Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kapitalizmus 40/35. rész – mai Izrael

2012.02.15. 11:01 12nyil

 

 

 

Ruff Gabriella 1998. 10. 23. (II/43)

Átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba: Lassul Izrael gazdasága

 

Az izraeli valuta 10 százalékos leértékelése kedvező helyzetbe hozhatja a high-tech cégeket, de a lassuló világgazdaság, a bizonytalanság az elektronikai cikkek iparának profitkilátásait jelentősen ronthatja – tudósít a Reuters az izraeli Iparosok Szövetségének hétfői közleményéről. A társaság felmérése azt mutatja, hogy az ipari vezetők szerint az elektromos cikkek gyártóinak az értékesítés területén 20-50 százalék közötti visszaeséssel kell szembenézniük.
Mivel Izrael iparának a csúcstechnológia a motorja, a visszaesés a hazai össztermék (GDP) növekedésének csökkenését is maga után vonja. A leértékelésre azért került sor, mert a sékel már augusztus óta gyengélkedik, október első hetében pedig szabadesésbe kezdett. Azóta valamelyest visszatornázta magát, azonban elemzők véleménye szerint továbbra is bizonytalan marad majd. Az elmúlt hét évben megvalósult 6 százalékos növekedés idén várhatóan 1,6 százalékra esik vissza.
Ezek a folyamatok árnyékot vetnek arra az általános optimizmusra, amelyet az izraeli gazdaság évek óta tartó lendületes növekedése táplál. Izrael államának jubileumi 50. évfordulója kapcsán napvilágot látott elemzések a szocialista gazdasági berendezkedésből a kapitalistába való átmenetet tekintik a legnagyobb eredménynek.
A Ha\'aretz cím? lap gazdasági elemzője a szocialista időszak fogyatékosságai ellenére az elmúlt ötven évet sikertörténetként könyveli el, hiszen az egy főre jutó hazai össztermék 3100 dollárról 16 ezerre nőtt, Izrael ma a világ huszadik legvirágzóbb, méretében Nagy-Britanniáéhoz, illetve Svédországéhoz hasonlítható gazdasága. "A gazdaság ilyen mértékű növekedését a kapitalista átmenet tette lehetővé, de az átmenet lassú üteme vissza is tartotta a még nagyobb növekedéstől" – összegzi a Ha\'aretz az elmúlt fél évszázadot. Az 50-es évek végétől a 70-es évek elejéig a kereslet folyamatosan meghaladta a termelőkapacitást. Az eredmény: túlfoglalkoztatottság,
a hatékonyság és a nyereségesség figyelmen kívül hagyása
. A szocialista alapító atyák számára már a profit puszta fogalmának is erkölcsileg negatív felhangja volt. Sőt, az ipar több mint fele a kormány, illetve a szakszervezet, a Histadrut kezében volt, a fennmaradó részt pedig a nagy bankok közreműködésével irányították.
A fordulat éve 1985 volt, azóta az állam mind több területről vonul ki: megvalósult a kereskedelem liberalizációja, ösztönzik a szabad versenyt, és a pénzügyi piacok reformját. Az állami támogatás még két területen, a tömegközlekedésben és a mezőgazdaságban továbbra is jelentős maradt. A privatizációs folyamatban mérföldkőnek számít az ország legnagyobb pénzintézete, a Bank Hapoalim eladása. Egy nemzetközi konzorcium világviszonylatban is szép összeget (1,4 milliárd dollárt) adott a bank részvényeinek 43 százalékáért, így szerezve meg az irányítást. A Hapoalim eladásának szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy közvetetten 770 vállalatot irányít, az egész gazdaság hitelállományának 35 százalékát biztosítja, és a Tel Aviv-i pénzpiac legfontosabb szereplője.

 

Forrás: http://www.hetek.hu/uzlet/199810/lassul_izrael_gazdasaga

 

 

 

 

 

Gazdasági szektorok

Ipar

Holt-tengeri Magnézium gyárak (Israel Chemicals Ltd. jóvoltából)

Izrael ma már iparosodott állam; az ország termelésének (beleértve a hagyományos területeket is) alapját az intenzív és kifinomult kutatási és fejlesztési szféra, valamint a csúcstechnológiai folyamatok, eszközök és gépek képezik – mindez a rendkívül gyors és intenzív fejlődés eredménye.

A jelenlegi dinamikus, erősen diverzifikált ipari szektor a 19. század végén alapított kisebb műhelyekből fejlődött ki, amelyek eredetileg szerszámok készítésével és mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkoztak. Két meghatározó tényező indította el a műhelyeket a modern gyárak felé vezető változás útján: egyrészt sok vállalkozó és tapasztalt mérnök bevándorló érkezett Németországból az 1930-as évek során, másrészt a második világháború (1939–1945) alatt megnőtt az ipari termékek iránti igény. A térség szövetséges hatalmainak olyan ellátásra volt szüksége, különös tekintettel a ruházatra és konzerv élelmiszerekre, amelyeket a háború miatt nem lehetett Európából importálni.

Az 1970-es évekig a hagyományos iparágak, mint az élelmiszer-feldolgozás, a textilipar, a divat, a bútoripar, illetve a talajjavító és rovarirtó szerek, gyógyszerek, vegyszerek, gumi, műanyag és fémtermékek előállítása adták az ország ipari termelésének jelentős részét. Ebben az időszakban a források túlnyomó hányadát a fejlődő mezőgazdaságba, az élelmiszer-előállításba és -feldolgozásba, az infrastruktúra kialakításába és a képzetlen bevándorlók számára történő munkahelyteremtésbe fektették.

Az iparosodás következő szakasza az ország védelméhez szükséges fegyverek fejlesztése és termelése köré összpontosult. A folyamat az újszülött országot veszélyeztető fegyverembargó miatt gyorsult fel. A légiközlekedésbe és fegyveriparba fektetett hatalmas beruházások olyan új technológiákat hívtak életre, amelyek később Izrael egyedülálló csúcstechnológia iparának alapját képezték (ide sorolhatók például az orvosi eszközök, az elektronika, a számítógépes szoftverek és hardverek, illetve a telekommunikáció). Az 1980-as években hazatértek a Szilícium-völgyben dolgozó izraeliek, és olyan multinacionális vállalatok fejlesztési központjait nyitották meg, mint az Intel, a Microsoft és az IBM. Az 1990-es években magas fokon képzett tudósok, mérnökök, műszaki szakmunkások és orvosok érkeztek a korábbi Szovjetunióból, amivel sikerült elérni azt, hogy Izrael ipara elérje jelen fejlettségi szintjét, és kifejlessze széles termékpalettáját.

A természetes erőforrások és nyersanyagok hiányában Izrael előnyei a magasan képzett munkaerő, a tudományos intézetek és a kutatási-fejlesztési központok. Manapság az izraeli ipar főleg magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállítására koncentrál, amelyeket saját tudományos kreativitásának és technológiai innovációjának köszönhetően fejlesztett ki.

 A legtöbb fejlett gazdaságtól eltérően, ahol az iparban alkalmazottak száma változatlan maradt, illetve az 1990-es évek elején még enyhén csökkent is, Izraelben arányuk folyamatosan nőtt. 2006-ban Izrael iparának növekedési üteme a fejlett gazdaságok között Dél-Korea után a világon második volt.

 Az elmúlt két évtizedben az ipari termelés nemzetközi szinten jelentős fejlődést ért el, különös tekintettel az orvosi elektronika, az agrártechnológia, a telekommunikáció, a finomvegyipar, a számítógépes szoftverek és hardverek, valamint a gyémántmetszés és -csiszolás területén. 2005-ben a termelőiparban 412 ezren dolgoztak – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya világviszonylatban csak az Egyesült Államokban és Hollandiában volt magasabb. 2004-ben mintegy 13 ezer ipari üzem adott át 58 milliárd dollár értékű termelést – ennek több mint fele exportcikk volt.

 

      Csúcstechnológiai iparágak

A leggyorsabb növekedési ütemet (az elmúlt években átlagosan 8 százalék) a csúcstechnológiai iparágak produkálják, ahol magas a képzett munkaerő és a tőkebefektetés aránya, bonyolult előállítási technológiákat alkalmaznak, és jelentős kutatási és fejlesztési beruházás szükséges – Izrael, a világon szinte egyedülállóan, a GDP 4,4 százalékát áldozza ilyen célokra. Az ENSZ szakértői szerint az izraeli kutatás-fejlesztési ágazat a világ tíz legjobbja között szerepel. A kitűnő minősítés elsősorban az alapkutatást és a kockázati tőkét biztosító egyetemi kutatóintézeteknek köszönhető.

 Jól jelzi a csúcstechnológiai iparágak növekedésének jelentőségét, hogy míg 1965-ben mindössze 37 százalékát adták az ipari termelésnek, úgy húsz évvel később ez a szám már 58 százalékra, 2006-ban pedig hozzávetőlegesen 70 százalékra emelkedett. A csúcstechnológiai termékek majdnem 80 százalékát exportra gyártják, a hagyományosabb, kisebb technológiai igényű cégek áruik mintegy 40 százalékát exportálják.

