Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Értelmes ébredés 40/40. rész – Az áldozat

2011.10.14. 13:21 12nyil

„Eljön az idő, amikor Isten csak egy dolgot fog megmutatni, az áldozatot.” (Derek Prince)

 

Sok ember szeretne Istentől nagy ajándékokat (karizmákat), áldásokat (legtöbbször anyagi csodákat), sikereket, elismerést.

De Isten tudja, milyen az ember.

 

„Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,

És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.” (Jn 2, 24-25.)

 

De vajon miért tegye meg ezt valakivel Isten, ha az ember egy idő után lehet, hogy egyszer csak abbahagyja az Isten szolgálatát?

Vagy ha nem is hagyja abba, de már – mivel saját szükségei betöltődtek –, nem motivált arra, hogy ugyanolyan hévvel (tűzzel, lelkesedéssel, energia befektetéssel) szolgálja Őt?

 

Isten ezért szövetségekben gondolkodik.

Ő ad áldozatot – a Fiát, akinek kifolyt a vére a kereszten.

Neki már nem kell újabb áldozatot bemutatni.

 

„Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben.

Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.

Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;

Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.” (2Tim 2, 10-13.)

 

Az adott személynek viszont igen.

A személyes áldozat által az ember – személyesen is – érdekeltté válik Isten munkájában.

 

 

 

 

Áldozatok fajtái

 

1. Magánéleti

 

a) megvetés, lenézés

Dávidot otthon nem becsülik meg

„Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi.

És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.” (1Sám 16, 11-12.)

 

 

b) üldöztetést kell elszenvedni

Dávidnak állandóan félnie kellett Saultól, mert meg akarta ölni

„Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában;

Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala.

És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle.” (1Sám 18, 10-11.)

 

„És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.

Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.

Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!

És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el!

Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.” (1Sám 26, 7-11.)

 

Illés menekül Jézabel elől, 40 nap és 40 éjjel vándorol

„És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.

A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.

Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda:

Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.

És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.

És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.

És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.” (1Kir 19, 2-8.)

 

 

c) hitbeli

Hétszer kellett alámerülni a Jordánban Naámánnak.

 „És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.

És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.

Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.

Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.

De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?

Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.” (2Kir 5, 9-14.)

 

 

 

2. Személyes

 

a) nem hágártól, hanem sárától lészen a te magod-összesen 25 évig várt erre Ábrahám.

 „És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:

A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy * népek sokaságának atyjává leszesz.

És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.

Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi * körűlmetéltessék nálatok.

És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.

Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.

És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.

És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.

Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke?

 avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?

És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.

Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.” (1Móz 17, 3-19.)

 

„Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,

Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.

De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.” (1Móz 21, 9-12.)

 

 

b) kivel házasodjon

„…monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; (Hóseás 1, 2-3/a.)

 

 

c) gyermekek nevei

„elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki.

És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.

És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.

Ismét teherbe esék, és leányt szűle. És mondá néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.

De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenök által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.

Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szűle.

És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.

De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!

És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja!

Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!” (Hóseás 1, 3/b-12.)

 

 

d) Ezékiel feleségét elveszi tőle az Isten

„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Embernek fia! ímé, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.

Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.

És szólék reggel a néphez,

és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.” (Ezék 24, 15-18.)

 

 

e) Áron nem gyászolhatta meg két fiát

„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.

Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.

És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván:

 A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.

Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elől, a táboron kivül.

És odamenének, és kivivék őket az ő köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes.

Azután monda Mózes Áronnak és az ő fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen az Úr az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.” (3Móz 10, 1-6.)

 

 

 

3. Anyagiakban

 

a) Illés és a Saraptai özvegyasszony, aki először Illésnek sütött pogácsát.

 „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss” (1Kir 17, 10-13.)

 

 

b) Géházinak várnia kellett volna még a vagyongyűjtésre

„Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem akará tőle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tőle.

És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt, hogy utána fut, leugrott a szekérből és eleibe méne és monda: Rendben van minden?

És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltöző ruhát.

És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kényszeríté őt és egybeköte két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adá, a kik előtte vitték azokat.

De mikor a dombhoz ért, elvette tőlök azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.

Ő pedig bemenvén, megálla az ő ura előtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.

Ő pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe?

Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!

Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment ő előle megpoklosodva, mint a hó.” (2Kir 5, 20-27.)

 

 

c) Adományok a szent hajlékra

„És átvevék Mózestől mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai hoztak vala, a szent hajlék felépítésének szolgálatára. Azontúl is minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak.

Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott.

És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép ajándékba, mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk.

Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani.

És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is.” (2Móz 36, 2-6.)

 

 

d) Tizedfizetés és adományadás

„Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem.

És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” (Mal 3, 8.)

 

e) Abigél adománya Dávidnak

„Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.

És monda az ő szolgáinak: Menjetek el előttem, ímé én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondá meg.

És történt, hogy a mint a szamáron megy vala, és leereszkedék a hegynek egyik mellékösvényén: ímé Dávid és az ő emberei lejövének eleibe, és ő összetalálkozék velök.” (1Sám 25, 18-20.)

 

 

f) Szálláslehetőség biztosítása Elizeusnak

„És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret.

És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.” (2Kir 4, 8-10.)

 

 

g) Szálláslehetőség biztosítása Pálnak

„Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!

Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.

Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.” (Filem 1, 20-22.)

 

 

 

 

Összegzés

 

A lényeg az, hogy időnként Isten igényt tarthat arra, hogy akik benne hisznek, azok áldozatokat hozzanak Őérte.

Ennek jogi alapja az, hogy Ő már meghozta a legnagyobb áldozatot az Ő részéről.

 

Ez nem jelenti azt, hogy mindenkitől ilyeneket kér Isten, hanem ezek mind-mind külön szituációk.

 

Viszont a Názáreti Jézus kihangsúlyozza, hogy:

„És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz.

És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.” (Luk 4, 25-27.)

 

De csak ők tudtak valami különlegeset átvenni Istentől.

Mert különbség van hívő és hívő között.

 

A különbség pedig nem elsősorban az, hogy ki mennyit imádkozik, vagy kinek nagyobb a teológiai tudása, hanem az, hogy amikor Isten tőle személyesen kér valamit, akkor meghozza-e azt az áldozatot, vagy sem.

 

Azért van nagy különbség a hívők által átélt csodák között, a szolgálatok erőssége és a gyülekezetek nagysága között.

 

 

Az egyik hívő bizonyságtétele arról szól, hogy ki tudta fizetni a számláit, egy másik hívő meg nagyon kedvezően jutott hozzá ingatlanhoz.

Az egyik evangélista – tanító helyi szinten szolgál, másnak nemzetközi a szolgálata.

Az egyik gyülekezet 100 fős, a másik 10 000 fős.

 

Istenben nincs különbség.

A különbség ott jelentkezik, amikor az Isten KÉR (nem parancsol, nem utasít, és csak olyan dolgot, amit megtehet valaki), akkor azt hogyan veszi egy hívő.

 

Aki magában bízik, az úgy gondolja:

Miért hozná meg ezt az áldozatot?

E nélkül is fog majd boldogulni.

 

És boldogul is.

A másik meg egy ideig lehet, hogy kínlódni fog.

 

És így lehet, hogy évek fognak eltelni.

De EGYSZER áttör a KENET, és onnantól kezdve látványos a különbség annak a javára, aki meghozta az áldozatot.

Mert az áldozat meghozatala az a leginkább KRISZTUSI tulajdonság, nem pedig egy –egy kampányszerű Istenkeresés.

 

DE Isten nem fog azonnal nagy dolgot tenni.

Ő megtisztítja az embert, hogy méltó legyen az Ő csodájára.

 

Ezért is nem vállalják sokan az áldozatot, mert jól látják, hogy nem lesz azonnal Kánaán.

De amikor már látszik, hogy BETELJESEDIK AZ ISTEN ÍGÉRETE, akkor már nem fogják tudni meghozni azt az áldozatot, amit más már őelőttük meghozott.

Mert Isten szét akarja választani a kétfajta hívőt/szolgálatot/gyülekezetet, hogy jól láthatóan különbözzenek egymástól.

 

 

Így aztán a legtöbb ember valami csodaszert keres: speciális imafajta, szellemi harc, különleges tudás – azt hiszik, ettől van a siker.

Ezek kellenek-kelhetnek, de hiába gyűjti be ezeket valaki, ha a jogosultságot nem szerzi meg a sikerre – a maga idejében meghozott áldozat által –, akkor csak utánzója lesz másik hívőnek, szolgálatnak, gyülekezetnek.

 

Ez a magyarázat arra, miért vannak nagy különbségek Isten országában.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: illés dávid áldozat pál ábrahám saul abigail ezékiel elizeus hóseás értelmes ébredés

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr743302720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása