Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

december 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Jurta 40/04. rész – Egy finnugorista Mongóliában

2012.12.27. 09:36 12nyil

 

 

…konkrét tudományos feladatot tűztem ki magam elé: tanulmányozni kívántam a mongol sátrat, a mongol nomád élet egyik legjellemzőbb társát, emellett meg kívántam ismerkedni a belső-ázsiai népek saját történeti forrásaival, régi krónikáival, s végül módot szerettem volna találni arra, hogy felkutassak néhány eddig ismeretlen mongol nyelvjárást. (20. oldal)

 

{A szerző következetes kerüli a jurta szó használatát, de az kiderül a szövegből, hogy sátor = jurta}

 

 

A mongol főváros helyén már 1639-ben volt település, Ih Hurénak, nagy városnak hívták, itt székelt a sárga egyház mongóliai feje… Az európaiak orosz közvetítéssel Urgának hívták a várost. […]

A mongol forradalmi hadsereg 1921-ben foglalta el a fővárost… A forradalom előtti Urgában mongol sátrak, orosz és kínai kereskedők épületei álltak. Iparnak, kultúrának nyoma sem volt. Ma már Ulánbátor modern város, és ez az átalakulás a szó legszorosabb értelmében szemünk előtt zajlott le. 1957-ben a modern központi rész mellett még álltak a kínai városnegyed viskóházai. 1958-ban második utam alkalmával már teljesen átépített város fogadott, és azok, akik később jártak a mongol fővárosban, arról tudósítanak, hogy a régi városrész teljesen eltűnt. 1957-ben, mikor megérkeztünk, még együtt élt a régi és az új, egy nomád nép városában. […]

A sátor nemezfalát alul felhajtják, így a szellő átjárja a sátor farácsát, míg a nemez fent jól szigetel a nap tűző sugarai ellen. Sok helyütt bevezették a villanyt. (26-27. oldal)

 

A város minden lakosának mégsem jut még hely a bérházakban, ezek az ún. „udvarokban”, hasákban laknak. Visszafelé kanyarodva a Tola partjáról bekerültem a hasák közé. Embermagasságú cölöpkerítések veszik körül ezeket az udvarokat. Kíváncsian léptem be az egyik hasa festett kék kapuján. Az udvar sarkában áll egy sátor, mellette húzódnak meg a kisebb melléképületek, egy fészer és egy szerszámos kalyiba. Maga a sátor fa padlózatán, a salon áll. Ez alkalmatlan a vándoréletre, de itt jó szolgálatot tesz a hideg ellen. A deszkapadlót kis bakokra helyezik, vagy közvetlenül a földre fektetik. A sátor berendezése kinek-kinek tehetsége szerint változik.

A sátor gazdája jön elém, s mikor látja, hogy idegen vagyok, kedvesen betessékel a sátrába. Nagy érdeklődéssel tekintek körül, hiszen ez itt egy „városi sátor”, szinte néprajzi fából vaskarika.

Közvetlenül az ajtó mellett balra egy kis polcocska húzódik meg, ezen sorakoznak a ház gazdájának könyvei. Előtte asztal áll, rajta tányér édességgel. Az asztal mellett két szék, de nem valók ide, mert a sátorban jobb nemezszőnyegen ülni. Az ágy fa oldallapjait és a szekrényeket helyettesítő nagy ládákat régi mongol motívumok, meanderre emlékeztető vonalas díszítéssel ékesítik. A piros alapszínen – a zöldtől a sárgáig – öt-hat árnyalat követi egymást. Másutt láttam külön a sátor mellé épített kis konyhát, ahol vastűzhelyen főznek. A sátor közepén a füstöt kályhacső vezeti ki a régi füstlyukon át. A füstlyukat a tetőkarika alkotja, ez pedig két festett, faragott oszlopon áll. Az ágyat függöny takarja el, csak úgy, mint a bejárattól jobbra álló konyhapolcot, melyre a háztartás edényei kerülnek. A tűzhely mögött kis alacsony asztalka – ez az igazi mongol asztal –, öt-hat cm-es lábakkal. (28. oldal)

 

Következő napon a kínai városrészben néztünk körül. […] Néhány házzal odább meglátogatunk egy sátoralkatrész készítőt is. A sátoros mester tetőkarikát, sátoroszlopot és faládákat készít, a sátor falát más mesterember gyártja. E téren szigorú munkamegosztás van. (30. oldal)

 

…egy ismerős bányász sátrát látogattuk meg. A sátor közepét egy nagy tűzhely foglalta el, mögötte egy fiókos, alacsony asztalka állt. A bejárattól jobbra egy elfüggönyözött polc, egy láda és egy ágy, az ajtótól balra szintén egy láda és egy ágy tették ki a sátor bútorzatát. Az ágyak előtt székek, s a sátor hátsó falánál négy nagyobb láda húzódott meg, a ládákon fényképek, használati tárgyak és díszek. A sátor gazdaasszonyát Kara még Budapestről ismerte, ahol a fiatalasszony egy küldöttséggel járt. Mikor elbúcsúztunk, megajándékoztak. A család feje könyveket nyújtott át nekünk.

A gyárépületek között ismét meggyőződtem róla, hogy a nemez itt a legjobb szigetelő anyag és a mongolok ragaszkodása a nemezsátorhoz nem egyenlő a maradisággal. A szibériai mintára épült lakóházak gerendái közét nemezzel töltötték, sőt láttam olyan faépületet is, melyet belülről nemezzel „béleltek”. Az erős szél ellen ez a legjobb védekezés…

Az egyik délután egy sátorkészítő szövetkezetet keresztünk fel. A kis szövetkezetnek már gépei is voltak, s az udvaron sorakoztak a sátor legkülönfélébb alkatrészei. Ez nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy lerajzoljam és lefényképezzem őket, hiszen itt a legújabb mongol sátortípussal ismerkedhettem meg. A Pusztaságban, vidéken valószínűleg nem lesz majd alkalmam sokszor szétszedett állapotban látni a sátrat és megfigyelni az egyes alkatrészeket. Mikor meghallották, hogy érdeklődöm a mongol sátor iránt, megajándékoztak egyes alkatrészek szabványaival, mert a sátrak Mongóliában – az artellekben – országos szabvány szerint készülnek. (36-37. oldal)

 

Hudzsirtnak háromezer lakosa van, s akik nem laknak az új épületekben, azok a központot körülfogó, mintegy ötszáz-hatszáz sátorban élnek. (48. oldal)

 

Május 2-én kirándulunk Jiszünbulag környékére. Meglátogatjuk a várost körülvevő sátrakat. Egy szegény és egy jómódú családhoz látogatunk el. Meglepően nagy a különbség, szinte elcsodálkozunk, hogy egy ilyen egyszerű épületen belül milyen nagy a változatosság anélkül, hogy szerkezetileg a legkevésbé is eltérnének egymástól… A jobbmódú sátrak tisztaságukkal, ápoltságukkal, festett faalkatrészeikkel, újonnan vásárolt berendezésükkel, függönyeikkel, ágyneműjükkel térnek el a szegényebb sátraktól.

