Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

április 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Értelmes ébredés 40/28. rész – Mérnökök

2011.09.16. 11:42 12nyil

 

Az ember vagy túl keveset használ fel a rendelkezésre álló alapanyagokból/erőforrásokból vagy nagyon kevesli a meglévőket.

 

 

Belülről építkezés logikája

 

Isten és ember, mint teremtő

Hogyan teremt Isten?

Egy új ember létrejöttéhez kell egy petesejt, egy megtermékenyítő mag és tápanyagok.

A születéskor a „selejt” az anyaméh és a köldökzsinór. Plusz még a fel nem használt petesejtek és magok.

 

Ezzel szemben hogyan gondolkodik az ember?

Szükséges mondjuk egy változó átmérőjű henger fából.

Ehhez ki kell vágni a fát.

A kivágott fának nem kell a külső része, és le kell esztergálni ott, ahol kevesebb átmérő szükségeltetik.

 

Összegzés:

Isten teremt: hasznos 90%, egyéb 10%.

Ember teremt: hasznos 10%, egyéb 90%.

 

 

Isten és ember, mint hadimérnökök.

 

Isten elhívott 3 azaz összesen három embert azért, hogy egy egész népet legyőzzön.

1. Sámson

Először is tönkreverte a hadsereget.

„És egy nyers szamár állcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.” (Bírák 15, 15.)

 

Sámson tehetségéből még arra is futotta, hogy a hőstettet versben/dalban adja elő:

„És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.” (Bírák 15, 16.)

 

Másodszor elpusztította az évi összes termést.

„És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé.” (Bírák 15, 4.)

 

Harmadszor utolsó tettével – bár életét vesztette –, megsemmisítette a filiszteus társadalom vezető rétegét.

„És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a Filiszteusokkal!

És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.” (Bírák 16, 30.)

 

2. Saul király

Saul egész életéven hadakozott a filiszteusok ellen, ők ölték meg.

Dávid utal rá, hogy nem kellett volna ennek így történnie.

Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.” (2Sám 1, 21.)

 

Tehát ekkor már egyenlő esélye volt mindkét népnek a győzelemre.

 

3. Dávid király

Dávid teljesen meghódította nemcsak a filiszteusokat, hanem más népeket is.

„Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.” (2Sám 8, 1.)

„Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig” (2Kir 18, 8.)

„Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezéből” (1Krón 18, 1.)

 

 

 

Vajon Sámson győzelmeihez mennyi pénz kellett? Semennyi.

Jó volt egy kiszáradt szamárállkapocs.

Kellett fogni néhány állatot – ami a keze közé került.

Az oszlopokat pedig már odaépítették a filiszteusok.

 

Sámson haditechnikájához nem kellett pénz.

Saul és Dávid hadjárataihoz már igen, de addigra már voltak győzelmek.

 

 

 

Emberi gondolatok a győzelem szükséges eszközeiről

 

„A háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz.” A mondást Raimond Montecuccoli grófnak tulajdonítjuk (Emlékiratok, 1667), holott Gian-Giacopo Trivulzio anekdotagyűjteményében (Az üdülés órái) Francesco Guicciardini marsall, már közel egy évszázaddal azelőtt, XII. Lajos kérdésére (miszerint milyen felszerelések kellenek a milánói hercegség meghódításához) így felelt: „Felség, három dolog szükséges: pénz, pénz, s megint csak pénz!”
Bár nem tartozik szorosan e témához, itt említeném meg, hogy a mi Zrínyi Miklósunk, aki kortársa volt Montecuccolinak, egyszerűbben fogalmazott Az török áfium ellen való orvosság című kötetében: „… fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és vitézi resolutio…” (1661).

Forrás: http://www.hhrf.org/irodalmivademecum/IV2005/2005_cezar.htm

 

 

Gazdasági csodák Isten és ember szerint

 

1. Bibliából:

 

És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.

És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.” (2Kir 6, 24-25.)

 

„És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?

Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.

Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek.

És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.

 

Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és abból is hozának és elmenvén, elrejték.

És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak.

Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.

 

És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.

Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, amelyek a városban megmaradtak, ötöt, – ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, amely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, amely elpusztult, – és küldjük ki, hadd lássuk meg.

És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.

És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:

Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

 

A király pedig azt a főembert, akinek kezére szokott támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, amint az Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.

Úgy történt, amint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.

És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.

És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.” (2Kir 7, 1-20.)

 

 

„…menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne…” (Mt 17, 27,)

 

 

Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.” (Jn 2, 6-10.)

 

 

 

 

 

 

„És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.” (Mt 14, 19.)

 

 

 

 

„És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.

És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;

Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.

És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.

A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által.” (1Kir 17, 7-16.)

 

 

A közös ezekben a csodákban, hogy nem kellett hozzájuk pénz.

 

 

 

2. Történelemből

 

Holland aranykor 2011. június 30.

Az aranykor kezdete és vége

  • 1609-ben kötötték meg azt a 12 évre szóló fegyverszünetet Spanyolországgal, amelyben a spanyolok de facto elismerték Hollandia függetlenségét.

