Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Dráma 40/07.rész – Kőszínházak

2012.08.15. 11:44 12nyil

220 éves az első magyar kőszínház

2007. október 17.  08:35

 

Kétszázhúsz éve, 1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Helyén a XIII. században ferences templom és kolostor állt, amelyből Buda bevétele után mecset lett, majd 1686-ban, Buda visszafoglalásakor lerombolták.

 

 

A telek a romokkal együtt a jezsuiták, majd a karmeliták birtokába került, akik 1763-ra itt új templomot emeltek. A rendet II. József 1784-ben feloszlatta, a templom berendezését elárverezték (a főoltár a sárospataki vártemplomba került, ahol ma is látható), a harangokból ágyút öntöttek.

Az épületet Kempelen Farkas udvari tanácsos, a sakkautomata feltalálójának tervei alapján színházzá építették át. Külsejét copf stílusban alakították ki, a főbejárat fölé erkély, az oromzatra a város címere került. A 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyére került, a cellákból öltözők lettek, a szentély alatti kripta egy részét meghagyták süllyesztőnek. A színházterem három emeletéből az alsó kettőn 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 fő befogadására lett alkalmas. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne.

Az átalakítással alig egy év alatt elkészültek és 1787. október 17-én már meg is tartották az első előadást, A Karmelhegyi barát címmel. Az egyébként német társulatokat befogadó épületben tartották 1790. október 25-én az első egész estés magyar színielőadást: Simai Kristóf kegyesrendi szerzetes Igazházi című darabját Kelemen László Magyar Játszó Társasága adta elő.

1800. május 7-én Beethoven adott koncertet a Várszínház falai között. Az épületben 1833-37 között a kassai magyar vándortársulat tagjai (a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai) játszottak, fellépett színpadán többek között Kántorné, Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton, Megyeri Károly, 1835-ben - Budán először - itt adták elő a Bánk bánt.

Az aktuális építészeti divatnak megfelelően az épületet többször felújították, átalakították, először 1815-ben, majd 1854-ben. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be az itteni német nyelvű előadásokat, ettől kezdve már csak magyar társulatok léptek fel színpadán.

1884-ben a főváros által finanszírozott munkálatok során a színház belső terét fehérre festették, a mennyezeti freskók helyére aranyozott díszítések kerültek, a szomszédos Sándor-palotából fedett folyosó vezetett a főúri páholyba. A karzat 1924-ben leszakadt s az épületet bezárták. Hosszú ideig katonai raktárnak használták, a II. világháború alatt súlyosan megsérült. Bár többször is újjáépítették, színházként csak 1978-ban nyílt meg ismét. A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely még ma is játszóhely, 2001-es felújítása óta a Nemzeti Táncszínháznak ad otthont.

Forrás: kultura.hu

 

 

 

 

 

 

Kolozsvárott megnyílik az első kőszínház

2012. március 21.

 

Az 1794-95-ös országgyűlés határozatot hozott egy állandó kolozsvári színházépület megteremtésére. Az építkezés vezetésével Káli Nagy Lázárt, a magyar nyelv fejlesztésén és a nemzeti színjátszás megteremtésén munkálkodó Kolozs vármegyei táblabírót bízták meg. Szentjóbi Szabó László Mátyás Király című darabjának bemutatásával 1821. március 21-én nyílt meg az első, építésének kezdetétől színháznak szánt kőszínház Kolozsvárott.

Forrás: http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=281117&ctag=articlelist&iid=1

 

 

 

 

 

Szabadkai Népszínház

2011. december 6.

A Szabadkai Népszínház Szabadka egyik legrégibb épülete, még 1854-ben építették, Skultéti János építész tervei alapján.

Története

A Kárpát-medence 8. legrégebbi színháza, az egyik első színházépület, amelyet eleve magyar nyelvű színtársulat számára építettek. Magyarországon voltak ugyan szép számmal színtársulatok korábban is, de gyakran csak ideiglenesen szállásolták el őket, a színészek többsége pedig vándorszínész volt. Még Pesten is, színházat először a német nyelvű társulat számára építettek. […]

Szabadka főterének hangulatát alapvetően meghatározza a színház korinthoszi oszlopsora.