 A csúcstechnológiai export értéke négyszeresére nőtt: 3 milliárd dollárról (1991) 12,3 milliárd dollárra (2000). 2006-ban már 29 milliárd dollárt ért el, amelyhez hozzáadódik a csúcstechnológiai szolgáltatások exportja 5,9 milliárd dollár értékben. 2001-ben és 2002-ben lassult ugyan a gazdaság, de azt követően a csúcstechnológiai iparág lábalt ki elsőként a válságból, és 2003-ban már pozitív növekedést mutatott. 2006-ban az ICT-ágazat (információ és kommunikációs technológia, a csúcstechnológiai iparág fő szektora) 24 milliárd dollár értéket termelt meg. A csúcstechnológiai ipar az üzleti szektor GDP-jének 17 százalékát adja, 185 ezer embernek biztosít munkahelyet; a polgári kutatás-fejlesztési költségei meghaladják a 3,3 milliárd dollárt, az export értéke pedig megközelíti a 16 milliárd dollárt. A kutatás-fejlesztésre szánt költségvetés több mint 90 százalékát (2006-ban 7 milliárd dollár) a csúcstechnológiai iparág kapja, ennek jelentős része vegyes vállalkozások tőkealapjain keresztül jut el a megfelelő helyre.

 Az elmúlt években a kormány a sikeres kezdő vállalatoknak nyújtott kölcsön visszafizetése mellett osztalékot is kap az ilyen alapokban meglévő részesedése után. A korábban említett hat államközi alapítvány mellett Izrael közös kutatás-fejlesztés finanszírozási megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, Kanadával, Olaszországgal, Belgiummal, Ausztriával, Franciaországgal, Svédországgal, Németországgal, Hollandiával, Írországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, Hongkonggal, Indiával, Törökországgal és Kínával.

 Az információtechnológia (internet, elektronikus kereskedelem stb.) korában Izrael gazdasága, különösen a csúcstechnológiai iparágak, világelsők között szerepel. Számos nemzetközileg elismert izraeli vállalatot nagyméretű cégcsoportok többmilliárdos tranzakció keretében vásároltak meg. A kiemelkedő innovatív hajlamnak és a magasan képzett munkaerőnek köszönhetően Izraelben sok új vállalkozást indítanak. Jól mutatja az izraeli csúcstechnológia elismertségét, hogy egyre több cég van jelen a Wall Streeten és az európai tőzsdéken.

 

      Izrael gyémántipara

Az izraeli gyémántipar olyan sokoldalú, mint a valódi gyémánt, ennek köszönhetően az ország vezető gyémántelőállító és -kereskedelmi központ. Az izraeli gyémánt a bizalom és a megbízhatóság szinonimája, garantáltan valódiak, és termelésük konfliktusmentes.

Az izraeli gyémántipar emellett világelső mind technológiai felkészültségét, mind szakértelmét tekintve, ezzel is biztosítva a gyémántcsiszolás magas minőségét. A helyi termelés és a nyers, illetve csiszolt gyémánt adómentes importja gondoskodik a versenyképes árakról. Az Izraeli Gyémánttőzsde a világ legnagyobb gyémántkereskedéssel foglalkozó központja. Itt egy helyen megtalálható minden, ami a gyémántvásárláshoz szükséges.

A 2006. évben a gyémántexport értéke elérte a 13 milliárd dollárt. A legfontosabb partnerek az Egyesült Államok (63 százalék), Hongkong (14 százalék) és Svájc (11 százalék). Az ékszerekhez szükséges kisméretű csiszolt kövek előállításában Izrael világelső. A változatos méretű és formájú gyémántok csiszolásának viszonylatában a vezető termelő és értékesítési központnak számító Izrael önmagában az iparág 40 százalékát produkálja.

      Mezőgazdaság

Izrael mezőgazdaságát a természetes erőforrások, különösen a víz és a megművelhető földterület szűkössége jellemzi: a teljes termelési rendszer a hiányok okozta akadályok leküzdésére irányul. A kutatók, termelők és az agráripar ágazatainak szoros együttműködése következtében folyamatosan növekszik a mezőgazdasági termelés, együttesen új módszereket fejlesztenek ki és alkalmaznak valamennyi területen. Az eredmény: modern mezőgazdaság egy olyan országban, ahol a vidék több mint fele sivatag.

Az izraeli gazdáknak és tudósoknak mostoha körülményekkel és korlátozott vízkészletekkel kellett megküzdeniük. Tapasztalataik különösen értékesek a fejlődő országok számára. A siker kulcsa a gazdák eltökéltsége és találékonysága, valamint a tudósok elkötelezettsége, hogy virágzó mezőgazdaságot hozzanak létre, és megmutassák, hogy a föld értéke a felhasználás mikéntjében rejlik. A kutatás-fejlesztési szektor és az ipar szoros együttműködésének köszönhetően piacorientált agrárüzletág alakult ki, amely agrártechnológiai, különösen öntözési megoldásokat exportál a világ minden részére.

Az izraeli mezőgazdaság sikertörténet, amely a megművelhető föld és a szűkös vízkészletek legjobb kihasználásáért folytatott hosszú és kemény küzdelemről szól. A modern sótalanító telepek és a hozzájuk kapcsolódó szakértelem szintén keresett exportcikkek. Amikor a 19. században a zsidók újra elkezdték benépesíteni történelmi hazájukat – leginkább ideológiai okokból – elsődleges erőfeszítésük a pusztaság termővé tétele volt. Izrael mezőgazdasági sikerének titka a gazdák és az államilag finanszírozott kutatók szoros együttműködésében rejlik. Új módszereket fejlesztettek ki és alkalmaztak a mezőgazdaság valamennyi ágazatában, és hatalmas lépéseket tettek a technológiai megoldások, az öntözési technikák és az innovatív agrártechnikai felszerelések kidolgozásában.

Mióta Izrael 1948-ban függetlenné vált, a teljes megművelt terület 2,6-szorosára nőtt, összesen hozzávetőleg 435 ezer hektár földet vontak be a termelésbe. Az öntözött területek nagysága megnyolcszorozódott, az 1980-as évek közepéig mintegy 250 ezer hektárra nőtt. A növekvő vízhiány és az intenzív urbanizálódás miatt azonban ma már nem éri el a 200 ezer hektárt sem. Az elmúlt fél évszázad alatt a mezőgazdasági települések száma 400-ról 750-re nőtt, de az itt élő népesség aránya 12 százalékról 5 százalékra csökkent.

Napjainkban Izrael élelmiszerének túlnyomó hányadát az országban termelik meg, és importtal egészítik ki. A fő behozatali termékek a gabona, olajos magvak, hús, kávé, kakaó és cukor – ezek értékét bőven fedezi a mezőgazdasági export. A gazdaságokból elsősorban tejtermékek és baromfi származik. Emellett termesztenek különféle virágfajtákat, gyümölcsöket és zöldségeket, különösen a melegebb vidékeken, ahol az éghajlatnak köszönhetően hamarabb érik be a termés, mint Európában: ez jelentős piaci előnyt biztosít a gazdáknak. A téli hónapok alatt Izrael Európa melegháza, amikor az ország dinnyét, paradicsomot, uborkát, paprikát, epret, kivit, mangót, avokádót, citrusféléket, hosszú szárú rózsát és szegfűt exportál.

A mezőgazdasági termékek 1950-ben a GNP 11 százalékát adták, ez az arány 2006-ra 1,5 százalékra csökkent. Az agrárexport a teljes export 60 százalékáról kevesebb, mint 2 százalékára esett. Az éves export abszolút mértékben 20 millió dollárról (1950) 1 milliárd dollárra nőtt (2006), ez többek között az újító módszereknek, a modern öntözési és vízkezelési technikáknak, valamint az exportorientált termelésnek köszönhető.

 

      Építőipar

 

Az állam kezdeti időszakában a lakóházak építése a teljes építőipar 84 százalékát tette ki. A következő évtizedekben az arány az infrastrukturális építkezések fokozódása miatt 70-75 százalék között mozgott. 1991-ben azonban ugrásszerűen 86 százalékra emelkedett, hogy képes legyen kielégíteni a tömegesen érkező bevándorlók igényeit. Ennek köszönhetően az építőipari össztermelés is látványosan felívelt abban az évben, a lakásépítés pedig 83 500 új egységgel rekordot döntött. Azóta fokozatosan csökkent az arány, 2004-ben 29 ezer új lakás építését kezdték meg. A rekordnagyságú építkezésindításokat követően 1992-ben fejezték be a legtöbb (70 ezer) lakást, 2005-ben már csak 31 700 készült el. Az építőipar egykor a gazdaság egyik húzóágazatának és a gazdasági aktivitás barométerének számított, 2006-ban a szektor GDP részesedése a kezdeti (1950) 30 százalékról mindössze 5 százalékra csökkent.