A szerényebb sátor gazdája, a jiszünbulagi autóműhelyben dolgozik. 1951-ben jött családjával ide a Dzsargalant járásból. Sátrukat is onnan hozták magukkal. Mikor feleségével összeházasodott, akkor kapták a sátrat, a férj apja vette. Ennek már tizennyolc éve, azóta szolgál nekik a sátor. […]

A sátorban nincs sátoroszlop – az egyszerű mongol sátorban sehol sincsen, ha a tető nem rozoga. A sátortető egy helyen az ajtó felett, nem ér végig, itt furnérral egészítették ki.

Ahogy találomra benyitunk a második sátorba, kedves kép fogad. A sátor közepén, a tetőkarika alatt egy alacsony kis asztalkán három fehérkötényes kislány írja a leckéjét. A negyedik anyja ölében ül. Az asszony férje is az autóközpontban dolgozik, de magasabb beosztásban. 1953-ban költöztek ide a Tümen járásból. Új sátrukat is akkor vették a fővárosban, 1700 tugrikba került, ami körülbelül 5100Ft-nyi összegnek felel meg.[…] A városi jellegű sátrak egy részében…az ágy előtt és a konyhapolcon függöny. A földön szépen szegett nemezszőnyeg. Minden ragyog a tisztaságtól, a padlót szépen felseperték, az egész sátoron látszik az asszony szorgalma, erős keze.

Autóra ülünk, és kimegyünk a hegyek aljába. Egy kis ailt látogatunk meg. Tizenhat ember lakja a sátorcsoportot… Télen a kis ail itt szokott megtelepedni a hegy aljában, nyáron feljebb, keletebbre vonulnak. (91-93. oldal)

 

Másnap reggel… felpakoltunk és indultunk tovább. Nemsokára egy hosszú völgybe értünk, majd egy kanyar után mesebeli táj bukkan elő, mintha Drágakőországba érkeztünk volna. A völgykatlant körülzáró hegyeket színes szirtek és kövek borítják. Lila, piros, zöld, barna, fekete és fehér sziklák és kavicsok váltják egymást foltokban, sávokban. Leszállunk az autóról és összeszedünk néhány színes kődarabot. (95. oldal)

 

Darvi járási központ. A járásban 3821 lakos él 940 jurtában. (99. oldal)

 

A nyugat-mongóliai ojrát nyelvjársok, tehát azok, amelyeket Kobdo környéken beszélnek, világos, szép ö-ket és ü-ket ejtenek ki. Az ökör szót például itt így mondják: ükhr, míg a halhák majdnem így: uhr.

Az egyik diák éppen a főnévragozásból felel. Külön mondta el a hímnemű szavak és külön a nőnemű szavak ragjait. Nem a szavak jelentésétől függ a nemük, hanem attól, hogy milyen magánhangzó fordul elő bennük.

Az o, a és u magánhangzókat tartalmazó szók hímneműek, míg a nőnemű szavakban csak e, ü vagy ö szerepelhet. Az i mindkét csoportban előfordulhat. Pontosan így van ez a magyarban is, csak mi a szavakat mélyhangúaknak és magashangúaknak nevezzük. Ezt a jelenséget magánhangzó harmóniának hívjuk, és ismerjük a mongol nyelv rokonainál is a török és a mandzsu-tunguz nyelvekben. […]

…a kedves kis tanítónő… a felelő gyereket azzal buzdította, hogy egy rokonnyelv beszélői hallgatják feleletét. A mongol értelmiség egy része ugyanis erősen tartja a mongol-magyar rokonságot, és a felületes szemlélő számára is feltűnik, hogy egy sor közös szó van mind a két nyelvben. Ilyen például a magyar ökör, fentebb említett példája, ilyen a bátor, mongolul hőst jelent… Ilyen a magyar érdem szó, amelyet a mongolok erdemnek mondanak, a kék, melyet a halhák ma hohnek ejtenek, az ojrátok khökhnek mondanak. (106. oldal)

 

Ha nem tudnánk, hogy kazak területre érkeztünk, akkor is észrevennénk a különbséget. Mind antropológiai alkat, mind hagyományok és szokások szempontjából a kazakok lényegesen eltérnek a mongoloktól. …amikor az egyik kanyarodónál egy lovas pár elém bukkant, hirtelen úgy éreztem, mintha egy középkori krónikából léptek volna ki.

Részt veszünk egy kazak sátorban rendezett díszebéden. A sátor a városka szélén áll. Díszes, színes és előkelő berendezése elütött az eddig látottaktól. A gazdagabb kazak sátrakat szőttesekkel, szőnyegekkel, színes fonott gyékény terítőkkel, rátétes nemezszőnyegekkel díszítik. Az uralkodó színek a kék, a sárga, a barna, a fekete és a szürke. Az ágyakon feltűnően sok párna tornyosul, amit mongol sátrakban szinte alig lehet látni. A ládák gazdagon festettek, néha vasaltak, fémmel díszítettek. A kazak sátor tele van színes kendőkkel és függönyökkel. Az egyszerűbb sátor ágya fából készült, a gazdagabbaknál már sodronyos vaságyat találunk. (114. oldal)

 

A Cagán-nor olvadozó jegű vizének partján már messziről látható volt néhány kazak sátor. A sátrak félkaréjban közvetelnül a vízparton állnak. […]

Tüstént azon faggatom a kedves öreget, hogy hogyan rakják össze a kazak sátrat. Nagyon rámcsodálkozik. Számára ez olyan kérdés, mintha valaki nálunk az iránt érdeklődne, hogy hogyan vesszük fel a kabátunkat, vagy hogyan takarítjuk ki a szobánkat. […]

– Hát tudja-e, hogy milyen sok dirib-darabja van a sátornak?