Színházi élet Szabadkán

 

 

 

Szabadka – Főtér a színház oszlopsoraival

A színház hivatalosan 1945 októberében alakult, mint a régió első hivatásos állandó magyar nyelvű társulata. (A magyar közigazgatás alatt nem működött itt állandó színház). Első igazgatója Laták István, első bemutatója Balázs Béla „Boszorkánytánc” c. műve.

A magyar kultúra jelentős alakjai fordultak meg a színházban. Szabadkán kezdte pályafutását Blaha Lujza, rendszeresen járt ide Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, többször megfordult itt Bartók Béla.

Sziveri János Sinkó-díjas író dramaturgként dolgozott itt 1985-től.

A Szabadkai Színház épületében indult el a szerb színjátszás is a magyart követően, és utóbb ezen patinás épület lett a bácskai horvát színjátszás legfontosabb színhelye.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9psz%C3%ADnh%C3%A1z_(Szabadka)

 

 

 

 

 

Pozsony színészete

a város német polgársága bizonyíthatóan 1439-től, de lehet, hogy már előbb is rendezett húsvéti passiójátékokat, egészen 1545-ig. Korán, már 1628-ban indult a jezsuiták iskolai színjátéka, amelyekhez a gimnáziumban 1663-ban hét színváltozásra alkalmas színpadot építettek, 1673-ban pedig a Salvator-templomot alakították át erre a célra.

Ebben a keretben rendezett előadásokat Faludy Ferenc (1726: Thomas Pondo; 1761: Metastasio: Cyrus). Metastasio-műveket franciául, 1756–1764 között a Notre-Dame-apácák is bemutattak. – 1733-tól német vándorszínészek egyre rendszeresebben látogatták a várost. Először a Weitenhofban ütötték fel színpadukat, 1743-ban pedig Peter Mingotti olasz operákat játszó együttese emelt időszakos épületet. A kor híres igazgatói, Gertrude Bodenburg és Karl Wahr, utóbbi 1773–1779 között, játszottak korszerű műsort: Lessing-, Shakespeare-, Goethe-műveket. Utódaik, Emmanuel Schikaneder (1782–84), majd Christoph L. Seipp (1784–86) folytatták ezt a hagyományt. – A színjáték állandósításának céljával 1776-ban gr. Csáky György az ország első kőszínházát Városi Színházként építtette meg.

Pozsonyban 1779-ben írta és adta ki Frendel István német nyelvű tervezetét egy magyar nemzeti színház létesítésére. Változást jelentett a város életében, hogy II. József rendeletileg 1783-ban Budára helyezte át a kormányhivatalokat. A színházművészet bázisait ezután elsősorban az ún. kastélyszínházak képezték: a Batthyányak nyári palotájában már 1767 óta működő színpad, majd 1785-től 1789-ig Nepomuk Erdődy gr. operaszínháza, amelyben a négy évad alatt 53 bemutatót tartottak. Az ott játszó egy.-ek alkalmanként a Városi Színházban is felléptek, melyet 1788–1814 között Pejachevich Károly gróf mint bérlő irányított. –

Az első magyar nyelvű előadásokat Fejér György (1766–1851) kezdeményezésére és vezetésével 1789–90-ben világi kispapok tartották a szeminárium épületében (1789: A tisztségre vágyók; 1790: A nevelők). Ezután azonban 1820-ig kellett várni, míg a hivatásos magyar színészet elkezdhette alapozó munkáját. 1820-ban a Komáromi Játszó Társaság, Kilényi Dávid vezetésével adott műsort. Öt év múlva Balog Istvánnal az élén a Nemzeti Színjátszó Társaság következett (1825. szept.–dec.). 1833-ban a Dunántúli Színészi Társaság, melynek Komlóssy Ferenc volt az igazgatója, játszott itt jan.-tól máj.-ig.