Kezdetben szinte minden építkezést a kormány kezdeményezett és finanszírozott, 1958 (67 százalék) és 1989 (16 százalék) között ennek aránya fokozatosan csökkent. Az 1990-es évek elején, amikor a magánszféra nem tudta kielégíteni a hirtelen érkezett többszázezer bevándorló keltette igényeket, a kormány általi kezdeményezések száma átmenetileg ismét megemelkedett. Az elmúlt években általánosan emelkedett az életszínvonal, ezzel párhuzamosan egyre keresettebb lett az izraeli ingatlan a külföldiek körében – mindezek következtében új jelenségként a drágább lakások ára látványosan növekedett, az olcsóbbaké pedig csökkent.

Az izraeli cégek vezető szerepet töltenek be az épületek fémszerkezetének és az előre gyártott elemek (nyílászárók, szaniterek, csővezetékek, rögzítők, kiegészítők stb.) tervezése és gyártása terén. A termékeket világszerte értékesítik, valamennyi kontinens nagyobb építkezésén megtalálhatók.

     

      Közlekedés és távközlés

 

A közlekedési és a távközlési szektor jelentősége jóval meghaladja a gazdasági statisztikák tükrözte kis részesedési hányadot, mivel infrastrukturális iparként – akárcsak a háztartásokat is – a gazdaság minden egyéb ágazatát szolgálja. Inkább szolgáltató, mint termelő szektor, amely a modern gazdaságokra jellemző módon sokkal gyorsabban növekszik, mint bármelyik termelési ágazat. A közlekedésen belül a légiközlekedési iparág a turizmussal párhuzamos növekedésének köszönhetően figyelemre méltó bővülést mutatott az elmúlt években, de a távközlés még ezt is felülmúlja.

A közlekedés és a távközlés 2006-ban együttesen a GDP 7 százalékát, az export mintegy 8 százalékát adta, és az ország munkaerejének 5 százalékát foglalkoztatta. Termékeinek 36 százalékát a szárazföldi közlekedés, 20 százalékát a vízi és légiközlekedés, 39 százalékát a kommunikáció, a maradék részét pedig különböző szolgáltatások teszik ki.

Az 1950-es évek eleje óta a tengeri kereskedelem (bruttó tonna) tízszeresére növekedett, az utasszállítók tízszer több utast szállítanak, az úthálózat hossza megduplázódott, a buszok száma majdnem megháromszorozódott, a teherautók száma pedig tízszeresére növekedett.

      Turizmus

Izraelnek rengeteg vonzerővel bír a turisták számára: földrajzi sokszínűség, régészeti és vallási színhelyek, felhőtlen napsütés és modern üdülők a Földközi-tenger, a Kineret-tó (Galileai-tenger/Tiberias-tó/ Genezáret-tó), a Vörös-tenger és a Holttenger partján. A turizmus szempontjából a 2000. év rekordnak számított: 2,41 millió turista látogatott az országba. A korábbi értékek: 33 ezer (1950), 118 ezer (1960), 441 ezer (1970), 1,18 millió (1980), 1,34 millió (1990). A politikai helyzet miatt 2001-ben visszaesett a látogatók száma (1,2 millió), de ezt követően újra emelkedett, 2006-ban már 1,84 millió turista érkezett, 2007 végére pedig számuk várhatóan eléri a 2,3 milliót.

A turisták 57 százaléka Európából, 32 százaléka az amerikai kontinensről, 8 százaléka pedig Ázsiából érkezik.

A turizmus 2006-ban 2,8 milliárd amerikai dollár értékű külföldi devizabevételt, azaz a teljes exportból származó bevétel 5 százalékát, a szolgáltatásexport 16,8 százalékát eredményezte.

A turizmus ugyan a GNP kevesebb, mint 3 százalékát adja, a külföldi deviza hozzáadott értéke 85 százalék (ezzel az ország exportiparában a hozzáadott érték szempontjából vezető helyet tölt be), és hozzávetőlegesen 80 ezer főt foglalkoztat. A turizmusban hatalmas, mind ez idáig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, ezért Izrael gazdasági növekedés-tervezetének fontos tényezője.

Forrás: http://embassies.gov.il/budapest/AboutIsrael/Economy/Pages/Gazdas%C3%A1gi-szektorok.aspx

 

 

 

 

 

 

Rekviem a kibucokért

2010.09.26 10:36 - Novotny Anna

A héber kibuc szó jelentése: csoport. Az első kibuc létrejötte 1910-re datálódik, azaz éppen száz éves a mozgalom. A kibucok Izrael állam megalapításakor kiemelkedő szerepet játszottak az ország felépítésében - máig sokan mennek ideológiai, vallási vagy nyelvtanulási célokból izraeli kibucokba. Ezek az eleinte kis csoportok elsődlegesen mezőgazdaság munkát végeztek és végeznek a mai napig, ami az ország nem éppen könnyen művelhető földjén igen kemény munka. […]

De mi is az a kibuc és mi különbözteti meg a hozzá nagyon hasonló mosávtól? Az első telepesek, főként a pogromok elől menekülő orosz bevándorlók az 1900-as évek elején kezdtek kommunákat formálni, hogy megműveljék a földet és kisebb településeket hozzanak létre: ezek voltak a kibucok. A mosáv és a kibuc közti legfőbb különbség, hogy míg a kibuc egy kommunális életformát jelentett az élet minden területén, a mosávokban kitüntetett szerepet kap az individualitás és a privát vagyon. A családok saját házaikban élnek és saját földjeiket művelik meg. Bár az első mosáv, a Nahalal több mint tíz évvel az első kibuc után jött létre, Izraelben a mosávok száma majdnem duplája a kibucokénak: 470 mosáv mellett csupán 270 kibuc működik.

A mosávok és kibucok mezőgazdasági szerepe a mai napig rendkívül fontos, elég, ha csak ez utóbbi létesítményeket vesszük számításba, amelyek az ország össztermelésnek mintegy 40%-át biztosítják. Emellett az évtizedek alatt a telepek ipari szerepet is fölvettek, a Deganya kibucnak például saját szerszámgyára van. Úgy tűnik, ha fenn akarnak maradni, a kibucok is kénytelenek átvenni a mosávok félkapitalista szemléletét és működési elvét. A kibucban kezdetben nem volt magántulajdon, a szerkezet alapja a marxista utópista-szocialista elképzelés volt: közös vagyon, közös föld, közös eszközök, közös munka. A kibucok urban legendje, hogy egy ideig a nők is „közös használati tárgyak” voltak; állítólag mikor Albert Einstein ellátogatott a Deganya kibucba, rákérdezett a férfi-nő viszonyra, de nem bizonyult valósnak a mendemonda. Az viszont tény, hogy a gyerekek sok kibucban úgynevezett gyerekházakban éltek, ahol Spártához hasonlóan szüleiktől elválasztva kortársaik közt nőttek fel, szüleikkel csak napi három órát tölthettek.

 

A kibucok történelmét alijákban számolják: az alija szó szerint felemelkedést jelent, az izraeli bevándorlást jelöli. Az első két alija idején érkezők leginkább földműveléssel foglalkoztak. Nagy fordulatot az ötödik alija időszaka hozott 1925 és 1938 között. Az Európából menekülő zsidóság sok magasan képzett értelmiségi szakemberrel gazdagította a telepeket, többek közt az építészekkel is. Ekkor kezdődött Izraelben a Bauhaus mozgalom diadalmenete, amely a mai napig Tel Aviv városképének egyik jellegzetes karakterét adja. A mintegy 4000 Bauhaus stílusú épülettel rendelkező várost 2004-ben a Világörökség részévé nyilvánították. […]

Milyen az élet a kibucban és mennyire érezhető a változás szele? Ezekre a kérdésekre igazán az tud felelni, aki járt már kint. Wild Judittal beszélgettünk, aki 1993-ban három hónapot töltött a Negev sivatag-beli Alumim kibucban és megosztotta velünk személyes tapasztalatait. Általános jelenség, hogy bár a kibuclakók kommunában élnek az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemében, mégis keményen jelen van a hierarchia. „Bár mindenkinek volt saját lakása vagy háza, ezek mérete attól függött, hogy az illető mióta élt a kibucban.” Egy régóta ott élő családnak, ahol Judit bébiszitterként dolgozott kétszobás lakása volt, ezzel szemben egy betérő (nem zsidóként a zsidó vallásra áttérő) fiú, aki csak egy éve lakott az Aluminban, csupán egy 10 négyzetméteres szobát kapott. A kibucban a bébiszitterkedés és a bölcsődei tennivalók mellett Judit a földeken is dolgozott, jojobát ültetett és avokádót szüretelt, de a konyhán is segédkezett. Általános jelenség, hogy a kibucban dolgozók ott veszik ki a részüket a munkából, ahol tudják, hiszen általában rengeteg tennivaló akad. Az étkezés általában közösségi esemény, egy hatalmas étkezőben gyűlnek össze a lakók, bár ennek a jelentősége mára kissé csökkent.

izrael, bauhaus, kibuc, mosáv, novotny anna, velencei biennálé  - © Alumi Kibuc

A kibucokban legtöbbször van kibuc-bolt, ahol olcsón lehet vásárolni, más kibucok a külvilág felé terjesztik a terményeiket. A Yotvata például tejtermelésből él, Izrael-szerte jól ismertek kitűnő minőségű tejtermékei, amelyeket nem csak a szupermarketek polcairól, de egyenesen a kibucból is megvehetünk. (Érdekesség, hogy itt árulják Izrael egyik legjobb fagylaltját is – ezt jómagam is igazolhatom.) A kibucoknak, mérettől és gazdagságtól függően vannak közös használatú tulajdonaik, például gépjárművek, amelyek használatát előzetesen lehet igényelni; így például nincs szükség saját autóra, elég a „közösből” kikölcsönözni. Tény, hogy a gyakorlatban ma már nem úgy működnek a kibucok, mint a 20. század hajnalán. Ennek nyilvánvaló praktikus és társadalmi okai vannak. Judit is kizárta annak a lehetőségét, hogy a „minden közös” elv újraéleszthető legyen, ő a másik oldalról közelítene. „Ha van rá mód, hogy mindenkinek legyen saját élete és saját kasszája, amiből hozzájárul a közöshöz, akkor lehet, hogy működne. Az én esetemben a kibuc-életbe szűrődött be a magántulajdon, pedig én pont fordítva gondolom megvalósíthatónak: a magántulajdon alapú élet, ami kibucléttel van kiegészítve.”

Forrás: http://hg.hu/cikk/epiteszet/10439-rekviem-a-kibucokert

 

 

 

 

 

 

Izrael optikai ipara – jól látható előnyök

 

Az izraeli optikai ipar sok mindent kínál azoknak, akik szemüvegeket, lencséket, divatos napszemüvegeket vagy speciális optikai műszereket keresnek.

A tudást és tapasztalatot a piac új kihívásaival ötvözve a legmodernebb technológiák felhasználásával készítik a legszigorúbb egészségügyi előírásoknak és a nemzetközi divatnak megfelelő optikai eszközöket.

Izrael optikai ipara jelentős változáson ment át az utóbbi években. Beépítették a termelésbe a kutatási és fejlesztési programok, az elektronikai ipar és a komputer-vezérelt tervezés legújabb eredményeit. Az izraeli gyártók, a nemzetközi méretekkel mérve viszonylag kis termelésnek köszönhetően, jól és gyorsan tudnak alkalmazkodni a megrendelők speciális igényeihez. A telített nemzetközi piac újításokat, fejlett technológiát, szigorú minőségellenőrzést és mozgékonyságot igényel – melynek az izraeli gyártók megfelelnek. Ezért is viselnek több tucat országban, többek között Európában, az Egyesült Államokban, Latin Amerikában, a Közel – és a Távol-Keleten, munka, sport vagy szórakozás közben Izraelben gyártott szemüveget.

Forrás: http://www.moit.gov.il/NewTamatFiles/45C53243_10AF_4560_A2CB_1272AECBDB48.html

 

 

 

 

 

 

A vallási alapon szerveződött állam: Izrael

 

Izrael az arab világba szigetként ékelődő kis állam a Földközi-tenger partján.

Olyan területen fekszik, amely három világvallás – a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás – számára egyaránt szent földnek számít.

Izrael sokáig nem volt önálló állam.

 

1948-ban az ENSZ közgyűlése úgy határozott, hogy a történelmi Palesztina területén egy zsidó és egy arab államot kell létrehozni. A tervezett palesztin állam kisebb területeit azonban Jordánia és Egyiptom szerezte meg, így a palesztinok hontalanná váltak. Az 1948-ban megalakult Izrael fennállása óta többször keveredett háborúba a szomszédos arab országokkal és az önálló palesztin állam létrehozásáért küzdő Palesztin Felszabadítási Szervezettel. A nemzetközi erőfeszítések ellenére a palesztin állam máig sem jött létre, és a térségben állandósultak a konfliktusok.

 

Izrael lakossága a világ minden részéből áramlott az országba. A bevándorlók** eltérő hagyományokat, műveltséget hoztak magukkal. A nemzetté váláshoz azonban szükség volt a közös nyelvre. Ezért a régi héberből nyelvújítással a modern élet követelményeinek megfelelő újhéber nyelvet alakítottak ki. A fiatalabb nemzedék már ezt beszéli.

Az ország lakossága rövid idő alatt megteremtette a modern, tudásalapú társadalmat, amelyhez tőkére, szaktudásra, szorgalomra egyaránt szükség volt.

A sokszínű társadalom legfőbb kötőereje a közös vallás. A lakosság túlnyomó többsége zsidó vallású, az ott élő arabok főleg az iszlám hívei.

 

Kevés termőföld, drága öntözővíz

 

Izrael földjének több mint 1/3-a terméketlen. Az északi területek mediterrán vagy félsivatagos éghajlata csak öntözéssel teszi lehetővé a növénytermesztést. A vizet a Jordán folyóból hosszú csővezetéken vezetik ide. Hasznosítják a tisztított szennyvizeket is, és az elektromosan vezérelt víztakarékos csöpögtető öntözést alkalmazzák.

A kevés termőföld és a drága öntözés a belterjesség irányába fejlesztette Izrael mezőgazdaságát. Nagy szerepe van ebben a nagy értékű, exportképes kultúráknak: a kerteknek, gyümölcsösöknek*. A parti síkságon termesztett jaffanarancs, grépfrút, banán, avokádó, mangó, gránátalma fontos kiviteli cikke az országnak.

Az állattenyésztést – a közel-keleti országoktól eltérően – korszerű tehenészetek és iparszerű baromfitenyésztés jellemzik.

 

Kibucok és moszavok

 

A kibucok általában jól gépesített gazdaságok – és egyben falusi települések is. Lakói közösen igazgatják, vagyona a közösség tulajdonában van. A tagok munkájukért ellenszolgáltatásként szállást, ellátást és zsebpénzt kapnak, és gyerekeik oktatását is a kibuc irányítja. A kibucok nemcsak egyszerűen földműves, hanem félig-meddig katonai közösségek is. A kényes határ menti övezetekben védelmi szerepet is betöltenek.

Több településen megindult az iparosodás, így a mezőgazdasági tevékenység mellett már feldolgozóüzemeket és szállodákat (kibucszállodák) is működtetnek.

A moszav szövetkezeti alapon szervezett település. Minden család saját háztartását vezeti és saját földjét műveli. Gépeket és drágább eszközöket azonban közösen vásárolnak, s a termékeiket a szövetkezet értékesíti.

 

A Holt-tenger sójától az elektronikáig

 

Az államalapítás óta Izraelben fokozott mértékben folyik a természeti kincsek feltárása. Nagy mennyiségben nyernek nyersanyagokat, különféle sókat a Holt-tenger óriási lepárlómedencéiből (sókertek).

Az ország energiagazdálkodásának alapja az import kőolaj. Miután Izrael nincs jó viszonyban a kőolajtermelő arab országokkal, ezért azt máshonnan kénytelen beszerezni. Új energiaforrásként az utóbbi években előtérbe került a napenergia felhasználása. Így például a Holt-tenger tekintélyes sókészleteit kinyerő lepárlóüzem is napenergiával működik.

Az ipar elsősorban fogyasztási cikkeket állít elő. A vezető iparág a fémfeldolgozás. Termékei a csúcstechnológiát képviselő repülőgépek, nehéz- és könnyűfegyverek, katonai felszerelések, szerszámgépek, háztartási felszerelések. Jelentős fejlődésnek indult az elektronikai iparág. A számítógépek, távközlő- és elektronikai berendezések, orvosi műszerek ma már fontos exportcikkek. Kifejlesztésük az ország saját K+F intézményeinek teljesítménye. Az ország vegyiparának legfontosabb termékei a gyógyszerek.

Az izraeli ipar világhírű ága a gyémántcsiszolás. A Dél-Afrikából importált nyersgyémántot automatizált üzemekben dolgozzák fel, és ékszergyémántként értékesítik a világpiacon.

A gazdasági élet súlypontja északon, a rendkívül sűrűn lakott parti síkságon található. Itt található Izrael legnagyobb kikötője, Haifa is.

Az ország gazdaságában növekvő jelentőséggel bír a szentföldi zarándokhelyek és a tengerparti üdülőhelyek idegenforgalma.

Jeruzsálem: múlt és jelen

Az ENSZ Tel-Aviv-Jaffát jelölte ki fővárosnak. Izrael azonban (1967-ben) elfoglalta Jeruzsálem keleti, arabok lakta felét. Ekkor törvénybe iktatta, hogy Jeruzsálem az ország oszthatatlan és örök fővárosa. Ezt a legtöbb ország máig sem ismerte el, így külképviseleteik színhelye Tel-Aviv-Jaffa.

 

Forrás: http://www.mozaweb.hu/course.php?cmd=lesson&cid=271&lid=16

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország izrael pénz magyarok kapitalizmus befektető cégtulajdonos értelmes ébredés

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr974112260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása