Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Hithősök 40/23. rész – Zotmund

2012.05.23. 10:36 12nyil

 

ZOTMUND

2010.03.02

ZOTMUND

– A Képes Krónika nyomán –

 

 

A következő évben a német császár ismét hadat kiáltott, és nagy sereggel ostrom alá vette Pozsony várát. Nyolc hétig körülzárva tartotta a várat, keményen ostromolta sokféle hadigéppel, de hiába, nem bírta elfoglalni. Ekkor hajóhadat indított a magyarok ellen: Pozsonyt a Duna felől is megtámadta. De a magyarok a hajóhadtól se ijedtek meg. Kiküldtek egy Zotmund nevű közvitézt, aki kitűnő búvár volt, hogy a császár hajóit elsüllyessze. Zotmund egy csendes éjszakán vízbe ereszkedett, a hajók alá úszott, és a császár hajóit egymás után megfúrta. A hajóhad elsüllyedt, és ezzel megtört a németek uralma. A német császár most már minden reményét elveszítette, az ostromot abbahagyta, és csalódottan visszatért hazájába.

Forrás: http://www.magyarmondak.eoldal.hu/cikkek/az-arpad-hazi-kiralyok-mondai-/zotmund.html

 

 

 

 

 

 

 

Zotmund- legenda és valóság

2010. március 28.

 

A ma inkább Búvár Kund néven emlegetett katona hőstettének hátterét igyekszünk kicsit megvilágítani cikkünkben.

Természetesen nem törekedhettem arra, hogy avatott történészek munkáival egyező színvonalú dolgozatban járjam körül a témát, de azért igyekeztem alaposan utána olvasni az interneten található szép számú forrásban levő információknak. Nem tényeket érdemes hát várni ettől az írástól, hanem inkább csak eltöprengtem a régi krónikák által megörökített eseményen.

A kiindulópont III. Henrik német-római császár 1051-ben majd 1052-ben indított támadása Magyarország ellen, amelyeket I. András király sikeresen vert vissza. A németek hajókon hoztak utánpótlást magukkal, és több héten át ostromolták Pozsony városát, ám váratlanul visszafordulásra kényszerültek. Az 1360-ban megjelent Képes Krónika így erről az eseményről:

 

"Azon időben a német király nagy sereggel vívá Pozsony várát, Péter sérelméért bosszút állani, s Magyarországot urodalma alá akarván vetni. És sok hadi szerszámot építtete a vár megvívására, de nyolcz hétig víván, semmire sem mene. S minthogy az említett király hajón jött volt Pozsony várát megvívni, tehát a magyarok, kik a várban valának, egy Zothmund nevezetű igen ügyes úszó embert kerítettek, kit csendes éjtszaka a császár hajóihoz küldenek, ki is a víz alatt úszva a hajókat mind megfúrá, melyek rögtön megtelének vízzel; a németek hatalma így meg lőn törve, s ijedten s erejöket vesztve visszatérének országukba." (Ford. Szabó Károly, 1867)

A Magyar Búvár oldalán, emlékeztetve arra, hogy a Képes Krónika számtalan valós történelmi eseményről ad beszámolót, már csak hagyománytiszteletből is valós személyként tekintenek Búvár Kundra (avagy Zotmundra).

Ám nem minden magyar forrás hisz a létezésében, és főleg nem hisz az esemény hitelességében. A hajomakett.hu oldalán megjelent írás Bonfini krónikájára vezeti vissza a leírást, említést sem téve az egy évszázaddal korábban született Képes Krónika beszámolójáról. A cikk szerint "Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ebben a korszakban, az akkori szerszámok rendkívül kezdetleges volta mellet egy igen nagy testi megerőltetéssel járó víz alatti munka elvégzéséhez milyen nagy teljesítményű fúróeszköz lett volna szükséges. Bizonyos, hogy hajóépítéshez már ebben az időben is a legerősebb, tehát csak nehezen átfúrható tölgyfagerendákat használtak. Továbbá ismeretes a Pozsony körüli Duna-szakasz gyors vízfolyása, melynek következtében egy lehorgonyzott, vagy kikötött hajó mellett úszva kapaszkodni, vagy leállni nem lett volna lehetséges, mert a torrens (romboló) jellegű, nagy erejű vízsodrás a kezdetleges fúróeszközzel dolgozni akaró embert elkerülhetetlenül nekiszorítaná a hajó oldalának és a víz alá nyomná, vagyis minden nehéz munka elvégzése lehetetlen volna." Többek között erre alapozva állítja a szerző, hogy Búvár Kund története nem több mondánál.