Bár volt némi fogalmam erről, természetesen ezt nem árultam el, hadd mondja el az öreg töviről hegyire, hiszen azért jöttem ide. – Hát először is van az uk, tudja mi az uk? […]

Jó hosszú, kerekre faragott rúd ez az uk, ilyenek alkotják a tetőt. Még Ölgijben lemértem egyet, 254 cm hosszú volt. Ez a rúd ott, ahol a sátorfalra ereszkedik, vagy 35 cm-es részen, kissé lapított, meg van hajlítva. Ez adja a kazak sátortető sajátos alakját, melyről első percben meg lehet különböztetni a mongol sátortól.

– Látja, ezek tartják a csangarakot – folytatta előadását öreg kazakom. – A tetőrudat meg a kerege tartja.

 

{az „uk”, ami tetőrúdnak van fordítva, az a tulajdonképpen szarufa}

 

A csangarak a tetőkarika. Hajlított fából készült, melynek külső peremében lyukak vannak körös-körül. Ezekbe a lyukakba erősítik bele a tetőrudak kihegyezett végeit.

Megkérdeztem az öregtől, hogy milyen magas egy kazak kerege, a sátorfal. Az öreg jóságos elnéző mosollyal válaszolt:

– Az attól függ, hogy hogyan toljuk összébb, vagy széjjelebb a falat.

A keresztberakott keresztfapálcák, melyek a sátorfal rácsát alkotják, kis bőrszögekkel vannak összeerősítve, ezek kis forgók. A sátor rácsa összetolható és széjjelhúzható ugyanúgy, mint ahogy nálunk otthon néha a bejárati ajtók előtt levő eltolható vasrács. Ha nagyon széthúzzák, úgy a rács szélesebb lesz, de alacsonyabb, ha összetolják, keskenyebb, de magasabb. Ettől függ a sátor magassága, illetve alapterülete. Persze a kazak sátornak van egy átlagmagassága, mert van egy optimális méret, amit hosszú idők tapasztalata kísérletezett ki. Nem mindegy, hogy milyen magas a sátor, nem lehet mozogni benne, ha nagyon alacsony, viszont, ha nagyon összehúzzák a falat, nem kell meghajolva járni benne, de nem férnek el a berendezési tárgyak. A sátor fala négy ilyen rácsból áll, melyek ívben vannak behajlítva, és ezek adják a sátor kerek alakját.

Zsebemből egy centimétert vettem elő és az egyik házbeli kislány közreműködésével lemértem a sátorfal méreteit. […] A sátor fala 1 m 20 cm magas volt, hogy jól meg kellett hajolni, ha közel mentünk a falhoz. A tetőrudak innen meredeken emelkedtek fel. Egy-egy léc hossza 1,95 m volt, kerülete 8 cm. A 4 kerege mindegyike 4 m 10 cm széles volt, az ajtó pedig 80 cm. A sátor kerülete tehát valamivel kevesebb mint 4 x 410 + 80 = 1720 cm. Azért valamivel kevesebb, mert a szomszédos falrészek a találkozásoknál kissé felfekszenek egymásra. A sátor átmérője 5 m körül volt, és magassága a közepén 290 cm.

Megkértem öreg mesteremet, hogy most menjünk ki a sátorból, és nézzük meg, hogy mi is tartja össze a vázat. A sátorfalnak bonyolult kötélzete van. Mindnyájan kivonultunk, felemeltem a sátornemezt, hogy alatta láthatóvá váljék a farács és a kötélzete. […]

Az öreg a pipájával az ajtó feletti részre mutat. Tudom-e mi az? Persze nem tudtam. Az a kiskene eszik. Az ajtó fölött, belül egy kis nyelv alakú nemezdarab nyúl fel a szemöldökfára, ráfeküdve a tetőrudakra. Egy hasonlót Ölgijben is láttam, csak ott gyékényből volt, és díszesebb. Az eszik kazakul ajtót jelent, nem tudtam elképzelni, hogy hogyan kerül oda egy kisajtó. Az öreg aztán megmagyarázta, hogy régen a kazak sátornak nemez ajtaja volt, amit aztán felhajtottak a tetőre. Úgy látszik, ennek emlékét őrzi ez a kis nemezdarab. A mai ajtónak fakerete van. […]

A sátorrácsra kívülről közvetlenül egy gyékényborító, a csi kerül, ezt egy hasonló nevű steppei fűfajtából készítik. Nyáron a nagy melegben csak ez borítja a sátor falát. Most még rajta van a turdok is, három négyszögletes nemezdarab, ami kívülről borítja a sátorrácsot. Nagy hidegben ezt duplán, vagy háromszorosan teszik fel. A turdok kissé magasabb, mint a sátorfa, és ráfekszik a tető aljára is. […]

…tünglük (tümüldük) az a négyszögletes nemezdarab, melyet, ha esik az eső, vagy leszáll az éjszaka, teljesen ráhúznak a tetőkarikára, nappal azonban félig levonják róla, hogy kimehessen a füst, és bejöhessen a világosság. Ott ahol ma már vaskályha van, a vaskályha csöve számára a tünglükön kerek kis lyukat vágnak. Ha nyitva van a tetőkarika, akkor kelet felé van nyitva. […]

A szegényebb kazakok faágyát alul nemeztakarók fedik. Ez alatt néha egy szőnyeg is van. Rajta különféle párnák, fölötte egy takaró. Az ágy mögött a sátorfalon egy függöny lóg, amely gazdagabb helyeken igen díszes. (117-120. oldal)

 

Egy sátor mellet megállunk. […] Nem enyhíti a sátor rekkentő hőségét még az sem, hogy a sátornemezt körös-körül feltűrték, mert néhány órája teljes szélcsend van. (123. oldal)

 

Órámra pillantottam, amikor hozzáláttak. Először fellocsolták a helyet, ahová építeni akartak, majd beállították a nagyobb ládákat, melyek nem férnek be az ajtón. Azután felállították a sátor rácsos falát. Széthúzták a rácsokat, körülállították, az érintkezésnél összekötötték az egyes falrészeket. Ezután hozták az ajtókeretet, beállították és bekötözték. Következett az ún. „belső kötél”, a dotor ószor felkötése, mely fent a rácsfejeknél fut körbe. Ezt jó alaposan meghúzták, hogy a rács teteje kissé befele hajoljék. Most a sátoroszlopot dugták be a sátorkarikába, melyet négy kötéllel egyensúlyoztak. Ezt úgy emelik fel, mint nálunk májusfán a májusi koszorút. Egy ember beállt a sátor közepére, feltartotta a tetőkarikát és a tetőkarikát négy kötéllel odaszorította, míg a többi jelenlévők a tetőrudat fogták. Mindenki beillesztette a tetőkarika lyukjaiba a tetőrúd egyik végét, a másikat meg a végén átdugott kötél segítségével a sátorrács „fejeire” akasztották. Ezzel már állt is a tető, nem kellett belül tartani. A tetőkarika négy kötelének kifeszítése után, az ajtó feletti tartórudakat – ezek végén nincs hurok – illesztették be a szemöldökfába. Ezután megigazították a tetőkarikát, s oda ahova lejt, beállították a sátoroszlopot. Ha valami még ferde volt, súlyokat akasztottak rá. Most következett a falrácsot védő ponyva felhelyezése – ez is csak a dörbötöknél van. Ugyanígy felszerelték a tetőponyvát, majd a három falvédő nemez került fel, előbb a bal, majd a jobb, végül a hátsó. Azután a két tetőnemez. Ez kissé bonyolult művelet, mert előbb a földön kell egy bizonyos módon összehajtogatni, és csak úgy lehet a tetőn szétteríteni. A tetőn a nemezt egy sátorrúd segítségével borítják szét. Míg ketten a sátorövvel, a sátorfalat körülfogó szőrkötéllel körülfutottak –mindig a nap forgásával egyező irányban –, addig már a többiek vitték is be a sátor berendezését. Még csak a tetőkarikát fedő nemez és vászontetők felkötése volt hátra, és készen állt a sátor. Még feltették a sátor alját védő kis nemezcsíkot, amit a dörbötök régen nem ismertek és csak néhány éve vették át a halháktól, behelyezték a kéményt és a tűzhelyet, felállították az ágyat és elhelyezték az apróságokat.

Ismét az órámra néztem. Nem egészen harminc perc alatt teljesen kész volt a sátor. […] A sátrat lényegében két ember állította fel, a család asszony és a gyerekek legfeljebb a bonyolult kötélzet csomózásánál, a sátor tetőrúdjainak beillesztésénél és az apróbb holmik behordásánál segédkeztek. A sátor kötélzete nagyon bonyolult, minden darabnak megvan a maga helye, csomózási módja és felkötési sorrendje, amit nem szabad eltéveszteni.

Hazafelé jövet igen erős szél kerekedett. Marékkal csapta arcomba a steppei homokot. Az emberek behúzódtak a sátrakba. A szél a nomád élet egyik fő tényezője. Az év legnagyobb részében szinte mindig északról fúj, a mongol sátor déli tájolásának alapvető oka is az állandó szél, a sátor ugyanis elsősorban a szél ellen véd. Nagyobb esőzést nem kell kibírnia, hiszen igen kevés a csapadék. A kisebb városi házak sárteteje is azt mutatja, hogy készítői nem számítnak nagyobb esőre. A nemez kiváló szigetelő, télen két-három réteget tesznek fel belőle. A jobb, az új, a vastagabb nemezt mindig a sátor északi oldalára kötik fel. A mongol sátor a szél ellen épült kerekre, és alakját is úgy kapta, hogy teljesen biztosan álljon a legnagyobb viharban és szélben, annak ellenére, hogy falai nincsenek a földre erősítve, és nincs szilárd talapzata. Csak a legújabb városi sátrak állnak ácsolt falábakon, és ezek is inkább a hideg, mint a felborulás ellen védenek. A kazak sátor hajlított tetőrúdjával talán kissé áramvonalasabb. A mongol sátor teteje alacsonyabb. Hogy a kerek alak nem véletlen, azt az is mutatja, hogy az állati enyhhelyek, szárnyékok, falak is mind kerekre épültek.

Télen a viharos szélhez hófúvás is társul, és ez ellen csak a szél irányában felállított fal védi meg az állatot. […]

Míg télen, ősszel és tavasszal a szél nehéz keresztje a nomád-mongol embernek, nyáron a rekkenő hőségben a hűvös szél áldás. A legszellősebb enyhhely nyáron a sátor. A felhajtott aljú rácson át meg átfúj a szél, és hűvösen tartja a sátorbelsőt, melyet felülről a nap ellen nemeztető szigetel… a nagy nyári hőség idején kiteszik a sátor mellé a tűzhelyet, hogy a sátor viszonylagos hűvösségét megőrizzék.

Az esővel nics sok gondja a mongol embernek, mert ritkán esik. A nyári esős hetekre a régi, ócska darabokat teszik fel, hogy azok ázzanak.

A nomád élet mindennapjaiban igen nagy szerepet játszik az időjárás mellett a mozgás. Az állandó helyváltoztatás az egész mongol kultúrára rányomja a bélyegét. Épp ezért a sátor szerkezetét a nomád vándorlás szükségletei teremtették meg, gyorsan szétszedhetők és összerakhatók, könnyűek és összerakva kis helyen is elférnek. A négy sátorrács, összetolva és egymásra fektetve egy 2 m x 1 m x 25 cm-es csomagnál nem nagyobb poggyászt alkot. A tetőrudakat kötegbe kötik össze, ezzel a sátor merev részei már össze vannak csomagolva, ha nem tekintjük a tetőkarikát, amelyet általában nem lehet szétszedni. […]

 

A vándorlás oka a természet mostohasága és a társadalom életformájának hagyományosan kialakult rendje. Az éghajlat is mozgatója a pásztoroknak. Nyáron az alacsonyabb, laposabb mezők, rétek kiégnek, kiszáradnak, fel kell vonulni a hegyek közé. A téli hidegek elől viszont a védett völgyek adnak jobb enyhhelyet. De járni kell a víz után is, mely nagyon ritka a pusztában, és az itatás nagy gondja a pásztoroknak. A fű néha kilométerenként változik, és nem minden fűnek van ugyanabban az évszakban a legjobb tápértéke és zamata. Más helyen célszerű éjszakázni és máshol megpihenni délben.

Nemcsak a természet, a környezet is mozgatja a nyájat, mozog az magától is. A szilaj, vad ménest, gulyát nem lehet kis területen megtartani. Ha egyszer a ménes nekivadul – bögöly, farkas, hóvihar és ezer más indítója lehet ennek – bizony nem egy órába telik, mire lecsillapodik, és akkor már hetedhétországon is túl van. A pásztor alig tud nyomába lovagolni. […]

Mongóliának ez a része, Kobdótól az Orhon és a Szelenga völgyén áthaladó sáv egészen a Kerülen folyóig volt Belső-Ázsia legjobb legelőterülete, és ma is az. Két-három év időjárása elég ahhoz, hogy az állatállomány megsokszorozódjék, és a nép, mely e területet birtokolja, gazdaggá és hatalmassá váljék. Viszont ha rossz az időjárás, akkor vége mindennek. Nagy birodalmak egy-két év alatt összeroppantak, mert a szigorú tél, a lefagyott mező nem adott táplálékot az állatoknak, az éhínség és járvány elpusztította a nyájak felét, kétharmadát. A természettől való közvetlen függés éppen a nomád életforma külterjessége miatt nagyobb, mint a szomszédos földműves népeknél.

A nomád élet önellátásra rendezkedett be. Maguk készítik el házukat, maguk állítják elő ételüket és ruhájuk egy részét is. Csupán a lisztféleségeket és a vászonneműt szerzik be idegenből. A sátor két alapanyagát, a faalkatrészeket és a nemezt a pásztortársadalom maga készíti el, rendszerint ügyes mesterek, sátorkészítők munkájának termékei. A finomabb vászon- vagy selyemruhákat vásárolják, de a bőr- és prémruhákat szintén otthon készítik. Az étrendet úgy állítják össze, hogy annak minden alapanyaga kikerüljön az állat hozamából, hús vagy tejtermék formában. (128-132. oldal)

 

Másnap délben indultunk tovább. A nagy búcsúzkodás közepette száguldó lovas hozta a hírt, hogy repülőgépen éppen most érkezett meg a Góbi-sivatagban felejtett fényképezőgép. Kobdóban ugyanis csak azt tudtuk meg, hogy megtalálták, azóta viszont minket volt nehéz megtalálni. (135. oldal)

 

Egyik kapubejáraton egy kis nyomtatvány függött. Sokan állták körül, én is odamentem megnézni. Választási felhívás… Érdeklődni kezdtem, hogy hogyan folyik itt a választás. […]

Később a pusztán láttuk a szépen feldíszített szavazósátrakat – mert persze Mongóliában a szavazás is jurtákban történik – ahová lóháton, vágtatva érkeznek meg a szavazók. […]

Egy gyönyörűen száguldó ménes mellett rohan el az autónk. Érdemes lett volna lefilmezni a rohanó állatok kecses fejtartását, lobogó sörényét. A pompás állatok szinte elnyúltak a levegőben, fejüket előre vetették, és néha úgy látszott, mintha patájuk nem is érné a földet. A ménes száguldását, egy-két vezérmén irányítja, a többiek tömött sorban követik. A levegő megtelt a lovak dobogásával, dübögésével. A rohanó ménes szinte az egész láthatárt elfedte előttünk… (142-143. oldal)

 

…eredeti táncaink közül egyik-másik a mongol táncokhoz hasonlít. (149. oldal)

 

A jurta olyan, mint egy óra – magyarázta az öreg darhat – a tetőkarikán besütő nap mindig más-más részére ejti sugarát, és ez pontosan mutatja az időt. (156. oldal)

 

Nem sokat időzhettünk az üstöknél, felkerestük a legközelebbi sátrat, és megkérdeztük, tudnak-e itt a közelben feliratos kőről. A sátorból előkecmergő öregember azt mondta, hogy ő ugyan nem tudja, merre lehet az a bizonyos feliratos kő, de vagy három kilométerrel odébb, a völgy végében van egy másik öreg bácsi az biztosan tudja. Csakhamar megtaláltuk a jelzett sátrat, benne az ősz öreg mongolt. Mint a mesében, ő is tovább küldött, egy még öregebb szomszédhoz. Azt is megtaláltuk, és azt ugyan nem mondta, hogy szerencsénk, hogy öregapámnak szólítottuk… de megmondta, hogy merre kell menjünk. (170. oldal)

 

 

Az út közepén sokat beszélgettem Szühe-Bátorral arról, hogy hogyan is áll a mongol ember a letelepedéssel. És ő mondta el, hogy ma már a mongol emberek többsége tudja, hogy a letelepedett életmód kényelmesebb, biztonságosabb, de az érvek mellett nagyon erősek a hagyományok és a megszokás. A sátoros életnek is megvannak a maga előnyei, könnyed mozgás, a nyáron szellős lakás, jobb húsellátás, és a kötetlenebb életmód. (207. oldal)

 

{A jelzett személy természetesen csak névrokona a jóval korábban élt Szühe-Bátornak.}

 

A sátor lakói éppen kumiszt készítenek. A bőrtömlő, amelyben erjesztik a kancatejet, egy faállványra van felakasztva. Egy nyélre erősített vászonzacskóval nyúlnak bele, ez a merőkanál. A kumiszt nemcsak kancatejből, hanem bármilyen más tejből, tehén- vagy juhtejből is lehet készíteni. A tejhez kevés aludttejet tesznek, és köpülik. A zsiradék eltávolítása után maradt fehéres folyadék erjedt állapotban a kumisz.

Nagy pohár kumisszal kínálnak meg. Kissé savanykás, kellemes ízű ital, alig érezni alkoholtartalmát, mely nem is lehet több négy-öt százaléknál. Nyár derekán kezdik készíteni, korábban nem…

Egy újabb helyiségbe érkezünk. Legszívesebben sátorban töltenénk az éjszakát, de kocsink megáll az egyik ház előtt… A ház kőalapzatú gerendaépület. Egy-egy ilyen házban két-három lakás van… Látszik, hogy a tulajdonosok még valahogyan nem tudják használni a házat, kissé olyan a lakás képe, mintha még sátorban laknának. […]

Szajn-Sand Mongólia egyik legdélibb városa… tipikus mongol vidéki város képét mutatja… A megyeszékhelyen levő házak csak hivatali helyiségül szolgálnak, az emberek a város környékén sátraikban laknak. (208-210. oldal)

 

 

Hosszas telefonálgatások után kiderül, hogy kettőszáz kilométerre Szajn-Sandtól bent a Góbi-sivatagban van néhány magyar mérnök…

Három mongol sátorban élt itt már tavasz óta a tizenegy tagból álló magyar fúrócsapat, mérnök, geológus, fúrómester… (212. oldal)

 

Az itteni Etap kezelője tiszta városias sátorban lakott, a földbe ásott két hatalmas benzinhordó mellett. (216. oldal)

 

{Etap = régen japán katonai támaszpont volt – mert Japán megtámadta Mongóliát 1939-ben, – ezek ma benzinlerakatként funkcionálnak.}

 

Bementünk egy sátorba… A férfi állatorvos, a felesége ötödéves orvostanhallgató Ulánbátorban… Sátrukat Ulánbátorból hozták magukkal. (217. oldal)

 

Már látszanak a hegy déli oldalán meghúzódó járási központ épületei és sátrai… Intézkedtek, hogy készítsék elő az urton gert, vagyis a postafogadót. (218. oldal)

 

…valami port kevert hozzá. Megkérdeztem tőle, hogy ez micsoda?

mondta. A szó csak első hallásra hasonlít a magyar só szóhoz. Kínaiaktól kölcsönzött kifejezés… A sü ugyanis sziksó. (219. oldal)

 

 

Ott helyben egy fél óra alatt ötven lószínt írtam össze, pedig csak az alapszíneket és a legegyszerűbb összetételeiket jegyeztem fel. Nem lepett meg, amikor megmutattak egy „kékestarka” lovat. A kék szó a mongolban ugyanis szürkét is jelent. Az egyik kancára azt mondta, hogy a kedvenc sargája. Ez a színnév él a mongolok között is.

 

 

A KIS SÁRGA

 

Kicsi sárgám ellankadt,

Kifáradt és megtorpant.

Kis szeretőm elhagyott, –

Ki gyógyítja meg szívemet?

 

Hátaslóval, kettővel,

Hongor-tetőre hágj fel!

Szomorú éj vár ott rám,

Szemem könnyel megtelik.

 

Ötös színe a Tag-dombnak

Összefolyik szememben.

Tetőnemezt, ha csapkod,

Teveszőr-kötéllel szorítsd le –

 

Most, hogy szíved megingott,

Mivel erősítsem meg?

Peckes orrú bőgő tevét

Pányvával kell kikötni –

 

Most, hogy szívem buzog, forr,

Mivel csillapítom le?

Ökörnyi nagy sziklát

Ömlő zápor nem mos el –

Egyívású pár vagytok:

Egymástól semmi el nem tép!

 

Képes Géza fordítása

 

…a mongol ének nem a sor végén, hanem a sor elején rímel… (219-221. oldal)

 

 

A mezőre lassan leszáll az alkony. A hajlongó asszonyok szétválnak, és ki-ki siet sátra felé. A sátorajtókon nem szűrődik ki fény, gondosan be vannak hajtva. Kialszik a stűz, és a sátrakban behúzzák a nyílásfedő-nemezt, és a sátrak lakói nyugovóra térnek.

Ahogy este körülnéztem a szumun-központban, teljesen kihaltnak találtam. Az épületekben senki sem maradt éjjelre. Akik bent dolgoztak a központban, azok is sietnek… vissza az ailba, a sátorba, amely két-három kilométerre van a központtól. (222. oldal)

 

{ail = jurtacsoport, vagy ha csak egyedül van egy jurta, akkor az maga egyedül az ail.}

 

…a mongol mesélő mindig egy kicsit színész is. (224. oldal)

 

 

A mongol népeknél kétfajta sátortípus ismeretes. A fekete-sátor, amely nagyjából a mi sátrainkhoz hasonlít, és ez ismeretes Tibettől, Afganisztánon, Perzsián át Arábián és Észak-Afrikán keresztül a Giblaltárig. A másik sátor a jurt típusú sátor az, amelyik a mongoloknál is megvan. A mongolok azonban ismerik a fekete sátor két változatát is, a kisebb majhant és a nagyobb aszart. (240. oldal)

 

 

Elhangzanak… sátort dicsérő vagy sátort szentelő énekek is. Másutt a sátor építésénél mondják őket. Ulánbátor környékéről való az alábbi régi áldásmondás.

 

AZ ÚJ SÁTOR FELAVATÁSA

 

Dicső Buddha kegyelméből

Drágakő és Ég fia

Dzsingiszkán-urunk uralkodik vala

Dzambudvipánk népein.

 

Fenséges főkánunknak

Fehér-drágakő sátrát

Felszentelék megáldván.

 

Királyok, királya,

Kék arcú démon-kán!

Mint régente, mikoron még

Minden földön-lakókon

 

Uralkodol vala:

Úgy néz ki most is

Fenn az egekben forgó,

Fénylő sok-ezer küllős

 

Arany tető-abroncsot,

Mely mint az ég hibátlan,

Magasztaljuk megáldván.

 

Számtalan bő ajándék

Szálljon rá e sátorra!

Most hogy a sárga hit

Mind a tíz égtájon terjed:

 

Mennyei-tiszta Erény-isten,

Magas szantál-székedről

Áldd meg ez éghez hasonló,

Tündöklő tető-rudat!

 

Tengersok jótétemény

Töltse meg ezt a sátrat!

 

Képes Géza fordítása

 

 

Régen az áldásmondó láma ez után végigvezette még vagy további húsz strófán keresztül az összes sátoralkatrészeket. Mindegyikhez valami szent hasonlatot fűzött, melyet a buddhizmus tanításaiból kölcsönzött. A sátorajtó úgy tárul ki, mint a világ a buddhista tanítás előtt, a falnemezt úgy fújja a szél, mint a szent lótuszvirág szirmait és így tovább. […]

…keveredik a néphitben Dzsingisz történeti személye a lámaista vallásos eszmékkel. A Dzsambudvipa a buddhista szimbolikában az e világot, a földet jelenti szemben a túlvilággal. Ennek az áldásmondásnak bizony nem sok köze van a nép énekmondáshoz. Szövege elejétől végéig nehézkes, mesterkélt. A következő sátort dicsérő ének viszont népi ihletésű még akkor is, ha nem teljesen mentes a buddhista szimbólumoktól.

 

MONGOL SÁTORDICSÉRŐ ÉNEK

 

Hej! Itt a négy örömszülő:

Ím, kedves két gyermekünknek

Illő szíves szeretettel

Idehoztak mindent készen:

Szantál-ciprusból faragva

Szent aranykerék alakú,

Szép keresztforma tetőkarikát,

Hadag leng rajt, fehér selyem,

Hármasan font kötél tartja.

 

Fenyőfából fúrt-faragott,

Feslő virágsziromként

Felrakott tetőrudakat

Finom hármas zsineggel.

Hajdani bölcsek hagyása szerint

Homokos helyen sarjadó

Hajlékony fűzből formált,

Hegyénél keresztbe álló,

Hibátlan bőr-szeggel kivert,

Szerencse-kötél formájú

Szép és erős falrácsot.

 

Termetes fát elhasítva,

Tömör szálfát kifúrva,

Tartós, kemény lapokból

Ácsoltak magas küszöböt,

Ajtót, mely nyílik, zárul mint

Aranyhalacska szája.

 

Hattyúfehér juhokról

Hegyes ollóval nyírt gyapjút

Hüvelykujjal szétterítve,

Esővízzel nedvesítve,

Erős lóval meggörgetve,

Elsimítva, mángorolva,

Így készül a jó falnemez,

Ilyet varrnak a szép menyek,

 

Tetőnemez, mint a zászló, kiszabva.

Tetőkarikát befedő

Széles lap, mint kettős mennykő

Szétzúzza a gyűlölködés öt mérgét;

Mindenre kegyelmet áraszt

Mint nyolcszirmú lótuszvirág –

Magas sátor tetőlapja kívül-belül ily szép!

Szárnya a vendégekre

Szerencsét hoz mint a Garuda-madár.

 

Tigrisbőr-erős kötelek

Tartják a falnemezt, jobbról, balról.

Sátor-öv, feszesre húzva,

Szőnyeg, cikk-cakkosra varrva.

Tűzisten kovácsolt széke:

Tiszta sima vastűzhely,

Tisztelet tárgya, középütt áll.

 

Szegve-öltve készített

Szőnyegre és fekvőhelyre

Varázsló bölcsek kegyeskednek leülni.

Vésve, festve készült

Szekrénykék, ládák –

Színarannyal töltött

Szép magas konyhapolcok.

 

Este, reggel – mit számít!

Egyél, igyál rogyásig!

Vajat, tejszínt a vendégnek:

Vígadjunk, az öröm, bőség

Véget soha ne érjen!

 

Képes Géza fordítása

 

A versben néhol felbukkannak még a buddhista motívumok. Így a szent aranykerék… az aranyhal, a kettős mennykő… Mégis ez az ének szép hasonlataival és egész szemléletével inkább népinek mondható, mint a sátoráldás. (241-244. oldal)

 

 

Beszélgetésünk közben két kisfiú jelent meg sátrunk ajtajában. Szép illedelmesen köszöntek, és édesapjuk, az iskola igazgatója nevében meghívtak minket egy sátoravató ünnepélyre, melyet nem messze a központtól felállított új sátrukban ünnepeltek… Körülbelül két kilométerre a központtól, egy kis ailban, hangos énekszó jelezte, hogy merre kell mennünk. Beléptünk a sátorba. A sátort gyertyákkal világították ki.

Maga a sátoravatás régi ünnepségéből csak a sátor feldíszítése, az ünnepélyes juhsajt, a süteményes tálak és az ivás maradt meg. (247. oldal)

 

 

Alig múlt el néhány hónap megérkezésem után… budapesti szobámban ültünk egymással szemben egy mongol barátommal, és beszélgettünk… ő folyton csak kérdezgetett… Hogy miért foglalkoztam elsősorban a régi nomád földműveléssel és miért nem a modern állami gazdaságok agrotechnikájával, hogy miért gyűjtöttem olyan buzgón a sátor ezer féle vonatkozását…? […]

– Tudja – mondta – maga megértett valamit a nomád életünk nagy átalakulásáról… […]

S ha nyaranként hazamegyek szüleimhez, akik ma még sátrukkal vonulnak a füvet kereső állatok után, én is sokat töprengek azon, hogy miért maradt meg ilyen sokáig, szinte egyetlen építményként a nemez-jurta a pusztákon. (258-260. oldal)

 

 

Róna-Tas András: Nomádok nyomában

Gondolat, Budapest 1961.

 

 

 

 

 

 

 

Kőhalmi Katalin: Nomád szállások és erődítések

 

A régi görög és kínai források, szinte azonos szavakkal, úgy jellemzik nomád szomszédaikat, mint akik ide-oda vándorolnak vizet és füvet keresve a pusztában és nincsenek állandó szállásaik. […]

A szkítákról általában kialakult képhez inkább illenek Idanthürszosz szkíta uralkodó szavai…

„…Nekünk szkítáknak nincsenek sem városaink, sem megművelt földjeink, nem aggódunk hát, mert nincs mit elfoglalnotok…” […]

Hasonlóan érvel a bölcs Tonjukuk is, amikor Bilge kagán erődítményekkel szeretné hatalmát biztosítani: helyesebb, ha a türkök nem építenek erődöket… helyesebb, ha őseik életét követik. (167. oldal)

 

Távol a kínaiaktól, a steppe közepén, az Orhon folyó völgyében rendezkedtek be a kagánok…

A kagán pompázatos jurta-palotáját folyamatosan őrizték…

 

A kánok előkelő, kínai származású és nagy becsben tartott feleségei nagyban elősegítették azt, hogy a sáncokon belül ne csak jurták álljanak, hanem állandó épületek is…

A kagán jurta-palotája mellett felépítik… (169. oldal)

 

 

 

Róna-Tas András: Nomád sátor, árok és kerítés

 

A nomád sátornak két alaptípusa van. Az egyik a sátortetős, amelyet a szakirodalomban fekete sátornak is neveznek. A másik a kupola alakú tetővel rendelkező, amelyet jurta sátor néven különböztetnek meg. A fekete sátor a török és a mongol népek között volt ismert.

A néprajzi és nyelvészeti adatok alapján annyit feltételezhetünk, hogy a 8-10. században Kelet-Európában a két sátortípus egymás mellett élt.

A török-mongol jurta sátornak több altípusa van. A török jurta sátort a sátortető rúdjainak alul görbülő alakja különbözteti meg a mongol sátortető rúdjainak egyenes formájától. A sátor oldalrácsához a görbületével illeszkedő tetőrudak a török jurta sátornak sajátos kupola alakot kölcsönöznek. Ezt a korai arab és perzsa források is részletesen leírják.

A jurta sátor további altípusai részben a tetőkarika formája, részben aszerint különböztek, hogy kocsira voltak-e szerelve, vagy egyszerűen a földre állították őket. A sátor körbeállított rácsfalát nemezzel, szövettel, illetve náddal, sással borították. A rácsfal szétszedhető részekből állt. A küszöbbel rendelkező ajtókeretet a rácsokhoz rögzítették, a bejáratot fával és nemezzel vagy szövettel borították.

A jurta sátor méretei igen eltérőek voltak, a kisebbek egy nagycsaládot szolgáltak, a nagyobbakat fejedelmi célokra vagy nagy gyűlések színhelyéül használták.

A jurta sátor tetőkarikáját a tetőrudak tartották, de nagyobb sátrakban a tetőkarikát két oszlop támasztotta alá. A tetőkarika egyszerre szolgált a fényt beeresztő ablaknak és a füstöt kibocsátó kéménylyuknak. Ismerünk tetőkarika nélküli, egyszerűbb változatot is, amely közeli rokonságot mutat a steppétől északra élő népek hajléktípusaival. […]

A nagyméretű palotasátrak több középkori utazó érdeklődést is felkeltették, és színes leírásokban számolnak be róluk. A sátrak a legegyszerűbb fekete szövettől a legfinomabb brokátig és selyemig mindenféle anyaggal lehettek kívülről borítva és belülről díszítve.

A sátrak belső beosztása szigorú rendet követett. […]

 

 

Mindkét sátortípus alkalmas volt a nomadizálásra, hamar volt lebontható és felállítható. Hosszabb tartózkodás esetén cölöpökkel rögzítették, alkalomadtán körülárkolták.

 

A 8-10. századi steppei sátrakról a korai ábrázolásokból, az útleírások segítségével és a terminológia elemzésével alkothatunk fogalmat. A korai ábrázolások közül most csak megemlíteni tudom a kínai falfestményeket, a belső-ázsiai falfestményeket, az indiai és perzsa miniatúrákat, a buddhista szentek életét ábrázoló képeket. A gazdag anyag állandóan gyarapszik. (173-177. oldal)

 

 

Mindez annyit jelent, hogy a 8-10. századi Kelet-Európában mind a két sátortípus ismert volt a magyaroknál, a törököknél és a szlávoknál. (179. oldal)

 

Nem látok különösebb problémát a magyar árok szó eredeti jelentése körül. A szó… mindenfajta árkot jelentett, valószínűleg gyepűárkot is. Ha pedig a sátrakat télen körülárkolták, bizonyára azt is ároknak hívták. (180. oldal)

 

 

Kert szavunk az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen szerint belső keletkezésű magyar szó, amelynek két levezetése is lehet, mindkettő a kerül, kerít igék *ker tövéből. […]

Nem lehet elválasztani a következő kaukázusi szavaktól: csecsen kert, ingus kert, grúz karta, kalta, megrél karta. E szavak jelentése ’kert, bekerített hely állatoknak’. Megvan a szó az örményben is k’ert’ =város jelentéssel. […]

 

 

A szó megvan a Volga-vidék török nyelveiben is. A baskírban kärtä, a tatárban kirte, míg a csuvasban karta (<kärtä) alakot találunk. A szó jelentése a volgai török nyelvekben:

 

’sövény, kerítés, léckerítés, karó, palánk, átvitt értelemben: akadály, keresztgerenda a házban, deszkából készített zárt hely az állatoknak, bekerített hely a mezőn az állatoknak’ (tatár, baskír),

 

’sövény, kerítés, palánk, karám, udvari építmény, istálló karóból készült tetővel, baromudvar, veteményeskert, szárításra keresztbe rakott kévék sora, sor, lánc például madaraké, állatcsapda, a hold udvara, mágikus kör stb.’ (csuvas)

 

A kérdésnek van érdekes nyelvészeti tanulsága (a kr hangkapcsolat hangszimbolikus, és sok egymással nem rokon nyelvben jelöli a kerek, kerít fogalmakat, lásd például a tibeti ’khor- =kör, arab karra =körbefordulni, ma-karr = karika)…

 

A kert szó eredeti jelentése ’bekerített hely’, majd ebből ’az állattenyésztés és a növény-, mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcstermesztés céljaira elkerített hely’. Az összehasonlító módszerrel valószínűsíthető, hogy a szó megvolt a honfoglalás előtti időben nagyjából a Kazár birodalom hatókörében, a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra fekvő vidéken… (181-182. oldal)

 

 

 

A Honfoglalásról sok szemmel IV

Főszerkesztő: Györffy György

Honfoglalás és néprajz kötete

Szerkesztette Kovács László és Paládi-Kovács Attila

Balassi Kiadó, Budapest, 1997.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mongólia jurta györffy györgy róna-tas andrás Kőhalmi katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr924983034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása