I. Elhirtelenkedések
1. Józsué és a gibeoniták
„De meghallották Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett. És ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis és követekül adták ki magokat. Szerzettek azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;
És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes volt.
Így mentek el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izrael férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
Izrael férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett;
Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik voltak túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban volt.
Ezért szóltak nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most íme, száraz és penészes lett.
Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték.
És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet kötött velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdtek nékik.
De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek velük, meghallják, hogy közel valók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok.
Elindultak azért Izrael fiai, és eljutottak azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig voltak: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.
De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére, és zúgolódott az egész gyülekezet a főemberek ellen.” (Józs 9, 3.)
Tanulságok:
1. Nem volt alapos a döntés előtti információgyűjtés
2. Három nap elég lett volna, hogy meg lehessen másítani a döntést
3. Ragaszkodni kellett a meghozott döntéshez
2. Ezsdrás és a felemás igájú férfiak
„És mikor imádkozott Ezsdrás és vallást tett, sírva és földre borulva az Isten háza előtt, sereglettek őhozzá Izraelből igen nagy gyülekezetben férfiak és asszonyok és gyermekek, mert sírt a nép is sokat és keservesen.
És szólt Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közül, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izraelnek, mind e mellett is!
Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tőlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akarata szerint, a kik reszketve gondolnak a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk!” (Ezsdr 10, 1-3.)
Tanulságok:
1. A megtérés együtt járhat fájdalmas döntésekkel
2. Isten elvárhatja bizonyos esetekben a válást is
3. Az emberi szeretetnél erősebb kell, hogy legyen az Isten felé való szeretet
3. Isten és a hűtlen nép
„Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!” (Ésa 33, 8.)
„Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet” (Ez 16, 59.)
Tanulságok:
1. Isten fenntartja magának a jogot, hogy ne tartsa be a szövetséget, ha vele szemben sem tartják be
2. Isten ilyenkor nem humanista egy kicsit sem!
3. a frigy (szövetség) megtörését Isten megvetésként értelmezi
4. Akik más emberekhez hűtlenek
„S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig íme, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, mellyel ellenem járt.” (Ez 17, 18-20)
Tanulságok:
1. Istennel nem szokás kezet fogni => emberek közötti szövetségről van szó
2. Isten esküszik arra, hogy bosszút áll a szövetség megtörőjén
3. Cserébe más ember kezébe jut, amiért ember ellen vétkezett
II. Kedves-e az Úr előtt, aki ingadozik?
1. Aki megváltoztatja döntését
„Dávid zsoltára.
Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban,
kicsoda lakozhat szent hegyeden?
A ki tökéletességben jár,
igazságot cselekszik, és
igazat szól az ő szívében.
Nem rágalmaz nyelvével;
nem tesz rosszat felebarátjának, és
nem szerez gyalázatot rokonainak.
A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de
az Urat félőket tiszteli:
a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
Pénzét nem adja uzsorára, és
nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen.
A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (Zsolt 15, 1-5.)
2. Aki megváltoztatja akaratát
„Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1,3-1,8.)