Valóban, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy egyetlen ember egy éjszaka alatt megfúrja a hajókat és elsüllyesszen egy teljes flottát, de meg kell, jegyezzem, pont ebben a cikkben tűnt fel még egy mondat:

"Az érdekesség kedvéért kell megemlíteni, hogy már a magyar hajózástörténet ismert legelső időszakában említik az egyetlen útra épült hajókat, amelyeket azért építettek teljesen laza szerkezetűnek és olcsó kivitelben, hogy rendeltetési helyükre megérkezve (ahová tulajdonképpen völgymeneti irányban ´lecsurogva´ jutottak el) könnyen szétszedhetők legyenek és faanyagukat nyersanyagként értékesíthették."

Mi, a legendák iránt lelkesedő olvasók ekkor újból elkezdhetünk kombinálni, hogy III. Henrik utánpótlást szállító hajóinak egy része vajon nem sebtében épített, korántsem olyan masszív vízi jármű lehetett-e, amit akár egy kisebb csapat is képes lett volna megrongálni? A teljesség kedvéért ideillesztem Bonfini krónikájának vonatkozó részletét, ami egy újabb adalékkal szolgál:

"Akad köztük egy Zotmund nevű férfi, nagyon gyakorlott úszó; ez a kapitány parancsára egy sötét éjjel óvatosan az ellenséges hajók alá úszik, és egy vékony fúróval apránként kilyukasztja azokat. Mire az egész flottát megrongálja, már alig marad ideje arra, hogy az övéihez visszaússzon, nehogy napkeltével tetten érjék. A nemcsak önsúlyukkal, hanem gépezetekkel is terhelt hajók a nap második-harmadik órájában süllyedni kezdenek; nagyobb rész már az elején alámerül a még mindig gyanútlan hajósokkal."

Valóban reálisabb elképzelésnek látszik az, hogy csak lassan süllyednek el a hajók, és a legénységnek már nincs ideje észbe kapni.

Ez viszont még mindig csak a magyarok szemszöge. Az ember óhatatlanul kíváncsi lesz arra, vajon a német források mit tartanak számon ebből az időszakból, de hosszas levéltári kutatásokat folytatni nem volt esélyem. Azért tettem egy próbát, mit lehet kihámozni az internetes forrásokból, és meglepetésemre nem is haszontalanul. A Google Books egyre növekvő archívumában egy érdekes mondatra bukkantam a Darstellung der Rechte und rechtliche Gewohnheiten der Königlichen freien stadte in Ungarn című kötetben, amit 1834-ben, Bécsben jelentettek meg, és szerzője Johann von Steeger. Az érdekes szövegrészlet így hangzik: "dagegen wurden (1051) die kaiserlichen Schiffe auf der Donau des Nachts durchbohrt und zu grunde gerichtet" ami durva fordításban azt jelenti, hogy 1051-ben a Dunán az éj leple alatt a császár hajóit megfúrták és elsüllyesztették. Most már nem is a Képes Krónika, nem is Bonfini a forrás, hanem egy német nyelvű könyv, ami természetesen sok helyről meríthetett információkat, akár a magyar krónikákból is, de ez azért korántsem biztos. Hozzá lehet tenni, a pozsonyi várat bemutató hivatalos szlovák honlap is ír erről az eseményről, amikor a vár védői megfúrták a császár hajóit, bár nevet nem említenek.

Szóval ezek után eljátszottam a gondolattal, mi is lehet a történet valóságalapja. A Képes Krónikában leírt történet kapcsán azon morfondíroztam el, hogy a szerzőnek jó kis fantáziájának kellett lennie, ha az egyébként teljesen máshogy zajló események megírása helyett kitalál egy ilyen vagány középkori harci búváros sztorit. Persze alapozhatott mondákra is, ám minket az érdekel, táplálkozhattak-e valós élethelyzetből a történetek? (Megjegyzem, több olyan eset is ismert az ókorból, amikor ügyes úszók víz alatt közelítettek meg hajókat és támadták meg azokat.) Nem kevés bizonytalansági tényező van a történetben. Nem tudjuk például, ezer évvel ezelőtt hogy nézett ki a Duna Pozsony környékén. Nem biztos, hogy olyan helyen voltak az utánpótlást szállító hajók, ahol állandóan ki lettek volna téve a folyó sodrásának és a várat védők támadásainak, és ha volt olyan védett holtág, ahol ezeket kikötötték, akkor az úszónak jóval könnyebb dolga lett volna. A másik dolog az, hogy nem tudjuk, milyen hajókról volt szó. A középkori folyami hajókat azért nem hosszú és magas csatahajónak kell képzelni. Egy kis merülésű, inkább lapos bárka, amit esetleg sebtében építettek és nem védtek annyira, kínálkozó célpont lehet. Azt hiszem, ahhoz hogy jelentős kárt okozzanak benne, nem csak a víz alatt úszáshoz kellett volna érteni, hanem a hajókhoz is- ez persze nem elképzelhetetlen. Nem tudhatjuk, nem voltak-e úgy egymáshoz rögzítve, ami miatt akár nem is kellett az összes hajót megfúrni ahhoz, hogy nagy káoszt okozzanak. A korabeli szerszámokat is jó lenne ismerni.

A fentiekből látható, bármilyen következtetésre is jutnék, az a részemről inkább fikció lenne.

Ha pedig így áll, nem félek attól, hogy szabadjára engedjem a fantáziámat. Szóval úgy tudom elképzelni a történetet, hogy III. Henrik az utánpótlást szállító hajóit a folyó picivel távolabb eső, nyugodtabb részein állomásoztatta. Az elhúzódó ostrom miatt szinte minden katonáját a vár alá rendelte, és így a hajókat kisszámú és talán fásult legénység őrizte. A folyót jól ismerő ember akár a sodrást is kihasználva észrevétlenül a hajók közelébe juthatott, és talán valahogy kárt is tudott okozni némelyikben. Amennyiben szerencséje volt, és a mondjuk nem olyan nagyszámú hajóból álló flotta fontos hajóit tudta megfúrni (ne feledjük, az ostrom húzódott, és ha rövidebb időre terveztek, talán már csak a hajók egy részében volt ellátmány), akkor esetleg tényleg gondot okozhatott a németeknek. Olvasmányaim szerint voltak olyan diplomáciai események, amelyek után Henriknek akár jó indok is lehetett visszavonulásra egy efféle támadás, még ha nem is került kritikus helyzetbe a sereg ellátása.

Persze kétséges, hogy tényleg így történt-e, mert valósnak csak az tűnik, hogy a császár támadott, hajóiról támadta Pozsonyt, ám valamiért gyorsan felhagyott az ostrommal. Ám a legendákban jó hinni, így aztán voltam olyan bátor, hogy minden józan belátás ellenére vázoljak egy ilyen forgatókönyvet.
Geréb László népszerű ifjúsági regénye jó példa arra, hogy lehet feldolgozni jórészt fikcióra alapozva a témát- nem igaz, de kétségkívül szórakoztató. Azt hiszem, a tengerentúlon jó kis film lehetne a sztoriból, mondjuk "Diver Khoond" címmel. Nekünk viszont dollármilliós film helyett itt van a fantáziánk, és ragaszkodhatunk a mondabeli szereplő nevének magyar formájához is:

Búvár Kund legendája a mienk, akár igaz, akár nem.

GR


forrás: http://www.divecenter.hu/Hirek/2267/zotmund-legenda-es-valosag

 

 

 

 

Búvár Kundról, Árpád-házi Béla herceg híres vitézéről szól Geréb László romantikus kisregénye. A legrégibb források megörökítették nevezetes tettét: ő süllyesztette el 1051-ben Henrik német császár dunai élelmiszer-szállító hajóit, és ezzel megpecsételődött a Magyarországra törő német hadak sorsa. Geréb László a fennmaradt kevés adatból a kort jól ismerő történész biztonságával kelti életre Búvár Kund alakját. Fordulatos, izgalmas, mégis egyszerű cselekménnyel, néhány szereplővel kitűnően tudja felidézni István király országát, az egykori embereket, munkájukat, hadviselésüket, szokásaikat.

Forrás: http://moly.hu/konyvek/gereb-laszlo-buvar-kund

 

 

 

 

 

 

Zotmund

Jankovics Marcell a Magyar Mondák sorozatában a magyar történelemből vett történeteket szabad, merész, rajzos képzettársításokkal továbbgondolják, újra értelmezik, alapul hiteles forrásokat használva. Ez a monda Pozsony város ostromának történéseit beszéli el. III. Henrik német–római császár trónra segítette Orseolo Pétert, de a nép segítségével nem sokára I. András lett Magyarország királya. III. Henrik 1051-ben hadjáratot vezetett Magyarország ellen, ami a Vértes című magyar mondában is megjelenik. Búvár Kund, vagy Zotmund a legenda szerint Pozsony városnál éjjel, víz alatt úszva a német hajók alá merült, és azokat megfúrta, így kénytelenek voltak visszavonulni.

