat a régiódra vonatkozóan, és hasonlítsd össze azokat az országos jellemzőkkel!

 
Az élelmiszeripar magánosítása közel 100%-ban befejeződött. Nagyobb részét külföldi befektetők, ismert nemzetközi vállalatok vették meg. A privatizáció a gyártási technológiák korszerűsítésével, az előállított termékek minőségi javulásával, a piaci igények gyors követésével, rugalmas termékszerkezettel járt együtt (pl. az ásványvíz- és üdítőital-, édesség-, növényolaj-, sör- és szesz-, dohány- ágazatokban). Mindezek azt is jelentik, hogy a nem versenyképes termékek gyártása leállt, az üzemek bezártak.
Keress példákat a nálunk megtelepedett nemzetközi élelmiszeripari cégekre és telephelyeikre! Nézz utána, hol készültek a nagyobb élelmiszerüzletekben árusított termékek!
A magyar tulajdonú élelmiszeripari kis- és középvállalkozások száma gyorsan nőtt az elmúlt évtizedben. Többségük a vidéki térségekben működik. Jelentős a szerepük a foglalkoztatásban.

 

Tőkehiányuk azonban gátolja a fejlesztésüket, az EU által előírt élelmiszerbiztonsági, higiéniai, környezet- és állatvédelmi követelmények teljesítését. Bár ezek üzemei állítják elő elsősorban a hazai, hagyományos – sok esetben hungarikumnak minősülő – élelmiszeripari termékeket, nagy a veszély, hogy támogatás nélkül kiszorulnak a piacról.

 

Hogyan lehet újra sikeres háztáji gazdaságokat létrehozni?

Mert vannak dolgok, melyek kölcsönösen kisegítik és igazolják egymást.

1.)    Az akar állatot tartani, aki nem akar a legmaximálisabb urbanizált életet élni.

2.)    Az ilyen emberek nemcsak az állatokat szeretik, hanem a természetet is.

3.)    A természet minket arra tanít, hogy mi által működnek a dolgok.

4.)    A dolgok működésének elemzése során lekopnak a túlzások, a hivalkodások és csak a működőképesség marad.

5.)    A működőképességnek meg kellett lenni eddig is, hiszen nem most lett itt hirtelen Magyarország a rendszerváltás idején, előtte is itt volt.

6.)    Ha tudjuk, hogy előtte is létezett, sőt virágzott, akkor miért ne virágozhatna újra?

7.)    Ehhez a történelem a kulcsszó, hogy élhettek emberek ezen a tájon sok-sok évszázadon keresztül?

8.)    Mindenki nem lehetett iparos, minden város nem lehetett ipar vagy bányaváros, mezővárosoknak is kellett lenniük, ugyanis sem a vasat, sem az aranyat nem lehet megenni.

9.)    Ma is kellenének mezővárosok, vagy legalábbis városok mezőgazdasági részei, ahol újra lehetne állatokat tartani.

10.) Ezek akár lehetnek jurtavárosok, jurtafalvak is.

Egy jurtás család könnyen költözhet, ha adódik számukra az ország más részében munkalehetőség, ha pedig nem, akkor a háztájiból is élhetnek, nemcsak segélyekből.


 

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság magyarország mezőgazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr885280960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása