Az épített ház nem magasabb rendű építmény a jurtánál.
Az épített házak nem versenyezhettek a jurttal, hiszen merev (döngölt, borona- vagy tégla-) falak mellett elképzelhetetlen, hogy a tulajdonos a belső teret a magasság csökkentésével növelje, illetőleg összébb húzásával a kupolát emelje. Aszerint van erre szükség, hogy a család nagyobb vagy kisebb. Mégis van különbség a jurtok és a házak lakói között…a jurtok lakói az előkelőkhöz, a földkunyhóké pedig a szegényekhez tartoztak…
Felgyőn… egyazon településen és ugyanabban az időben egyaránt voltak jurtok, boronaházak, rakott falú házak és téglaházak!... Azt, hogy a sátrak a 13. század folyamán eltűntek, vagy számuk nagyon lecsökkent (a kunokkal ismét megnőtt), nem minőségi változásnak érezzük, hanem inkább a városban építkezőkkel való versenyre kelésnek, a „magára adás” teremtette változásnak.
[… ]Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy őseink a jurt kényelmes, tágas, szellős tereit önként fel akarták volna csereléni a földbe ásott putrik nyomorúságos, nedves homályával!
[…] korai magyaroknak már volt téglaépítészetük!
Őseink otthonainak java része honfoglalás kori telepünkön nem putri volt, hanem a földre épített ház.
[…] a honfoglalókról megtudtuk, hogy jurtokban és házakban éltek.
[…] a következő évben egy gyönyörű jurt körárkára bukkantunk, aztán meg egész sorra!
[…] megtaláltunk egy másik, még hatalmasabb, jó négy méter széles árkot! Nyomát követve kiderült, hogy az körülbelül tíz méteres négyzetet zárt körül, és a négyzetben szép tisztán kirajzolódott egy szabályos és nem mély körcsatorna: a jurt esőcsatornája! Megvan tehát a jurt nyoma, hazánkban az első. Azóta itt és másutt már kerültek elő jurt-alaprajzok. Így szokott ez történni, ha valami először felbukkan, akkor szinte sorozatban követik az új s újabb leletek.
[…] A meglepetést még fokozta, hogy a jurtot hatalmas védőmű vette körül, az árok mélységét még megtalálásakor is 2-3 méternek becsültük, szélességét meg négy méternek. Ez azt is jelentette, hogy a körülvevő sánc is ilyen lehetett, tehát 2-
[…] De végül milyen is lehetett egy ilyen honfoglalás kori falu? Messziről tekintve Tóth Árpád sorai jutnak eszünkbe:
„Körül sátorkupok keltek a köveken,
Nagy lomha buborékok a népvándorlás árján –
Elpattantak azóta, nyomtalanul és árván…” (Aquincumi korcsmában).
Madártávlatból… a lapos földsáncok téglalapjaiból boronaházak, rakott falú házak és téglaházak alacsony tetői látszottak ki, s közöttük – nagyjából sorban – az urak jurtjainak kupolái magasodtak.
[…] Bizonyára a nád szolgált a házak befödözésére. Mivel a házakban cölöplyukat nem találtunk, úgy látszik, a rakott falú vagy téglaházak falán koszorúgerenda feküdt, s erre épült a tető.
[…] A Bihar megyei terepbejárások alapján felvázolt térképről világosan leolvasható, hogy milyen sűrű volt a kora középkori településhálózat. Szó sem lehetett ezen a területen nomád pásztorkodásról.
László Gyula
Múltunkról utódainknak II.
Magyarok honfoglalása – Árpád népe
3. fejezet, A TELEPÜLÉS, Faluásatás és terepbejárás, 895-896, 900, 903, 907-908. oldalak
A honfoglalók jurtája
Mit tudunk vagy képzelünk őseink lakhelyéről?
Jurták népe
Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba
A berendezett jurta, mellette a korabeli viseletbe öltöztetett férfi- és női alak, valamint a rekonstruált kantárral és nyereggel felszerszámozott ló figurája a honfoglalás 1000 éves évfordulójára készült el. A tárlatot térképek, színes fotók egészítik ki.
Forrás: www.museum.hu
Magyar Nemzeti Múzeum Budapest
A honfoglalók lakása a jurta volt. Ez egy kör alakú, nemezből készült sátor, amelynek átmérője 4-
Honfoglaláskori ásatásokból földkunyhókat is tártak föl régészeink, így pl. Pentelén. Ezek a földbe ásott házak nem voltak nagyok, 2-3 x 3-4 méteresek. Ebben fűtöttek, főztek. A mai nyári földes konyhák elődeinek is mondhatnánk (Erdély). A honfoglaláskori falvakra azonban nem a földkunyhók voltak jellemzők. A Felgyőn végzett ásatások alapján kimutatható ugyanis, hogy a föld felé emelt épületek, mint a vertfalú házak, téglaházak, boronaházak, jurták alkották a magyar falvak képét. Sokfajta házaikkal inkább a mai falvak korai megfelelőinek mondhatók.