Csatorna: Magyar Televízió 2
Adásnap: 2007-06-29
Hossza: 9 perc
Műfaj: animáció
Gyártási év: 1987

 

Forrás: http://tematikus.nava.hu/main/box/220

 

 

 

 

Búvár Kund

 

Nagyon keveset, szinte semmit nem tudunk a legendás első búvárunkról. Sőt vannak, akik még azt is vitatják, hogy Zotmund valójában búvár volt.

Hazánkat 1051-ben, majd 1052-ben megtámadta III. Henrik német-római császár, a „teutonok királya”. Tény, hogy Henrik hadai és hajóhada Pozsonyt hosszasan ostromolta, majd a hajóhad váratlanul elsüllyedt, így utánpótlása megszűnt és kénytelen volt kivonulni Magyarországról. A Dunántúlon menekülő, megszorongatott német csapatok eldobált vértjeiről kapta - a monda szerint - nevét a Vértes-hegy.

A legenda úgy tartja, hogy Henrik hajóinak pusztulását I. András magyar király seregében szolgáló Zotmund (Zothmund) nevű katona okozta. S hogyan? A XIV. századból fennmaradt Képes Krónika, mint hitelesnek tekinthető forrás, az alábbiakban számol be az eseményről:

„…Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajókat, és ezek hirtelen megteltek vízzel…”

Hogy mennyire hiteles a Képes Krónika leírása, azt nem lehet tudni, de tény, hogy
az abban leírtaknak szilárd történelmi alapjuk van. Zotmund létezését és történetét pedig bizonyíthatja, hogy az idézett szövegrészlet után szereplő nevek megtalálhatóak más korabeli dokumentumokban, oklevelekben is.

Forrás: www.magyarbuvar.hu

És hogy régen jobban emlékeztek reá, bizonyság ez a költemény:

Vörösmarty Mihály: A BUVÁR KUND

Túl a mezőn, túl a hazán,
S a part fölött, a nagy Dunán
Ki népe zajlik ott?
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Ellenhad az, mely vészt akar,
Ellenség zajlik ott.

Ő az, ki partidon halad
És száz hajót és száz hadat
Hoz, oh hon, ellened,
A gőgös Henrik az, ki rád
Hoz háborút, és hoz halált,
S bizik, hogy eltemet.

Föl Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a férfikar:
A vítt Pozsony remeg. -
S melyik magyar nem megy, ha kell:
Utánok a hon puszta hely:
Mind harcon termenek.

De a király bús, s Béla szól:
"Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk?
Teremt-e isten több magyart,
Mig a világ, mig napja tart,
Ha mink is elfogyánk?"

S fellázad a bú, a harag
Busult szivekben háborog,
Mint tenger és vihar;
Még inkább vért, hadat kiált
S hirért, hazáért száz halált
Kész halni a magyar.

Csak barna Kund nem háborog;
De bátor szíve feldobog,
Mint hegyben a tüzár;
"Halld, Béla, majd ha éj jövend
S a part fölé száll néma csend,
Ott Kund egy szóra vár."

Csekély a szó, köz a vitéz,
De úgy van mondva, oly merész,
Hogy nem lehet hazug.
Hős Béla parthoz tart legott,
Hol vészben a megcsapdosott
Dunának árja zúg.

Járása, mint a rémeké,
Éjfélileg le s fölfelé
Dobog magányosan;
S még semmi hang, még semmi jel:
Kund nem jő, távol és közel
A puszta szél rohan.

Ki az, ki a víz szörnyekint
A förgetegre föltekint
S meg habba öltözik?
Ki vagy te, aki jársz alatt
S ijeszted a futó halat,
Mely mélyeken lakik? -

Vésztűzben néha vízen át
Henriknek látni táborát,
S Pozsony kivillanik;
S ím a Dunából szirt gyanánt,
Egy ember kit mély árja hányt,
Sötéten felbukik.

"Hah Kund te vagy?" s még nem hiszi:
"Hah ember!" őt így kérdezi:
"Mi dolgod ott alant?"
"Hej Béla! víz hullámiban,
Míg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant."

Szól Kund - és ő az - "nézz oda,
Hol Henrik felriadt hada
Tolong a víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg:
Hajóit e kar fúrta meg;
Hadd vesszen, aki bánt."

S villám tüzénél Béla néz,
Túlparton minden habba vész:
A zászlók hullanak,
Özön fut rajtok el vadon,
És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak.

Kund hol van? félreköltözött,
De olyat százezer között
Hős Béla feltalál.
S túl a mezőn, túl a hazán,
Fut, búsong Henrik vert hadán,
S Pozsony végvára áll.

1829

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem magyarország csoda német római császárság

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr494533405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.