A Duna déli partján, Ligetfalu területén 1843-ban épített, fedetlen Nemzeti Színkör, amely 1900-ig állott fenn, fogadta Fekete Gábor együttesét. Ebben az évadban két német és egy m. társulat kínált szórakozást az országgyűlésre érkezett államférfiaknak. 1844-ben a Pesti Nemzeti Színház egy csoportja vendégeskedett a városban, 1847-ben pedig Kilényi tért vissza. A bukott szabadságharcot követően 1856-ig nem jöttek színészek a városba, s így a német színészet ismét megerősödött. 1856-ban azonban az Aradi Magyar Nemzeti Színésztársaság, Szabó Józseffel az élén kezdte újraalapozni a m. színjátszást. 1864-ig több vállalkozó próbálkozott, köztük Latabár Endre is, majd kis megszakításokkal 1873-ig ismét gyéren látogatták m. társulatok a várost.

1874. jan. 24-én „színi bizottság” alakult, amely a magyar nyelvű színjátszás folyamatosságát szorgalmazta. Az egymást váltó színigazgatók (Bokody Antal, Follinusz János, Szilágyi Béla), még mindig csak a nyári idényben, de már évente megjelentek társulataikkal. Az újonnan épített színházépületet Krecsányi Ignác 1886. szept. 22-én Erkel Ferenc Bánk bánjával nyitotta meg, 1899-ig a Temesvár–Buda színikerület részeként. 1902-től, amikor Szendrey Mihály lett az ig., már teljes téli évadban játszhattak a magyarok. 1910–1920 között Polgár Károly volt az ig. – A csehszlovák hatalomátvétel után az épület mint Szlovák Nemzeti Színház működött tovább, bár a városban tovább folytak magyar és német nyelvű előadások is. Faragó Ödön társulata azonban telente hetenként már csak két napot, és egyhónapos nyári évadot kapott. Ő 1926-ban búcsúzott a m. közönségtől. Ekkor két évre Iván Sándor vezette az egy.-t, majd 1929-től 1938. nov. 2-ig a cseh állampolgárságot szerzett Földes Dezső.

A II. világháborútól kezdve megszűnt a pozsonyi magyar színjátszás. 1956-tól viszont az anyaországi együttesek (Operaház, Nemzeti Színház, Vígszínház, Állami Bábszínház, Fővárosi Operettszínház, Katona József Színház, a győri Kisfaludy Színház, a Pécsi és Győri Balett) 1989-ig egyre nagyobb rendszerességgel látogatták a szlovák fővárost, többnyire a Nova Scena 1946-ban kialakított új színházépületében. – Ir. Heppner A.: A pozsonyi német színészet története a XVIII. században (Pozsony, 1910); Benyovszky K.: A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig (Bratislava – Pozsony, 1928); Benyovszky K.: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (Bratislava – Pozsony, 1933); Staud G.: Magyar kastélyszínházak (1963); Kováts M.: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (Bratislava, 1974).

Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz20/326.html

 

 

 

 

 

Arad

12 éves csodagyerekként és Karl Czerny tanítványaként, Bécsből Liszt először a Partiumba látogatott el. Aradon az 1820-ban épült kőszínházban tartotta koncertjét, amelynek műsora jelenleg sajnos ismeretlen számunkra.


„A város ugyan még gyéren lakott volt, de bécsi művészi körökben tudtak állandó színházáról, ismerték a város lakosainak zeneszeretetét.”

Forrás: http://www.partium.ro/liszt/index.php?page=1823-disabled

 

Honnan ez a gyors fejlődés? Hiszen a 19. század első három évtizedének Aradja a korabeli mezővárosok általános képét mutatta. A Maros mellékágai miatt mocsaras, sáros, hepehupás, éjszaka kivilágítatlan utcák, kevés és jelentéktelen középület, nemzetiségileg városrészenként elkülönülő lakosság. Legjelentősebb ipari létesítménye a Zselénszky gróf alapította sörgyár (1772) Újaradon, de ez a városrész önálló közigazgatással rendelkezett. A Maros mentén számos vízimalom őrölte a híres lánglisztet.


Létezett azonban néhány olyan közintézmény a városban, amellyel mások nem rendelkeztek.


A Hirschl Jakab kereskedő által még 1817-ben megépített kőszínház

Forrás: http://erdely.ma/dokumentum.php?id=113291&cim=a_nemzetebredes_marciusa

 

 

 

 

 

Milyen is egy igazi kőszínház? Nyilván nagy, robosztus, tekintélyt parancsoló, igazi palota, vagy szentély. Evvel szemben az alsóőrsi, bár méretei tekintélyt parancsolóak, csupán puritán, és a színjátszás kezdeteit idéző, éppen azért megigéző. Első látásra azt hinné az ide vetődő turista, hogy még a rómaiak hagyták itt amfiteátrumukat az utókornak, de nem. Ez a 36 soros helyi vörös kőből faragott enyhén félköríves nézőtér a helyi kőbányászat hagyományainak emlékműve, nyári szabadtéri előadások helyszíne csupán. S ezt nem lekicsinylően értem, csupán arra gondolok mi sem természetesebb, minthogy e kőből faragott, összeillesztet csoda, ilyen szelíden simul a tájba. (Sok tájsebet láttam már, volt bányakrátereket, melyek kulturális, szabadidős hasznosítás után kiáltottak, és íme, itt egy szép példája annak, hogyan is kell a tájba rondításainkat helyre tenni.)

Forrás: http://abalaton.hu/balaton/hirek/2011/09/voros-koszinhaz-alsoors-es-voros-ko-kilato-csere-hegy/

 

 

 

 

 

 

Hiába keres kőszínházi állást a fiatal színészek többsége

 2011.03.01. 17:39

Fotó: flickr/Nick Sherman

 

Kőszínház kontra magántársulat. A színészi életpálya ma társulati és nem társulati keretek között. A Közelről című műsorban többek között Zrínyi Gál Vince, a KOMA Társulat vezetője és Máté Gábor színházigazgató, egyetemi tanár beszélt a színészek munkanélküliségéről és a lehetséges kiutakról.

Szinte minden évben harminc-harmincöt fiatal színész szerez diplomát a fővárosi és a kaposvári egyetemen, de alig harmaduk kap szerződést egy éven belül. A többiek szinte fillérekért dolgoznak, vidéken, Budapesten vagy akár saját produkciókban. Kérdés, hogy valóban van-e túlképzés, és mi a lélektani határ egy pályakezdő színész számára?

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektor-helyettese elmondta, amiatt, hogy ennyire szűkösek a színészek elhelyezkedési lehetőségei, a társulatok léte, illetve a tagság megszerzése valóban bizonyos szempontból egzisztenciális kérdéssé válik. A társulatoknak azonban nem erről kellene szólniuk, hanem egy művészi szövetkezésről, amikor egy színház egy ügy érdekében csoportosítani tud hasonló ízlésű művészeket – mondta Máté Gábor.

A színművészeti egyetem rektor-helyettese szerint jó ideje nincs annyi szabad társulati hely évente, ahány fiatal színész végez. A Katona társulata jelenleg 33 fős, legutóbb a 2008-ban végzett Tenki Rékát és Dankó Istvánt szerződtette a színház, azóta egyéb jelentős mozgás nem volt – mondta az igazgató.

 A mostani helyzetre tekintettel bizonyos értelemben könnyelműség az állások számához képest nagy létszámú színészosztályokat, de a körülmények, illetve a figyelmeztetések ellenére nem csökken a színészi pályára jelentkezők száma. Mi történne akkor, ha egy-egy évben nem indulna új színész osztály? – tette fel a kérdést Máté Gábor. Az egyetemi tanár szerint a kimaradt évjáratokhoz tartozók joggal kérdezhetnék: ők nem olyan értékesek, mint mások?