A honfoglalók viseletét leginkább a korabeli párhuzamok és a sírleletek alapján állíthatjuk magunk elé. Magas, merev nyakú inget, balra áthajtott és övvel megszorított kaftánt viseltek, amely alól kilátszott a buggyos bugyogó és a fémveretes, díszes, puhatalpú csizma. Övükön díszes tarsoly függött. Tarsolyukban hordták a tűzcsiholó acélt, a kovát és a taplót. A tarsolyfedő lemezek a honfoglaláskori ötvösség legszebb művészi alkotásai közé tartoznak. Csúcsos süveget hordtak, amelynek lehajtható széle prémes volt és bőrből vagy nemezből (vert gyapjúszálakból) készült. Hajukat hátul vagy két oldalt befonták és a lecsüngő varkocsokba karikákat és szalagokat fűztek.
Forrás: www.ujmagyarevezred.nl
Kiszely István
Őseink házai
A honfoglalás körüli években sok auktor emlékezett meg őseink lakhelyeiről. Természetszerű, hogy elsősorban azokat a számukra különleges lakhelyeket, a belső-ázsiai jurtákat említik meg, amilyeneket Európában nem ismertek; alig tesznek említést a kőházakról és a faházakról. Őstörténetünk hirdetőinek nagy tévedése az, mintha őseink össze-vissza bolyongtak volna és szálláshelyük a szétszedhető hevenyészett sátor lenne. Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig nyomon követhető őseink állandó lakása, háza. A Góbi-sivatagi Najma Tolgojtól a gödöllői Babat-völgyig ott találjuk a maradandó építkezéseket; sajnos mivel a telepfeltárás fáradtságos munka és a temetőfeltárás mutatós, ezért alig van teljesen feltárt szálláshely őseink idejéből. Ahol ez megtörtént, ott világossá vált a képlet: együtt találhatók a veremházak (ezekben őseink sohasem laktak, azt éléskamrának, konyhának, kemencének és jégveremnek használták) a fából vagy kőből épített lakóházakkal és a fából épített nyitott karámokkal. Emellett természetesen a férfiak tavasztól őszig elvitték nagyállataikat távolabbi vidékekre legelni. Ekkor ők, gyakran családtagjaikkal ideiglenes sátrakban laktak. Az idegen auktorok ezekre a csodálatos találmányokra, a jurtákra csodálkoztak rá és írták le a magyarok "házaiként".
"Sátor" szavunk török eredetű és eredetileg a belső-ázsiai sátortípusra vonatkozott. Az ázsiai népeknek kétféle ősi sátor típusát ismerjük: a kupolatetős kibitkát, amelynek egyik formája a jurt vagy jurta; ennek törzse henger alakú, kör alapra épül, oldala rácsos ollószerkezet, tetejét karikába fogott lécek takarják és általában nemezzel fedik be. A másik a sátortetős fajta, amelynek gyűjtőneve a "fekete sátor" (tente noire) és főleg az arabok és a tuaregek használják. A jurta első említése a Kr. előtti 150-110 közötti időből származik, amikor a nomádok o-sun fejedelméhez nőül adott kínai hercegnő, Hszi-csün versében így szólal meg: "Sátor az én házam énnekem, és ponyva itt a fal". A Krisztus előtti idők jurtájáról, annak nemeztakarójáról és berendezési tárgyairól az altaji fejedelmi sírokból sok adattal rendelkezünk. A magyarok sátrát Jakubi Kr.u. 891-ben így jellemezte: "a török gubba (jurta) kupola, hajlított bordázatú (mullada'a), ló- és ökörbőrből készült szíjak fogják össze és nemezzel van befedve". Jurt képét láthatjuk az egyik Dunhuang-i barlangban, amely a Tang dinasztiabeli császárnak a türkök elleni harcát ábrázolja.
A jurta "yurt" formában ősi török szó, jelentése: "ház", "otthon". Ezt az Ázsia középtengelyében húzódó sztyepövezet természeti viszonyainak megfelelően a nagyállattartó lovas népek élettapasztalata formálta ki; igényeiknek megfelelően alakult és az ázsiai puszták szélsőséges természeti viszonyaiban tökéletesen megfelelt a célnak. Elterjedése egybeesett a lovak használatával. Ősi és mai előfordulásában a Kínai Nagy Faltól egészen a Kárpát-medencéig ott terjedt el, ahova nagyállattartó népek érkeztek. Az európai ember felfogása szerint az épített ház "magasabbrendű", mint a sátor, a keleti népeknek ilyen ítélete fordított. Őseink minden szállásterületén voltak ugyan nedves és egészségtelen kőházaik is, de a maradandó lakásuk először fából készült.
A gazdagabb embereknek sokáig voltak házaik, de életük zömét a kertjük végében felállított és nagy keleti pompával berendezett jurtában töltötték. A jurta - sátor - használata sokáig megmaradt őseinknél idénylakásként. Jurtáink megléte a XII. századig követhető nyomon; erről a Nyugatról jött vendégek csak a legnagyobb tisztelettel nyilatkoztak.
A nagyállattartó lovas népek jurtája hengerszerű, teje csonkakúp- vagy félgömbalakú, a tető közepén kerek nyílás van. A jurtákat mélyen ásott körcsatorna, azon kívül sánc vette körül. Itt száll ki a füst, de a lyukon világosság is szüremkedik be. Felületén a szél támadó ereje megtörik, oldalt kitér. A jurt közepén állandóan tűz ég, így belső tere télen gyorsan felmelegszik, nyáron pedig, mivel a füstlyukon kimenő meleg levegő helyébe alulról hidegebb áramlik, afféle "légkondicionáló", illetve az egész légteret érintő levegő-kicserélő berendezésnek tekinthető. A jurta anyaga és kialakítása nyáron a forróság, télen pedig a hideg ellen jó védelmet nyújt. A jurt ajtaja az ősi türköknél és a mi őseinknél kelet felé nézett. A viszonylag kis ajtón a küszöböt átlépve csak lehajtott fejjel lehetett közlekedni.
Őseink jurtájának berendezésről csak szórványos adataink és analógiáink vannak. Asztal a jurtákban nemigen volt, mert az étkezés a földön törökülésben egy kerek tál körül történt; az ételeket az elérhetőség megkönnyítése céljából sokszor kis asztal-féle emelvényre tették. Fontos berendezési tárgy volt a nagymennyiségű és minden letakaró szőnyeg, amely a jurta ajtóval szembeni megemelt, alvásra alkalmas részén volt több rétegben egymásra rakva. Az ágyi részen sok párna volt és nemez- vagy szőrmetakarók takarózás céljából. A "koporsó" a tulipánosláda elődje; ebben tartották a kelengyét, a ruhákat és más értékeket. Fontos bútordarab volt a bölcső, ez megelőzte a padot és a magas asztalt. A tűz körül a földön állatbőrök voltak. Bár a "szék" ősi török szó, az első székek méltóságjelző trónusok voltak. A jurtaváz felső lécén akasztókampók helyezkedtek el, amelyre a fegyvereket, nyergeket, szíjakat, szerszámokat és az edényeket akasztották fel. A sátor rúdjára kilenc ősükre emlékeztető ábrát akasztottak, a tulipánosláda fölé pedig a sátrat védő jó szellem ábrázolását helyezték el valamilyen formában. A családfő helye az ajtóval szemben a tűzhely mögött volt; az attól jobbra eső rész a férfiaké, a balra eső a nőké volt. A családfő jobbján ült a megtisztelt vendég. Az "alsóbbrendű" vendégek helye a bejárat közelében, az asszonyok és a felszolgáló cselédek között volt.
Honfoglalóink ősi szókincséhez tartozik a "ház", "lak", "hajlék", "tető", "ács", "ól", stb., ami azt jelenti, hogy őseink állandó lakóépületek ismeretével költöztek be a Kárpát-medencébe. A honfoglalást megelőző századokban őseink háza négyszögletes alapú volt. Ilyenek Európa keleti részén is nagyszámban kerültek elő a VIII-X. század közötti időből. Téglaerődítményt emeltettek a kazárok Szarkelben és tudjuk, hogy a kagánok milyen kő-és téglapalotákat emeltettek maguknak. A fedeles ház építőanyaga szálfa volt. A Csongrád-felgyői honfoglalás kori telepen árokkal körülvett kerek épületek kerültek elő.
A veremházaknak nevezett földbe mélyített építmények körül teljes a régészek félreértése. Ezek az
Forrás: istvandr.kiszely.hu
Mándoky Kongur István
Őseink nemezsátra
Nem tudjuk egészen biztosan, hogy milyen volt, mert sajnos pontos ábrázolásaink nincsenek róla. Az arab és perzsa források, az utazók, földrajztudósok feljegyzéseiben az van, hogy favázas, nemezzel borított sátrakban éltek. Más forrásokból tudjuk, hogy azon a területen, ahol a magyarok a honfoglalás előtti időkben éltek, tehát a Fekete-tenger északi területén, a klasszikus nevén Etelköznek nevezett területen, Levédiában, az urali területeken, és ott, ahol Julianus barát is megtalálta a magyarok egy szórványát, azokon a területeken jó leírások vannak, hogy milyen sátrakban éltek. A nagysága már mellékes, mert ott is a vagyoni helyzet függvénye volt, ki mekkorát készített magának. Aztán a hazánkba beköltöző besenyők, úzok, és azután legvégül a kunok ilyenekben laktak. A kunokról pedig már pontosabban tudjuk, erről már XIII. századi rajzok is vannak, nemcsak leírások.
Tehát ún. török típusú nemezsátor lehetett, aminek az a jellemzője, hogy az oldalrácshoz kötött tetőrudak nem egyenesek, mint a mongoloké, hanem ívben hajlanak. (De a mongol típus is régi török sátortípus. Az ún. najman-kerej sátortípus továbbélése, mert a mongolok a najmanok, kerejek és kongrátok földjét hódították meg és azokét vették át. A mongolok tudniillik korábbi Bajkál-melléki őshazájukban ezt nem ismerték, nem ilyet használtak.)
Forrás: Jászkunság 1994/1.
Forrás: http://users.atw.hu/nyerscsaba/jurta/magyar.html
Másnap Attila mindenkit visszarendel a főhadiszállásra. Nem lehat vadászat a Duda túlpartján, mert ennél sokkal fontosabb ügyekkel kell foglalkozni! Bontják A sátrakat, málházzák a szekereket, nyergelik a lovakat, hogy aztán a készülődés zűrzavarából hamarosan rendezett sorok alakuljanak ki – szekerek, lovasok, íjászok, lovászok, szakácsok, mind hosszú, kanyargó sorokban követik Attila kíséretét a mai Észak-Szerbia füves térségei felé.
Egy idő után a menetoszlop szétválik: Attila letér egy faluba… A többiek folytatják útjukat a síkságon, majd három nagy folyón és számos kisebb vízen kelnek át. Olykor a helyiek segítenek fatörzsből kivájt csónakjaikkal, máskor a közrangúak egyszerűen átúsztatnak lovaikkal, az előkelőségek pedig a külön erre a célra hozott, szekereket szállító tutajokon kelnek át a folyón. Az út menti falvakban a helybeliek kölessel, mézsörrel, árpasörrel vendégelik meg őket. (Ne feledjük, ezek az emberek már nem nomád pásztorok, hanem letelepedett földművelők, akik palánkkal övezett, zsúptetős kunyhókban élnek!)
Egyik este, egész napos, fárasztó menetelés után, kis tó partján táboroznak le. Az éjszaka közepén nehéz álmukból arra ébrednek, hogy hatalmas szél söpör végig a táboron; az a fajta nyári vihar, mely a magyar pusztán elég gyakori; belekap a sátrakba, és a kint hagyott ruhákat, takarókat a tóba sodorja. A rómaiak sátrát hamar elintézi, hiszen ez nem hun jurta, mely a legkeményebb fagyokat és hurrikánszerű viharokat is állná. A rómaiak a szakadó esőben, a fülsiketítő égzengés közepette, a cikázó villámok fényében a falu felé botorkálnak, és segítségért kiáltoznak. A falubeliek fölébrednek, fáklyákat gyújtanak, tüzet raknak, és meleg kunyhóikba tessékelik az idegeneket.
John Man
Attila, a barbár király
General Press Kiadó, 196-197. oldalak
{A szerző szerint a három folyó, amelyeken átkeltek a Temes, a Maros és a Tisza, így a vihar (forgószél) a Duna-Tisza közepén lehetett}
Aztán egy másfajta Ulánbátar tűnik fel, szovjet mintára úgy nevezik, mikrorajon. Lényegében ez a városhoz szervesen illeszkedő lakótelep, a Szibériában is látott modern lakóépületekkel, üzletekkel, szolgáltatóházakkal. Aztán tüstént valami más: kerítés mögött jurta-település. A mikrorajon házaiból és a jurtákból kilépő férfiak, gyerekek, asszonyok öltözetüket tekintve semmiben sem különböznek egymástól. Mondja is a követségi ember: az ulánbátari jurták apró telepei nem nyomornegyedek, a lóbőr sátrakkal a városi lakók önmaguk oldják meg a lakáskérdést, sokszor bevezetik azokba a villanyt, rádió szól belőlük. (11. oldal)
A mongol láma főrezidenciája hatalmas jurta, amely a kolostortelep közepén áll. A kör alakú sátor csupa pompa, díszesek a lóbőrből varrott lócák, az asztalok, zsámolyok. A sátrat keresztülszelő folyosó két oldalán üvegvitrinek őrzik a lámáknak hozott ajándékokat. (22. oldal)
…ének a 6. századból, nyolc sor, amelyben benne van egész Mongólia:
Sötét hegynél
Tölösz puszta,
Kerek az ég sátra,
Borul négy irányra.
Nagy a kékség,
Végtelenség.
Szél fúj, fű lehajlik,
Nézek a juhnyájra.
(Nagy László fordítása)
(51-52. oldal)
…ma Mongólia-szerte ismert ember jurtája egyszerű, az olcsóbb fajtából való. […]
A szövetkezet is felajánlott egy szép havi összeget, ha fáradt lennék, de én még tudok dolgozni, lemondtam a segélyről. Azután mint a megyei verseny győztesének küldtek egy vadonatúj, szép jurtát, az sem kellett. […]
– A baj az, hogy a fiatalok elhagyják az atárt, a szövetkezetet és a városba mennek. Elöregedünk mi itt. A nagyobbik fiam is elment, ez a kisebbik maradt idehaza. Pedig én mondom, ehhez a munkához is úgy kell ész, érzés, ügyesség mint akármelyikhez.
Tolmácsoló újságíró barátom jegyzi meg ekkor, hogy a mongol ifjúsági szövetség vállalta: évente 15000 iskolást térít vissza az állattenyésztő szövetkezetekbe, amelyeket meg arra köteleznek, hogy a családalapításhoz jurtákat bocsássanak a fiatalok rendelkezésére. (62-63. oldal)
{egy-egy mongol megye akkora, mint egész
Arra ösztönzik a szövetkezeteket, hogy a hozzájuk érkező fiatal szakembereknek vásároljanak jurtákat, és azokba vezessék be a villanyt. (67. oldal)
Egyemeletes lakóházak épültek, ezekben hetven családot helyeztünk el, másik hetven család részére jurtákat vásároltunk. (68-69. oldal)
A sarolingi munkások többsége jurta helyett házakban lakik, a lakások felszerelésére, kibélelésére pedig sokat kell költeni. (80. oldal)
– Apám a Góbiban állattenyésztő, ott én az iskola után hivatást nem találhattam. Ás meg akartam tanulni varrni. Akartam, mert ezt szerettem. Mivel erre csak a fővárosban van mód, elhatároztam, feljövök. Szüleim hallani sem akartak róla. Végül addig könyörögtem, amíg beleegyeztek, persze csak úgy, ha anyám elkísérhet. Felutaztunk, de a mama máig sem hagyott magamra. Letepeledett velem Ulánbátarban. Felállítottunk magunknak egy jurtát. A mama azt mondja, addig marad velem, amíg férjhez nem megyek. Ötvenhárom éves. A jurtában, otthon neki is varrok, apámnak saját készítésű ingeket küldtem, az öcsémnek m,eg nadrágot. (85. oldal)
Aztán meg a gyártól távol, a fővárost környező jurtatelepeken lakók kiváltságot élveztek. (93. oldal)
Nagy esemény teszi fényesé a Cemid család mai napját. A darhani tanács vb határozata értelmében megnyílik előttük egy új lakás ajtaja. Még mielőtt megismerném őket, tudok örömükről, nevüket Darhan város tanácsának elnökhelyettese, D. Parvdorzs említi reggel, mutatva a ma költözők listáját. Alig negyed óra múlva kint vagyunk a város szélén egy aprócska jurta-településen, ahol igazán nem nehéz meglelni Cemidék sátrát. Öten lakják, a családfő, felesége és három kisgyerek. Arcuk borús, idegesek, mert még nem jött a teherautó. A szülők bent ülnek a jurtában, ahol két évet laktak. Szemérmességük tiltja, hogy a holmijukat kipakolják a bejárat elé. Majd jön az autó. […]
…a mongol lakásszentelő régi hagyományainak felelevenítésére nem túlságosan alkalmas egy modern összkomfortos lakás. Ehhez tágas udvar kell, ahol nagy üstökben főhet a birkahús, ahol elférnek vagy ötvenen. Itt a családfő, ha kilép az ajtón, a szomszéd ajtókra, a lépcsőkre lát és sokszor úgy érzi, bekerítették. Cemid meg is vallja, ebben a pillanatban nem tudja elképzelni, hogyan fognak itt elférni, ki tudnak-e futni a lakásból a kicsik ugyanolyan szilaj száguldással, mint ezt odakint tették. (107-109. oldal)
Komornik Ferenc: Távolodó jurták
Kossuth Könyvkiadó, 1974.
1967
Ez már Mongólia.
Egyik határőrnek gitár van a nyakában, mindjárt be is ül a kalauzlányokhoz, és teljes odaadással, egész művészetét latba vetve gitározik nekik. Feltűnik az első két jurta a Szelenga partján – mind a kettőbe be van vezetve a villany.
Szinte magunkba szívjuk a tájat, a levegőt, nem lehet az ablaktól elcipelni egyikünket sem.
Szühbátorba érkezünk. Kőházak, jurták mindenütt. (23. oldal)
Míg aludtunk, vonatunk átkelt a Hentij-hegységen. Fél ötkor ébredünk. Különösen éles gerincű, magas, zöld gyeppel borított hegyek között haladunk. Csak fű borítja, sehol egy fát, egy bokrot nem látunk. Itt-ott jurták tűnnek fel, jurtacsoportok, valamennyi mellett nagyon sok ló legelészik. Tegnap Szühbátorban láttuk az első lovast, most már mind többet látunk, hol itt, hol ott feltűnni.
Beérünk Ulánbátor völgyébe. Időnként apró sárga zászlóval a kezében egy-egy lovon ülő vasutas, többnyire népviseletbe öltözött nő jelenik meg a vonat mellett, jelezve, hogy szabad a pálya.
Feltűnik Ulánbátor. Már messziről is nagy kiterjedésű városnak látszik, amint közeledünk egyre több jurtát látunk… (25. oldal)
Elindulunk várost nézni, ami a filmezést is magával vonja. Elsőnek a tévébe megyünk, mert Dozsónak valami dolga van. Modern, szép, új épület, mellette áll az adótorony is, le is filmezzük… A tévé egy jurtavárosból nőtt ki, körös-körül jurták állnak. (28. oldal)
Leültetnek az ágyra – a háziak többnyire csak guggolnak.
Bent, a nemeztakaró alatt nagyon kellemes hűvös van. A jurta két oldalán, jobbról és balról ágyak állnak, a bejárattal szemben üveges, vitrinszerű alkalmatosság, benne néhány fénykép, részben a családról, részben néhány mongol vezetőről. Középen áll a tűzhely, és a tűzhely felett a jurta nyitott – itt távozhat el a füst. […]
Nincs mese, innom kell, lehet, hogy szomjas vagyok, de ízlik ez a tejfehér színű, az aludttej írójához hasonló ízű, erjesztett lótej. (36. oldal)
Harhorin város – már ide látszik.
Lassan gurulunk a lapályon, de valahogy nem akarunk közelebb kerülni célunkhoz. Nehezen, de rájövünk, hogy a tiszta levegő miatt (Mongólia egész területe a tengerszint felett fekszik átlag 1000 méterrel, legmélyebb területe is 800 m-rel, és a nagy magasság miatt a levegő portalan) nagyon messzire el lehet látni. Így hiába látjuk mi egész közelinek a várost, a valóságban távol van.
Búzamezők között haladunk – igaz, a búza fele olyan magas szárú, mint nálunk, de óriási táblákon lengedez. Mindenfelé öntözőcsatornák szelik keresztül a földeket.
Végre nagy nehezen megérkezünk Harhorinba. Nagyon sok kőház és jurta alkotja a várost – valóban városias jellege van. […]
Némi tévelygés után találunk el Kovácsékhoz. Útközben kérdezősködünk, de Kovácsékat senki sem ismeri, végre az egyik mongol felüvölt: Ja, „Ondráska”! No, így találunk el Kovács Andrásékhoz. Ondráska nincsen éppen idehaza – fogad nagy szeretettel a felesége –, hiába, elég ritkán jár magyar a mongol pusztákon.
Harmadik éve élnek kint, és hogy már mennyire „idehaza” vannak, Kovácsné, mikor vizet kértünk, így szólt kislányának: „Jolánka, hozzál be egy ajagot!” Kovácsné megtanult mongolul, egészen jól megérti magát az emberekkel, hiszen valahogy csak el kell traccsolni a szomszédokkal. […]
Találkozunk egy másik magyarral is, Kiss Józseffel, aki a malom villanyszerelési munkáit irányítja. Kitűnő kávéval kínál meg minket felesége, és felfrissülve riportot készítünk „Ondráskával”, majd felvesszük a még épülő, de már üzemelő malmot, és elindulunk, hogy megkeressük a malomgyári munkások óvodáját. Ez persze nem nehéz feladat, mert a malom területén van. Apró, színes ruhákba öltözött, aranyos mongol lánykák és fiúk játszanak az udvaron. Kérésünkre énekelnek, ezt mindjárt fel is vesszük. A homokozóban a gyerekek nem várat, hanem homokjurtát építenek. (38-39. oldal)
{ajag = edény, hasonló a magyar paraszttálhoz}
Gyalog ballagunk föl az Erdene-Dzú kolostorba. […]
Karakorum város 206 évvel a kolostor építése előtt pusztult el. A városból fennmaradt, számtalan mongol, tibeti, perzsa, kínai feliratos követ a kolostorba mentették, és ma is ott láthatók. A téglafalakon belül hatalmas, kör alakú, faragott kövekből kirakott terület van, a szájhagyomány szerint Dzsingisz kán fiának és utódjának Ögödej kán díszjurtájához szolgált alapként. (40. oldal)
Dozsó közli, hogy ő még marad, megbeszélte vezetőnkkel, hogy lepihenhet a jurtájában. Erősködünk, hogy „Ondráskáékhoz” neki is el kell jönnie, de hajthatatlan.
Derékig levetkőzve gyalogolunk Kovácsékhoz. Alaposan megdolgoztunk, és most nagyon jól esik végre leülni. Lehet persze, hogy ez amiatt is van, mivel kint negyven fok körüli a hőmérséklet, itt bent pedig kellemes hűvösben ülünk. (42. oldal)
Az idő teljesen elromlik, szinte nappali sötétség lesz. Homokvihar jön – mondja Dozsó. […]
A porviharból semmi se lesz… Ha porvihar nem is jött, de pillanatok alatt, mintha dézsából öntenék, megjött a zuhi. […]
Feltűnik egy tevecsorda, ez ismét felvillanyoz bennünket. Dozsó meglát a távolban néhány jurtát, s máris arrafelé robogunk.
Jó néhány ló legelészik a jurták körül. Láttunkra néhány apróság elszalad.
A házigazda beinvitál minket. Ez lényegesen egyszerűbb jurta, mint az előző, de a kumisz most valahogy mégis jólesik. (43. oldal)
Visszafelé jövet megállunk egy jurtánál – éppen sajttablettát készítenek. Lényegében ugyanúgy, mint nálunk odahaza a juhsajtot. A túrót fehér vászonzsákba rakják, felkötik, és hagyják kicsepegni. Ha jól kiszikkadt már, két deszka közé rakják, kövekkel kipréselik és szárítják. Ha megszáradt, feldarabolják, és vagy zsinórra fűzve, vagy egyszerűen a jurta tetején, a a hússal együtt, télre kőkeményre szárítják.
A jurta, ahová bemegyünk, hallatlanul tiszta. Látszik, hogy Mindzsur elnök tekintélyes ember. Meg is jegyezzük, hogy az egész telepen látszik a keze nyoma. Szinte biztos, hogyha valaki szemetel, alaposan leteremti.
A jurta fapadlós, három vaságy áll benne, ezenkívül varrógép és rádió. Friss sajttal kínálnak bennünket, igazán kitűnő, és első ízben eszünk tejpillére kent sós vajat.
Innen a vajüzembe látogatunk. Ez az üzem évi 42 000 tonna vajat termel. Arhangaj megye évi termése 670 000 tonna. Hatalmas hordókba rakják a vajat, és így szállítják. Ami számunkra szokatlan, megsózzák, tehát a vajas kenyeret már nem kell megsózni. (Nem valószínű, hogy ezért sózzák a vajat, nyilván a tartósítás miatt.) A vaj nagy részét exportálják. Mindnyájunkat megajándékoznak egy fél kiló vajjal. (65. oldal)
Dzsolócsunkkal beszélhetek a szálló előtt, nem egyszerű feladat, mert annyit sem tud oroszul, mint én. Felesége orvos Ulánbátorban. Ehhez mindjárt hozzáfűzném, hogy Mongóliában a legmegbecsültebb szakma a gépkocsivezetés. Érdekes, de egészen egyszerű magyarázata van. A nagy távolságok miatt korábban a lónak hatalmas szerepe volt, nos, az új idők fiai a gyeplőt volánnal vserélték fel. Nevük dzsolócs, gyeplőst jelent. Ők a mai mongol ember számára úttörők. Egyáltalán nem kell csodálkozni, hogy a felesége orvos – mondja Dozsó – , még az asszony lehet megtisztelve vele, hogy egy gépkocsivezető feleségül vette.
Mindketten nyolcszáz tugrik körül keresnek. Két gyerekük van. Jurtában laknak Ulánbátorban. Egy hónapban négy-öt napot van odahaza. (66. oldal)
{Akkoriban 1 tugrik = 3 Forint volt az árfolyam}
Az elnök jurtájáig megyünk. A felesége szép népviseletben fogad bennünket. Körülötte hat gyermekük, különösen a két nagylány csinos. (77. oldal)
1972
Mit lehet kapni és mennyiért? (Egy-két adat:
Vásároltam néhány tucat levelezőlapot. Öt éve alig kaptunk néhányat, most hatalmas a választék és gyönyörűek. A levelezőlapon jurták, népviseletbe öltözött emberek, a Gandan. […] Elindulunk a Gandan kolostorba. (137. oldal)
A Gandan a tévészékház alatti kínai negyedben fekszik. A kínai negyed az idegenforgalom számára a legérdekesebb rész. Igen restellik mongol barátaink, nem is szép. Fakerítésekkel körülvett negyed, belül jurtákban és rozzant kunyhókban élnek az itt letelepedett kínaiak. Néhány év múlva megszűnik, helyén majd új lakótelepek nőnek fel… Az Ulánbátorba érkező külföldi már ma is egy új ruhába öltözött fővárost lát, európai ruhás mongol emberekkel. A nomád, jurtás mongol tájra pedig kevesen jutnak el. Egy évezredes életforma tűnik el Mongóliában néhány évtized alatt.
Messziről, a kolostor bejáratától jól látszik a kínai negyed közepén lévő piac hatalmas, tarka színekben kavargó forgataga. (138. oldal)
Mondom Dozsónak, nekem az kell, hogy erdőben filmezhessek jurtákat, biztat, hogy majd visszafelé.
Megállunk egy sziklagerinc alatt, fenn yakok állnak, lefilmezzük őket.
Az egyik jurtacsoprtnál egy nagy dobozos gépkocsi áll. Vándorüzlet. – Nem akarjátok leforgatni? – kérdezi Dozsó. […]
Szebbszél szebb tájakon haladunk keresztül, és én egyre jobban meghatódom, hogy sikerült eljutni ide. Végre megérkezünk egy meredek hegyoldalban lévő jurtához, már messziről tudom, hogy jó helyen járunk, mert sok a ló a környéken. Rajtunk kívül még egy teherautó áll a jurta mellett. Hatgaltól vagy harminc kilóméterre lehetünk. Jöttünkre előbújnak a jurtából a háziak: hat gyerek, a negyven körüli, egy kissé molett anyuka, no és természetesen a férj. (Mongóliában 4 gyerek után jár csak családi pótlék.) (161. oldal)
Rácz Gábor: Magyarjárás Mongóliában
MRT Minerva Budapest 1974.
Egy magyar család a fejébe vette, hogy távol fog élni a várostól, szinte teljesen önellátó életmódra fog berendezkedni. Első alkalommal "rendes" házban lakva vágtak bele kezdeményezésükbe, de a bérleti szerződésük hamar lejárt, így költözködniük kellett. Ez véglegesítette bennük azt a szándékot, hogy ne béreljenek újból házat, hanem együttélve ténylegesen is a természettel, jurtákat húzzanak fel.
Erről a kezdeményezésükről még nem készített filmet az OzoneNetwork, önellátó életmódjukról azonban már igen. http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/911-onellato-farm-a-varos-sziveben-bemutatkozik-a-tucsokvar
Mikor először hallottam a hírt, önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés, hogy lehet télen élni egy jurtában. Bár eleinknek ez nyilvánvalóan könnyne ment, ma mégis csak a XXI. században élünk. Erre, és más kérdésekre is Rossel Ildikó válaszolt. További fotók megtekinthetők a https://plus.google.com/photos/104187021193657346783/albums/5760188567160145281?banner=pwa oldalon. Ha pedig bárki figyelemmel szeretné kísérni a kezdeményezés sikerét, nyomjon egy lájkot http://www.facebook.com/pages/Jurta-mint-otthon/152484908144359 . Rossel Ildikó uis naplószerűen ír élményeiről, sikereiről, esetleges kudarcairól.
Átmeneti, vagy végleges otthonnak tervezitek a jurtát?
Végleges, mindenképpen hosszútávú.
Télen is lehet benne lakni?
Igen.
Hogyan lehet fűteni?
A lehetőségek száma szerintem elég korlátlan, áram és gáz is bevezethető lenne, és ezek bármelyikét lehetne fűtő energiának is használni. Mi fával fogunk, és kályhákkal. Az idei tél tesztüzem lesz, ami alapján a fatüzelés eszközeit fejlesztjük majd a jövőben.
Mennyire szigetelt?
A jurta szigetelése nem tudja elérni a most hatályos uniós előírásokat. A hőszigetelése az általunk megkérdezettek, nálunk tapasztaltabbak szerint kielégítő, és a magyar tél komfortos, megfizethető formában élhető meg benne. A vászon, ami borítja a fa szerkezetet, egy modern, több rétegű rendszer, ami az autentikus jurtáénál jobban bírja a magyar klíma páratartalmát, és a hőszigetelése is kielégítőbb. Ennek hatékonysága nagyban fokozható a fal belső szőnyegekkel, nemezzel, egyéb drapériákkal való fedésével. Az alapok is akár kívülről, akár belülről, jól szigetelhetők.
Min áll a jurta?
A mi jurtánk kör alakú fa dobogókon áll, amik alatt vízelvezetés céljából kavicságy van 7-10cm vastagságban. Ez is ezer más módon megoldható, de ez gyors, szép, megfizethető, természetes megoldás, amik mindegyike fontos szempont volt nálunk, mikor a kivitelezésben gondolkodtunk.
Lehet e a jurtán belül tereket leválasztani?
Lehet, de mi nem szeretnénk. Számunkra fontos, hogy minél jobban megőrizzük a kör adta egységet. Maximum függönyök, bútorelemek fognak funkcióelválasztó szerepet is kapni.
Hogy lehet megoldani a fürdőszoba funkcióit?
Fúrt kútból érkezik a víz a jurtába, ami egy hidrofor segítségével teljesen vezetékes víz funkciót tud majd betölteni. Egy fa tüzeléses bojler fogja a meleg vizet biztosítani. WC-nk pedig alomszék. Kezet lavórban mosunk. Mosógép üzemelni fog teljesen klasszikus módon.
Mekkora a jurta, és a lakótér?
3 db 6méter átmérőjű jurta fogja adni a közel 90 nm-nyi lakóteret. A jurták ajtajai egymás felé nyílnak, és egybenyithatók, de vihar, hideg, szeparálási szükség esetén teljesen leválaszthatóak.
Hogy oszlanak meg a funkciók a 3 jurtában?
Konyha-nappali jurta: általános élettérhez és vendégek fogadására. Gyerekjurta, ami a gyerekek paradicsoma lesz. Háló és fürdő: itt a családunk privát eseményei zajlanak csak. Vendég ritkán megy majd ide.
Mennyire stabil, megbízható egy vihar alkalmával
Formájának köszönhetően a szél nem talál rajta “fogást”. (a jurták teljes összeépítése ezért nem ajánlott) Víz bejutni nem tud az impregnált hegesztéssel illesztett vászonnak köszönhetően. Az eső kb. annyira hangos, mint egy tetőtéri lakásban.
Béer