Gazdaság, külterületek

Mezőgazdaság

A földek szűkössége kikényszerítette a technológia állandó fejlesztését, mind hatékonyabb megoldások kiötlését és bevezetését. Kiemelendő a vetésforgó, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen a földeket parlagon pihentetni, hanem az étkezési növények vetése/ültetése közti időszakokban azok regenerálódását takarmánynövények (például pillangósvirágúak) vetésével még gyorsítsák is. Az alacsony terméshozamú, külterjesen művelt gabonafélék helyett mindinkább a lényegesen nagyobb hozzáadott értékű zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint az exportképes kertészetre (ennek egyfajta szimbóluma a tulipánhagyma termesztése) álltak át.

A takarmánynövények termesztése egyúttal lehetővé tette, hogy mindinkább átálljanak az egész éves állattartásra (korábban a legtöbb állatot ősszel levágták).

Az egész országban általánossá vált a trágyázás, az öntözés és a belterjes állattartás (istállózás). Elkezdték gépesíteni a mezőgazdaságot; ennek fontos lépcsője a cséplőgép feltalálása (1636).

A szél energiáját nemcsak a malmokban használták fel, hanem vízátemelésre, a vizek elvezetésére is; így alakult ki a jellegzetes, „szélmalmos” holland táj. A csatornarendszert nemcsak a vizek elvezetésére használták, hanem a mezőgazdasági termékek szállítására is.

Ezek együttes eredményeként:

  • a kor Európájában szokatlan módon nemcsak a városi, de a vidéki lakosság életszínvonala is nőtt;
  • a parasztok (máshol egyre inkább lenézett) munkáját továbbra is megbecsülték.

Ipar

Az ipari fejlődés hajtóereje a mezőgazdaság terméktöbblete és ezzel a fizetőképes kereslet megjelenése volt. A mezőgazdasági gépipar és az élelmiszeripar után a luxuscikkek gyártása futott fel különösen erőteljesen. A sajátos „hollandikumok”:

  • agyagpipa,
  • fajansz,
  • sajt stb.

egész Európába eljutottak. Amszterdam lett a drágakőcsiszolás világközpontja. Az egyéb iparágak fejlődését azonban éppen a holland gazdaság (és gazdagság) fő motorjává vált közvetítő kereskedelem dominanciája akadályozta.

Külbirtokok

Az ország intenzív és sikeres gyarmatosításba kezdett. Megalapították:

és hajósaik a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb. mellett értékes monopóliumokat szereztek (egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal).

A holland gyarmatok:

Kereskedelem, szállítás

Amszterdam lett az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa; a hollandok „kereskedő néppé” váltak. Ennek hajtóereje a távoli és ezért értékes fűszernövények (bors, szerecsendió stb.) és élvezeti cikkek (tea stb.) kereskedelme volt, majd egyre inkább Hollandia vált az egész világ teherszállítójává — ez a kereskedelmi túlsúly robbantotta ki az angol–holland háborúkat. Alapelvük a szabad kereskedelem volt, ezért hajóik rendszeresen szállítottak árukat a Hollandiával éppen hadban állító országokba is. Ez ellen a vetélytársak protekcionista intézkedésekkel védekeztek; ezek jellegzetes példája az első angol–holland háború előtt kibocsátott Navigation Act.

Szolgáltatások

Amszterdamban nyílt meg az első, folyamatosan működő tőzsde is. Az árutőzsde korai szakaszának leghíresebb epizódja az 1636-37-es tulipánmánia, aminek végén teljes vagyonok úsztak el, amikor az irreálisan magasra kúszott árak hirtelen összeomlottak. Az értéktőzsdére először a Kelet-, illetve a Nyugat-Indiai Társaság részvényeit vitték be. Megkezdődtek a tőzsdespekulációk: Isaac le Maire részvényeket eladva leszorította azok árát, majd a nyomott árfolyamon többet vásárolt vissza.

A kereskedelemmel felvirágoztak a biztosítók, nyugdíjalapokat hoztak létre, megkezdődtek a gazdasági ciklusok. 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holland_aranykor

 

A holland gazdaság kiemelkedő 100 éve azért is figyelemre méltó, mert a gazdasági növekedés mellett mindig konfrontálódtak valamely népcsoporttal, és sikeresen jöttek ki ezekből a konfliktusokból.

  

Ezzel szemben a közgazdászok bár nagyon okosak, sok dolgot mondanak – de valahogy még közelében sincsenek az elméleteikkel, modelljeikkel nemhogy a bibliai csodákhoz, de még a Holland gazdasági csodához sem.

 

Ezért visszatérve a kiinduló modellre: lehet és kell is építkezni, tervezni isteni gondolkodásmód szerint.

Azaz nem hatalmas hitelek kellenek, hanem a meglévő lehetőségek jó kihasználása.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem wikipédia magyarország magyarok prófécia názáreti jézus szent lélek szolgálati ajándék karizmák értelmes ébredés

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr533231539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása