Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Hithősök 40/16. rész – Zrínyi Ilona

2012.04.26. 10:37 12nyil

 

 

 

ZRÍNYI ILONA (1643-1703)

 

Zrínyi Ilona 1643-ban, Ozalj várában született, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin második gyermekeként. Testvéreivel (Petronella, János, Auróra Veronika) szeretetteljes főúri környezetben élt és nevelkedett. A tizenhetedik századi elvárásoknak megfelelően több nyelven (horvát, magyar, latin, német, dalmát, olasz) beszélt, megtanult hímezni, edzette testét, sokat lovagolt. Jó néhányszor felkereste Zrínyi Miklós nagybátya csáktornyai kastélyát, és a családi könyvtárban gyakran olvasgatott. Az európai országok neves személyiségeivel rendszeresen levelet váltott. Amikor eladósorba került, édesanyja családja rangjához méltó férjet keresett számára. Az előkelő férjjelöltek közül a hatalmas felvidéki földbirtokkal rendelkező I. Rákóczi Ferencet tartották a legalkalmasabbnak. A korabeli szokásoknak megfelelően az arcképcsere, a személyes találkozás és az eljegyzés után a házassági szertartást 1666. március 1-én a makovicai várban tartották. Az ifjú házaspár hamarosan a pataki várba költözött. Három gyermekük született: a korán meghalt György (1667), Julianna (1672) és Ferenc (1676).

 

Pár hónappal a harmadik gyermek születése után az édesapa, I. Rákóczi Ferenc ismeretlen betegség következtében meghalt. A sok csapás nem gyengítette el a fejedelemasszonyt. ” Rendkívüli diplomáciai érzékkel elérte, hogy a gyermekei gyámja legyen, és helyettük viselhesse a Rákóczi-család közjogi méltóságait.” Sáros vármegye ispánjaként irányította a hatalmas földbirtok gazdasági ügyeit. „Gyengéden, bensőséges anyai szeretettel nevelte gyermekeit. A feljegyzésekből tudjuk, a telet a pataki várban töltötték, a karácsonyt és az újévet mindig itt ünnepelték. A felnövekedő Rákóczi gyerekek Zrínyi Ilona irányításával Patakon ismerkedtek meg először a környező világgal ".

 

Két évvel később az özvegy fejedelemasszony szentmiklósi kastélyában ismerkedett meg Thököly Imrével, a kurucok vezérével. Kettejük kapcsolata a szimpátiából szerelemmé változott. 1682. június 15-én a munkácsi vár kápolnájában esküdtek örök hűséget egymásnak. Három év múlva a Thököly-szabadságharc elbukott, a hadvezért a váradi pasa vasra verve Temesvárra vitette. Zrínyi Ilona két gyermekével Munkácson maradt, kis védőcsapatával közel három évig védte a munkácsi várat, és „fel tudta tartóztatni a túlerőt” .A hős asszony férfias bátorsággal állt a várvédők élére, irányította a harcokat, gondot viselt a sebesültekre és óvta a vár lakóinak életét. „Európa legbátrabb asszonyá”-nak nevezték, de segítséget sehonnan sem kapott. Reménytelenségében döntött úgy, hogy a várat feladja. Az alku szerint Bécsben kellett jelentkeznie, ahol gyermekeitől elszakították.

 

„Amikor Zrínyi Ilona megtudta a kegyetlen határozatot, hogy gyermekeit elveszik tőle, halálra sápadt, és anyai fájdalmában majdnem eszét vesztve tétován bujdosott szobáiban, hangos sírással, mint kölykeitől megfosztott oroszlán. " Egyetlen fiát 12 éves korában látta utoljára. Soha többé nem találkoztak!

 

Csaknem négy év elteltével sikerült elérnie, hogy a Thököly által elfogott Heisler és Doria magas rangú császári tisztekért cserébe újból szabad lehetett. 1692-ben császári kísérettel indult el, hogy találkozzon a száműzetésben élő férjével. Utoljára nézhetett körül a birtokain: Tokajban, Patakon. Újpalánkán találkozott Thököly Imrével, majd Pozsarevác, Konstantinápoly volt a szálláshelyük.

 

Nikomediában „a Virágok mezején", súlyos betegségben 1703. február 18-án halt meg. 1906 óta fiával együtt a kassai dóm altemplomában nyugszanak.

Élete, személyisége, anyasága, hősiessége példa a huszonegyedik századi magyar nők számára.

„Nagy tettei által híresebb az egész világ előtt" - írták róla.

II. Rákóczi Ferenchez címzett levele nemcsak anyai végrendelet, hanem erkölcsi intelem is:

"A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír, az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít.

Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, ...mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli…”

Forrás: http://www.amuvelodeshaza.hu/konyvtar/nevadonk/nevadonk.htm

 

 

 

 

Zrínyi Ilona grófnő (Ozaly, Horvátország, 1643 – Nikomédia, Kis-Ázsia, 1703. február 18.) a magyar történelem egyik hősnője, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. IV. Zrínyi Péter bán és Frangepán Katalin leányaként a horvátországi Ozaljvárban született. 1666. március 1-jén férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. I. Rákóczi Ferencnek és Zrínyi Ilonának három gyermeke született. 1667-ben született György nevű fiuk, aki azonban még csecsemőkorában meghalt, majd 1672-ben született Julianna nevű leányuk és 1676-ban másodszülött fiuk, Ferenc.

 

Nem sokkal Ferenc születése után, 1676. július 8-án meghalt I. Rákóczi Ferenc. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilonának sikerült elérnie a császári udvarnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja, jóllehet I. Rákóczi Ferenc halála előtt Lipót császár pártfogásába ajánlotta őket. Ez azt jelentette, hogy az ő kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi vagyon és a várak, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és persze Munkács parancsnoksága. 1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez. Cselekvő részese volt második férje oldalán a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek.

Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a török csapatok és Thököly velük szövetséges kuruc csapatai állandó visszavonulásra kényszerülnek és Thököly gyors egymásutánban kénytelen feladni a Rákócziak várait. 1685 végén a császári csapatok körülveszik a utolsó erősséget, Munkács várát is. Zrínyi Ilona három évig védte Antonio Caraffa generális csapatai ellenében Munkács várát. Buda visszafoglalása után a helyzete azonban tarthatatlanná vált és 1688. január 17-én kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy a vár védői amnesztiát kaptak a császártól, és hogy a Rákóczi vagyon gyermekei nevén maradjon. A megállapodás értelmében azonban Bécsbe kellett mennie gyermekeivel együtt, ahol a megállapodást részben megsértve, gyermekeit elvették tőle. 1691-ig az Orsolyaszűzek zárdájában lakott, ahol lányát, Rákóczi Juliannát nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferenc-et azonban Neuhausba vitték, egy jezsuita iskolába és anya és fia soha többé nem találhozhattak. Amikor Heisler generális Thököly fogságába került, Zrínyi Ilonát a rab tábornokkal kicserélték. Búcsúlevelét, amit ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg soha nem kaphatta meg.

1699-ben elkísérte férjét a török száműzetésbe. Hamvait fia hamvaival együtt, 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Forrás: http://www.mommo.hu/media/Hires_magyar_nok-Zrinyi_Ilona

 

 

 

 

 

300 éve halt meg Zrínyi Ilona

2003. február 18. 10:34

A Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péter lánya, I. Rákóczi Ferenc majd Thököly Imre felesége, a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc anyja, a férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt.

Korábban

 

Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert. 1666 március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc.

Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben.

A három esztendeje megözvegyült Zrínyi Ilona már 1679 nyarán levelezett a nála legalább öt évvel fiatalabb késmárki Thököly Imre gróffal. Ezekben az írásokban a házasság is szóba került, de azt közös akarattal későbbre, kedvezőbb időkre halasztották. A "kuruc király" 1680 elején tette először nyilvánosan tiszteletét a minden kortársi leírás szerint ragyogó szépségű asszonynál - kíséretével, ebédmeghívottként. Ahhoz azonban, hogy egybekeljenek, meg kellett szerezni mind a bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyását, ami csak 1682 elején történt meg.

Házasságkötésüket nemcsak Gyöngyösi István verselte meg, de francia regény is íródott e romantikus kapcsolatról. Kapcsolatuk további alakulása azt bizonyítja, hogy az mindkettőjük részéről szerelmi indíttatású volt, s az is maradt az asszony haláláig.

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött.

A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1687 telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 1691-ben Thököly a fogságába esett Heissler generális ellenében kicserélte.

Zrínyi Ilona ettől kezdve osztozott a Thököly-emigráció sorsában is. Férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt. Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Még a Thökölyvel szemben negatívan elfogult II. Rákóczi Ferenc is elismeri Vallomásaiban, hogy édesanyja "nagy szellemén is volt hatalma a szerelemnek". Mostohaapját azonban olyan "hozományvadásznak" tartotta, aki csak színlelte a szerelmet. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Ilona boldog anya volt, s a férje mellett jóban-rosszban hősiesen kitartó asszony szimbólumává vált.



A 17. századi főúri házasság elsősorban politikai frigynek számított, azaz kapcsolatrendszerek, érdekek és társadalmi normák függvényeként értelmezhető:

  1595-ben, a 15 éves háború idején Erdély és a Habsburgok szövetségén Báthori Zsigmond (1572-1613) fejedelem és Mária Krisztierna házassága volt a pecsét. A házasság elhálása azonban - talán Zsigmond öröklött vérbaja vagy homoszexuális hajlama miatt - sohasem történt meg.

  Bethlen Gábor (1580-1629) is szövetkezni akart a Habsburgokkal, ezért Cecilia Renáta főhercegnő kezét kérte, ám elutasították. 1626-ban aztán Brandenburgi Katalint vette feleségül, a protestáns államokkal való szorosabb kapcsolat érdekében. (Cecilia Renáta kezét IV. Ulászló lengyel király nyerte el, mivel a Habsburg politika számára fontosabb volt Lengyelország megtartása a szövetségi rendszerben, mint egy bizonytalan kapcsolat Erdéllyel.)

  I. Rákóczi György (1593-1648) és Lórántffy Zsuzsanna 1616-ban kötött házassága nyitott utat a Rákóczi-család felső-magyarországi érvényesüléséhez.

  Nádasdi Ferenc (1625-1671) országbíró és Esterházy Julianna egybekelése megerősítette a két család nyugat-dunántúli hatalmát, s egyben a régi és az új arisztokrácia szövetségének szimbóluma is lett.

  II. Rákóczi György (1621-1660) és Báthori Zsófia 1643-ban kötött házassága úgy vonult be a történelembe, mint a legtisztább szerelmi házasságok egyike. A politikai megfontolások persze a Rákóczi-Báthori házasságból sem hiányoztak. A menyasszony Báthori István lengyel király családjából származott. A család lengyel kapcsolatai még ebben az időben is jelentősek voltak, és a Báthori névnek mind Erdélyben, mind Magyarországon nagy volt a tekintélye. Bethlen Gábor hosszú ideig éppen e tekintély lerombolásán fáradozott: perekkel, vagyonelkobzásokkal és a család utolsó férfisarjának Lengyelországba üldözésével. Ám idővel ő is megegyezett a Báthoriak mögött álló politikai erőkkel. Az új politika első megnyilvánulásaként nagy tisztességgel újratemettette a meggyilkolt Báthori Gábor fejedelmet. Lengyelország felé is a Báthoriak megnyerésén keresztül vezetett az út.

  I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) és Zrínyi Ilona 1666. márciusi násza Magyarország távoli régiói, a dunántúli és a felső-magyarországi között teremtett kapcsolatot.

 

Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=394

 

 

 

 

 

II. Rákóczi Ferenc a családjából lesz az ötödik erdélyi fejedelem, hisz apai ágon ősei vagy választott, vagy tényleges fejedelmei voltak Erdélynek. Ez a felmenő ág a protestantizmus fellegvárához, Erdélyhez kapcsolja, ám maga az ellenreformáció gyermeke, hisz apja, I. Rákóczi Ferenc katolizált.

 Rákócziakon kívül a XVI-XVII. században a két legjelentősebb szerepvivő magyar család a Báthory és Zrínyi-család.

A II. Rákóczi György és Báthory Zsófia házassága révén egyesül a haza két legtekintélyesebb családi vagyona, s a Báthory ősök öt erdélyi fejedelmet s egy lengyel királyságot is felmutathattak. (Báthoryak családi vonalában házasodás révén Jagello vér is szerepel.)

 Anyai ágon ükapja a szigetvári hős, nagybátyja a költő és katonai teoretikus Zrínyi Miklós, nagyapját, Zrínyi Pétert csalárd ígérettel Bécsbe hívják, s ott hóhérbárd alatt végzi.

Hol is vagyunk hát a magyar történelemben születésekor?

Mohács után kettévált az ország, majd 1541-ben, Buda török általi elfoglalása után  három részre szakad.

A török hódoltság alatti másfél évszázad jellegzetesen a végvári harcok időszaka. A harárvonalak mozgásban vannak, s sok helyütt egymásba ékelődnek  a királyi magyar terület és a törökök között.

A végvárak megrakva rosszul fizetett, s ezáltal harácsolásra és hadi hírnévre vágyó szilaj katonasággal. E kor teli önkényes békeszegéssel, ravasz rajtaütéssel – amolyan se nem háború, se nem béke állapot. Amely alatt a hódoltság népe persze duplán szenved: a háborúk tönkreteszik, megsarcolják, de a –többnyire ottani földjeikről biztonságosabb vidékre menekült földesurak is rendszeresen megjelennek az adókért.

Az Erdélyi Fejedelemség a magyar nemzeti törekvések – többnyire protestáns jelleget öltő területe. Középső rész a bőtermő Alfölddel és Dunántúl keleti felével az Északi Középhegység és Erdély egy csücskével az oszmán birodalomé - akik vallási térítéssel mondjuk nem foglalkoznak.   Az ország nyugati és északi csíkja a Habsburg birodalom része (I. Ferdinánd, majd I. Lipót uralma alatt): Nyugat Dunántúl és Horvátország amolyan gyepűje, a török Bécs elleni harcában felvonulási terület, ütközőzóna. Az Északi felvidéki bányák területe még a gazdaságilag  leginkább virágzó terület, hol a beszivárgott Fuggerek mindig az aktuális fennhatósággal szerződnek a bánya kiaknázási jogokra. A Habsburg birodalom területén jellemző viszont a vallási türelmetlenség, a harcos ellenreformáció.

Sajátos skizofrénia uralkodik a magyar főurak fejében is: törökkel a Habsburgok vagy Habsburgokkal a török ellen helyes-e küzdeni. S hol ide, hol oda csapódnak. A császár iránti hűség és a nemzete iránti rajongó szeretetet példázza a szigetvári hős, Zrínyi Miklós élete. S amidőn ilyen áldozatokkal a császári oldalon meghatározó győzelmeket értek el, a Habsburg ház, aki nyugat-európai ügyeivel volt inkább elfoglalva, s a franciákkal szembeni küzdelmeihez a hátát szerette volna biztosítani, 1664–ben szégyenletes békét kötött a törökkel, Vasváron.

 Ez hatalmas felháborodáshoz és elégedetlenséghez s később, a Wesselényi – féle összeesküvéshez vezetett.   I. Lipótnak ugyanis esze ágában sem volt a magyar nemességgel egyezkedni, sőt. A török kiűzése után a Habsburg Birodalom Magyarországot meghódított területnek tekintette. Buda visszafoglalása után, az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a rendeket megfosztotta az Aranybullában rögzített ellenállási jogtól és a  szabad királyválasztás jogától,  s kimondták a Habsburgok örökös királyságát. Kíméletlenül tört célja felé, hogy Magyarországot beolvassza az összbirodalomba, innentől nem hívott össze országgyűlést, s az idegen katonaságot sem vonta ki az országból.

 

A „felszabadított” Budán Lipót császár rendelkezése alapján csak német és katolikus vehetett házat. Felső-Magyarország városaiban: Kassán, Bártfán, Késmárkon, Lőcsén, Eperjesen császári rendelettel elvették a protestánsok iskoláit és templomait, s tűzzel-vassal folytatták a rekatolizálást. Gondoltak a császári kincstárra is, és hogy feltöltsék, megkezdte munkálatait a század szégyenének nevezett eperjesi vésztörvényszék. Antonio Caraffa, felső-magyarországi császári főparancsnok vezetésével Eperjes főterén a legvagyonosabb 24 embert kivégezték.  Az udvar leplezetlen önkényének az lett az eredménye, hogy a néppárti és katolikus főurak is a nemzeti ellenzékhez csatlakoztak.

 Egészen konkrétan Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc 1666. március 1.-én tartott menyegzőjén folytatott megbeszélés volt a nyitánya annak az összeesküvésnek, melynek élére  Wesselényi Ferenc állt, s résztvevői Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc, illetve később apósa felhívására csatlakozott I. Rákóczi Ferenc is.

[…]

 

A Wesselényi összeesküvés leleplezése után a folytatódó perek során összesen mintegy 300 birtokos vagyonát kobozták el  és a nádor 1673-as halálát követően, Magyarországot kormányzósággá tették. A kegyetlen megtorlások a protestáns ellenzéki nemesség legöntudatosabb részét a fegyveres harc vállalására kényszerítették. Növekedett a szegénység és ezzel együtt nőtt a szegény bujdosók – köztük kiszolgált és ki nem fizetett végvári vitézek, protestáns prédikátorok – száma is, akik részben Erdélyben, részben a hódoltsági területeken találtak menedéket. Az 1671-től kezdődő (kuruc) megmozdulásokból sikerei okán egyre inkább kiemelkedett az ifjú Thököly Imre, akit végül a bujdosók 1780-ban egyedüli fővezérükké választottak.

A következő évek (1680-1682) gyors katonai sikerei és a törökök  támogatása eredményeképpen létrejött Thököly rövid életű felső-magyarországi fejedelemsége (1682–1685), amely időszakra esik megismerkedésük – a nála 5- egyes források szerint 14 évvel idősebb – Zrínyi Ilonával, majd ezt követő házasságkötésük 1682-ben Munkácson. 

[…]

 

…a vár védelme Zrínyi Ilona vállára szakadt. 

S ez a hőslelkű asszony, mint korábban is a nehéz helyzetekben, példátlan kitartással, hűséggel, bátorsággal állta a sarat, védte a várat, gyermekeit, hazáját.  A fogékony gyermekkorban anyja hősiességéről kapott élmény minden bizonnyal meghatározó szerepet játszott karaktere, s későbbi tettei alakulásában II. Rákóczi Ferencnek.

Miközben a három évig ostromlott várban az élet nem volt veszélytelen, a fiúcska, aki nagy vonzalmat érzett a katonáskodáshoz, nem riadt meg az ostromtól. Tizedik születésnapján azt a kegyet kérte édesanyjától, hogy aznap a máskor megengedettnél többet lehessen a bástyán.  Merthogy szigorú neveléséhez és oktatásához édesanyja még ilyen körülmények között is ragaszkodott.

Forrás: http://elismondom.wordpress.com/2010/11/02/utazas-az-eszaki-kozephegysegben-10-varakrol-mesel-a-tortenelem/

 

 

 

 

 

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban

Zrínyi Ilona

A legrokonszenvesebb nőalak a magyar nemzet történetében. Életrajza, ha igaz történet nem volna, lenne a legmagasztosabb költemény.

Kiben egyesíté a teremtő a szépséget a szívjósággal, erővel és ésszel, hogy eszményképét találjuk benne a hölgynek, a honleánynak, a hősnőnek, a családanyának, körülragyogva a fejedelemnő díszfényével.

Másodunokahúga a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak s a karddal és lanttal egyként diadalmas költő Zrínyinek, leánya Frangepán Annának, a rajongó honleánynak, neje Rákóczy Ferencnek, Erdély választott fejedelmének, később hitvese Tököli Imrének, és anyja II. Rákóczy Ferencnek. Felemelve a legmagasabb polcra, csak azért, hogy ott a sors valamennyi villámaival találkozzék; dacolva azokkal, mint egy férfi, s védve ellenük, akiket szeret, mint egy asszony; végre a legmélyebbre lebukva, de ott sem törve össze.

Már gyermekkorában hallania kellett nagybátyja hőskölteményéből világhírű ősének dicső harcait: s ugyanazon költő eleven hőstetteit a hír magasztaló szavaiból. Amannak a halála, ennek az élete olyan csodatükör volt, amibe ha a gyermek és nő beletekint, az is férfinak látja magát. Anyja, Frangepán Anna és atyja, Zrínyi Péter szabadságért és hazáért rajongó két lánglélek. Ilonáról el lehet mondani, hogy oroszlántejen növekedett föl.

Első férjét az anyja választotta. A legelső magyar ember volt az. – Még akkor nem énekelték azt, hogy „a legelső magyar ember a király!” Lipót császár nem is vette volna ezt magára. A legelső magyar ember volt a választott erdélyi fejedelem: I. Rákóczy Ferenc maga is fejedelem fia és unokája, szép, daliás fiatal férfi. (A szultán által betett fejedelem Apaffy volt, de az ország választottja Rákóczy.)

Eljegyzésén a trencsénhévízi fürdőn együtt voltak az ország legfőbb zászlósurai. A fiatalok esküdtek, az öregek összeesküdtek. Az ő lakodalmának vigasságai között lett megkötve az a szövetség a Zrínyiek, Frangepánok, Wesselényiek és Nádasdyak között, melynek célja volt Magyarország függetlenné tétele. Amíg a vőlegény menyegzője éjszakáján boldogságról álmodott, addig a násznagyai arról álmodtak – ébren –, hogy őt egykor a felszabadított Magyarország trónjára emeljék.

„Kis király” volt már eddig is. Olyan udvart tartott pataki várában, mint egy igazi fejedelem, a szolga, étekfogó, bejáró, pohárnok, asztalnok, ajtónálló, csatlós, trombitás, vadász, lovász, szakács, pecér, madarász, cselédnép százakra ment; nem számítva a várőrséget képező rendes zsoldbeli huszár- és puskás hadat.

Az összeesküvés kitudódott. Zrínyi Ilona atyját és anyja testvérét Bécsújhelyen lefejezték, anyját foglyul vitték Bécsbe Ilona testvéreivel, Aurora Veronikával és Jánossal együtt; fejedelmi vagyonukat elkobozták, ők maguk alamizsnakenyérre szorultak, még a nevüket is elvették, s a fényes historiai Zrínyi név helyett azt a gúnynevet adták rájuk: „Gnade”. – A kétségbeejtő csapások alatt Zrínyi Péterné megtébolyodott, s a lélek fájdalma megölte.

Azonban maga Ilonának a férje is bele volt keveredve ez összeesküvésbe. Ezt ugyan nagy buzgó katholikus anyja, Báthory Zsófia (a protestánsok híres üldözője), pártfogói, a jezsuiták segélyével megmenté a vesztőhelytől, de bírságul 400 ezer forintot kellett fizetnie: roppant összeg abban az időben. Hogy kiteljen, Ilona a saját jegyajándékát is feláldozta, s azontúl lemondott minden pompáról: egyszerűen, visszavonulva élt, saját lelkében keresve menedéket.

A sors maga is úgy bánt vele, mintha a kegyosztáshoz csapásokat szeretne mellékelni. Ha egy kezével adott neki örömet, a másikkal gyászt borított rá. Amely esztendőben fia született (a nagy jövőre hivatott II. Ferenc), ugyanabban, néhány hónapra, meghalt a férje.

Ilonára ottmaradt egy nagy kötelesség: gyermekeinek nevelése, és egy megrigázott nagy vagyonnak a rendbe hozása. Magában is elég nagy feladat mind a kettő, s még ráadásul jutott neki két terhes nyűg, egy házsártos napa meg annak a mindenre rávevő gyóntató papja.

Ilona maga vallásos volt, de nem bigott; türelmes más felekezetbeliek iránt, míg az anyósa minden csapást, mely családját és az egész országot érte, az eretnekeknek tulajdonított. És Ilona tudta tűrni magas lélekkel a zsémbes anyós rigolyáit, s ott virrasztott a beteg ágya mellett éveken át, pedig ugyanekkor ápoló gondjait súlyos beteggé lett fiával is meg kellett osztania: akinek a bajáról azt mondák, hogy a bölcsője lett megmérgezve.

Ekkor találkozott össze a magyar szabadságharc csillagával, Tököli Imrével. Mind a ketten lelküknek kiegészítő felét lelték meg egymásban, s azontúl soha el nem szakadtak.

Egyesülésüknek nagy akadálya volt Zsófia nagyasszony, aki végleheletéig tilalmazá menyének, hogy egy protestánshoz menjen nőül, aki azonfelül még a kurucok fővezére.

S a hatalmas nagyasszony, még mikor meghalt is, a kezébe fogta a láncot, mellyel Ilonát lenyűgözve tartá: maradtak utána, akik vasakaratának végrehajtói legyenek, Kis Imre, a gyóntató, Caprara tábornok, akik hamis végrendeletekkel ki akarták Ilonát forgatni a Rákóczyak birtokából; s aztán úgy meghatározni, hogy soha férjhez ne mehessen.

Mennyi asszonyi találékony ész, milyen gyors lángszellem kellett ahhoz, hogy Ilona ennyi hatalmas ellenséggel szemben nemcsak gyermekei birtokát megtartsa, de még Lipót császár engedelmét is megnyerje arra, hogy ő a magyar felkelők fejedelméhez nőül menjen.

Forrás: http://mek.niif.hu/00800/00840/html/jokai163.htm

 

 

 

 

 

 

 

 

2 komment

Címkék: történelem magyarország magyarok bölcsesség protestáns római katolikus

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr914474379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12nyil 2012.05.03. 10:29:26

Köszönöm a hozzászólást.
Meggyőződésem, hogy bőven állnak rendelkezésünkre a biblián kívűl a magyar történelemből is hívő személyek, akiknek élete számunkra ma is tanulságos lehet.