A színházigazgató az elhelyezkedési problémák kapcsán elmondta, a Katonában szinte naponta jelentkeznek munkát kereső színjátszók, miközben a fizetések alacsonyak, egy társulati tag az alapfizetéséből nagyon nehezen tud csak megélni. Máté Gábor azonban hozzátette, vannak azonban jobban dotált teátrumok, illetve más műfajú előadásokat kínáló színházak, amelyek a jellegűknél fogva is jobban megengedhetik maguknak, hogy bátrabban költsenek a színészeikre.

Vannak azonban, akik tudatosan maradnak ki a kőszínházak társulataiból. Zrínyi Gál Vince, a KOMA Társulat vezetője elmondta, anyagilag ugyan nem éri meg a magántársulat működtetése. A fiatal színész szerint ő alkalmatlan arra, hogy egy kőszínház alkalmazottja legyen, ahol művészi munkája során el kell fogadnia, amit mások mondanak neki. Ezzel együtt Zrínyi Gál Vince elismeri a kőszínházakat, csak szeretett volna valami más formát kipróbálni. A színész hozzátette, úgy látja, az egyetemi képzésben, hogy nem arra oktatják a leendő színészeket, hogy próbálják magukat önálló művészként elképzelni, ami alapvető probléma. A többség egy régi rendszerben gondolkodik, arra vár, hogy szóljon neki egy színházigazgató, és elhelyezkedhessen havi fixért. Egy művésznek ehelyett azon kellene gondolkodnia, akar-e valamit mondani a világnak, vagy nem – mondta a KOMA vezetője.

Zrínyi Gál Vince szerint ez nem túlzott idealizmus, amit társulatának a léte is bizonyít, tekintettel arra, hogy a KOMA alapítása sem volt könnyű feladat. Egy festőt sem úgy működik, hogy valaki elhívja festeni, hanem alkot, és ha mázlija van, megveszik a munkáját – véli a társulatvezető. Zrínyi Gál Vince elmondta, a környező, tehát nem nyugati országokban azt látta, a színművészeket oktató egyetemeken az utolsó évre minden diáknak létre kell hoznia egy előadást: meg kell találnia a darabot, ha szükséges, megszerezni a díszletekre való pénzt, és rendeznie és játszania is kell a műben. A KOMA vezetője szerint a magyar növendékek későbbi pályája szempontjából is hasznos lenne, ha színművészeti egyetemen töltött utolsó két évüket arra szánnák, hogy megtanulják, hogyan tudnak maguk összehozni egy előadást.

Egy másik fiatal színész, Kis-Végh Emőke - aki két végzőstársával lakásokban, családi házakban játszó szobaszínházat alakított -, azonban elmondta, továbbra is az a vágyuk, hogy bekerülhessenek egy kőszínházi társulatba, mert még sosem élték meg a színháznak azt a formáját.

 

{A lényeg:

az, hogy a színészek fizetése alacsony, illetve kevés számukra az álláslehetőség, az lehetőségként is felfogható az ébredés számára.

Mert ha világiak támogatják a darabot, akkor az ő értékrendjük fog érződni-megvalósulni a színelőadásokon.

Ha keresztények dotálják (támogatják anyagilag) egy-egy színház működését, akkor jogosan beleszólhatnak, hogy milyen darabok kerüljenek megrendezésre, és milyen koreográfiával legyenek azok megvalósítva.

Így a zsidó-keresztény értékrendet követők számára egy lehetőség nyílik, hogy maguk is művelődjenek, sőt zsidó-keresztény jellegű darabok is rendezésre kerülhetnek.

Hosszabb távon ez még a színházkultúrát is fellendítheti, akár színházturizmus is kialakulhat.}

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: színház pénz befektető értelmes ébredés bibliadráma lélektani dráma

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr564713453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása